2014. április 22., kedd

Új Királyréti Látogatóközpont és erdei tanösvény



Kisvasutazni a mi gyerekeinkkel bármikor, bármennyit… mondanom sem kell, hogy Királyréten nem először jártunk, viszont először ámultunk el az apró, de jól sikerült Látogatóközpont ötletességén, és először sétáltunk végig az új erdei tanösvényen.

Várakozás Kismaroson indulás előtt

Királyrétre fel lehet menni autóval – de minek. Az egészben az egyik legjobb móka pont a kisvasutazás. Ha időben érkezik a család, és nem a Budapest – Szob vonalról szállt át, akkor az autót a kisvasút végállomása mellett kialakított parkolókban lehet hagyni. Kicsit később a környező utcákban találhattok helyet. A Kisvasút régi lerobbant bódéja a múlté: Kismaros egyik központi helyszíne teljesen megújult néhány éve. A jegyet egy gyönyörű kasszát-büfét-túraboltot-információs pontot magába foglaló kis épületben válthatjuk meg, utolsó pillanatos kajavásárlásra pedig a szomszédos épületben található közértben vagy a zöldségesnél keríthetünk sort még a kisvonat indulása előtt. Az ország egyik legismertebb kisvasút vonalán ma már környezettudatos jármű is halad, mint megtudtam, mindig csak aznap reggel döntenek arról, hogy beállítják-e a forgalomba a kis zöld napelemes járgányt vagy sem.  Mikor mi mentünk, nem üzemelt.

A kisvasutazásról nem írok hosszan. Önmagában élmény, ki kell próbálni. A Királyréti végállomáson szép nagy információs táblák fogadják az érkezőket.


Információs táblák, melyek átolvasására
csak gyermek nélkül érkező turisták képesek.

A Látogatóközpontot a végállomástól egy néhány perces sétával érhetjük el, egyenesen elhaladva a kis büfék és a nagyobb éttermek előtt, a patak mentén (térkép a bejegyzés végén, fotón). Senkit ne zavarjon meg, hogy nagy betűvel az van kiírva a ház falára, hogy Királyréti Erdei Iskola, mert az épület néhány hónapja egyben erdei iskola ÉS látogatóközpont! Belépődíj van, hogy mennyi, arra nem emlékszünk, és a neten sem találtam, mindenesetre nem volt vészes összeg, ld. lenti táblázat.


Az Erdei Iskola épületében van a látogatóközpont.

A Pákozd-Sukorói Arborétumba ősszel nem sokkal azután jutottunk el, hogy felújították a központi épületet, és benne a szép kiállítást, volt tehát fogalmunk arról, hogy milyen lehet egy ilyen új, még festékszagú, mindent megtapogatni, kipróbálni engedő 21. századi installáció. És igen, Királyréten szintén egy ötletes, gyerekek, felnőttek számára egyaránt élvezhető, informatív kiállítás várt minket.




Néhány ízelítő, kedvcsináló fényképet megosztok Veletek, de hosszan nem írnék róla, mert nem venném el a megtapasztalás élményét. 

Tapogatunk.

Mi öten egy órát biztosan bent töltöttünk ebben az alapvetően pici teremben. Igaz, nem volt rajtunk kívül senki, így ki tudtuk élvezni az összes ötlet adta összes élményt. 


Óriástérkép kisvasúttal

Érdemes végigmenni minden feladaton, olvasmányon, képen, mert egy nagy egységet képez az egész: a hiúz és a levelibéka kettőse fogja össze a nagy információhalmazt. 


Szálló, futó állatok mozognak pörgetés közben.

Külön tetszett, hogy milyen gondosan, kedvesen gondoltak a kicsikre is.

Az egyik sarokban az egészen aprók is találhatnak maguknak elfoglaltságot.

Az épületben természetesen van mosdó, az udvaron pedig egy fedett szaletli várja az ebédjüket, uzsonnájukat itt elfogyasztani kívánó turistákat, közvetlenül a patakparton, erdőszélen… Nagyon hangulatos.


Mi itt ebédeltünk.

Kisebb pihenő (azaz szendvicsebéd) után útnak indultunk, hogy felfedezzük a kb. 3,5 km-es újonnan létesített erdei tanösvényt. A tanösvény első állomása közvetlenül az erdei iskola mögött található. A kis megállók rejtvényeit, és az egész tanösvényt akkor érthetjük csak meg, ha a látogatóközpontban megvásároljuk a 600 Ft-os kiadványt, mely a rejtvényeket és a tanösvénnyel kapcsolatos érdekes információkat egyaránt tartalmazza. Megéri! A kiadvány kapható gyerek- és felnőttbarát változatban, mi természetesen az előbbit választottuk, ennek egy barátságos levelibéka van a borítóján. A fiú és lány béka motívuma végigkíséri a tanösvényt az utolsó állomásig.


