Eljött a nap, amiért ideutaztunk: a nagy, tóparti Lipnó-kör, biciklivel. Izgatottan vártam, különösen azért, mert a térkép szerint két ajánlott bringaútvonalat szándékoztunk egy nap alatt teljesíteni: a 4-est és az 1-est (térképet csatolok lentebb). Kifogtuk a legideálisabb időjárást: azaz nem volt gatyarohasztó meleg, de útközben egy fürdés kifejezetten jól esett (26-27 fok körül). Lihegős "feltolás" az óriás lombkoronasétányhoz, vidám parti pizza egy szabadstrandon, rácsodálkozás egy öreg templomra, majd meditatív tekerés az árnyas tóparti erdőkben, végül ismét kompozás. Nagyon klassz nap volt! Ha a többi élmény meg sem történt volna, már csak ezért az egy napért megérte volna eljönni ide! De hogy miért volt idegesítő a "Hopp, megállok és lefotózom!" tempóm? Miért tűrte ezt 4. napon már nagyon nehezen a férjem? Olvasd tovább a bejegyzést, lehet, hogy kiderül! :D
Úgy éreztük, nem mehetünk el erről a tájról anélkül, hogy megmásztuk volna a Plechy-t, és elmentünk volt az osztrák - német - cseh Hármashatárhoz, aminek az itteni neve: Trojmezná. Ahogy nézegettem a térképet a felkészülés során, szerettem volna bringázással egybekötött túrázást erre a napra. Az eredeti tervem az volt, hogy bringával megyünk, amíg engedi az út, hát hiszen még kijelölt bicikliút is van... ! Majd ahonnan már nincs tovább, lakatolunk, és onnan fel a hegyre, gyalog. Végül, már nem is tudom miért (talán a terep nehézségétől ijedtünk meg) lebeszéltük magunkat a kombinált csúcstámadásról, és a simán gyalogos túra mellett döntöttünk. Utóbb - nektek elárulom - megbántam ezt az akkori óvatosságunkat. Nyugodtan mehettünk volna egy hosszabb szakaszon biciklivel, bírtuk volna. Ezt azért írom le, hogy meg merjétek próbálni! Az igazság az az, hogy végül a Trojmezná sem fért bele. Leírtam, miért, olvass tovább. Térképet pedig a cikk végén találsz.
Sejtettük, hogy szép lesz ez az Olšinai-tó körüli tanösvény, de arra, ami várt minket, egyáltalán nem számítottunk. Tényleg minden várakozást felülmúlóan gyönyörű volt, és olyan nyugalmas, hogy mondhatnám: "ó, itt még a madár se jár"! De ez nem lenne igaz: hiszen a terület madárrezervátumokat meghazudtolóan gazdag madárfajokban, a tó telis-tele hallal, a környező erdők vadakkal - az egész szigorúan védett természeti érték. És döbbenet a története is: tragikus múltjának köszönheti védettségét.
Egy tájjal és a tereppel ismerkedő, kisebb bringakörre vállalkoztunk első teljes csehországi napunkon. Ennek oka elsősorban az időjárás volt: akárhogy is nézegettük az előrejelzést, délutánra esőt jósolt, mi meg nem akartunk nagyon elázni, viharban tekerni. Szóval - állapítottuk meg - ideális lesz egy rövid, ismerkedő "karika" erre a napra. Így esett választásunk az 5-ös útvonalra a térképen. Izgalmasnak tűnt: szép kör, hol erdőkben, dombokon, máskor egészen közel a vízparthoz, és két kompzást is ígért.
