A hideg és borult Siófok nagyon izgalmas

Ki gondolná, hogy a város, amelyről elsőre a nyaralás vagy a buli ugrik be az embernek, rengeteg látnivalót kínál rossz idő esetén? Sőt, a felújított, újragondolt belső városrész egyenesen kínálja magát, hogy körbesétáljuk, akár jó időben is. Egy utószezonban itt töltött néhány óra beszámolója következik.

A Sió Pláza parkolójában 2 órát ingyenesen lehet parkolni, ez pont elég arra, hogy a központi látnivalókat megjárjuk. Mindenek előtt nem lehet kihagyni a 101 éves Víztorony meglátogatását! Mi természetesen felmentünk a három gyerekkel (a babakocsit lent lehet hagyni az előtérben). Fent három szint van: a középső szinten, ahová a lift visz, egy kis presszót találtunk (férjemmel álmodoztunk egy rövidet arról, hogy milyen kellemes kávét tudnánk itt meginni, ha kettesben lennénk), lent puszta üvegkorláton át nézhetünk ki a városra és a Balatonra (tériszonyosoknak egyáltalán nem ajánlott), fent pedig a körpanorámában gyönyörködhetünk úgy, hogy felülünk egy „forgószínpadra”, és körbemegyünk vele! Itt fent az ablakok sajnos nagyon picik, szó szerint össze kell görnyedni, hogy kilássunk rajtuk, de azért így is emlékezetes élmény maradt. Nekünk kicsit sok volt a beépített, sőt asztalnak is használt Samsung érintőképernyő.

Samsung mindenhol és pici ablakok

 

Tériszonyosok ide ne jöjjenek ki!

A Víztorony aljában Tourinform iroda várja a városba akár teljesen felkészületlenül érkező vendégeket vagy a friss programok iránt tájékozódni vágyókat. Mi is innen szereztünk belváros térképet, és itt tudtuk meg a Balatoni Hajózási Zrt járatainak indulási időpontjait.

Rövid főtéri séta után – mennyi szobor! mennyi növény! – tettünk egy nagyobb kört a vasútállomás gyönyörű épülete felé. Itt, a plébánia templom és az állomás közötti gondozott parkban, egy szökőkút előtti padon ücsörögve fogyasztottuk el szerény ebédünket, melyet az út közvetlen túloldalán található hatalmas pékségből szereztünk, majd tovább sétáltunk a városban. Végiggyalogoltunk a turistacsalogató bazársoron, s elképedtünk rajta, mennyire hülyének nézik az egyszeri nyaralót. Nem csak az árak miatt, hanem a termékek minősége, és egyáltalán a milyensége miatt. Erről az utcáról nyílik a Kálmán Imre Múzeum (a zeneszerző ebben a házban látta meg a napvilágot), operettrajongóknak kötelező. Mi nem vagyunk azok, meg hát három gyerekkel sajnos a szárszói József Attila Emlékházat is ki kellett hagynunk, így ez előtt is csak elsétáltunk.

A főtéren fagyiztunk egy jót, majd elindultunk a kikötő irányába. Az autót ezúttal a Sió csatorna melletti ingyenes parkolóban hagytuk, innen gyalogoltunk tovább. A Jókai Park csodálatos fái között két hatalmas, minden igényt kielégítő játszótér is helyet kapott, a hajó indulása előtt bőven volt még idő, hogy kipróbálják a gyerekek.

A kikötő már önmagában látványosság lehet gyereknek, felnőttnek egyaránt. Hát még ha azzal a szemmel nézzük a hajókat, hogy vajon melyik lesz a mienk, amire felszállhatunk! Modern, szép hajók álltak bent az 1-es, 2-es állomáshelyeken, ahová a jegypénztár néz. Ó, hogy felcsillant a szemünk! Persze a jegypénztáros nem osztotta meg velünk, hogy a fél hármas sétahajó egy robbant nosztalgiajárat lesz a 7-esről… Utólag azonban nem bánom, hogy így alakult, ugyanis ezen a hajón, az első üléseknél egy „gyerek hajókormány” van felszerelve, mely biztosította gyerekeink szórakozását az egy órás hajóút alatt. Ugyanis, bármennyire is illúzióromboló, igen, az egy órás sétahajókázás, főleg egy ilyen pici hajón, mint ez a Tünde volt, három izgága gyereknek unalmas. Nem gondolná az ember, de így van. A kikötő elhagyása után őket egyáltalán nem nyűgözte le a Tihanyi Apátság rajzolódó körvonala, sőt, a Szántód és Tihany között közlekedő, középen találkozó kompjáratok látványa sem, pedig azon többször is utaztunk már. Ehelyett szívesen hajoltak volna ki bokáig a korláton, illetve kislányunk előszeretettel dobálta volna ki táskám tartalmát a vízbe a korlát résein át, ha nem vagyok résen. J

Rohangászás a pici hajón, mivel a kilátás nem kötötte le a gyerekeket.

 Fellélegezve kötöttünk ki, miután többször is végigszaladt a fejünkön, hogy nagyfiúnk egy egész hajó közönsége előtt fog a fedélzetről a vízbe pisilni, mert nem bírja ki… Kibírta. Huh.

Voltak, akik a hajóból egyből a siófoki „kisvonatra” szálltak át, mi nem így tettünk, inkább sétáltunk tovább a parton. A vízparti parkok is csodálatosan gondozottak, rendezettek. A nagystrand bejáratáig újabb bazár és vendéglátó soron jutottunk el, innen hamar kimenekültünk. Ismét a Jókai Park nyújtott menedéket, ezen a borús, augusztus végi napon teljesen élhető volt a város, nem volt tömeg a másik játszótéren sem. A parkban van egy ivókút, itt töltöttük meg kulacsainkat, miután a gyerekek kijátszották magukat.

A Jókai Park egyik játszótere, abból is csak egy részlet... És van egy másik is!

A Sió csatorna melletti parkolóban nagyobb gyereknek már igen jól szemléltetve el lehet magyarázni a zsilip működését, és a Balaton –Sió-csatorna – Duna közötti összefüggést. Itt búcsúztunk el a várostól.