Hiszti a Bálvány alatt, lelki séta Szentléleken, csúcskeksz az autóban, daru a várban, bárányköldökzsinór az állatkertben.
Szerettük volna, ha ez
a nagylélegzetű, több napos kirándulás nem csak a fontos látnivalókról, hanem a nagy
erdei sétákról is szólna. Ezért kétszer is nekifutottunk, hogy megmásszuk a
Bükk második legmagasabb pontját, a Bálványt.
Azért kétszer, mert
első próbálkozásunkat ötünk közül csak négyen akartuk igazán. Középső
gyermekünk besztrájkolt. Ő nem megy sehová. Ő elaludt a kocsiban, hagyjuk őt
békén, nem száll ki (ez már Bánkúton, a parkolóban volt). Neki hideg van. Fúj a
szél, esik a hó, álmos, vissza akar aludni! Mindezt hangos üvöltéssel hozta a
tudomásunkra. Így hát nem volt mit tenni: kislányom, aki addigra már befészkelte
magát a hátamon a hordozóba, visszakerült az autósülésbe, nagyfiúnk csalódottan
vette tudomásul, hogy mégsem megyünk fel a kilátóba, dühösen szállt vissza a
kocsiba. Mi mérgesen fogalmaztuk meg magunknak, hogy akkor meg mi a csudának
jöttünk el idáig… Mert ugye az út Ómassa felől Bánkútra hmm… hogy is
fogalmazzak, hát nem egy sztráda! Tele van hatalmas kátyúkkal, már-már
járhatatlan részekkel. Nagyon lassan értünk oda, viszont azt is tudtuk, hogy
MOST vagyunk itt, máskor nem erre barangolunk, tehát ebben az öt napban még
visszatérünk valamikor!
|
Szentlélek felé az úton |
Azért ez az út sem volt
teljesen haszontalan, odafelé ugyanis lekanyarodtunk Szentlélekre. Már csak a
neve miatt is kellett, hogy megálljunk itt. Több helyen jelezve volt: Szentlélek
már csak ennyi km. Nocsak! Látnunk kell! Szóval lekanyarodtunk a „sztrádáról”,
hogy megnézzük azt a települést (?), ami némely térképen még csak jelezve
sincs. Talán azért, mert nem is település. Van itt egy turistapark, egy
főépület büfével (gondolom az étterem inkább szezonban üzemel), de ami a fő
látványosság, az a pálos kolostorrom. Csodálatos hangulata van ennek a helynek!
Egyedül szálltam ki, mert a gyerekek akkor már aludtak. Körbesétáltam a romot,
melyen láthatólag állagjavító munkálatokat végeznek jobb időjárási körülmények
között. Nagyon emlékeztetett a nagyvázsonyi pálos romokra, mind méreteiben,
mind stílusában. A hideget és a csendet szinte harapni lehetett aznap ezen a
helyen. Lelki séta volt az a néhány perc egyedül.
|
Szentlélek: pálos kolostorrom |
Másnap reggel úgy
keltünk fel, hogy elmagyaráztuk a gyerekeknek, mennyire szeretnénk felmenni a
Bálványra velük. Nem nagy séta, de lesz kilátó a tetején! Sütni fog a nap,
csodálatos lesz a felhők felett kinézni a tájra! Mindent megtettünk, hogy ne
aludjanak el az úton sem.
|
Bánkút felé napsütésben |
A séta a
kilátóhoz tényleg nem volt hosszú, kb. 15-20 perc a gyerekek tempójában.
Érdemes figyelni a jelzést, mert rögtön az elején lekanyarodik az erdészeti
útról, sajnos nem egyértelmű. Erős szél támadott oldalról, de mindannyian
hősiesen feljutottunk a csúcsra.
|
A Petőfi-kilátó alatt |
Egy teremtett lélekkel sem találkoztunk!
Felemelő volt! A hideg miatt úgy döntöttünk, hogy a csúcskekszet inkább az
autóban fogyasztjuk el, mert lefagyott volna a kezünk majszolás közben. A kilátóba végül férjem ment fel a
nagyfiammal, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert a hegyről azért nekünk
is jutott némi kilátás. Az erős szél kifújta a tájról a nagy felhőket, és
engedte érvényesülni a napot.
|
Séta visszafelé a hegygerincen |
A hegy déli oldalán december közepén néhány
pillanatra tavaszi hangulat kerekedett. A fákon a vastag zúzmara olvadni
kezdett, és a mindenhol deres, fehér föld a napsütötte oldalon barnává
változott. A sugarak minket is próbáltak simogatni, de az erős szél felülírta
az erejüket, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett visszaültünk az autóba,
nehogy megfázzanak a gyerekek.
|
Az ősz és a tél találkozása |
A szállást minden
alkalommal Lillafüred felől tudtuk megközelíteni, ezért Bánkútról is csak
Lillafüreden át vezethetett az út. Nem bántuk, mert eszünkbe jutott, hogy a
Garadna-pataki pisztráng milyen jó lesz a karácsonyi vacsorához! Láttuk, hogy
december 21-én mások is hasonlóan gondolkoznak: a közelben élőkből komoly sor
alakult ki a pisztrángtelepen, ahol nem csak pisztrángot, hanem pontyot, kárászt,
keszeget, harcsát és még ki tudja miket is lehetett kapni az ünnepek közeledtével. Mi végül négy szép
pisztrángot hoztunk haza, nagyon finom vacsora lett belőlük! (Az erdei halsütöde
márciustól októberig üzemel, friss halat azonban egész évben lehet kapni.)
