2014. október 22., szerda

Kilátótúra a Budai-hegységben



Ez a remek és tartalmas kirándulás útvonal nem az én fejemből pattant ki, hanem kisfiam elsős osztályfőnöke rukkolt elő az ötlettel a családos osztálykirándulásunk tervezésekor. Szerintem nagyszerű program jó időre, érint három kilátót, van benne kellemesen fárasztó hegymenet, sok lejtő, játszóterek, kolostorrom, és természetesen gyönyörű panoráma és sok erdő. Egyéb lehetőségként érdeklődő gyerekekkel a fogaskerekűt (ha jár), a gyermekvasutat és a libegőt is beiktathatjuk. Gyerektempóban, pihenőket, játszózást megengedve négy-öt óra jóleső sétára számítsatok, de alternatív rövidítésekkel kevesebb is lehet.

A találkozót a Szépjuhásznéhoz beszéltük meg. Mi családilag úgy döntöttünk, hogy a Gyermekvasút Széchényihegy megállójánál tesszük le az autót, s innen indulunk kis túránkra. 

Induláááás!

Szembeforgalom az egyik megállónál.


Családi jegyünk 3500 Ft-ba került, ez egész napos gyermekvasút-használatra jogosított fel mindannyiunkat. Két másik család kíséretében integetve érkeztünk meg a megbeszélt találkozóhelyre, ahol a többi család már várta a befutó vonatunkat. A Szépjuhászné Büfé ínycsiklandó, éppen készülő aznapi menüebédje mellett elhaladva felfelé vettük az irányt, hogy egy meredek kaptatónak nekifogva felgyalogoljunk a nagy-hárs-hegyi Kaán Károly-kilátóhoz

Az út elején.

A Kaán Károly-kilátó.

Az elején fullasztó hegymenetben még beszélgetni is nehéz volt, azért persze megpróbáltuk. :) A kilátó nincs messze, még lihegve is hamar odaértünk. Hatalmas tömeg gyűlt össze a csodálatosan napos, meleg őszi szombat délelőtt ezen a helyen. A kilátóba feljutás komoly sorban állást követelt... Mondjuk megérte felmenni:


Kilátás a Nagy-Hárs-hegy tetejéről egy szép őszi délelőttön.


Innen továbbindultunk a Kis-Hárs-hegyre a Makovecz-kilátóhoz. Közben érintettük a Bátori-barlang bejáratát, előtte egy kis hidacskával. 


Kis felfedezők jönnek épp ki a Bátori-barlangból.

Az egyszerűségében  különleges Makovecz-kilátó.

Elsősök a csúcson! :)


Túránk közepén visszajutottunk a közös kiindulópontra, a Szépjuhásznéhoz. Itt csaptunk egy nagy játszóterezést, ebédeltünk, pihentünk. 

Szuper erdei játszótér a Szépjuhásznénál.

Volt, aki itt elköszönt a csapattól, egy kisebb lelkes társaság azonban tovább indult, hogy a pálos kolostorrom érintésével felgyalogoljunk a János-hegyre.  


Szent, békés hangulat a pálos kolostorromnál.

Romokon szaladgálni a legjobb!

Indulás a János-hegyre!

Kaptat a megfogyatkozott kis csapat felfele.


A János-hegyi Erzsébet-kilátót gondolom senkinek nem kell bemutatni. Budapest legmagasabb pontjáról a Gellért-hegy apró kavicsnak tűnik csupán. Bár párás időben jártunk itt, még így is lenyűgöző, magával ragadó volt a látvány. 

Lenyűgöz, minden alkalommal.

Szia Papa, szia Mama!! (Ha kiállnak a nagyszülők az erkélyre,
és szép az idő, távcsővel látják, ha integetünk nekik a kilátó tetejéről.)

Hangulat.


A kilátó alatt a büfénél meguzsonnáztunk, majd ismét búcsút intettünk egymásnak, ezúttal mi csatlakoztunk le a nagyobb társaságtól, hogy egy másik családdal karöltve lecammogjunk a Gyermekvasút János-hegy megállójához. Előtte azonban a Libegő felső állomásánál található játszótéren megfuttatuk a gyerekeket. Hatalmas, tényleg hatalmas volt a tömeg! Eredeti tervünk a lett volna, hogy libegőzünk egyet, de a sor a játszótér végén állt, így inkább ezt az élményt elnapoltuk.

Jó játékok és tömeg a Libegő felső állomásánál található erdei játszón.

Változatos, jópofa játszóeszközök.


Kényelmes, maximum tízperces gyaloglással jutottunk le a megállóhoz. A Gyermekvasút csúcsideje nem hétköznapra esik, hétvégén jár gyakrabban, így nem is kellett sokat várni, megérkezett a vonatunk. 

