2015. március 17., kedd

Ébredj cellaházban!


Mikor életemben először jártam Majkon, a Kamalduli Remeteségben 2012 nyarán, lenyűgözött az élmény. Akkor megtudtam, hogy ezen a helyen lehet éjszakázni is. Azonnal elhatároztam, hogy amint lehetséges, elhozom ide a kisközösségemet. Erre az ideális pillanatra majdnem három évet kellett várnom, de megérte! 

Hogy milyen érzés itt ébredni? A házból kilépve a reggeli napsütésben ezt látni?



Nem tudom igazán átadni, még a képek segítségével sem. Friss, illatos - pedig a levendulaszezon még sehol - hideg, hersenő, szinte harapnivaló a levegő. A felhőtlen égbolt alatt valahogy még világosabbnak, még tisztábbnak láttam ezeket a fehérre meszelt, ódon falakat. A téli álmából ébredező erdő hangja, a nyitnikék fel-felszólalása a dermesztő hideg ellenére jelezte a tavasz közeledtét. Mély szippantás, kifújás. Gyönyörködés. Idő.




Egy 5 hónapos babával, idősotthonban lakó, de "szabadságra" engedett levelező tagunkkal és egy estére, éjszakára való váltás cuccal, meg némi élelemmel felszerelkezve érkeztünk meg egy nagyböjti péntek este, nyolc óra tájban. A többiek az utolsó pillanatig nem tudták, hová jövünk, a meglepetés élménye engem és őket is lázban tartott egészen a megérkezésig. Akkor ez a hangulat fogadott:




Az autót éjszakára altathattuk falakon belül. A későn érkező szállóvendégeknek nem csak az a kegy járt ki, hogy másnap ingyen kaptuk a részletes vezetést, de a biztonsági őr a főkapun át engedett be minket, ami igen impozáns megérkezést jelentett. 

A 80 nm-es, egyforma cellaházak közül még nem alakították át az összeset szálláshelynek. Mivel mi nyolcan voltunk felnőttek, két, egymás melletti négyszemélyes házat kaptunk. Az egyik ház kisszobája így néz ki: igazi cellaház hangulat!

Ezt a kicsi szobát a régen itt lakó remete
műhelyéből alakították át.

A konyha és a fürdőszoba a kamra kettéválasztásával jött létre. A kápolnából lett étkezőben nyolcan épp hogy elfértünk kényelmesen.




  A szombat reggeli vezetés innen, a torony alól indult. Megtekintettük a templom maradványait, átsétáltunk a múzeumnak átalakított cellaházba, és benéztünk a hivatalosan még nem átadott, de már csodálatosan felújított Foresteriába is.



A múzeumként üzemelő cellaház barokk kápolnája.


A refektórium (díszebédlő) reggeli napfényben.

Hallgatjuk az érdekes történeteket.

Csoportkép a kútnál.



A főbejárat, ahol bejöttünk este.

Az erdei kápolna felújítására gyűjtés indult.

Piros jelzés a Majki-tónál.

Horgászparadicsom. Partján a Fogadó a Négy Remetéhez. (Itt épp nem látszik.)

A malom a szerzetesek kényelmét szolgálta.

Itteni éjszakánk fűtésdíjjal együtt 4000 Ft-ba került fejenként. Ha idejössz, ne keress tévét, rádiót, wifit, térerőt. Kereshetsz viszont békét, csendet, nyugalmat, s ha közösségben érkezel: egymásra figyelést, történeteket, nevetést. Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbáljátok ki. 

Korábbi majki élményeinkről itt írtam.

2015. március 8., vasárnap

Az Állatkert más szemmel


Képriport csekély mennyiségű élő állattal a fotókon. 

Egy átlagos budapesti szülő egészen biztosan többször járt már az Állatkertben. Sokadjára - bár még mindig érdekesek és aranyosak - én elsősorban nem az állatokat néztem. Ellentétben a gyerekekkel. :) Amíg ők az izgő-mozgó állatokat figyelték meg üveg vagy rács mögött, én fotóztam, amit érdekesnek találtam.
Az Állatkertbe mi eddigi tapasztalataink alapján úgy megyünk, hogy egy egész napot szánunk a sétára. Eddig sosem bántuk meg, igaz, elég fárasztó egész nap a gyerekeket hajkurászni. A belépő ára igencsak borsos, és szerintünk csak így lehet igazán kihasználni, ha már kifizettük. Bizony ezúttal sem jutottunk be minden állathoz, bármennyire is igyekeztünk! Pedig nyitástól zárásig voltunk ott!
(Februárban a koalák még nem érkeztek meg, róluk biztos raktam volna fel képet.) 



Az Elefántház egyik Zsolnay majolikája.

Az Elefántház kupolája belülről, nem egy díjnyertes fotó, de talán a szépségét visszaadja.

Az Elefántház egyik bejárata.

Az újra felépített Bivalyház.


A Szavannaház egyik dekorációja.

Kép a Szavannaházban.

A Szavannaház hátulról.

A Holnemvolt Park belső átjárója az Állatkert felől.

Bizarr helyen a flamingók téli szállása. :)

Gyönyörű!

Téli Holnemvolt Park.

Újraértelmezett helyek a Holnemvolt Parkban.

Életnagyságú szobor.

A felújított állatkerti nagy játszótér egy díszítő eleme.

Dekoráció a Mérgesházban.

Kilátás a Varázshegy oldalából.

Mászkálj egy bálna szívében (háromszoros nagyításban)!

