Aeropark (régi nevén: Repülőgép Emlékpark) és a Kilátóterasz

Hirtelen jött ötlettől vezérelve mentünk el egy szép napsütéses tavaszi vasárnapon a Repülőgép Emlékparkba (új neve: Aeropark!!). Ideálisnak tűnt az idő: nem volt sem túl meleg, sem túl hideg ahhoz, hogy a szabadban sétálgatva öreg repülőket majd fel- és leszálló fiatal társaikat nézegessük.

Az új reptéri útról sajnos nem mutatja tábla az Emlékparkot. Ott kell lekanyarodni balra, ahol a „Holiday Parking”-ot jelzi egy kék felirat (ez visz rá a régi reptéri útra). A néhány méter múlva következő kanyarnál már van „Repülőgép Emlékpark” tábla, itt jobbra kell fordulni. Az Emlékparkba bel lehet állni kocsival (ha van még hely), de annak, aki a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren is szeretne körbenézni, a kerítésen kívüli egy-két hely elfoglalását javaslom, mert ha gyalog elhagyjuk az Emlékpark területét, a kocsink már nem szabályosan áll ott, és az őrző nénik és bácsik ezt nagyon szigorúan veszik.

A családos belépő jelenleg 2800Ft, ez két felnőttet és két gyereket jelent, további gyerekeknek 300 Ft a belépő, de csak akkor, ha elmúltak 3 évesek. Az Emlékparkban két repülőbe lehet lépcsőn felmenni, a többi le van zárva, ám mi egyszer voltunk egy olyan rendezvényen még évekkel ezelőtt, amikor majdnem mindegyik gépbe be lehetett menni – úgy tűnik, az kivételes eset volt. Egy átlag napon marad tehát a két megnyitott gép, de a többi sem unalmas, főleg, ha elolvassuk a tájékoztató táblákat.

A gyerekeket persze nem csak a gépek meg a hajtóművek érdekelték, hanem a kiszolgáló autók is, amelyekből szintén van néhány példány mutatóba. 

Egy leselejtezett mentőhelikopter is áll a parkban. A gépek közül természetesen nem mindegyik volt fénykorában utasszállító: van köztük a hadsereg kiszolgált példánya, teherszállító, de agrár célokat szolgáló is.

Nézz a szemembe...

... nézz mélyen a szemembe! :)

Az emlékpark tele van ürgelyukakkal! Hosszan figyeltünk meg messziről egy kis szaladó ürgét, aki hol ide, hol oda loholt, néha eltűnt, de aztán újra felbukkant.

Mi nagyjából egy órát töltöttünk el a parkban, ez komolyabb érdeklődés fennállásakor hosszabbra nyúlhat, de nyűgös, kevésbé érdeklődő gyerekek esetén 30-40 perccel számolnék. Fedett szaletliben, kulturált padokon fogyasztottuk el az uzsonnánkat, itt van ivóvíz is. Toi wc-kben lehet mosdózni. Kislányom az emlékpark területén kiskerekű babakocsiban ücsörgött, a füvön kicsit döcögősen, de azért kényelmesen tudtuk tolni.

Babakocsival járható terep!

A gyerekeknek mi sem lehetett jobb és hatékonyabb motiváció a továbbhaladásra, mint a fel- és leszálló gépek folyamatos látványa:

"Menjünk már közelebb az igazi repülőkhöz!"

Egy szép, lekövezett sétány vezet el a parkolók mellett az emlékpark bejáratától a 2B terminál Érkező kapujához, de az Induló kapuhoz is felmehetünk lépcsőn vagy bent mozgólépcsőn. Mi megnéztük a reptéri imaszobát (szépen megcsinálták), aztán tovább ballagtunk a 2A terminálra, a Kilátóteraszra.

A Kilátóterasz modern, automata bejárata helyben váltott jegyekkel nyitható, melyeket gép ad ki. Sajnos a bankkártyánkat az épp működő gép nem fogadta el, így bénáztunk egy kicsit azzal, hogy megfelelő címletű készpénzt szerezzünk, mert a gép tízezrest nem fogad el. A belépő 400 Ft/fő, 2 év alatt ingyenes. További bénázásunk az volt, hogy elfelejtettük a gyerekeket megpisiltetni belépés előtt, ám a teraszon nincs mosdó, és hiába érvényes a jegy 24 órán keresztül, csak egyszeri belépésre jogosít, mocsokság… :( Hogy jót is mondjak:  a Kilátóterasz teljesen akadálymentesített, és újdonság volt számomra, hogy üvegfal védi a látogatókat a nagy széltől. Így, hogy nem ért minket közvetlenül az egyre erősödő, viharosodó szél, bizony majdnem két óra husssss elszaladt az ácsorgással, nézelődéssel. 

Háttérben indul egy EasyJet, és épp "parkol" egy olasz gép.

Pedig a Malév csődje óta a Liszt Ferenc Repülőtér más nemzetközi repülőterekhez képest nem is olyan forgalmas… Mégis mindig volt mit nézni! Hol épp indult egy gép, hol becsekkolt utasok tömegét láttuk valahol vonulni. Hol tűzoltó autó indult valahova, hogy várjon sok másik kiszolgáló kocsival együtt egy leszálló gépet, hol egy lépcsőt toltak el valahonnan valahová, hatvannal. :) Legnagyobb szerencsénk egy Air France géppel volt: őt még az elején láttuk leszállni, majd beállni a helyére. Ezután kipakolták, az utasok kiszálltak, s míg mi más gépeket bámultunk, megtankolták, feltöltötték a cateringesek, megjöttek az új csomagok, beszálltak az új utasok, elfoglalták a helyüket a pilóták, majd kitolták a gépet, és pont mikor eljöttünk, fel is szállt: kerek történet.

Az Air France beáll, középen az EasyJet-be szállnak be az utasok,
hátul a Helvetia gép pedig már a kifutón halad, közvetlenül felemelkedés előtt.

Valamelyik gép felszállásánál egy mellettünk álló kislány felkiáltott: milyen szép! És tényleg. Valahogy meg tudom érteni a spottereket, akiknek az a hobbijuk, hogy fel- illetve leszálló gépeket fotóznak a világ különböző repülőterein. Ebben tényleg van valami nagyon szép, nagyon „felemelő”. :) Ferihegy egyik nem hivatalos internetes honlapján van egy külön oldal arról, hogy a hozzáértők milyen helyeket ajánlanak spotterezéshez. Nagyobb gyerekekkel akár egy-két ilyen hely meglátogatása is életreszóló élmény lehet. 

Ehhez kapcsolódóan találtam egy geoládát: igazi spotter helyszínt ajánl, és ahogy kivettem a hozzászólók mondataiból, bizony itt órákat el lehet tölteni felnőtt- és gyerektársasággal egyaránt.  Ahogy nekünk is sikerült, még spotterezés és geoláda nélkül is.

Figyelem! Ezt a programot NEM ajánlom fagyos hidegben (egyik helyszín sincs nyitva), erős szélben illetve nagy hőségben (nincs árnyék sehol)!! Legjobb időpontok reptérlátogatásra a kellemes tavaszi/őszi napok, illetve nyáron a hűvösebb időszakok.