Könyvajánló: Amíg utazunk

Aki régebbről ismer, az tudja, mekkora könyvmoly vagyok, rajongok a jó könyvekért. Mióta gyerekeink születtek, azóta pedig mit tagadjam: a jó gyerekkönyvekért vagyok oda! Képes vagyok a könyvtárból sokkal több könyvet kivenni és elolvasni, mint amennyit a gyerekkel valójában elolvasunk, illetve az ő korosztályukat meghaladó műveket olvasgatni, mert érdekel, mert szakmába vág, és mert egyszerűen szeretem.

Aki pedig a családunkat ismeri kicsit közelebbről, tudhatja, hogy a gyerekeink mennyire szeretnek „békávézni”. Sokszor indulnak el úgy az apukájukkal a fiúk, hogy konkrét cél nélkül, csak az utazás kedvéért utazzanak a fővárosban. A sok barangolásnak, amit a srácok annyira élveznek, egyik eredménye az, hogy a nagyobb fiam pl. már több közlekedési csomópontban átlátja a mi-merre-meddig kérdést, holott mondjuk ez a hely távol esik a lakhelyünktől. Lassacskán megtanulják a Duna-hidak sorrendjét, ismerik a járatok nevét, számát, útvonalát.

A könyvet, amit most ajánlani fogok Nektek, e két fenti ok miatt már akkor kinéztem magunknak, mikor még meg sem jelent, csak ez az egyetlen kép volt róla beharangozóban talán a Pagony Facebook-oldalán:

Kapóra is jött a nagycsoportos fiam 6. születésnapja, amikor megkaphatta a Nagyiéktól. Mindjárt munkafüzet is dukált mellé. Még aznap az esti mese keretei között összekucorodtunk, hogy az első néhány fejezetet befaljuk.

Röviden: ezt a könyvet nekünk írta és rajzolta két alkotója! Gyerekek tömegközlekednek benne keresztül-kasul a városon, hogy egy hét alatt megmutassák Budapestet kis vendégüknek: egy Alaszkából származó inuit kisfiúnak, Nanuknak. Az útvonalak könnyen átláthatóak, sokat mutatnak egy valóban idegen számára is. De a könyv nem unalmas annak sem, akinek a kisujjában van a város forgalmi rendszere! Tele van vicces megjegyzésekkel, poénos felnőttekkel, és nem utolsó sorban a közlekedéssel és a várossal kapcsolatos érdekességekkel! A fejezetek végén megtalálhatjuk kis összefoglalóban az aznapi útvonalat, az egyszerű, de lényegre törő rajzok pedig méltó kiegészítői a nagyszerű történetnek. 

A fejezetek végén útvonal-összefoglaló, a kedvencemet fotóztam: a negyedik fejezet útvonalát!

A könyv teljesen „mai”: sms-t küldenek az aggódó édesanyának Alaszkába, utalnak benne a hamarosan elkészülő négyes metróra, az egyik illusztráció pedig egy facebookos képmegosztást ábrázol.

Ihletet kaptam a negyedik fejezettől, nyáron szeretném ezt az útvonalat végigjárni a gyerekekkel, még akkor is, ha minket nem vár ebéddel a János-hegyen egy nagyi. :)

A foglalkoztató füzet önállóan is megállja a helyét, de jó, ha megvan hozzá a könyv.

Mivel a téma szinte kimeríthetetlen, reménykedem benne, hogy lesz folytatás!

Ajánlom ezt a könyvet:

• középső csoporttól felfele olyan gyerekeknek, akik érdeklődnek a tömegközlekedés iránt, elsősorban fiúknak, de jó lehet utazgatni szerető lányoknak is.
• kisiskolásoknak önálló olvasásra.
• azoknak, akiknek tetszik a hozzá tartozó munkafüzet, és szeretnék alaposabban megismerni a szereplőket.

Gévai Csilla – Baranyai (b) András: Amíg utazunk /Pagony,2013/