Óriások Konyhájában töltöttük a kolbászt - séta és benyomások Békéscsabán

Békés kalandok Békésben 2. rész

Békéscsaba nem divatos nyaralóváros, mi mégis itt nyaraltunk. Autóval 10-12 perc alatt át lehet haladni  rajta, nincsenek nagy és híres idegenforgalmi látnivalói, hatalmas központja, világhíres temploma. Békéscsaba egy szerethető, kedves alföldi város, még csak nem is a hatalmasok közül való. Többször jártunk a belvárosában, sétáltunk a nagy parkjában és az Élővíz-csatorna partján, játszottunk a Csaba Park nagy játszóterén. Szállásunk kiváló bázisnak bizonyult kisebb és nagyobb csillagtúráinkhoz. Ez a bejegyzés nem egyetlen nap krónikája lesz, hanem összefoglalója annak, mit tapasztaltunk Békéscsabán, mikkel találkozhattok ott kisgyermekes szülőként.

Megérkezésünk és kipakolásunk után berongyoltunk Békéscsaba központjába, mert aznap tartották itt is a Múzeumok Éjszakáját, és szerettük volna lecsekkolni, van-e számunkra érdekes program. A Munkácsy Múzeum kertjében volt is bábszínház, de a nagy-nagy melegben a gyerekeknek nem volt türelme figyelni az előadásra, ezt látva inkább sétát és játszóterezést ajánlottunk nekik. (Hogy a múzeumba bemenjünk, sajnos ezúttal szóba sem került - tudjátok, nem erőltetem rájuk, mert annak nincs jó vége sosem.)

Az Élővíz-csatorna meghatározza a város központjának hangulatát és képét. Láthatóan eköré épül sok minden: hidak, sétautak, kiülős helyek, teraszok és színpadok. A helyi kulturális élet középpontja található itt, s néhány száz méteres sugarú körben.

A csendes víz közelsége a város különös báját adja.
Szemünk láttára szedtek ki egy kenut épp.

Kulturális központ

Felújítás előtt álló malomépület.

Híd és címer

Belvárosi (!!) hangulat - Békéscsaba egy élhető város!

Azon a bizonyos tikkasztó nyárestén végül a Ligetben kötöttünk ki, ahol az árnyas, ősfás játszótéren a gyerekek kiugrálhatták magukból az utazás és megérkezés feszültségét. A játszótér nagy részét a már oly sokszor emlegetett Ilona Malom Műhely készítette, voltak azonos játékelemek pl. a Bóbita játszótérről. 

Körösök Völgye Látogatóközpont a Liget árnyat adó fái alatt

Ilona Malom által készített profi nagyjátszótér a Ligetben

Már itt elkezdtük telefonon "vadászni" a másnapi helyünket az ebédre. Ez azért fontos és mindenképpen megemlítendő információ, mert a legnépszerűbb helyeken már előző nap sem volt szabad asztal. Ilyen pl.  pósteleki Mókus Csárda, ahová csak az azt követő vasárnapra (tehát nem másnapra, hanem 8 nap múlvára) sikerült asztalt foglalni! Ezzel tisztázódott is, mikor töltjük a napot Póstelken...

A belvárosban sétálva megtapasztalhattuk, hogy itt is a "mindent inkább letérkövezünk, abból nem lesz baj" elv szerint újították fel a főteret. Láttunk szép szökőkutat, sétányt, templomot, sőt, a katolikus Páduai Szent Antal templomba misére is eljutottunk. Itt nagy sikert aratott kicsinyeink körében a kisgyerkekenek kialakított hátsó játszósarok. 

Gyönyörű kívül-belül a Páduai Szent Antal
templom!

Sok-sok térkő.

Szökőkút

Templom mise előtt.

Kedves kis gyereksarok.

A Csaba Park mindenképpen külön említést igényel. Nagy durranásra számítottunk: Kolbászmúzeum, Pálinkamúzeum, Bormúzeum, étterem, játszótér. Nos, a Kolbászmúzeumban magán szülinapot tartott egy család (???), a Pálinkamúzeumban előző napi lagzi miatt nem lehetett még körbenézni sem (????), a Bormúzeumot nem találtuk, az Óriások Konyhája játszótér legalább nyitva volt, de azt meg felveri a gaz és sajnos több játék le van zárva, mert tönkrement... Volt egy olyan érzésem a Csaba Parkkal kapcsolatosan, hogy megépítették, mert volt rá ilyen-olyan támogatás/pályázati összeg, de a fenntartási költsége már nem volt beleszámítva az előzetes kalkulációkba... Az embernek sírni támad kedve, mikor ilyen szépen megépített, jó ötletek mennek tönkre, nincs gazdájuk. A Csaba Park ligetes erdeje egyébként jóval nagyobb, mint amit mi láttunk: van futókör, a Hajógyári-szigethez hasonló óriáscsúszdapark (tudomásom szerint az is lezárva), felnőtt tornapálya, tanösvény. Az étterem üresen kongott, mi egy kávét ittunk, az jól esett nagyon. Megfizethető ebédmenüje hétköznap kifejezetten hívogató - mi sajnos hétvégén jutottunk ide.

