Helló Poroszló! Helló Tisza-tó!

Gyerekek! Mit szólnátok, ha ma este esti mese helyett inkább a mai nap élményeiről mesélnék nektek képnézegetés közben? Helyezkedjetek el kényelmesen! Mindhárman látjátok a monitort? Akkor indulhat a mese!

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Barangoló család. Egy nap elhatározták, hogy leutaznak a Tisza-tóhoz, hogy megnézzék a néhány éve megnyitott új Ökocentrumot és a tavat. Már nagyon vártak erre az alkalomra, éppen ezért előző nap minden szükségeset előkészítettek az útra, és korán reggel elindultak, hogy nyitásra odaérjenek Poroszlóra. Az út alatt – melynek nagy részét autópályán tették meg – a gyerekek néhányszor megkérdezték ugyan, hogy „Mikor érünk már oda?”, de végülis egész jól bírták a majdnem másfél órás kocsikázást, a legfiatalabb el is szundított közben.

Az Ökocentrum főépülete kitárt szárnyú madarat szimbolizál.

A főbejáratnál sikerült jó helyen ingyenesen parkolniuk, s egy kis sorbanállás után be is jutottak az Ökocentrum területére. Mivel minden csoport és egyéni látogató egyből a főépületet rohamozta meg, úgy döntöttek, hogy ők inkább a szabadtéri bemutatókkal kezdik. Láttak mindenféle teknősöket: kicsiket és nagyokat, sast, aranysakált, békákat és gólyákat, kormoránokat, pelikánokat és vidrákat.

Kormoránok felülről.

Az állatnézegetés után úgy gondolták, tartanak egy kis pihenőt és elfogyasztják tízóraijukat. Ehhez kiváló terepnek bizonyult a szép játszótér, ami szuper játékokkal van felszerelve, csak éppen árnyék nincsen rajta. Ám ez a Barangoló családot egyáltalán nem zavarta, mert egy olyan tavaszi napon mentek a Tisza-tó partjára, amikor még kifejezetten jól esik a napsütés. 

Szuper játékok, semmi árnyék.

Tízórai után bekukkantottak a kedves kis tájházba. Elcsodálkoztak a halászati bemutatón a hálók aprólékosságán, és megbeszélték, hogy mekkora munka lehetett a hálókészítés a halászoknak, akik kézzel csomózták hálóikat.

A halászok fő eszközei kézzel készültek.

A dámszarvasok mellett elsétálva egy különleges kis tóra bukkantak, ahol ki lehetett próbálni a ladikozás mindenféle formáját. Különösen tetszett a gyerekeknek az a gémes kút, amiből vizet merítve a kis tóba önthették azt a vödörből.

Gémeskút és ladikos tó

Eveztél már ladikon? Poroszlón kipróbálhatod!

Mikorra a legtöbb csoport kijött a főépületből, a Barangoló család bement. Sajnos még mindig nagyon sokan voltak bent, de azért a lifttel pont fel tudtak menni a toronyba. Hét emelet magasságból lehet innen kitekinteni a tóra és a környékre. Tiszta időben a Bükköt és a Mátra vonulatait is látni. 

Tisza-tavi látkép

A szél borzasztó erővel fújt, ezért gyorsan visszamentek a földszintre, és megpróbálták megnézni a tömegben az alsó szinten található beltéri kiállítást. Nem sikerült, nagyon sok volt az ember. Ezért mentőötletként felmentek az első emeleten található ingyenes játszószobába, az Elvarázsolt Vízivilágba, hogy ebéd előtt jól kijátsszák magukat. Itt épp nem volt senki, nyugalomban lehetett mindent kipróbálni.

Játszószoba a legkisebbeknek: Elvarázsolt Vízivilág az 1. emeleten.

Közben Apu lement, hogy asztalt foglaljon a büfében az ebédhez. A büfében kapható rántott husik mellé előkerültek a hátizsákból az otthonról hozott elemózsiák: szendvicsek, a zöldségek és az innivalók. Mindannyian jól belaktak, nem volt más hátra, mint lemenni a pinceszinten található akváriumokhoz.  A tropicariumi élmények után az Ökocentrum akváriuma már nem volt akkora szám, azonban így is nagyon érdekes volt a hatalmas vizákat és vágótokokat nézegetni közelről, alulról, oldalról.

Az akvárium szintjén nem szabad vakuval fotózni, ezért minden kép rossz lett.

Sietni kellett a gáthoz, mert reggel a főbejáratnál a Barangoló család a 14.00 órakor induló hajóra foglalt magának helyet. 

