Nyaralás a Fertő-tájon 12. rész: Sarródról Lászlómajorba, onnan Fertődre biciklivel

Utolsó, Fertő-tájon töltött napunkba azt a két magyar látnivalót szerettük volna beilleszteni, amelyek eddig nem fértek bele a programunkba, viszont fontosnak tartottuk őket megmutatni a gyerekeknek. Abban biztosak voltunk, hogy ha el is megyünk Fertődre, kastélylátogatásra nem fizetünk be, mert azt a srácaink nem bírnák kulturáltan végigjárni, vagy fogalmazhatnék úgy is, hogy nekünk lett volna szenvedés... Így ez a program lett a délutáni, lazább, kastélykertben biciklizős látnivaló, délelőttre pedig a Fertő-Hanság Nemzeti Park magyar oldalának látogatóközpontját, a Lászlómajort gondoltuk felkeresni. Biciklivel.

Martonvásár megújult - friss tapasztalatok

Jártunk már itt. Döbbenten, de tényleg totál ledöbbenve vettük tudomásul, hogy 5 ÉVVEL EZELŐTT. Te. Jó. Ég. Ha valaki megkérdezte volna, két évet mondok.... de most, hogy belegondolok, tényleg, még csak 3 gyerekünk volt! Tesóm egy kisbabát szoptat a képeken, aki ma 5,5 éves nagy óvodás... szóval az már tényleg 5 éve volt. Hiszen már 6 éve írom a blogot is! Na jó, túlteszem magam ezen. Szóval Martonvásáron az elmúlt öt évben sok minden történt, legfőképpen fejlesztések, s a héten átadtak egy olyan komplexumot, ami miatt már tényleg megérte visszakanyarodni ide.

Herceg Egérváry Elemér nyomában Gödöllőn

Előző bejegyzésemben leírtam, hogy bizony nem egyszerű egy ötgyerekes család félnapos kimozdulását megtervezni és kivitelezni. Hogy mégis megéri, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte mindig nagyon jól érezzük magunkat ezeken a családi kirándulásokon. Így történt ezen a vasárnap délutánon is, amikor egy igazi hideg februári hétvégi napon begördültünk autónkkal a gödöllői Királyi Kastély parkolójába. 

Soproni hétvégénk - Gazdagság és pompa a fertődi lápvidék közepén

Mély meggyőződésem, hogy a fertődi Eszterházy-kastély hihetetlen méretei és pompázatos gazdagsága abból a célból született, hogy a századok során a szinte semmiből felemelkedő Eszterházy család megmutassa a Habsburgoknak, hogy kik ők, és milyen erőt képviselnek. Innen, az akkori lápvidék közepéről ez egy igen erőteljes üzenet lehetett a császári családnak! Mária Terézia állítólag mindössze egyszer járt itt, s soha többet be nem tette a lábát a Bécstől amúgy nem túl távol eső Fertődre, rossz nyelvek szerint irigykedett... nem is kicsit.

Különleges vezetéssel várt minket a fertődi Eszterházy-kastély: fiatal idegenvezetőnk olyan helyeket mutatott meg nekünk a szokásos csoportvezetésen kívül, melyekre nem lehet mindig bejutni.

Vezetőnk Eszterházy "Fényes" Miklós szobra előtt mesél nekünk.

Első körben a Víztorony alatt berendezett "moziterembe" sétáltunk el (ez hátul, a Bábszínháznál található, itt:)

Ebbe a modern eszközökkel felszerelt térbe egy körpanorámás mozivetítést álmodott meg a kastély felújításért felelős csapata. Ez az a program, amiről nem tudok Nektek képet mutatni, hiszen épp a körpanorámás mozi a lényege, amit nem lehet lefotózni! Képzeljetek el egy henger alakú termet, ezt:

Bezárul minden ajtó (Dávid, a vezetőnk megkérdezte, nem vagyunk-e klausztrofóbiásak), leereszkedik egy körvászon, és elindul a vetítés: először csak szemben, aztán egyszer csak mindenhol, körbe-karikába. Hát... mit mondjak: NAGYON LÁTVÁNYOS!!!! Repülünk a kastély felett, belépünk a valaha a kertben álló Opera épületébe, megnézünk egy rövid operarészletet, részt veszünk egy tűzijáték-bemutatón, amit a herceg egy vendége számára rendelt meg... csak ámultunk és bámultunk. A gyerekeknek is nagyon tetszett, mert a teremben egy pillanatig sem volt sötét, a körpanorámás vetítés fehér vászonra olyan, mintha nappali világosságban ücsörögtünk volna, pedig egy ablak sem volt nyitva. Ha szeretnétek Ti is ebben az élményben részesülni, érkezés előtt mindenképpen érdeklődjetek a recepción, mert ez a program nem minden nap kerül meghirdetésre!!