Útjelző pózna :)


Az egyik állomás.

A tanösvény állomásai úgy vannak kitalálva, hogy akár kisgyerekek számára sem megterhelő egy-egy állomás között a séta. A füzetből kapott információ elegendő, figyelemfelkeltő és lényegretörő. A rejtvények végén matricát lehet ragasztani! (szintén a füzetből)

A Bajdázói-tónál...

...tekik napoznak


A tanösvény érinti a Bajdázói-tavat, majd elvezet a királyréti nagy erdei játszótér közelében, ahol mi megálltunk pihenni, uzsonnázni, játszani, patakozni. Tették ezt rajtunk kívül még legalább százhuszan, pedig ott jártunkkor nem volt főszezon.  

A képen nem látszik a rengeteg ember, mert a legtöbben
a patakparton játszottak.

Nem volt gyerek, aki ne ment volna le a patakhoz. A legtöbben ott is ragadtak. A patak „veszélyes” tényező abból a szempontból, hogy a lelkes patakozók bizony bevizezhetik a zoknijukat, cipőjüket (durvább esetben a nadrágjukat, teljes felszerelésüket), ami hűvösebb időjárás esetén jókora megfázást okozhat, akár már a hazaúton. Vagányabb gyerekek előrelátó szüleinek javaslom a pótzokni-bekészítést, vagy a gumicsizma hátizsákra kötözését kívülről, elegáns nejlonzacskóban. Ezek az apró trükkök sok bosszúságtól kímélhetik meg az embert.

A kisvasút végállomásán egy mini játszótér szórakoztatja azokat a gyerekeket, akik várnak a szerelvény érkezésére. Mi a menetrendből azt a járatot néztük ki visszafele útra, amelyik valószínűleg a legtöbb embert viszi le egyszerre minden hétvégén: a 16.38-ast. Mikor végignéztünk a hömpölygő tömegen, picit megriadtunk, hogy vajon felférünk-e, de a vonat kapott még egy kocsit, és így megoldódott a probléma, mindenki lejutott Kismarosra. Azt viszont nem mondom, hogy mindenkinek jutott ülőhely. :)

Íme néhány hasznos információ, amelyek a képekre kattintva nagyobb méretben megtekinthetők:

A tanösvény térképe pirossal rajzolva

Ilyen is van már Királyréten: Hajtánypálya!

Ha valamilyen okból kifolyólag mégis
kocsival jönnétek, fizetni kell a parkolásért.

Költségeink ezen a napon (2014 tavaszán)
Kisvasút retúr jegy
3200 Ft – ez két felnőtt, két gyerek, 4 év alatt nem kell
Látogatóközpont belépő
nem emlékszünk, de kb.  1500-2000 Ft lehetett a családnak
Tanösvény, vezető füzet
600 Ft
Benzinköltség Kismarosig
Autó- és távolságfüggő



2014. április 11., péntek

Kettesben a Zemplénben 3. rész: Sárospatak



A sorozat 1. részét itt olvashatod, a 2. részt pedig itt.

A smaragdvölgyi kitérő után a Megyer-hegyi tengerszemhez vezetett utunk. A Megyer-hegy, s a környéket övező szőlőbirtokok Sárospatakhoz tartoznak, bár a város tornyai igen kicsinek tűnnek a hegyről visszatekintve. 


Információs tábla. Katt, ha nagyobb méretben szeretnéd olvasni!


Sajnos nagyon rosszul van kitáblázva ez a különleges látnivaló, mely a helyiektől a tengerszem elnevezést kapta. Rosszul kitáblázás alatt azt értem, hogy gyakorlatilag térkép és leírás nélkül nem érdemes elindulnia annak, aki nem járt még erre. A legjobb leírást a tengerszem geoládájának oldalán találtuk, ezt érdemes követnie annak, aki van annyira elszánt mint mi, és szeretné megnézni ezt a gyönyörűséget.