A Pálinkamúzeum épülete.

Étterem és Kolbászmúzeum

A szülinap még nem kezdődött el, bekéredzkedtem.

Óriások Konyhája: húsdaráló

Kolbásztöltő

A pár a népmeséből

Békéscsabán még van Gabonamúzeum - nem tértünk be a hatalmas melegben - reptér, Szlovák Tájház. A visitbekecsaba.hu oldalon tájékozódhattok tovább, ha alaposabban kölrülnéznétek a virtuális térben.  

Békéscsabához tartozik, de valójában a Gyulára vezető út mentén található a Veszely Csárda, ahol aztán végül nyaralásunk első vasárnapján költöttük el a vasárnapi ebédet. A Veszely egy ikonikus hely a környéken, s mióta felújították, különösen fontos találkozási pont. Itt is telt ház volt ezen a bizonyos vasárnapon: a besétálókat el kellett küldeniük a pincéreknek ebédidőben. Szeretem azokat az étteremeket, ahol az igényes, letisztult belső terekhez csodás külső területek tartoznak, ahol az étlap nem 600 oldal, hanem néhány lap. Ahol nem ütjük ki a biztosítékot az 5 gyerekkel belépve az ajtón. A Veszely egy ilyen hely.  

Az Élővíz-csatorna partján kis játszótér: ez már a Veszely
Csárda kertje

A gyereksarok fölött a falon egészen különleges
kép: a kopár szik (valóságosan)

Mint egy modern festmény: a fal eredeti állapotában
meghagyva csodásan mutat.

UPDATE:

Kiegészítés a helyieknek. Látom, hogy sokan olvassák a bejegyzésemet békéscsabaiak, ezért fontosnak tartok néhány gondolatot kiemelni. 

Szeretném aláhúzni, és hangsúlyozni, hogy NAGYON jó volt a tájatokon eltölteni 9 napot. A gyerekeknek nem győztem magyarázni, hogy bár itt nincsenek nagy hegyek és összetett túraútvonal-hálózatok, nézzenek körül, és becsüljék meg az Alföldnek ezt a szegletét, mert nélkületek az ország nem lenne az, ami. Ti vagytok hazánk éléskamrája, nálatok terem meg az, amit megeszünk! Ez annyira fontos szerintem, hogy sokkal, de sokkal jobban ki kellene hangsúlyozni a város marketingjében - és nem csak a kolbászra helyezve a hangsúlyt. 

Volt még a városban járva egy olyan érzésünk, hogy Békéscsaba nem tud mit kezdeni Gyula árnyékában. Persze, persze nincs vár és kastély, meg híres Várfürdő, értem. De ott van az az óriási malom a vízparton! Mi lesz azzal? A Munkácsy örökséggel és annak jelentőségével már látom, hogy tisztában vannak a döntéshozók, és ez nagyon jó! A Liget is gyönyörű, további fejlesztéseket el tudnék képzelni ott. (Tudom, pénzkérdés.)

Aztán az Élővíz-csatorna önmagában egy kincs! Istenem, hány budapesti összetenné  a két kezét, ha egy ilyen vízpart mentén lakhatna! Sehol nem láttam még olyan kenuzási lehetőséget a város kellős közepén, mint nálatok! Micsoda kincsek ezek! Jobban rá kellene feküdni a csatorna-menti részekre, sétaútvonalakat kialakítani, csónakázási, kenuzási, vízibiciklizési lehetőségeket bizosítani úton-útfélen. De legalább a központban, jól látható helyen, bárki számára elérhetően.

A Csaba Parkot, ha már ilyen szép, jobban meg kellene becsülni. Sok-sok rendezvényt odavinni, kisebbeket és nagyobbakat. A parkot ápolni, rendben tartani, mert nagy kincs az! 

A biciklizési lehetőségek tárházáról pedig még nem is beszéltem. A kerékpáros turizmus is hatalmas potenciál városotok számára. Ma, amikor egész Európa és benne Magyarország arra eszmél, hogy a kerékpározás nem csak hobbi, hanem mindennapi közlekedési eszköz, Ti bizony hatalmas előnnyel indultok ebben a "versenyben".

Lovas turizmus? Repüléshez köthető sportok? Lubickolnotok kellene a turistákban, olyan lehetőségeitek vannak az ország más tájaihoz képest!!

És mi volt furcsa nekem, a fővárosinak? Vasárnap meghalt az élet Csabán. Mikor lett deffektünk? Persze, hogy vasárnap. Irtózatosan sokat telefonáltunk, mire találtunk egy embert, aki segíteni tudott és akart is. Megemlítem a nevét, ő Csulik János gumis, az Eötvös utcában dolgozik, és pillanatok alatt meggyógyította a kereket annak ellenére, hogy vasárnap volt. Nagyon nagy hála és köszönet neki! Száma: 66/447-105. Bár azt kívánom, ne kerüljetek ilyen helyzetbe.