A kb. 10-12 percig tartó lebilincselő vetítés után a Rózsakert felé vettük az irányt. 

Séta a Rózsakert felé. Ott, a 120 éves tiszafák között,
messze a távolban látszik egy torony: na az a kert vége!
(csak nagyítva van esélyed meglátni)

Rózsakert: az eredeti lugasállványok lettek felújítva.

A Rózsakertet Cziráky Margit, a jelenleg is a kastélyban lakó herceg nagymamája álmodta és valósította meg, a 20. század elején. Az évek során a kert teljesen tönkrement, de a megújuló kastélyprogram tervezői fontosnak tartották a rózsák újratelepítését. Jelenleg kb. 600 féle (nem ennyi darab, ennyiféle!!) rózsatőben lehet gyönyörködni. A lugasokra felfutva néhány év múlva még látványosabb, még illatozóbb lesz a kert!

Illatot sajnos nem tudok csatolni.

Befejezésként a báltermet tekintettük meg - a programba több nem fért időben, de a gyerekeknek is bőven elég volt e három látnivaló. Így is csendben rettegtünk, hogy a bálteremben valamihez hozzányúlnak, amihez nem kellene.  

A "hagyományos" vezetés során mintegy 24 termen és szobán keresztül kalauzolják a vendégeket. Természetesen az egész épület nem bejárható: egy része szállodaként üzemel, egy másik része pedig a mai napig lakott: Eszterházy Antal herceg otthona.

A parkolásért 2015 szeptemberében 570 Ft-ot kérnek el a kastélytól sétatávolságban fekvő nagy parkolóban. Nincs óradíj, csak ezt az egész napra szóló összeget lehet kicsengetni. 

Mindenkit megnyugtatok: a védett fecskék Fertődön is védettek. A fészkeket nem
távolítják el, csak a piszkot szedik le a vakolatról időnként.

Vak és gyengén látó vendégek számára íme a kitapogatható kastélyépület.

Szombat délután három óra körül több esküvői fotózást
tartottak egy időben a kastélykertben.

Volt még egy kis időnk, így elkanyarodtunk a fertőrákosi kikötőhöz, ahonnan a Fertő-tó nyílt vizét szerettük volna megmutatni a gyerekeknek. A tó magyar szakasza csaknem teljes egészében nádas, de itt, Fertőrákoson van hajózható rész. Innen indulnak a sétahajók - lekéstük - és innen lehet áthajózni menetrend szerinti járattal Ausztriába. Az utolsó menetrend szerinti hajót épp elcsíptük, de nem tudtunk rá felszállni, mert kiderült, hogy Ausztriából már nem jön vissza aznap! Mit mondjak... igen nagy csalódás volt. Főleg a bufurc személyzet. Épp hogy el nem küldtek a csudába, mert meg mertük kérdezni, hogy tényleg ez az utolsó hajó. A másik, amin nagyon meglepődtünk: a "szigetre" behajtáskor számunkra teljesen érthetetlen okokból előre meg kell mondani, hogy pontosan mennyi időt szeretnénk itt parkolni, és ennek megfelelően kell fizetni. Nem értem, hogy miért nem kifelé fizetünk, a valós időnek megfelelően?

Tolat ki a hajó, amire hiába szálltunk volna fel, nem hozott volna vissza.

A parti hangulat, a csónakok és a lábakon álló házak látványa azért némileg kárpótolt minket a kellemetlenségekért. 

Soproni hétvégénk - Múzeumvasút és kastélykert Nagycenken

Nincs olyan kisgyerekes család, ahol ne hozná lázba a srácokat a kisvasutazás. Szerencsére második soproni napunkon már reggel 9-kor (koránkelő csapat vagyunk - sajnos...) ott állhattunk a GYSEV által üzemeltetett nagycenki Széchenyi Múzeumvasút peronján, hogy várjuk az aznapi első vonat beérkezését. 

Megérkeztünk a nagycenki kisvasút állomására.

Odabent büfé, mosdó.

A GYSEV másnapra meghirdetett Kisvasút Napjára már láttuk az előkészületeket, épült a hatalmas terepasztal, húzták fel a sátrakat, települtek ki a lángosos nénik. A vasárnapra ígért gőzös látványára azonban nem készültünk fel, így alaposan meglepődtünk, amikor egy valódi, igazi, hamisítatlan gőzös tolta be a vágányra a múzeumvasút vagonjait. Ilyen közelről, "élőben" még egyikünk sem látott gőzöst, úgyhogy már önmagában ez nagy élmény volt!

András gőzös és vagonjai.

Felszálltunk, elindultunk, szállt a füst és a szag, így mindenestül átérezhettük, milyen lehetett a múlt század elején utazni...

Nem mai berendezés.