A kör bezárult: Széchényihegy, végállomás!

Úttörők a falon. :)


A túra címszavakban:
(0. Ha járna a fogaskerekű: 60-as fogaskerekűvel fel Széchényihegy végállomásig.)
1. (Át)Felszállás a Gyermekvasútra, utazás Szépjuhászné megállóig.
2. Szépjuhásznétól gyaloglás a Nagy-Hárs-hegyre: Kaán Károly-kilátó
3. Innen séta a Kis-Hárs-hegyre: Makovecz-kilátó
4. Vissza a Szépjuhásznéhoz, itt játszóterezés, kolostorrom.
5. Fel a János-hegyre: Erzsébet-kilátó, játszóterezés
(6. Libegőzés) 
7. Séta a Gyermekvasút János-hegy megállójáig.
8. Vissza Gyermekvasúttal Széchenyihegy végállomásra.

/A túra egy részéről megtaláltam egy másik blogger téli tapasztalatait, érdemes őt is követni, ha szerettek kirándulni, mert nagyon szórakoztatóan ír (sokkal viccesebben, mint én). Ők már nagyobb gyerekekkel kirándulnak. Tehát itt éritek el: Szép Kilátás Blog/

Fraknó vára: várismertetőbe bújtatott könyvajánló


Fraknó vára egyáltalán nem esett útba, Kőszeg környéki barangolásunk többi célpontjához képest jóval távolabb található, mégis elkanyarodtunk erre, "ki tudja, mikor járunk megint itt" alapon. Fél napunk volt rá, ez éppen elég volt a két vezetéssel együtt. (Érdemes a honlapon előre tájékozódni, hogy mikor van magyar vezetés, mert a vár nagy része csak szakképzett vezető irányításával látogatható, és magyar vezetés nincs olyan gyakran, mint német.)


Fraknó vára az augusztusi szemerkélő esőben.


Ha Léka vára egy "kis" vidéki lovagvár volt, akkor Fraknó hozzá képest egy hatalmas, óriási birodalom hatalmas és óriási központja. Turistaforgalma legalább tízszerese Lékának, és mi egy viszonylag nyugodt hétköznapon voltunk ott, az igazi tömeget nem is láttuk. Minden nagyon átgondolt, és rendezett, csakúgy, mint néhány száz évvel ezelőtt!


A parkolóból más képet mutat a vár. (A parkoló hétköznap ingyenes volt.)


 Itt európai módon minden értékes információ ki van írva magyarul is.


Közeledünk!

Komoly érték lehet ilyen védelem mögött.

Határozottan nem kicsi!





Indul a csoport. Igen, az ott egy krokodil.


Elcsíptünk két magyar vezetést: a 11.30-kor indulóval a várat, a 12.45-kor indulóval a kincstárat tekinthettük meg. Mindkét alkalommal ugyanaz a szimpatikus és rendkívül művelt, Ausztriában élő magyar művészettörténész úr volt a kísérőnk, aki láthatóan szenvedélyesen kutatja múltjukat és érdeklődik az Eszterházyak iránt. (Egyik régebbi bejegyzésemben írtam róla, hogy mennyire, de mennyire szeretem, ha olyan emberek vezetnek körbe egy helyen, akiknek az a bizonyos hely vagy munka a szenvedélyük.)

A vár megtekintését Eszterházy Miklós személyének megismerésével kezdtük az oratóriumban. Nos, ha igazán szeretnétek megjegyezni az ott elhangzó érdekes információkat, érdemes kicsit előre alapozni. Én ezt úgy tettem meg, hogy nem tudtam róla, hogy megtettem! :) S mikor ott álltam Eszterházy Miklós hatalmas, egészalakos festménye előtt, döbbentem rá, hogy milyen jó ötlet volt nyáron egyszerűen, érdeklődve kikölcsönözni Ugron Zsolna: Erdélyi menyegző c. könyvét a könyvtárból! (Épp ITT olvastam a könyvet egyébként.) Ez a letehetetlen, rendkívül olvasmányos történelmi regény ugyanis tökéletes ismertetője annak a kornak, amelyben Eszterházy Miklós, a família első jelentős személye élt. Báthori Anna, a regény főhősnője epekedve szerelmes volt Miklósba, a könyv szerint ez a szerelem kölcsönös volt. Ám Miklós számára fontosabbnak tűnt vagyonát, befolyását és birtokait növelendő Dersffy Orsolyát elvenni feleségül. Orsolya halála után pedig Eszterházy ismét nem a bukott Báthori Gábor fejedelem kegyvesztett húgát kérte meg, hanem Nyáry Krisztinával kötött házasságával egységesítette a hatalmassá nőtt Nyáry-vagyont a sajátjával. 

