2015. július 30., csütörtök

Lovaskocsikázás Salföldön


A Salföldi Major a Balaton-felvidéken évek óta fogalom, gyerekes családok kihagyhatatlan programja. Mi sem először jártunk itt, idén mégis találtunk újdonságot a majorban és azon kívül, a faluban. Képriport.




Belépéskor rögtön feltűnt, hogy megújult a játszótér.
Szép, új fajátékok díszítik a major előterét.

Megújult játszótér a Salföldi Majorban.


Kiállítótérben régi és mostani fotók egymás alatt.

Gyönyörű kemence.

Illatos gyógynövény- és fűszerkert berohangászható kacskaringós ösvényekkel.

Mezőgazdasági eszközök kiállítása.

Kocsikiállítás.

Állatsimogató.

Lovaglási lehetőség.
Szépséges lovak.

Háztáji.

Néhány kiscsirke kiszabadult, nagyon édesek voltak, ahogy keresték a visszautat.

Balaton-felvidéki hangulat.

Indulhat a lovaskocsikázás! Néhol ferde az út kissé...

Megálltunk a pálos kolostorromnál.



Nincs is jobb, mint árnyékos romokon rohangászni!

A szentély maradványai.
Hangulatos erdei pihenőhely a romok közelében.

Indulhatunk vissza a majorba!

A Balaton-felvidéki tájépítészet egy csodálatos példája.

Ez a kép már a salföldi kőtengernél készült.
Ebéd a Pajta Galéria Étterem és Panzió kertjében.




Pajtakerti hangulat egy nyári hétköznapon.

Az étlap. Ennyi.
Egy szezonálisan nyitvatartó grillétteremnek nem is
kell nagyobb választék! De ami van, az finom, minőségi étel.

A Pajta Galéria Étteremről és Panzióról itt olvashattok bővebben

Kempingteszt: a révfülöpi Napfény Kemping bérsátrai


Egy ideje már szembesülnünk kellett azzal a ténnyel, hogy amennyiben ragaszkodunk a "parti szállás elméletünkhöz", (miszerint nem caplatunk 3 gyerekkel hőségben a több száz méterre lévő vendégházba napi minimum kétszer a strandig/strandtól), akkor csak és kizárólag a kempingek árait engedhetjük meg magunknak. Ennek megfelelően az elmúlt években elkezdtünk felszerelkezni néhány alaptárggyal, amit csak egyszer kell megvenni, és utána évekig lehet őket használni.


A zöld előtetőt, a székpárnákat, a terítőt és az etetőszéket mi vittük.

És hozzászoktattuk magunkat a gondolathoz, hogy a sátras nyaralás egyáltalán nem gáz, sőt! A bérelt sátorban ágyban alszol, van felszerelt kis konyhád, eső esetén elfér a teljes étkező asztal az előtérben. Eddig kétszer próbáltuk ezt a sátrazási formát, mindkét alkalommal kaptunk a nyakunkba vihart rendesen, de egyszer sem áztunk be. Természetesen luxusigényeknek ez a bérsátor nem fog megfelelni, de gondolom aki ilyet foglal magának, luxusra nem számít! Viszont néhány perces kellemes sétával le lehet csattogni a partra, papucsban, fürdőruhában. Óriási előny ez gyerekekkel!

Hálófülkék.

Felszerelt konyha és előtér.

A hat ágyból mi négyet használtunk, a gyerekek
a nagyágyon aludtak keresztben hárman.

És akkor most rátérek a révfülöpi kemping értékelésére. A Balatontourist Révfülöpön egy hatalmas nagyüzemet visz. Ez nem egy pici, kedves családias kemping, mint a tavalyi szemesi Lidó volt, hanem egy modern, nagy, külföldiek által nagyon kedvelt, tiszta, rendkívül komoly szabályokkal bíró hatalmas üzem. Ennek minden előnyével és hátrányával.

Tiszta mosdók, zuhanyzók. 5-14-ig, majd 14-23-ig
folyamatosan takarítja minden épületet egy-egy néni.


A kismedence és a "mini lidó" partszakasz, viharos szélben.

Felhős időben üres volt a strand.

