2020. november 7., szombat

Vértesi panoráma és visszhang egy helyen

Ma, ahogy megsimogatta arcomat a meleg őszi napsugár, arra gondoltam, hogy ideje már megírnom a pontosan négy héttel ezelőtti kirándulásunkat a Vértesben. Hasonlóan szép időben gyalogoltunk egy bakancslistás tanösvényen, de a koronavírus miatt nem tudtam korábban megosztani Veletek élményeinket. Mert igen, október 15-én kidőltem, nyolc napig feküdtem elkülönítve, mint egy darab fa, további 8 napig hullámzó jobb és rosszabb létekben lábadoztam, majd a harmadik héten tértem vissza valódi önmagamba, igaz, lassacskán és csak módjával. A harmadik hét végére pedig kaptam egy klassz kis arcüreggyulladást, mintegy utóhatásként, így most antibiotikumot szedegetve próbálok sokat pihenni és újra gyógyulni. Meg kell mondjam, már nagyon elegem van a sok kötelező fekvésből - aki ismer, tudja, mennyire tevékeny vagyok - aztán ilyenkor mindig elszégyellem magam, hiszen olcsón megúsztuk, és nem adtuk tovább idősebb szeretteinknek. Szóval voltaképpen hálás vagyok, hogy nem kerültünk kórházba és miattunk nem halt meg senki. Ugrok vissza egy hónappal ezelőttre: Vértes, Csákberény, Gróf Merán Fülöp Múzeum és Panoráma tanösvény - egy csodás helyszín, ahol lehet tanulni, játszani, kirándulni - és egy nagyot üvöltözni! 

2020. október 5., hétfő

Edelény Kis Ferusa belopta magát a szívünkbe

 Nyaralás járvány idején 8. rész


Az edelényi kastély meglátogatását azóta terveztem, hogy felújították és megnyitották. Ahhoz, hogy egyszer csak ideruccanjunk, messze van otthonunktól. De mikor kiderült, hol töltjük a nyaralásunkat, végig az eszemben tartottam, hogy ha már viszonylag közel van a szállásunk, hazafelé egy kisebb kerülővel útba kell ejtenünk a kastélyt. Vasárnap lévén a tervünk az volt, hogy a szállás elhagyása után elautózunk Edelénybe, ahol részt veszünk a szentmisén, ebédelünk egyet és bemegyünk a kastélyba. Természetesen az élet ezúttal is átírta a terveinket valamelyest, de a kastélyt azért láttuk, és nagyon megkedveltük.

2020. október 1., csütörtök

Túra a komfortzónán túlra: a Bél-kő tanösvény forróságban

Nyaralás járvány idején 7. rész


Bükki pihenésünk leggyönyörűbb és egyben legnehezebb napjának krónikája következik
. Ez volt az az egyetlen nap, amikor a nagy távolságok ellenére nem éreztük "egyedül" magunkat az erdőben: a környékbeliek, szombat lévén, kiszabadultak túrázni a Bél-kőre. Azért persze nem nyomtuk össze egymást a tömegben, csak mindig láttunk valahol távol vagy közelebb gyalogló, lihegő, fáradt embereket. Igen, ez egy túra, nem könnyed séta, hanem TÚRA a javából. Pedig a Bél-kő teteje légvonalban mindössze 1,4 km-re található az aptáságtól. Légvonalban. Ezt az utat azonban a madarakon kívül nincs élőlény, ami megteszi a meredek kőfalak miatt. Ki kell kerülni, szó szerint meg kell kerülni az egész hegyet a csúcsélmény megéléséért. Ez oda-vissza kb. 10-11 km és ezt a távot, büszkén jelentem, a négyévesünk legyalogolta. A nap végén úgy húztuk ki magunkat Férjemmel, hogy EZ IGEN! Tudatosan neveljük  a gyerekeinket örömmel kirándulókká, és ez a Bél-kői túra hatalmas sikerélmény volt mindannyiunknak. Nagy lépés az úton, amit családként együtt teszünk meg, és komoly vállveregetéssel jutalmaztuk magunkat érte. 

2020. szeptember 29., kedd

Diósgyőri Vár és a Tündérkert

Nyaralás járvány idején, 6. rész    


Szemerkélő esőben érkeztünk meg a Diósgyőri Vár új parkolójába. Csodálkozva állapítottuk meg, hogy a valaha volt diósgyőri strand helyén most parkoló és egy óriási, lovagi tornák megtartására épült aréna található. A Vár felújításakor jártunk már itt egy hideg téli napon, ám akkor ezeknek még nyoma sem volt, csak hírből hallottuk, hogy bezárják a strandot. Terveink szerint ezen a napon a Vár majd a Tündérkert bejárása után az állatkertet néztük volna meg. Sajnos az időjárás azonban közbeszólt... (Későbbi tervezéshez azonban jó tudni, hogy ez a három pont belefér egy napba kisgyerekekkel, de több biztos, hogy nem.)


