Egy délután a Pécsi Állatkertben

Hűséges Olvasóim talán emlékeznek arra, hogy 2016-ban, mikor Pécset és környékét fedeztük fel, meséltem róla, hogy a vadonat új, szinte festékszagú állatkertbe nem mentünk be, mert az aznapi zárás pillanatában értünk oda. Akkoriban, emlékszem, azzal vigasztaltak a kedves hölgyek a pultnál, hogy ne szomorkodjak, sok állat még nem érkezett meg, úgyis félig üres a kert, jöjjünk vissza máskor. 5 év telt el, és most visszatértünk. 5 év alatt belakták az állatok a régi-új helyüket, a teljesen felújított állatkert pedig bejáratott pécsi látnivaló lett, ahová messzi földről is érkeznek látogatók. Mint például most mi. :)

Őrjítő meleg nyári napon érkeztünk, ebéd utáni tikkasztő hőségben, nyűgös, félig elaludt kicsikkel. Az utolsó parkolóhelyek egyikét foglaltuk el, nem vitt minket más előre, mint a nagyobbak lelkesedése. :) Ők részben azért voltak ennyire lelkesek, mert alig várták, hogy az általuk aktívan követett Pamkutya youtube csatornán bemutatott két kis fókát személyesen is megismerhessék. Megvettük a jegyeket, és máris az akváriumban találtuk magunkat. 

Vártuk, vártuk a fókákat, de csak nem jöttek!
:) Kint fetrengtek a medence partján.

A terráriumban rácsodálkoztunk a hatalmas kígyókra, varánuszokra. (Nincs fotóm, a gyerekek itt még nagy figyelmet követeltek, később javult a helyzet.)

Az etetéssel egybekötött fókashowt az első sorból néztük végig, mert még időben leültünk a medence partján kialakított lelátón. Addig is figyeltük Donkát és Bonifác, a két tündéri fókabarátot, akik félig a vízben hűsölve próbálták túlélni az elviselhetetlen meleget. 

Donka és Bonifác edzése megkezdődött!

Az állatkert térképén nem látszik elsőre, de fontos tudni, hogy csakúgy, mint a Budakeszi Vadaspark, ez az állatkert is egy hegyoldalba épült, ezért bizony vannak meredek szakaszok, lépcsők. Az ajánlott útvonal babakocsisok számára be van jelölve a térképen. Katt a nagyobb képért!

Babakocsival kövesd a nyilat! Így kikerülheted
a lépcsőket. 

Ahogy haladtunk felfelé a következő szintekre, rácsodálkoztunk, hogy egyes állatokat a saját szinjükön nem is láttuk, csak fentről. Nagyokat nevetve vettük észre a zebrák feletti büfében fagyi nyalás, kávézás közben a sárban hűsölő, dagonyázó varacskos disznókat, ez egy határozottan vicces pillanat volt. Sajnos nem fotóztam, fagyival és kávéval a kezemben lehetetlen lett volna. :)

További emelkedőket legyűrve játszóteret, fenti mosdót, állatsimogatót találtunk, a nagymacskákat bent kaptuk le, mert ők is hűsöltek. Több állat számára ez a meleg azért is elviselhetetlen, mert egy négyzetcentiméternyi árnyék sincs a kifutójukban... 

Fa játszótér.

Állatsimogató.

Oroszlánok alvás közben!

A medve ketrec körül egy új tanösvényt alakítottak ki - sajnos nem mindegyik tábla üzemel, nem mindegyik gombja működik, a többség azonban igen. A gyerekeket ez a tanösvény nagyon hosszan foglalt le. A kifejezetten igényes kialakítású táblák még minket, felnőtteket is lekötöttek.

Tanösvénytábláknál, gombokat nyomogatva.

Sajnos a tanösvény nem járható babakocsival.
Mély, aprókavicsos sétaút lett kialakítva, lejtőn. 

Ha belegondolok, hogy a Bükkben, Aggtelek környékén
szembejöhet az erdőben, kiráz a hideg...!

A Pécsi Állatkertre úgy gondolom, összességében elegendő maximum 4-5 órát szánni, nem feltétlenül egésznapos program, bár, ha sok időt töltötök egy-egy állat nézegetésével, játszóterezéssel, ez az idő lehet több is. Nincs bent étterem, egy büfé-kávézó van a bejáratnál, és lehet még nyalánkságokat, egyszerű ételeket venni a benti kis büfékben. 

Jellegzetes pécsi látvány - az Állatkertből kifejezetten
közelről látni a tévétornyot. 

Teljesen új krokodilház, három lakóját láttuk. 

Lehet, hogy jártál itt korábban? Milyen volt akkor a dizájn?