Az utolsó kocsi előnyei!

Füst és szag mindenütt, a hangulat garantált!

Irány Fertőboz!

A Széchenyi Múzeumvasút útvonala nem olyan látványos, mint mondjuk a királyréti vagy a mátrafüredi vonal. Itt az az érdekes, hogy tényleg múzeumi példányokon ücsörög az ember. A jegyeket ezen a vonalon - csakúgy mint a budapesti Gyermekvasút vonalán - gyerekek kezelik. Van felnőtt kalauz is, ő volt az, akinek irányítására történt minden. Pl. a fertőbozi igazi nagyvasútállomáson (ami tulajdonképpen a másik végállomás) megvártuk a csatlakozó vonatot, hogy fel tudjanak szállni a Nagycenkre utazó turisták. 

Fertőbozon volt idő kiszállni és körbenézni visszaindulás előtt.

Nagycenken érkezés után nézelődtünk, a múzeumi vonatok között bóklásztunk, játszótereztünk, tízóraiztunk. 

A játékok egy része...

... de érdemes hátra sétálni, mert körhinta és mókuskerék is van!

Öreg mozdonyok kiállítóhelye.

Átcammogtunk a Széchenyi-kastély kertjébe, ahol a gyerekek jól kirohangászták magukat a bukszuslabirintusok között. Bemenni sajnos nem volt időnk, meg igazából a gyerekek tűrőképességét sem akartuk próbára tenni. Tudtuk, hogy még előttünk áll egy éttermi ebéd (ahol jól kell viselkedni) és a fertődi Eszterházy-kastély meglátogatása (ahol szintén azt vártuk tőlük, hogy jók legyenek). Így engedtük őket tombolni, szaladgálni kedvükre. A kastély előkertje jó terepnek bizonyult!

A híres hársfasor eleje.

Nagycenk, Széchenyi-kastély.

Csodás rohangászós terep!

Ebédre a hegykői Tornácos Étterembe vártak minket. Hegykőn a főúton, közvetlenül a Sára Thermál fürdő mellett található ez a nagy forgalmú, igényes kialakítású, láthatóan a helyiek által is kedvelt panzió-étterem. Azt, hogy a hangulatos kerthelyiségbe kiüljünk, a darazsak miatt elvetettük, de utólag tudom: jól döntöttünk, mert a dohányosok is mind kint ültek. A finom fogások hatalmas adagokat jelentettek, és hiába kértük, hogy gyerekadagot hozzanak pl. levesből: akkora tálakat kaptunk tányér címén :), hogy vissza kellett küldeni nem csekély mennyiséget (ez engem nagyon frusztrált, de képtelen voltam megenni a gyerekek maradékát is az én adagom mellett, férjem hősiesen próbálkozott, aztán ő sem tehetett mást: feladta :) ). 

Hegykő, Tornácos Étterem és Panzió

Hangulat.

A részletek is szépek.

Minden nagyon finom volt, a házi szörpöket külön kiemelném, a 4 dl-es óriásadagok a melegben szomjazó kerékpáros turistáknak is bizonyára nagyon bejöttek. A Tornácos ugyanis a Fertő-táj fő kerékpáros útvonala mellett fekszik, ennek megfelelően tényleg igen sok a biciklis turista. Szeptemberben legtöbbet a friss nyugdíjas korosztályból, valamint a családos rétegből láttuk ezen az útvonalon. A gyerekek kedvet kapva a látványtól megígértették velünk, hogy visszajövünk a Fertő-tájra: BICIKLIVEL. Remélem, sikerül!

Kisgyerekek játszósarka a Tornácosban.

A gyöngyösi Mátra Múzeum meglepetése

A gyöngyösi Mátra Múzeumról volt néhány kulcsszó az emlékezetemben: 

• felújították; 
• mamut, 
• kisvasút, 
• év múzeuma. 

Ennyi maradt meg egy régi rádióriport maradványaként az agyamban. Terveztük már egy ideje, hogy elmegyünk ide, de a nagyobb lökést az adta, hogy rájöttünk: a Pest megyére érvényes éves matricánkkal (amit amúgy is megvettünk még januárban, hisz annyit jövünk-megyünk mindenfelé) bizony Hatvanig tudunk szabályosan elautókázni a pályán, és onnan már csak egy kisebb ugrás Gyöngyös városa! Így jelentős időt spóroltunk oda és vissza.

Arról meg nem is beszélve, hogy a felújított hatvani főtéren (Kossuth tér) különösen nagy élmény volt áthajtani, még ha nem is álltunk meg nézelődni. Hatvan belvárosából olyan európai kisvárost rittyentettek, hogy ihaj-csuhaj! Sajnos saját képem nincs róla, de érdemes csak egy pillantást vetni a Grassalkovich kastélyban működő Vadászati Múzeum honlapjára, hogy ízelítőt kapjatok ebből az új hangulatból.