Mindenképpen szerettük
volna megmutatni egyik nap a gyerekeknek a Diósgyőri Vár négy hatalmas tornyát.
Csalódottan vettük tudomásul, hogy a Vár felújítási munkálatok miatt szinte
teljesen zárva van – még legalább fél évig. A jeges hideg ellenére nagy erőkkel
folyt a munka. Gyerekeink azonban egyáltalán nem bánták ezt, sőt! Óriás daruk
emelgettek messziről legófigura méretű konténereket, teli téglákkal,
terméskövekkel. Be a várba – ki a várból. Nem tudom, hány váltást néztek végig
tátott szájjal.
|
Ilyen állapotok uralkodnak most a Diósgyőri Várban |
Eközben én besétáltam az egyetlen, a vár területén működő
kiállításra, a Kazamatába. Bár ne tettem volna! Azok az ijesztő viaszbábuk
valami rémségesen lehangolóak! Némelyik kifejezetten rettenetes. Ahogy
elszörnyedve nézegettem a Nagy Lajos korát „élethűen” ábrázolni hivatott kiállítást,
halkan hálát adtam magamban, hogy a gyerekeket ennyire lekötötte az építkezés,
és nem jutott eszükbe utánam futni, mert lehet, hogy ezek után napokig
rémálmaik lettek volna. A recepción dolgozó hölgy említette, hogy a felújítás
során a Vár területe nőni fog (a szomszédos diósgyőri strand kárára), és helyrehoznak
komplett tornyokat, amik majd látogathatóak lesznek. Egy kis páncélkiállítás és egy történelmi pillanatot ábrázoló panoptikum most is megtekinthető egy melléképületben, de a gyerekeink onnan is rohantak ki, hogy ismét láthassák a darukat.
|
Kétségkívül érdekesebb mindez két kisfiúnak, mint egy történelmi kiállítás |
Utunk ezen a délelőttön
a Miskolci Állatkertbe vezetett tovább. (A Várban egy teljes délelőttöt el
lehet tölteni, ha nincs a felújítás!) A vadasparkba oltott miniállatkertet kb.
két óra alatt jártuk végig úgy, hogy nem hagytunk ki semmit. Érdekes, hogy egy
egzotikus állatok sorát felvonultató állatkertben legtöbbet a bárányok aklánál
időztünk. Volt ott egy kis bárány – a gondozó szerint kb. másfél napos lehetett
– akinek még a hasáról lógott a köldökzsinór!
|
Ártatlan kis újszülött bárány köldökzsinórral a Miskolci Állatkertben |
Nem láttam még ennyire fiatal kis
báránykát testközelből, és karácsony előtt néhány nappal valahogy döbbenetes
volt ott állni és látni, milyen csepp, milyen védtelen, milyen esendő, milyen
ártatlan, és mennyire édes egy kis bárány, aki megszületik erre a hideg,
fagyos, rideg világra december közepén. Hosszan gondolkodtam ezen utána.
Az állatkert nagy
újítása lehet a láthatóan nem régen elkészült „kilátó”, ami egy tölgyfát
szimbolizál. A csúszdán kipróbálhatod, hogy érzi magát egy szú a járataiban
közlekedve, a két szinten érdekes dolgokat tudhatsz meg a fákról és az erdei
állatokról, a drótkötélpályán belehelyezkedhetsz a fák között közlekedő
baglyok, mókusok életébe.
|
Egy öreg tölgyet szimbolizáló torony |
Az állatkertben van egy tanösvény is, de ezt már nem
jártuk végig, mert éhesen és fáradtan úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a kései
ebédnek: irány szállás!
|
Az állatkerti tanösvény első pontján |
Arról még nem írtam,
hogy miként oldjuk meg többnapos kirándulásaink alkalmával a meleg ebédet. (Nálunk
mindig az ebéd a meleg étel, a vacsora csak opcionálisan az.) Lehetetlen lenne
minden alkalommal étteremben étkezni, nem bírná a pénztárcánk. Viszont ahhoz,
hogy egy ilyen kiruccanás számomra is kikapcsolódás legyen, nem árt, ha a
főzést kiváltjuk valamivel. Többször bevált, és ajánlom: az ételrendelés. Mi a
Teletáltól szoktunk rendelni, ilyenkor, és csakis ilyenkor. A rendelési
adatlapon megváltoztatom a címet a szállásadónk címére – természetesen vele
egyeztetve. A menüt még indulás előtt itthon átnézem, megrendelem, kifizetem. A
futár az ételt minden reggel a szállásra hozta (Bükkszentkeresztre szállít a
Teletál, érdemes megnézni a honlapjukon, célállomásotokra visznek-e ki ételt.)
Ezzel a módszerrel háromnapi meleg ebédet rendeltem olyan áron, mintha egy
étteremben ettünk volna egyetlen egyszer. Az már csak hab a tortán, hogy olyan
kiadós adagokat kaptunk, hogy négy napi ebéd lett belőle!
A bükkszentkereszti csillagtúráinkról szóló beszámolót ezennel befejeztem, legközelebb ismét fővárosközeli célponttal jelentkezem félnapos kirándulás tippel!