Megyünk a kikötőhöz.

A hajókról kiderültek, hogy csónakok, de ez nem lombozta le a családtagokat, sőt a szülők kifejezetten örültek ennek. A csónak sokkal közelebb hozza az emberhez a vizet, a természetet. Csodálatos érzés hátranyúlni, és egy mozdulattal belógatni a kezet a Tisza-tó vizébe, amit egy nagy hajóról nem lehetne megtenni! 

Közel a vízhez

A csónakokat egy hozzáértő idegenvezető irányítja, ő az, aki az utasoknak hosszasan mesél a tóról és élővilágáról az 50 perces csónakkirándulás alatt. Minden madárról, ami elrepült felettük, érdekeseket mesélt, és megmutatta, mi az a sulyom, s milyen kellemetlen, ha a termése beleáll valakinek a lábába. Elmondta, hogy a Vízisétányt idén nem nyitotta meg a Hortobágyi Nemzeti Park, mert nem volt pénz a karbantartására, az árvizek miatt romlott az állapota, emiatt nem engednek oda ki embert. 

Idén a Vízisétánynál nem állnak meg a csónakok,
mert a pallókon nem biztonságos a közlekedés. :(

Pedig a Barangoló család külön készült a madárvártákra, a szigeti kilátó megmászására, a pallókon egyensúlyozásra! Nagy, nagy csalódás volt ez nekik. Mégis, életük egyik legszebb élménye volt a Tisza-tavi csónaktúra. Még visszamennek, ezt ott azonnal el is határozták.

A Tisza-tavon csónakázni semmihez sem hasonlítható, csodálatos élmény!

A csónakázás után, ami a nap fénypontjának bizonyult, fagyiztak, kávéztak egyet a büfében, és kipróbálták azt a játszóteret, ami mellett reggel csak elhaladtak. Ez egy egybefüggő ügyességi kalandjáték, amin a fiúk újra meg újra végigmentek, a huszadik alkalomra fáradtan, de egyre ügyesebben sikerült átküzdeni magukat a feladatokon.

Ügyességi akadálypálya a főbejárat mellett

Már majdnem zárás előtt az üres főépületben kifejezetten kellemes volt körbenézni végre.

A benti kiállítótér egy részlete

Az akváriumokba felülről is belátni. A kislányom ezt a részt
úgy értelmezte, hogy itt nyalogatni kell az üveget. :)

A nap végére szerették volna megnézni a kikötőket és a szabadstrandot, ezért oda elautóztak. 

Kilátás a fura nevű Csicsman Kikötőből

A kikötőnél hagyták a kocsit, a gáton sétáltak tovább. A gáton a gyerekek többször is legurultak a puha, zöld füvön, nagy móka volt! A szabadstrand pici, de sok rajta az árnyék, a víz sem mélyül gyorsan, úgyhogy idális ahhoz, hogy a Barangoló család visszatérjen ide valamikor a nyár során.  

Poroszlói szabadstrand a lemenő nap fényében.

Ehhez a legalkalmasabb szállást is megtalálták sétájuk során, melynek neve Templom közi Vendégház. A tulajdonos, aki épp ott tartózkodott, beengedte őket és nem csak a kertet és a házat mutatta meg nekik, hanem a postaládába fészkelt kis cinkecsaládot, amitől a Barangoló család minden tagja egyenesen elájult!!!!!!

Postaládába fészkelt cinege épp kikelt kicsinyei!

Valahogy összevakarták magukat ezután a megható élmény után, és visszasétáltak a kocsihoz, hogy még emberi időben hazaindulhassanak. A hazautat a gyerekek végigaludták, és otthon fáradtan ültek be szüleik ölébe, hogy meghallgassák ezt a mesét. 

(A "mese" a valóságban is elhangzott aznap este. :) )

Költségeink:

Autópálya-matrica	2975 Ft
Ökocentrum belépő a családnak (hajókirándulással)	2 felőtt 2790 Ft 2 gyerek 2290 Ft 1 bébi 100 Ft
Ebéd a büfében, fagyi, kávé	Igény szerint, mi itt nem költöttünk sokat, mivel a nagy részét itthonról hoztuk.
Parkolás az Ökocentrum nagy pakolójában 500 Ft/nap.	A főbejáratnál 70 ingyenes hely van, mi itt álltunk.
Benzinköltség	Távolság- és autófüggő
Összesen (ami összeadható):	13.235 Ft

Ez egy drága program, de megéri spórolni rá!