Nem tudom elmondani, mennyire fantasztikus dolog úgy állni egy idegen helyen, egy idegen várban, ahol még életemben nem jártam korábban, hogy a vár fontos történelmi személyei szinte ismerősként köszönnek vissza a festményekről. Á, te vagy Miklós... te pedig az ő Orsolyával közös gyermeke... hm olvastam rólad, Orsolya nagyon szép volt ám, csak Krisztina kérte a festőt, hogy csúnyítsa meg egy kissé a nádor korábbi feleségét... (Ezt a vezetőnk mondta, de a regényben is szép nő Orsolya. :)) ... A regényből nagyon sok érdekességet megtudhatunk ezekről az emberekről és a korról. Tényleg ajánlom elolvasásra - és nem csak akkor, ha Fraknóba készültök. 

Az oratórium egyik kincse ez a szárnyasoltár.

A barokk kápolna mennyei mennyezete nézegetése közben
mennyei zenébe hallgattunk bele: Harmonia Caelestis.

A fegyvergyűjtemény egy csekély részlete.

Menjetek Fraknó várába, ha titkos lépcsőket akartok látni!

Gyűjtemény, gyűjtemény...


Alsóbb szinteken.


Életemben nem láttam még ilyen mély kutat. Több, mint 100 m.
A beöntött víz csobbanására sok másodpercet kellett várni.

Második vezetett vártúránk a titkos kincstárba vitt le minket. Kincsek alatt a korábbi századok nemesemberei nem pusztán az aranyat értették. Ide tartoztak a fontos levelek, egzotikus tájakról kapott állatok kitömött példányai, különös óraszerkezetek, művészeti remekművek, és mindenféle más olyan tárgy, amelynek létezéséről nem is tudtam, míg el nem mentem Fraknóba.


Levéltári nézelődés


A kincstár.

Egzotikus állatok kitömött példányai "művészileg" összedolgozva.

Ami ma giccs, régen hatalmas büszkeség volt...

Csontból készült munkák földrengésbiztos üveg mögött.

Gazdasági, pénzügyi iratok a birtokokról.


Búcsú a vártól egy szép burgenlandi kilátással.


Apró játszótér a bejárat mellett.

Gyerekekkel a vártúrákat NEM ajánlom. Hosszúak, és unalmasak lehetnek az apróságoknak. Kis játszótér azonban várja őket a vár bejárata mellett. 

Nagy élmény volt számunkra Fraknó, szívesen maradtunk volna még, hogy megtekintsük azokat a kiállításokat, amelyeket vezetés nélkül is végig lehet nézni, de mindezekre sajnos már nem jutott időnk. 

2014. október 7., kedd

Kőszeg és környéke kettesben 3. rész


1. rész
2. rész

Burgenlandi tájakon: Léka vára, Margit-kilátó, óhodászi lombkoronasétány, rohonci tó.


Mérlegeltük, hogy mi fér még bele a hátralévő időnkbe. Mérlegeltük, hogy mikor lesz alkalmunk legközelebb átmenni Ausztriába. Mérlegeltük, hogy van-e kedvünk, energiánk mindehhez. A helyzet alapos átgondolása után arra jutottunk, hogy IRÁNY BURGENLAND!

A Kőszeghez legközelebb eső vár Léka, jelenlegi hivatalos nevén Lockenhaus. Léka Ausztria egyetlen lovagvára, erre nagyon büszkék is a helyiek. Egy csodás, hangulatos kis tó partján fekszik, fent a hegyen, ezért Kőszeg felől érkezve a kilátás is parádés, érdemes megállni a tó parkolójában legalább néhány kattintás erejéig. (Ha több időtök van, sétáljatok egyet a tó partján.)


Léka várához közeledve...




... és Léka vára közelről.







Dupla apszisos "kápolna" máig titok,
milyen szertartások folyhattak itt.

A vár állandó kiállításai közül azonnal lehet látni, hogy melyik a régi. Mert ott nincs magyar szöveg sehol. S bár mindketten értünk valamit németül, nem volt türelmünk végigolvasni a magyar családokról szóló végtelen hosszúnak tűnő német szövegeket. Csak a családfák előtt állva bosszankodtunk egy kicsit a helyzet bizarrságán. 


Hetvenes éveket idéző kiállítási elemek,
minden csak németül. 



Híres magyar nemesi családok családfája németül.