Megyer-hegyi "tengerszem"

Mert tényleg érdemes. Mi az autót a szőlők alján hagytuk, és egy kellemes, kb. 30 perces sétával értük el a hegy tetejét. A nyugodt táj, a szép szabályos szőlőültetvények, a tiszta levegő most is szép emlék, ahogy visszagondolok rá. A tó pedig, ami valójában nem igazi tengerszem, hanem egy elhagyott kőfejtő, azért döbbenetes tapasztalat, mert távolról semmi nem látszik belőle. Egyszer csak megérkezel, lenézel, és huh! De mély!

A bányászok sziklába vájt lakhelyébe is be lehet menni.

Micsoda munka lehetett ez a malomkő-fejtés! Erről a helyről látták el az ország malmait malomkővel. A bányászok sziklába vájt szálláshelye szintén megtekinthető. Miután alaposan kinézelődtük magunkat, és megkerestük az egyik sziklafal aljában található geoládát, visszaindultunk az autóhoz.

Valahol a geoláda közelében... mohapárna.

Már nagyon éhesek voltunk – kimaradt az ebéd – ezért elhatároztuk, hogy keresünk Sárospatakon egy cukrászdát, ahol iszunk egy kávét, eszünk egy süteményt, ezzel kibírjuk estig, a finom vacsoráig. A Heitzmann Cukrászda a híres iskolakert melletti Táncsics úton található, parkolni csak a kertben szabad, az utcán megbüntetnek érte. Szép teraszán nyáron biztosan sokan ücsörögnek, mi ezúttal behúzódtunk a fűtött térbe. Míg ott voltunk, több helyi kisgyerekes család is befutott.

Sárospatak amellett, hogy egy élhető kisváros, kultúrtörténeti kincsestár is, melynek bejárására ezúttal csupán néhány óránk volt. Ez idő alatt szerettük volna a két szerintünk legfontosabb helyszínt felkeresni.

A Vár szépen felújított részlete.

A térképen jól látszik, milyen szuper játszóteret építettek a várfal alá
(jobbra lent). A 16-os számmal jelölt épület ágyúöntő-műhely lesz,
nyárra a tervek szerint kész.

A Vár gyönyörűen felújított épületét először majdnem teljesen körbejártuk, aztán – gondolván, hogy még bőven van idő a zárásig – bementünk a pénztárhoz, hogy jegyet váltsunk. Csalódottan vettük tudomásul, hogy több mint egy órával a zárás előtt már nem indul több csoport. Hát, erről lemaradtunk! Szerencsére 10 évvel ezelőtt már voltunk bent, azért én szívesen bementem volna most is. Mindenesetre kívülről nagyon szép képeket készítettünk az épületről.





A Szent Erzsébet templom felé vettük az irányt, ahol a mise előtt még elkaptuk a sekrestyés bácsit, hogy beszélgessünk vele egy kicsit a templom láthatóan éppen aktuális felújításáról. Hatalmas EU-s összegből újul meg a templom – egyelőre kívülről. 

A gótikus Szent Erzsébet Bazilika belülről.
Kívülről jelenleg csak az állványzatot látni.

A szombat esti szentmise békés hangulata után szerettünk volna átsétálni a hídon a kiszemelt étterembe, de annyira hideg volt, hogy inkább mégis autóval tettük meg azt a néhány száz métert.

A Vár Vendéglő a Várból fotózva.

Az esti Vár a Vár Vendéglőből fotózva :).


A Vár Vendéglő ablakaiból csodálatos kilátás nyílik a kivilágított sárospataki várra! Pusztán ezért a látványért érdemes ide beülni sötétedés után. Azonban itt az ételek is nagyon finomak. Így dupla élvezet!

Komlóskára visszafelé (Tolcsva után, már a mellékúton) megálltunk, hogy megcsodáljuk a fényszennyezés-mentes csillagos eget. Hatalmas élmény!


Sorozatom záró bejegyzésében elsősorban a Füzéri Vár jelenlegi állapotáról fogok sopánkodni pár sort, illetve röviden felidézem a 10 évvel ezelőtti vártúráinkat (Boldogkővár, Regéc), de Füzérradványról és Vizsolyról is ejtek majd néhány szót.



2014. április 6., vasárnap

Kettesben a Zemplénben 2. rész: Sátoraljaújhely


Az 1. részt itt olvashatod.

Szombaton egy korai komlóskai reggeli után autóba pattantunk, mert sok látnivaló bejárását ütemeztük aznapra, s nem akartunk semmit kihagyni.


