2015. február 27., péntek

(Nem csak) Szülőprogram: Goldberger Textilipari Gyűjtemény



Tavaly a Kossuth Rádió A hely c. műsorában volt egy sorozat a Goldbergerről. Főzés közben hallgattam, és bizony alig vártam a lehetőséget, hogy eljussak ide, mert nagyon megtetszett a rádióműsor alapján a múzeum. Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából ingyenes, és rendkívül részletes vezetés kiváló lehetőségnek bizonyult arra, hogy alaposan megismerjem a helyet és bemutassam Nektek!


Gyülekező a múzeum gyönyörű barokk épülete előtt. 




A régi Goldberger épületek ma többnyire különböző irodaházaknak adnak helyet.


Figyelemreméltó modern belső tér.


Szépséges enteriőr.


Ruhatár.


Szerencsére a fotózás ebben a múzeumban engedélyezett, így saját képekkel illusztrálhatom a cikket. A régi Textilmúzeum ellehetetlenült alapítványától vette át az Óbudai Múzeum a helyet. Nekikezdtek a felújításnak, a gyűjtemény teljes újragondolásának. 2013-ban nyitotta meg kapuit az új, minden 21. századi igényt kielégítő kiállítás.  

A vezetés elején kaptunk egy áttekintést a Goldberger család családfájáról és a gyár fejlődéséről. Az első teremben az iparos család első korszakával ismerkedhetünk meg, amikor még "csak" a kékfestéssel foglalkoztak. Az épület és a Duna közötti füves területen szárították a hatalmas vásznakat festés előtt és után. 

A kékfestés fázisait bemutató installáció. Kemény fizikai munka ez a könnyűipar!


A mintázás igazi felelősségteljes feladat volt, mert úgy kellett megoldani, hogy ne látszódjon az illesztés. A minőségellenőrzés már ebben az időben kialakult: több kézen futott át az anyag, míg eljutott a vásárlóig, és bizony igyekeztek a lehető legkiválóbb minőséget kiadni a kezeik közül. 


Mintázófák, ekkor még fából kifaragva. Francia mesterek járták Európát,
minden műhelyben eltöltöttek néhány napot, hetet, kifaragták
a mintázófákat, és így jutott el a magyar asszonyokhoz
a legfrissebb párizsi divat szerinti mintás anyag.


A második korszakról szóló teremben már láthatunk egy nagy gépet, melyet külföldről hozatott az egyébként minden vagyonát a cégbe beforgató Goldberger család. Egyik generációban született 17 gyermek, akik közül mindegyik életben maradt és ki-ki a maga természetének megfelelő hivatást kitanulva kamatoztathatta tehetségét a cégen belül: jogász, kereskedő, iparos... kiből mi lett, mind a családi cégen belül maradhatott.

Színezd ki a család címerét!

Rakj ki egyszerű mintákat!

Itt már réztűkből rakták ki a mintákat.

Egy korabeli gép, ami a kékfestő technikát
emelte magasabb szintre...

... és már az olajnyomást is tudta. (Mert ez itt nem hímzés.)

A harmadik korszak igazi fellendülés volt! Ekkor már hatalmas gyárépületek vették körül a kedves kis barokk épületet.

Épülnek a gyárak, benne dolgoznak a "családként" összetartó,
munkáltatóik által is nagyrabecsült gyári dolgozók.

Fejlődik a technika, rétegesen is lehet már az anyagra nyomni az új gépek segítségével.


A harmadik korszak bemutató terme.


A fénykorban kevésnek bizonyult az óbudai hatalmas gyárterület. Ugyanis Goldberger Leó forradalmasította a magyar textilipart azzal az ötletével, hogy a sokszor nem megbízható külföldi import textil helyett nyomjanak magyar munkaerő által előállított magyar anyagra. Így jött létre a kelenföldi Fonó és a Szövőgyár. Ezekben az épületekben már nagyon sok nő is dolgozott.

Később Leó Párizsba küldte ki egyik emberét, hogy kitanulja a mintatervezést, aki a tudást hazahozván továbbadta azt tehetséges kollégáinak. Ezért egy idő után már a minták is hazai fejekből pattantak ki.  

A Szövőgyár gépeinek működése.

Mintagyűjtemény.

Ezek közül talán már néhány ismerős lehet.

A híres Bremberg-selyemből készült pongyola.
Világkiállításokon volt sikertermék.