Bánkút, Csipkéskút gyalog

 Nyaralás járvány idején 5. rész


A lillafüredi benyomások, azaz egy rendkívül ingergazdag nap után szerettünk volna egy nyugalmasabb, a szó jó értelmében egyhangúbb, túrázós napot szervezni. Ezért gondoltunk Bánkútra: túrázunk két viszonylag rövid célpontot kiszemelve, és ennyi. Bőven elég lesz, hamar a szállásra érünk, és játszunk a kertben, filmezünk este. Persze azt egyikünk sem sejtette, hogy a Petőfi-kilátó és a Csipkéskúti Csikónevelde is tartogat majd kellemetlen meglepetést...

2020. szeptember 27., vasárnap

Rövid séta a Nagy-nádasban - a farmosi Kékbegy tanösvényen jártunk

 



Érdekes helyzet, és nem először fordul elő velünk, hogy Férjemmel egyszerre sokallunk be a városi létből. Nagyon szeretünk itt élni, de a "most azonnal el innen, ki a városból" érzés különös módon néhanapján teljesen egyszerre kap el minket. Így volt ezen a kifejezetten őszies, hűvös szombaton is, mikor már ebédfőzés közben azt nézegettem, hová visszük a gyerekeket délután. Annak érdekében, hogy a kicsik ebéd utáni indulással számolva elszunnyadjanak az autóban, min. 1 órányi autóút távolságot terveztem, s egy olyan helyre vágytam, ahol még nem jártunk, de már bakancslistás volt... ezért ugrott be a Tápióvidék: nézzük csak, milyen tanösvények vannak itt?

2020. július 28., kedd

Barlang, libegő, kisvonat, csónakázás és gyönyörű kilátás Lillafüreden

Nyaralás járvány idején 4. rész



Lillafüredről tudtam - mivel már jártunk itt egy hideg téli napon - hogy nem lesz egyszerű egy napba beleszuszakolni a programjait. Hiába van nyár, hiába könnyebb ilyenkor minden, mégis nehéz azt a rengeteg látnivalót egy napon megnézni, főleg gyerekekkel, nagy melegben. Azért persze megpróbáltunk, amennyit csak lehet, besűríteni a napba. Ki tudja, mikor járunk itt legközelebb? Kezdtünk egy barlangban, aztán libegőzve felmentünk a magaslatokba, ott túráztunk egyet, majd visszalibegőztünk. Ebédeltünk egy szuper helyen, eztán kisvasutazás következett. Innen játszóterezni indultunk, szaladgáltunk a Palotaszálló híres teraszain, végül csónakázással zártuk az élmények sorát... Fárasztó egy nap volt, az biztos!

2020. július 22., szerda

Szilvásvárad a magasból, kétszer

Nyaralás járvány idején 3. rész


Kifejezetten meglepő volt szembesülni azzal a kellemes ténnyel, hogy a járványhelyzet miatt Szilvásváradon kifogtuk az utolsó napot, amikor még nem kell parkolódíjat fizetni. Éljen, éljen! Mekkora mázli! Korán érkeztünk, 9.30 körül ember nem volt még rajtunk kívül a parkolóban. Innen azonnal hegynek vettük az irányt, hogy az aznapra tervezett első komolyabb kihívást még a déli órák előtt teljesítsük. A Millenniumi-kilátóba terveztünk eljutni, gyalog. Egy kellemes tanösvény vezet felfelé, szép tájékoztató táblákkal. 

2020. július 19., vasárnap

Panoráma nyomában, vihar a nyomunkban! - Kirándulás Lázbércen


Nyaralás járvány idején 2. rész

2002-ben egy regnumi tábor keretei között ismertem meg a csodálatos Lázbérci-víztározót és partját. Persze akkoriban, huszonegy éves fiatalként meg sem kottyant a Bánhorváti plébániáról, ahol a szállásunk volt, a Damasa-szakadék érintésével, Upponyon keresztül végiggyalogolni a Lázbérci-tó partján, hogy aztán visszakanyarodjunk (óriási kerülővel) Bánhorváti felé...! De szép emlék! Nyilván ötgyesekes anyaként, kicsikkel, sokkal rövidebb, emészthetőbb túrákat kell szerveznem a családnak. Igyekszünk férjemmel mindig valami olyan célállomást kiszemelni, amiben van valami PLUSZ. Egy szép kilátást ígérő táj, egy jó tanösvény vagy egy kellemes tópart ilyen lehet. A Lázbérci-tó és környéke márpedig hazánk egyik legszebb tája, nem szállok vitába senkivel, ez a véleményem egyszerűen megingathatatlan. Az világos volt, hogy a tavat körbegyalogolni nem lehet, viszont megmutatni mindenképpen szerettük volna, ezért végül kétféleképpen néztük meg: felmásztunk a Kalica-tetőre, így fentről is láttuk, valamint elsétáltunk az Alsó-völgy mentén a tó partjára, ahol egy kis horgászpihenőnél megálltunk, innen fordultunk vissza a kocsihoz.  

