Szülőprogram ajánló - Az unoka c. film

Régen ajánlottam már szülőprogramot. Több oka is van annak, hogy mostanában ez egyáltalán nem került fókuszba a blogon. Az egyik legjelentősebb, hogy mi is alig-alig jutunk el kettesben bárhová, mióta felütötte a fejét a covid. Azaz lassan két éve. Minden alkalomnak extrán örülünk, minden apró, kettesben történő kimozdulást nagyon megbecsülünk, már előre várunk. Így volt ez Az unoka című film esetében is. Az ötödik hullám éppen kibontakozni látszódott, mikor elkezdték játszani a filmet a mozik, pedig még a naptáramba is felírtam a január 6-át, a bemutató napját. Hogy miért volt számomra olyan fontos egy magyar film megjelenése a mozikban? Azért, mert a rendezőt személyesen ismerem: Kristóf osztálytársam volt hat teljes éven át az Apcázai Gimnáziumban. Számomra ő egy fontos ember, még akkor is, ha nem vagyunk hátbaveregetős jó barátok, hanem amikor nagy ritkán találkozunk, jót beszélgetünk. Talán azért, mert ismerem őt, talán azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nagyon megérintett a film mondanivalója és mély nyomokat hagyott bennem. 

Új kilátó a Naplás-tó mellett és az óriáscsúszdák kipróbálása - mindez a 16. kerületben

Szilveszter napja volt. Csodálatos időjárás, meleg napsütés, már-már tavaszi hangulat. Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ilyenkor nekem a lábamba (valójában a fejembe?) általában egyfajta bizsergés költözik, és nem hagy nyugton. Menni kell, ki kell mozdulni, ki a szabadba, irány kifelé! "Ebben az időben bűn bent maradni" szoktam motyogni, és szerencsére már a családom is tudja, hogy ilyenkor engedni kell a bizsergésnek. Néha ellenállnak, de amikor útnak indulunk, már mindenki hálás szokott lenni. Legkésőbb a célállomáson. Szerencsére ezen a napon nem kellett különösen nógatni őket. Két szép kilátó és az óriáscsúszdás játszótér belengetése bőven elég volt a lelkes hangulat kialakulásához. 

Séta a nádasban egy nagyváros "közepén": Székesfehérvár - Sóstó

Az Északi tókör nevű tanösvény felfedezése alkonyati fényekben.

Előző bejegyzésemet úgy fejeztem be, hogy ennyit még nem tekeregtünk soha, hogy egy egyszerű ebédet elfogyaszthassunk valahol. Székesfehérváron majdnem minden étterem zárva van a két ünnep között. Amelyik nyitva: megfizethethetetlenül drága, de mindegy, mert úgyis teltházas. Elmondani sem tudom, hány helyet hívtam fel kétségbeesve, mikor kiderült, hogy a választott étkezde zárva tart. Kódorogtunk az éhes gyerekekkel, s ezúttal a híres előre tervezős énem már másre sem vágyott, mint hogy megpillantsunk végre valami meleg helyet, ahol meleg ételt kapunk... Végül A Juhász Gyula utcában található Grill Pipi mentette meg a napunkat. Mert a gyerekek kezdtek vészesen kiborulni, és nekünk is kopogott a szemünk az éhségtől.  

Kastély a szerelemhez - Nádasdladány megújult kastélya az igaz szerelemről mesél

Egy igen nehéz vizsgaidőszakon vagyok túl, nagyon megterhelő hetek vannak a hátam mögött. Amikor már a hócipőm is tele volt a vizsgamunkámmal vagy a tanulással, elővettem a nádasdladányi fotóinkat és gyönyörködtem bennük egy sort. Napok óta dörzsölgetem a tenyerem, hogy péntek délelőtt végre eljutok a blogbejegyzésig, ami december 28. óta a fejemben tolong, kissé hátraszorulva. 

Hónapokig hangos volt a sajtó és a bloggervilág a Nádasdladányi kastély átadásától. Rengetegen írtak róla, én meg csak bosszankodtam, hogy nem jutunk el. Aztán már tudatosan kerültem a helyet, az információcunami menjen csak le, én majd akkor írok róla, ha nem jelenik meg minden nap egy új cikk a felújításról. A téli szünet végre ideális választásnak tűnt: mind a heten ráértünk egy teljes egész napra - egyre kevesebb ilyen alkalom van ám! - , velünk tartottak az unokatesók és az időjárás is kegyes volt hozzánk, a hideg ellenére tudtunk sétálni a parkban, majd utána Székesfehérváron (Utóbbiról külön blogbejegyzésben fogok írni.). Ráadásul már régen olvastam mások beszámolóit, itt az ideje, hogy én írjak róla!