A gyöngyösi Mátra Múzeum meglepetése

A gyöngyösi Mátra Múzeumról volt néhány kulcsszó az emlékezetemben: 

• felújították; 
• mamut, 
• kisvasút, 
• év múzeuma. 

Ennyi maradt meg egy régi rádióriport maradványaként az agyamban. Terveztük már egy ideje, hogy elmegyünk ide, de a nagyobb lökést az adta, hogy rájöttünk: a Pest megyére érvényes éves matricánkkal (amit amúgy is megvettünk még januárban, hisz annyit jövünk-megyünk mindenfelé) bizony Hatvanig tudunk szabályosan elautókázni a pályán, és onnan már csak egy kisebb ugrás Gyöngyös városa! Így jelentős időt spóroltunk oda és vissza.

Arról meg nem is beszélve, hogy a felújított hatvani főtéren (Kossuth tér) különösen nagy élmény volt áthajtani, még ha nem is álltunk meg nézelődni. Hatvan belvárosából olyan európai kisvárost rittyentettek, hogy ihaj-csuhaj! Sajnos saját képem nincs róla, de érdemes csak egy pillantást vetni a Grassalkovich kastélyban működő Vadászati Múzeum honlapjára, hogy ízelítőt kapjatok ebből az új hangulatból.

Aztán megérkeztünk Gyöngyösre. Itt most kihagytuk a Belvárost, a Ferences templomot - amit szintén rendbe szedtek - és egyenesen az Orczy kastélyhoz hajtottunk, hogy nyitásra már ott legyünk a múzeumnál, Hosszú napot terveztünk, a múzeum és kertje csak az első programpont volt. Parkolni a kisvasút végállomásánál tudtunk (márciusban ingyenesen), ami egy ugrásnyira van a kastély oroszlános kapujától. 

Tavasz végén így festett a csodálatos, ápolt kert egy részlete:

Március végi kép a Mátra Múzeum kertjéből. Azóta biztosan kizöldült! :)

Az Orczy kastély belső udvarát befedték, így lett belőle egy nagy átrium, s ide került a híres mamut csontváza. Amint beléptünk - még épp egy 1700-as években játszódó regény hatása alatt voltam, amit akkoriban olvastam - lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a nyitott udvaron pihenő lovak, kiabáló, kupákban bort ivó, vadászatról érkező lovasaik, a boltíves árkádok alatt szaladó szolgálólányok, és az ajtók mögött lakó urak és úrnők.  S bár az 1770-es években épült Orczy kastély valóban egy nagy uradalmi birtok központja volt, sokáig méltatlan állapotban várta a felújítást. Régészeti feltárások során gyönyörű korabeli barokk falfestmények kerültek elő, melyeket ma meg lehet tekinteni a kiállítás keretei között. 

Átrium sajátos hangulattal.

Mamutcsontváz kiegészített elemekkel.

Vadászati kiállítás egy részlete a földszinten.

A természettudományi kiállítás egy részlete az emeleten.

Helytörténeti kiállítás felújított elemekkel (beszélnek, villognak, dalolnak stb.).

Hangulat.

Cifra szűrök.

Játszótér a kertben.

És igen, mi naivan azt hittük, ez a múzeum ennyi volt, ennyit tud. DE NEM! Reggel a kasszánál választanunk kellett ugyan a belépők között, de épp valamelyik gyermekem hisztizett a hátam mögött, plusz egy másik a fényképezőt próbálta letépni a nyakamról a pénztáros hölgy legnagyobb döbbenetére, így nem is igazán figyeltem, milyen belépőt veszünk. Családit, legyen mindenhova érvényes. Hogy micsoda nincs nyitva? - kérdeztem vissza a hölgyet, aki a pénztárgép mögött tátott szájjal figyelte gyermekeim aktuális műsorát. Milyen pálmaház? Pavilon a kert végében? Jó, majd megnézzük a végén - gondoltam. Kár, hogy tényleg a végére maradt a LÉNYEG.

Míg a gyerekek játszottak férjem felügyelete mellett a játszótéren, gondoltam, elsétálok, megnézem már, ugyan mi lehet az a Pavilon a kert végében (aminek egy része nincs nyitva). Szerencsére vittem a gépet is. Egy hatalmas, két részre osztott épületet találtam. Az egyik épületrészt karbantartás miatt épp lezárták - ezt próbálta tudtunkra adni a pénztáros hölgy - itt laknak az élő növények és állatok. Három szintes, akváriumos, hüllős, terráriumos, amit akarsz... van itt minden. Kép sajnos nincs, hisz nem juthattam be.

A Természettudományi Pavilon. Ki ne hagyjátok!!

A másik részről viszont van kép. Ez egy modern, 21. századi igényességgel kialakított, interaktív, természettudományos kiállítótér. A kiállítás egy hatalmas FA köré épült fel, 3 szinttel: gyökér és talaj, törzs, lombkorona. Sajnos a képek nem adják vissza, hogy ez a természettudományi bemutató mennyire lenyűgözően szép kialakítású és érdekes! A fa köré épült kiállítást szó szerint értsétek: a fát körbeveszi az épület és a három szint. 

Az alsó tér kiválóan alkalmas múzeumpedagógia foglalkozások megtartására is.

Gyönyörű vitrinek, szép diorámák, lombkorona.

Igényes bemutatótér.

Miután kigyönyörködtem magam, az órámra tekintve visszavágtattam a családért a játszótérre, még elsétáltunk megnézni a kis halastavat, majd felültünk a kisvasútra, hogy elzötyögjön velünk Mátrafüredre. De ez már egy következő történet. 

Viszlát Mátra Múzeum!

(Hogy miért most sikerült egy márciusi kirándulást rögzítenem, itt elolvashatod. Erre az egynapos kirándulásra két betegségperiódus között jutottunk el, s akkor még nem tudtuk, milyen kemény lesz a folytatás...)