Mikor életemben először jártam Majkon, a Kamalduli Remeteségben 2012 nyarán, lenyűgözött az élmény. Akkor megtudtam, hogy ezen a helyen lehet éjszakázni is. Azonnal elhatároztam, hogy amint lehetséges, elhozom ide a kisközösségemet. Erre az ideális pillanatra majdnem három évet kellett várnom, de megérte!
Hogy milyen érzés itt ébredni? A házból kilépve a reggeli napsütésben ezt látni?
Nem tudom igazán átadni, még a képek segítségével sem. Friss, illatos - pedig a levendulaszezon még sehol - hideg, hersenő, szinte harapnivaló a levegő. A felhőtlen égbolt alatt valahogy még világosabbnak, még tisztábbnak láttam ezeket a fehérre meszelt, ódon falakat. A téli álmából ébredező erdő hangja, a nyitnikék fel-felszólalása a dermesztő hideg ellenére jelezte a tavasz közeledtét. Mély szippantás, kifújás. Gyönyörködés. Idő.
Egy 5 hónapos babával, idősotthonban lakó, de "szabadságra" engedett levelező tagunkkal és egy estére, éjszakára való váltás cuccal, meg némi élelemmel felszerelkezve érkeztünk meg egy nagyböjti péntek este, nyolc óra tájban. A többiek az utolsó pillanatig nem tudták, hová jövünk, a meglepetés élménye engem és őket is lázban tartott egészen a megérkezésig. Akkor ez a hangulat fogadott:
Az autót éjszakára altathattuk falakon belül. A későn érkező szállóvendégeknek nem csak az a kegy járt ki, hogy másnap ingyen kaptuk a részletes vezetést, de a biztonsági őr a főkapun át engedett be minket, ami igen impozáns megérkezést jelentett.
A 80 nm-es, egyforma cellaházak közül még nem alakították át az összeset szálláshelynek. Mivel mi nyolcan voltunk felnőttek, két, egymás melletti négyszemélyes házat kaptunk. Az egyik ház kisszobája így néz ki: igazi cellaház hangulat!
Ezt a kicsi szobát a régen itt lakó remete műhelyéből alakították át. |
A konyha és a fürdőszoba a kamra kettéválasztásával jött létre. A kápolnából lett étkezőben nyolcan épp hogy elfértünk kényelmesen.
A szombat reggeli vezetés innen, a torony alól indult. Megtekintettük a templom maradványait, átsétáltunk a múzeumnak átalakított cellaházba, és benéztünk a hivatalosan még nem átadott, de már csodálatosan felújított Foresteriába is.
A múzeumként üzemelő cellaház barokk kápolnája. |
A refektórium (díszebédlő) reggeli napfényben. |
Hallgatjuk az érdekes történeteket. |
Csoportkép a kútnál. |
A főbejárat, ahol bejöttünk este. |
Az erdei kápolna felújítására gyűjtés indult. |
Piros jelzés a Majki-tónál. |
Horgászparadicsom. Partján a Fogadó a Négy Remetéhez. (Itt épp nem látszik.) |
A malom a szerzetesek kényelmét szolgálta. |
Itteni éjszakánk fűtésdíjjal együtt 4000 Ft-ba került fejenként. Ha idejössz, ne keress tévét, rádiót, wifit, térerőt. Kereshetsz viszont békét, csendet, nyugalmat, s ha közösségben érkezel: egymásra figyelést, történeteket, nevetést. Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbáljátok ki.
Korábbi majki élményeinkről itt írtam.