Az új kiállításon azonban sok-sok magyartalansággal, de van magyar szöveg. Ez alapvetően gyerekeknek szól, és a várban élő denevérkolóniát mutatja be játékosan. Van benne minimozi, interaktív elemek tömkelege, és sok lépcső. A séta közben megismerhetjük a vár megmentőinek életét. Személy szerint én hálás vagyok annak a hatvanas években még középkorú, értelmiségi, gyermektelen házaspárnak, akik ketten az életüket és minden létező vagyonukat tették fel arra, hogy megmentsék az akkor romokban heverő Léka várát. Ma nem sétálhatnánk a vár területén, ha ők nem vették volna olyan komolyan a munkájukat. (Mivel mindenüket eladták, a várban laktak, liftet üzemeltek be, és a vastag kőfalak között éltek ketten.) 
Jelenleg a vár részben hotelként, étteremként és koncerthelyszínként is működik.

A gyerekeknek szóló denevérkiállítás egy részlete.
Léka várának kertjében játszóteret és fedett kerti tekepályát találtok!
Épp egy osztály játszott kint.

Az utolsó fotók elkészülte után továbbhaladtunk, de ezúttal csak néhány percet ültünk a kocsiban, mert a Margit-kilátó nagyon közel van, a vár feletti hegy egy pontján. Így néz alulról:



A lockenhausi Margit-kilátó

A kilátás egy részlete panorámaképen összefoglalva.

Vicces jelenet szemtanúi voltunk. 16.58-kor értünk a kilátó parkolójába, amit épp ottjártunkkor újítottak fel. A kis munkáscsapat körben állt, rövid munkamegbeszélést tartottak, majd egészen pontosan 17.00-kor bevágták magukat az autóba, és úgy elhajtottak, hogy csak úgy porzott utánuk az út. Ausztriában megbüntetik a munkáltatót, ha munkaidőn túl dolgoztatja alkalmazottait... 

Rohoncon (Rechnitz) áthajtva, ahová vadregényes, burgenlandi tájakon keresztül jutottunk, Óhodász azaz Althodis felé vettük az irányt, mert nagyon szerettük volna megnézni az ottani lombkorona-sétányt (Baumwipfelweg). Ez a különleges látnivaló elég jól ki van táblázva, mi simán odataláltunk. Sőt, útközben egy szarvastelepet is láttunk:




Ez pedig már az óhodászi lombkorona-sétány ismertető táblája:

Magyar feliratokkal ellátott információs térkép.

A lombkoronasétány (Baumwipfelweg) központjához érdekességek vezetnek az út mentén.

Kis büfé, élő és szobor állatok a lombkorona-sétány bejáratánál.

Akadálymentes sétány fent a magasban.

Ilyen magasban.


A tanösvény táblái magyar felirattal várják a magyar látogatókat!

Idén két lomkorona-sétányon jártunk ezen kívül, az egyikről írtam már (makói), a másikról fogok (ipolytarnóci), de egyik sem volt ugyanolyan. Sőt! Mindhárom teljesen különböző! Nem csak a három hely három különböző flórája miatt, hanem a felépítés, a hangulat, és a kialakítás is különbözött mindhárom helyen. (Makó: csupa fém minden; ártéri erdő. Ipolytarnóc: kötélhágcsók, heveder, kalandpark hangulat, nógrádi "őserdő"; Althodis: fa felépítmény, magas, szálfák mindenütt, fa,fa,fa az egész, és akadálymentesített.) 

Napunk zárásaként csepergő esőben megtekintettük Rohonc (Rechnitz) tavacskáját, melyet példaértékűen alakítottak át helyi stranddá. Mivel mi az időjárás miatt nem tudtunk fürdeni benne, egy másik beszámoló elolvasására buzdítalak Benneteket.
Azért saját fotókkal szolgálhatok (ingyen beengedtek minket, úgysem lehetett fürdeni.)


Rechnitz, Badesee. Rohonc, strand.

Nem látszik jól, de ha nagyobbra kattintotok, ki lehet venni,
hogy az ott egy csúszda.

A gyerekekre is gondoltak.

Árnyékolt homokozó. 


Több büfét is láttunk, nagy melegben biztos komoly forgalom van magyar és osztrák részről egyaránt. Osztályoknak, családoknak egyaránt paradicsomi hely ez a tó!
Bárcsak, bárcsak a mi tavacskáinknak is ilyen dicső sorsa lehetne! Micsoda idegenforgalmi bevétel származna egy-egy kistelepülésnek a rendbe rakott tóstrandjából! Bárcsak, bárcsak...


Utolsó napunkon a távoli Fraknó várába zarándokoltunk el. Az eddigi látnivalókhoz képest sokkal messzebb volt, de megérte beütemezni. Erről következő írásom szól majd, melybe nem leszek rest egy odavágó könyvajánlót is "elrejteni".