Előnye, hogy rengeteg a lehetőség kempingen belül: van élelmiszer bolt, ajándéküzlet, parti felszereléseket áruló bolt, étterem-pizzéria, közös kultúrhelyiség, mosoda, kávézó, fodrász, sütögető helyek tűzifával(!), lehet bérelni a gyerekeknek gokartot, az animáció pedig minden korosztálynak szól. A parton mini lidó strand várja a legkisebbeket, ahol a Balatonból elkerített kis szakaszon tudnak homokos részen pancsolni. Ezen kívül van egy kis medence, csúszdával, valamint egy alig árnyékos, de nagyon igényes, nagy játszótér.

Parti játszótér, borús időben.



Gokartbérlés!

Rendőr-, mentő-, és tűzoltóbemutató a kempingben!

A tűzoltók a bemutató végén kivonultak a strandra és boldog-boldogtalant meglocsoltak. :)

Hátránya, hogy nagy a forgalom, szinte mindig tele van szezonban, emiatt nagyon sok az ember. Egyáltalán nem mondanám családiasnak. A strandszakaszon jó időben majdnem olyan tömeg van, mint egy szabadstrandon, a külföldi nagy pedig gyerekek előszeretettel vetik be magukat a kicsiknek fenntartott pancsolóba és dobálják egymást (és másokat) sárral. Ez azért van, mert a nagy strandszakaszon, ahol lépcsőkön lehet bemenni a vízbe, szinte azonnal 120 cm-es táblával találkozol. Tehát ez a szakasz, akármilyen hosszú is, csak úszásra alkalmas. Gyerekekkel játékra, labdázásra, matracon őrültködésre nem, mert még a nagyobb gyerekek lába sem ér le néhány lépés megtétele után. Így marad nekik a kismedence és a gyerekpancsoló...

A nagy kempingben csak ámulsz-bámulsz, milyen felszereléssel érkeznek egyesek. Néha azért indultunk neki sétálni kempingen belül, hogy ötleteket gyűjtsünk a jövőre vonatkozólag. 

Néhány hasznos tipp, ami nekünk idén már bevált:

1. Vigyetek sok-sok kampót! Férjem itthon hajlítgatott kb. 15 db kampót, amit aztán a sátor tartószerkezetére felaggatva lehetett tárolásra használni: törölközők, fürdőköntösök, konyharuhák, ikeás tartók, kislámpák kerültek rájuk.
2. Érdemes beszerezni az IKEÁ-ban néhány - főleg a gyerekrészlegen kapható, filléres - felakasztható tartót. Ezeket a kampókra akasztva kiváló játéktárolókat kaptunk. Ide kerültek az úti játékok, kis társasok, kártyák, alvósok, ceruzák.
3. A Decathlonban szereztünk be két elemes kislámpát, melyek az esti felolvasásoknál, a gyerekek altatásánál nagy szolgálatot tettek. 
4. Vittünk zuhanyzáshoz fürdőszobai alátétet (azt a gumis tappancsosat), így a gyerekek kiléphettek a papucsukból a zuhanyfülkében.
5. A gyerekek úgy mentek zuhanyozni, hogy fürdőköntöst adtunk rájuk: ez volt egyben a törölközőjük is. Így nem kellett hosszasan öltözködni a zuhanyfülkében, ezt megoldottuk utána a sátorban.
6. Érdemes előtetőről (pl. JYSK-ben kapható megfizethető áron) gondoskodni, ami nem csak a nap ellen véd, árnyékol, hanem szemerkélő esőben is el lehet alatta ücsörögni békésen.
7. Mi a kényelmünkért vittünk magunknak székpárnákat és saját terítőt, valamint néhány konyhai eszközt: saját késeket, kancsót. 
8. Ha jól pakoltok a bőröndbe, szekrényként működik. A néhány akasztós ruhát meg ki lehet tenni egy-egy vállfára - ezzel érdemes készülni, mert nem biztos, hogy lesz a sátorban.
9. Mi a nem használatos ágyakat kitettük a konyha-előtérbe, letakartuk matracukat egy-egy pléddel (direkt erre vittük), és hempergőnek, "kanapénak" használtuk. Rossz időben ezen játszottak, társasoztak, rejtvényeztek a gyerekek.
10. A saját hálózsák + saját tiszta lepedő + saját párna kombináció kiváló, kényelmes alvóhelyet biztosított.


2015. július 28., kedd

Tapolcai séta és egy közeli érdekesség



A Tavasbarlang látogatása nem visz el egy egész napot, ezért ha már Tapolcán vagytok, érdemes sétálni egyet ebben a hangulatos kisvárosban. 




Érkezés a Malom-tóhoz.

Utánozhatatlan hangulat egy borús nyári napon.