Aztán megérkeztünk Gyöngyösre. Itt most kihagytuk a Belvárost, a Ferences templomot - amit szintén rendbe szedtek - és egyenesen az Orczy kastélyhoz hajtottunk, hogy nyitásra már ott legyünk a múzeumnál, Hosszú napot terveztünk, a múzeum és kertje csak az első programpont volt. Parkolni a kisvasút végállomásánál tudtunk (márciusban ingyenesen), ami egy ugrásnyira van a kastély oroszlános kapujától. 

Tavasz végén így festett a csodálatos, ápolt kert egy részlete:

Március végi kép a Mátra Múzeum kertjéből. Azóta biztosan kizöldült! :)

Az Orczy kastély belső udvarát befedték, így lett belőle egy nagy átrium, s ide került a híres mamut csontváza. Amint beléptünk - még épp egy 1700-as években játszódó regény hatása alatt voltam, amit akkoriban olvastam - lelki szemeim előtt azonnal megjelentek a nyitott udvaron pihenő lovak, kiabáló, kupákban bort ivó, vadászatról érkező lovasaik, a boltíves árkádok alatt szaladó szolgálólányok, és az ajtók mögött lakó urak és úrnők.  S bár az 1770-es években épült Orczy kastély valóban egy nagy uradalmi birtok központja volt, sokáig méltatlan állapotban várta a felújítást. Régészeti feltárások során gyönyörű korabeli barokk falfestmények kerültek elő, melyeket ma meg lehet tekinteni a kiállítás keretei között. 

Átrium sajátos hangulattal.

Mamutcsontváz kiegészített elemekkel.

Vadászati kiállítás egy részlete a földszinten.

A természettudományi kiállítás egy részlete az emeleten.

Helytörténeti kiállítás felújított elemekkel (beszélnek, villognak, dalolnak stb.).

Hangulat.

Cifra szűrök.

Játszótér a kertben.

És igen, mi naivan azt hittük, ez a múzeum ennyi volt, ennyit tud. DE NEM! Reggel a kasszánál választanunk kellett ugyan a belépők között, de épp valamelyik gyermekem hisztizett a hátam mögött, plusz egy másik a fényképezőt próbálta letépni a nyakamról a pénztáros hölgy legnagyobb döbbenetére, így nem is igazán figyeltem, milyen belépőt veszünk. Családit, legyen mindenhova érvényes. Hogy micsoda nincs nyitva? - kérdeztem vissza a hölgyet, aki a pénztárgép mögött tátott szájjal figyelte gyermekeim aktuális műsorát. Milyen pálmaház? Pavilon a kert végében? Jó, majd megnézzük a végén - gondoltam. Kár, hogy tényleg a végére maradt a LÉNYEG.

Míg a gyerekek játszottak férjem felügyelete mellett a játszótéren, gondoltam, elsétálok, megnézem már, ugyan mi lehet az a Pavilon a kert végében (aminek egy része nincs nyitva). Szerencsére vittem a gépet is. Egy hatalmas, két részre osztott épületet találtam. Az egyik épületrészt karbantartás miatt épp lezárták - ezt próbálta tudtunkra adni a pénztáros hölgy - itt laknak az élő növények és állatok. Három szintes, akváriumos, hüllős, terráriumos, amit akarsz... van itt minden. Kép sajnos nincs, hisz nem juthattam be.

A Természettudományi Pavilon. Ki ne hagyjátok!!

A másik részről viszont van kép. Ez egy modern, 21. századi igényességgel kialakított, interaktív, természettudományos kiállítótér. A kiállítás egy hatalmas FA köré épült fel, 3 szinttel: gyökér és talaj, törzs, lombkorona. Sajnos a képek nem adják vissza, hogy ez a természettudományi bemutató mennyire lenyűgözően szép kialakítású és érdekes! A fa köré épült kiállítást szó szerint értsétek: a fát körbeveszi az épület és a három szint. 

Az alsó tér kiválóan alkalmas múzeumpedagógia foglalkozások megtartására is.

Gyönyörű vitrinek, szép diorámák, lombkorona.

Igényes bemutatótér.

Miután kigyönyörködtem magam, az órámra tekintve visszavágtattam a családért a játszótérre, még elsétáltunk megnézni a kis halastavat, majd felültünk a kisvasútra, hogy elzötyögjön velünk Mátrafüredre. De ez már egy következő történet. 

Viszlát Mátra Múzeum!

(Hogy miért most sikerült egy márciusi kirándulást rögzítenem, itt elolvashatod. Erre az egynapos kirándulásra két betegségperiódus között jutottunk el, s akkor még nem tudtuk, milyen kemény lesz a folytatás...)