A Magyar Nyelv Múzeuma Sátoraljaújhely - Széphalmon

Az egyedülállóan különleges Magyar Nyelv Múzeumával kezdtük, több okból. Ebbe a múzeumba nem jó fáradtan érkezni, mert sokat kell olvasni (és mint utóbb kiderült, nagyon meleg van fűtésszezonban). Aztán a fura nyitvatartása nem is engedi, hogy később érkezzen az ember: márciusban 8-16 óráig várták az érdeklődőket (április 1-től ez 9-17 órára módosul). A parkolási lehetőség a faluban ki van táblázva, érdemes figyelni, mert nem nagy a tábla, nehezen észrevehető! Mind az épület, mind a kert teljesen új, gyönyörű, igényes. Mivel holtszezonban jártunk ott, egész idő alatt mi voltunk ketten az összes látogató – emiatt nagyon nyugis volt az ott töltött időnk! 


Az ovális terem belülről

A múzeum kedves munkatársai minden kérdésünkre válaszoltak, de nem loholtak a nyakunkban, hagytak minket nézelődni, olvasgatni. Több egységben, több szempontból több tárlat mutatja be nyelvünk csodálatos világát. Sok a kép- és hanganyag. Középen egy nagy előadótérben mindenféle mutimédiás eszköz áll az esetleges előadó rendelkezésére, valamint itt lehet megpihenni a kényelmes székeken. 


A központi nagyterem

A régi és az új találkozása :)

Az én szívemnek legkedvesebb tárlat a Titkok titka. A magyar nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállítás lett: egy teremben, egy tárlaton lehet látni az egészen régi magyar nyelvi emlékeket, hallgatni a különböző tájszólásokat, és a jövő eszközeivel nyelvi játékokat játszani, mindez igazi élmény volt számomra.


Hallgass tájszólásokat!

Kiállításrészlet a Titkok titka teremben.

Sok játéklehetőség!

A Kazinczy Emlékcsarnokba érvényes a múzeum belépője, de mikor mi ott jártunk, valamilyen okból zárva volt (azóta ismét nyitva). Azért nem bánkódtunk annyira, mert tíz évvel ezelőtt már jártunk itt, és akkor ugye a Nyelvmúzeumnak még nyoma sem volt, de az Emlékcsarnokba be lehetett menni.


A magyar nyelv szülőhelye ez a vidék, nem véletlenül
épült egymás mellé e két jelentőségteljes épület.

Usgyi tovább a Zempléni Kalandparkba! Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk az ország leghosszabb libegőjét! Szerencsére volt nálunk pokróc a kocsiban, amit magunk alá tettünk, nem is tudom, mennyire fáztunk volna, ha nem jutott volna eszünkbe, hogy felvigyük magunkkal. Nagyon hidegek tudnak lenni a március eleji délelőttök, hiába süt a nap… 



Cél: a háttérben látható kilátó!

A libegőzés tényleg nagy élmény volt, s hosszan tartott. A kilátóból nem sokat láttunk a felhős idő miatt, ettől függetlenül hiba lett volna kihagyni a megmászását. Libegővel vissza a lenti állomásra, majd fel a bobra, hogy azzal is csússzunk egyet. A bobpálya több mint 2 km hosszú, telerakták bedőlős, izgalmas kanyarokkal, nagy lejtőkkel. Visegrád, Balatonfűzfő és Balatonboglár után mindenképpen azt mondom, hogy messze ez a legjobb pálya! 


A bobpálya indító és érkező állomása a libegőről fotózva.

Ez a szomszédos intézmény vonzó lehet családok számára,
mi kettesben kihagytuk.

A Zempléni Kalandpark sok más különlegességgel várja az idelátogatókat, mi csupán a fenti kettőt próbáltuk ki. Bátran ki merem jelenteni, hogy a Kalandpark területén illetve a majdnem mellette található állatsimogatóban majdnem egy egész napot simán el lehetne tölteni gyerekekkel, csak bírja a pénztárcánk... (Nyáron étkezdék, büfék is nyitva lesznek.) Figyelem! A libegő és a bob kisgyerekekkel veszélyes lehet!!


Smaragdvölgyben

Azt terveztük, hogy Smargdvölgyben ebédelünk valamit, aminek nem is lett volna akadálya egész évben, kivéve ezt az egy napot, amikor is vadászbált rendeztek ott este, emiatt nem fogadták ebédre az a’la carte vendégeket. Mégsem bántuk, hogy megtettük azt a néhány kilométert Rudabányácskán keresztül ebbe a szép völgybe, mert megismerhettünk egy különleges helyen, tó partján elterülő táborhelyet, ahol még családok is nyaralhatnak a vendégházakban. Ráadásul spóroltak nekünk egy ebédet, mert így azt kompletten kihagytuk... gyerekek nélkül könnyű! (No, meg a csodás vacsorahelyszín tudatában, egy már ismert helyen Sárospatakon, de erről majd legközelebb.)