A Malom-tóhoz minden turista könnyedén odatalál, és talán megemlítenem sem kellene, hogy ez Tapolca másik kihagyhatatlan látnivalója a Tavasbarlang mellett. Amiért mégis több szót áldozok rá, az néhány kisgyermekes szempont.

A Tóparti Étteremben (ami egyben pizzéria és bormúzeum is) megálltunk egyet szusszanni, kávézni, mosdózni. Míg mi a finom, gyönyörűen szervírozott kávénkat iszogattuk, a gyerekek eljátszottak a gyereksarokban. 

A Tóparti Étterem felülről.

Elmélyült játék a gyereksarokban. Szülők nagy örömére. Lehet kávézni!

Férjem volt a mosdóban a fiúkkal, talált pelenkázót, amire nekünk most ugyan már/még épp nincs szükségünk, de mindig felderülünk, ha ilyen apró figyelmességgel találkozunk egy-egy vendéglátóhelyen vagy programhelyszínen. 


A Hotel Gabriella parti étterme sem lehet rossz választás...


Milyen nagy malomkerék!

A Malom-tóban ficánkoló halak alapos megfigyelése és a malomszemle után tovább sétáltunk. A tó hosszú nyúlványában egy bácsi kaszálta a vízinövényeket, fantasztikus látvány volt, hosszan elidőztünk itt, míg néztük ezt a különleges munkát:




A parti sétányon továbbhaladva nem lehet eltéveszteni a játszóteret. Érdemes egy kis kitérőt tenni erre, mert különleges, fa játékokkal találkozhattok ezen a játszón:




Barangoló Anya keresi a megfelelő ebéd helyszínét.

Tapolca központjában ingyen Wifi van! Így egy padon, kényelmesen internetezgetve kerestem meg, hol fogunk ebédelni. Találtam egy ételbárt, gondoltam, az jó lesz nekünk, nyilván nem egy színvonalas étterem a neve alapján, de talán a balatoni büféknél jobb lesz a kínálata. El is sétáltunk a Deák Ferenc utcában található ételbárba, beültünk, és csak ekkor szembesültünk vele, hogy valójában ez egy étterem, akárhogy hívják is.  (Akkor miért ételbár néven fut?) De már nagyon éhesek voltunk, a gyerekek nyűgösen várták az ígért finomságokat, úgyhogy maradtunk. A kiszolgálás és az ételek minősége is hagyott némi kívánnivalót maga után, ezért sem reklámozom név szerint a helyet. A végén bosszúsan láttuk a számlán szereplő magas összeget. Egy "ételbárban"... De az is lehet, hogy valamit én értek félre, vagy én tudom rosszul ennek a szónak a jelentését. 


Négy Évszak.

Szépséges kapu, kukával.

Később, mikor már elhagyni készültünk a várost, az autóból láttam, hogy a Tavasbarlanghoz egészen közel, de a másik irányban, mint ahogy mi indultunk sétánkra, van egy komolyabb étterem, és még tovább az utcában pedig egy büfé-jellegű étkezde is. Ez utóbbit említettem sógornőméknek, akik egy héttel később mentek el ugyanerre a kirándulásra. Ők megkeresték, kipróbálták, elégedettek voltak. Ez a kis beülős büfé a Kisfaludy Sándor utcában található egy kerthelyiségben, a nevét sajnos nem sikerült megjegyeznünk.

Szeretném még Tapolca belvárosán túl figyelmetekbe ajánlani a következő apró ékszerdobozt, egy különlegességet a Csobánc-hegy lábánál, Diszel községben. Ennek a helynek a neve Első Magyar Látványtár, és nem idén jártunk benne, hanem négy évvel ezelőtt, mikor szintén erre barangoltunk. 





Odabent sajnos nem lehetett fotózni, de szeretném kiemelni, hogy a kissé bizarr, különleges kiállítás egy-egy részlete beleégett a fejembe, és még ma is szeretettel gondolok vissza a nem hétköznapi installációkra.

Nem is beszélve a kedves kis barokk hídról, a Látványtár külső installációiról, és a kilátásról, ami a Csobáncra és a tetején romokban álló várra nyílik! Diszel megér egy kis kitérőt!




S ha még mindig van időtök, energiátok, menjetek fel a Csobáncra! Turistaút visz fel, ehhez bizony térképpel felszerelkezve illik érkezni, ha nem akartok úgy eltévedni, mint nekünk a Szent György-hegyen sikerült. De ez már egy másik történet.