A Varázshegy önmagában megér majdnem egy fél napot, annyi az érdekesség.

Ha ez egy orr, akkor a fiúk... jaj.



Ausztrália ház.

Eredeti tárgyak őslakos ausztráloktól.

Amennyiben érdekelnek az Állatkert különleges képzőművészeti alkotásai vagy csodálatos épületei, látogass el a honlapjukra és olvasgass:

Képzőművészeti alkotások
Épületek


2015. március 1., vasárnap

Aquincumi újdonságok



Újdonságok Aquincumban? Hát nem egy több mint 1800 éves város romjairól beszélünk? Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából ezen a helyen is regisztrációhoz kötött, részletes vezetésben volt szerencsém részt venni. És itt megtudtam, hogy igen, újdonságok várják a látogatókat Aquincumban! Nem is akármilyenek! 

Pályázati pénzből nem csak kulturált autó- és biciklis parkolót alakítottak ki az épület előtt, hanem most már a múzeum megnagyobbított területére belépve ezt a kőtárat látjuk:





A korábban az ELMÜ tulajdonában álló épület az Aquincumi Múzeumhoz került. Az állagmegóvás és hozzáépítés után igényes kiállítások kaptak itt helyet, valamint az emeleten meg lehet csodálni az aquincumi orgona megszólaltatható hasonmását. Ezekre sajnos most nem jutott idő, mert a sétán elsősorban a legújabb látványosságokra koncentráltunk. 


Gyülekező, bevezető mondatok a séta elején.

Az ún. Festőház egy rekonstruált épület, pályázati pénzből épülhetett fel.


A Festőház a legnagyobb jelentőségű újdonság az ókori polgárváros romjait bemutató múzeumban. Ebbe a házba belépve az is el tudja képzelni, milyen lehetett a város, akinek nehéz átlátnia a szürke romok egyhangúságán. Nevét freskótöredékeiről és a freskókhoz használt megkövesedett festékekről kapta, amiket itt találtak az épület romjai között. A szép színes freskókat a töredékek alapján tervezték és festették fel a falra. 


Ez a konyha akkora és olyan tárgyakat tartalmaz, amilyeneket itt a helyszínen találtak.

Egy jómódú háztulajdonos ebédlője (számunkra) különleges, de hiteles használati tárgyakkal.



Házi oltár.

Fogadó, dolgozó vagy vendégszoba. A tárgyak, bútorok mind-mind hiteles másolatok.

A terasz a kis kertre nyílt. A házakat egy fedett csatorna választotta el egymástól.

Néhány éve a Tegulárium még sehol nem volt...  

... ahogy a Mitológiai Játszótér sem.


A Mitológiai Játszóteret ugyanaz a Kő Boldizsár által vezetett csapat építette, akik például a visegrádi Történelmi Játszóparkot és a veszprémi "A part alatt" játszót alkották, ahol mi mi is jártunk a gyerekekkel.




Múlt és jelen, állandóság és mozgás egyazon pillanatban Óbudán.

Egy harmadik újdonság a kis dombra telepített kronoszkóp, melybe belepillantva színes képet kapunk arról, hogyan nézhetett ki ebből a nézetből a város annak idején. 270 fokban lehet körbeforgatni, így tényleg elég átfogó a kép.




Sétánk végén lementünk a múzeum alagsorába. A kisebb termet egy szuper foglalkoztatónak alakították ki sok-sok játékkal.






Próbáld ki, mivel játszottak a római korban a gyerekek!

Igényes grafikájú térkép, melyen a polgárvárost és a katonavárost, valamint a
Hajógyári-szigeten található elöljárói palotát is megtekinthetjük.

Az alagsor nagytermében négy különleges játékot próbálhatunk ki. Az alábbi képet egy olyan játékról készítettem, ahol a pontokat akkor kapja a játékos, ha sikerült neki megfelelő ruhadarabokkal felöltöztetni az adott embert (katona, kereskedő, stb). A ruhákhoz információ olvasható, és ezek alapján lehet dönteni, de mivel az idő is számít, érdemes gyorsan olvasni. :) Én magam a DOMUS játékot próbáltam ki, ahol egy római házat kellett berendezni a megfelelő, odaillő használati tárgyakkal. A slusszpoén az egészben, hogy ezek a játékok a Wii-re hasonlítanak talán a leginkább, tehát a testünkkel irányítjuk a mozgásokat, nincs eszköz. 


Egy Wii-re hasonlító játék, kifejezetten Aquincumnak fejlesztve.

Szóval Aquincum felkészült a 21. századi kihívásokra, és szeretettel várja azokat a kamaszokat, gyerekeket IS, akik a digitalizált kultúrában nőnek fel. Itt ők is megtalálják a maguk szórakozását. Illetve szórakoztatva tanulhatnak. Van még egy régészkedős és egy harcolós játék. Nekem nagyon tetszett ez az egész gondolatkör, hogy az ókori dolgokat ilyen játékos formában mutatják be! Tulajdonképpen az összes újítás nagyon elnyerte a tetszésemet, és szívből ajánlom Nektek, hogy Ti is látogassatok ki Aquincumba.

Honlapjukon minden aktuális információt, múzeumpedagógia foglalkozást, és programot megtaláltok. Van miből válogatni: a babáktól (római baba-mama klub) kezdve az idősekig mindenkit szeretettel várnak klubfoglalkozásaikra, előadásaikra, illetve egésznapos rendezvényeikre.