2020. július 17., péntek

Nyaralás járvány idején 1. - Bükki szálláshelyünk

Hetekkel a járvány hazai kirobbanása előtt foglaltam szállást nyárra - általában szeretem ezt a feladatot már februárban kipipálni. A COVID-nak ekkor még hivatalos neve sem volt, és épp Vuhanból jöttek a hírek. Olyan messzinek, távolinak tűnt, és mivel a SARS sem jött el idáig, nem hittem, hogy a mi életünket megváltoztatja majd. Pusztán a tömegiszonyom és az építkezésünk okán kissé megcincált idegi állapotom vezetett oda, hogy 
  • kizárólag saját, külön bejáratú, 
  • önállóan bérelhető családi házat keressek 
  • egy nyugalmas helyen, 
  • megfizethető áron.
  • És persze: férjünk el kényelmesen mind a heten.
  • Legyen tisztaság.
  • Plusz: a látnivalók legyenek max. 20-40 pernyi távolságra autóval.

Nyár, szülinap, bicikli, Szaletly - szülőprogram szigorúan kettesben

A karantén senkinek sem volt könnyű. Nem versenyzésből, hanem csak úgy elmesélem, hogy bárki beleképzelheti magát az én helyzetembe: öt gyerekkel, akik közül hárman digitálisan tanultak, ketten pedig folyamatos foglalkoztatásra vágytak, hogyan érezhettem magam egy építkezés befejező szakaszában, amit a végén megfűszereztünk egy költözéssel. No, hát egy ilyen nehéz életszakasznak értünk a végére az ún. nyitással egy időben. Férjem születésnapja, ami idén az utolsó hármassal kezdődő, kicsit mellékvágányra került, a fentiek miatt. Arra jutottam, hogy azzal ajándékozom meg őt, amiből az utóbbi időben a legkevesebb jutott nekünk: közös idővel. És ha már közös idő, legyen finom vacsi is hozzá, egy kultikus helyen. A régi Thököly étteremben tartották szüleim a lakodalmukat, éppen 40 évvel ezelőtt. A családi kötődés, és az, hogy a hely újranyitott, ráadásul a kedvenc, általam sok éve követett lakberendező, a Térkultúra blog szerkesztője, Nikoletti Petra családja újította fel és üzemelteti, arra sarkallt, hogy a lehető leghamarabb próbáljuk ki az ötletes nevű Szaletlyt. A közös vacsorát összekötöttük a kedvenc közös hobbinkkal, a biciklizéssel: Újpestről a Szaletly kb. 35 perc alatt kényelmesen, izzadásmentesen letekerhető távolságra esik. 

2020. április 28., kedd

A házimunka-pontszerzés igaz sikertörténete

Miről írjon a Barangoló család, ha jelenleg karanténban tartózkodik, és hetek óta szó szerint SEHOL NEM VOLT? Igen, pótolhatnék, évekkel ezelőtti nyaralásaink utolsó, lemaradt fejezeteit, komplett ausztriai kirándulásaink vázlatait, meg nem írt szállásteszteléseinket felpakolhatnám végre a blogra, melyeket zajló életünk miatt nem tudtam megtenni. Most mégsem ez következik, mert nincs rá agyi kapacitásom, hogy "szakmázzak". 

2020. február 19., szerda

Újra Gyöngyös! - A Mátra Múzeum Pavilonja

Délelőtt még otthon, játszóterezés és ebéd Gyöngyös belvárosában, rövid betekintés a Szent Bertalan templomba, séta, majd a Mátra Múzeum Pavilonja, végül játék és szaladgálás a múzeum kertjében -  ennyi fért bele ebbe a fél szombatba! Nyugis, nem agyonhajtott program, egy nap, amikor csupán az asztalfoglalás miatt néztük az órát... nagyon megérte ismét elindulni. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre ritkábbak ezek a kiszakított, közös családi programok. Ki kell használni minden percet. 

2020. január 9., csütörtök

Sünispotály és hasznos új infók a Holnemvolt Várból


2019 év elején jártunk a Holnemvolt Várban, arról részletesen ebben a bejegyzésben írtam.

Azóta - mint néhány napja kiderült számunkra - több dolog is megváltozott a Várban. Sajnos, nem feltétlenül az előnyére...




A téli szünet utolsó hétköznapján, január 3-án, amint férjem még hosszú, boldog, kivételesen három hetes (!!!) szabadságának utolsó napjait töltögette, gondoltuk, elmegyünk a Holnemvolt Parkba. A gyerekeknek ígértük a kisföldalattizást, a Palotát, a Cápasulit, és ezúttal arra is volt gondunk, hogy jusson időnk a Sünispotályba betérni. 

2020. január 6., hétfő

Száraz úszkálás, vizes pancsolás és más élmények az esztergomi Vízeumban


A Duna Múzeumot a barangolást kedvelő családoknak nem kell bemutatni, mindig is nagyon népszerű volt. Írtam róla egy bejegyzést évekkel ezelőtt, itt láthatjátok, milyen volt az a 2001-ben készült kiállítás, aminek felújítása már bizony nagyon megérett a 2010-es évek végére.  A múzeum másfél évre bezárt, és teljesen, de tényleg teljesen megújult! Még új nevet is kapott: VÍZEUM. Ide mentünk el a téli szünet utolsó előtti napján, hogy élményekkel töltődve kezdjük az új naptári évet.