Smaragdvölgy központi épülete az étteremmel.

A sorozatot sárospataki élményeinkkel folytatom majd. 

2014. április 1., kedd

Aktuális: Medvehagymát szedtünk Pusztamaróton


Életemben először akkor ettem medvehagymát, amikor öt évvel ezelőtt barátnőm hozott nekem egy csokorra valót a Somló-hegyről. Ízlett, utána már észrevettem a piacon, s szezonjában mindig legelgettem kenyérhez, de sütöttem felhasználásával finom pogácsát is a locsolóknak. Idén a korai meleggel együtt a szokásosnál korábban köszöntött be a medvehagyma-szezon, ezért nagy örömmel hallottam barátaink beszámolóját elmúlt hétvégi élményeikről a Gerecsében, ahol jól megszedték magukat – medvehagymával.



Pusztamaróton már többször is táboroztam, de ha Ciliék nem mesélik, mennyi medvehagymát szedtek ott, nem tudom meg soha, hogy micsoda lelőhely ez a környék, hisz ebben az időszakban még nem jártam erre. Rá is járnak a közelben lakók, az erdőben sok autó parkolt itt-ott, Pusztamaróton pedig a szokásoshoz képest kifejezetten nagy volt a tömeg. No, ez nem azt jelenti, hogy nem lehet megmozdulni, inkább annyit, hogy sok a parkoló kocsi, és elszórtan a fűben családok piknikeznek, játszanak.

Erdei hinta!

Erdei ebéd.

Erdei szórakozás. :)

A valaha volt Pusztamarót településhez szomorú történet kötődik. A törökök a mohácsi vész után úgy rongyoltak át a Dunántúlon, főleg az északi részén, hogy nem hagytak életben semmit és senkit, akik az útjukba kerültek. A maróti völgybe menekült gyermekek, nők és férfiak egy ideig még védték magukat, de a hatalmas túlerővel szemben nem volt esélyük. Ennek a szörnyű tragédiának állít emléket a 2002-ben süttői mészkőből készült emlékmű





Az 1970-ben elnéptelenedett Pusztamarót településből már csak a temető maradt meg komor mementóként. Mögötte kereshető egy geoláda, amit mi meg is találtunk a gyerekek nagy örömére.

Geoláda találat a pusztamaróti temető mögött.


A Maróti Sólyomfészek Tábor télen-nyáron várja az erdő szerelmeseit szállással, szerény ellátással. 



A kis faházakban legnagyobb döbbenetemre már most is éjszakáztak nyugdíjas csoportok, akik aztán jókedvűen ücsörögtek a házak teraszán, mire mi odaértünk a délelőtti órákban.  Más családok a kijelölt tűzrakóhelyeken főzögették ebédjüket. Nagy volt az élet, de a terület oly hatalmas, hogy senki nem zavart senkit. A Sólyomfészek tábor területén van egy (lejtős) sportpálya, kis kapukkal, röplabdahálóval. 

Sportpálya :)

Mosdó a sportpálya szélén található, mint ahogy a kis padok-asztalok is, ahol elfogyasztottuk hideg ebédünket. A tábort keresztezi az Országos Kéktúra útvonala.


Medvehagyma pedig… amerre a szem ellát! 



Csak győzzed szedni. 



Meg csokorba kötni. 



(Praktikus ötlet: mi vittünk két vödröt meg befőttes gumikat, és a zacskókba gyűjtött medvehagymákat az asztaloknál csokrokba kötöttük, a csokrokat pedig immár függőlegesen be lehetett állítani a vödörbe úgy, hogy vizet öntve alá napokig friss maradjon. Mivel elosztogattuk, erre nem volt szükség, de legközelebb is ezzel a módszerrel szedjük majd, az biztos. J)
Jövő hétvégén még biztosan szedhető.


Pusztamarót a Gerecsében található táborhely. Az 1-es és a 10-es útról is megközelíthető. Bajna után a Maximum Lovastanyát elhagyva egy balra mutató nyíllal jelzi a közúti tábla Pusztamarótot. Az országúti kereszteződés után földúton mintegy 15-20 percet kell zötykölődni az autóval, de mindenkit biztatok, hogy megéri!