A háborúban maga Goldberger Leó az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy létezik az a lista, amelyen ő a hatodik, és hogy tényleg el fogják őt vinni a németek. Bízott a barátaiban, és nem hitt a "vészmadaraknak". S bár a gyárat minden okos óvintézkedéssel megpróbálta megóvni a háború lehetséges következményeitől - sikerült - őt tényleg elvitték a németek. 1945-ben halt meg. Gyermekei közül többen megpróbáltak a háború után visszatérni, és újraindítani a termelést, de az ötvenes években mindent elvett tőlük az állam. Ekkor megindult a hanyatlás.


Az x-éves tervek...

Ismerős otthonkák?

Az utolsó kis teremben egy filmet nézhetünk meg. A Goldberger Friderikával készült interjúkból összeválogatott kisfilm után egy reality show-ba csöppenünk, ahol a gyár teljes szétszedését mutatják be. Nagyon szomorú látvány, mégis érdemes megnézni: miből mi lesz.

Az épületegyüttes - részben - új életre kelt, s ma is használatban van. Igaz, nem textilipari tevékenység zajlik bennük.





Köszönöm a múzeumnak az élményt, és dolgozóinak a rengeteg gyűjtést és munkát, amit ebbe a kiállításba fektettek. Szívből ajánlom az installációk alapos megismerésén túl  a múzeumpedagógiai foglalkozásokat és a szakvezetést! Ez a múzeum számos interaktív eleme miatt nem csak felnőtt program! Honlapja: Textilmúzeum




2015. február 26., csütörtök

Beszámoló a 2015-ös Utazás Kiállításról



Bejutottam az idei Utazás Kiállítás szakmai napjára. Ez nem csak azért volt jó, mert kedvet kaptam néhány méltatlanul elfeledett, illetve kevésbé felkapott hazai tájegység meglátogatására. Hanem azért is, mert a számtalan (3 nagy szatyornyi) szórólap, prospektus mellett rengeteg képet és tapasztalatot gyűjtöttem, amit most megosztok Veletek.



Szakmai okokból kifolyólag nem ez volt az első Utazás Kiállítás, melyen jártam életemben. Ezért rögtön mondom is a praktikus tudnivalókat.

1. Ha tehetitek, ne autóval menjetek, mert 1800 Ft a napi parkolási díj. Az egész környéken, kerítésen kívül is (!!) elkérik ezt a pénzt - legalábbis nekem két fickó is ezt állította, elhittem nekik.

2. Miután bejutottatok a kiállítás területére, első lépésben keressétek fel a ruhatárat (idén a nagyszínpad melletti akváriumok előtt elhaladva fogjátok megtalálni) és azután, hogy megszabadultatok kabátotoktól és esernyőtöktől, kedves szavakkal barátkozzatok össze a ruhatáros lánykával. Tudassátok vele előre, hogy fogtok hozni bizonyos időközönként "szállítmányokat", amiket legyen kedves megőrzésre bevenni. Így nem kell sok-sok kilónyi prospektussal órákon keresztül málházni. Láttam nem egy, nem két embert gurulós kisbőrönddel, piacozós gurulós táskával közlekedni, megértem, komolyan megértem, miért hozták! :) Én azonban maradtam a kedves ruhatáros lány előzékeny segítségénél - néhány zacskót vittem otthonról, ezektől szabadultam meg kb. óránként.

3. Vigyetek inni- és ennivalót, mert elképesztően drágák a büfék. Vannak viszont ingyen kóstolók itt-ott, amibe bele lehet futni (pl: gyulai kolbász, szatmári szilva és alma, szegedi halászlé, kézműves sajtok, a legkülönlegesebb kóstolásom a búzacsíramálé volt). Szakmai napon nekem még tömeg nélkül is sikerült elcsípnem néhány finom falatot. Erre azonban nem lehet alapozni az egész napot, szóval érdemes készülni, vagy a drága és ócska ételre lélekben felkészülni.

4. Ne féljetek odamenni egy-egy pulthoz! Akkor sem, ha unott arcú illető ücsörög ott - lehet, hogy már 3 napja teszi ezt, Te is unnád. Ha elkezdtem beszélgetni, vagy kérdeztem valami egyszerűt, a többség tapasztalataim szerint azonnal "felébredt", és szívesen adott információt. És tényleg érdemes belefogni a beszélgetésbe. Így sok-sok érdekességet megtudhatsz, amelyek nincsenek benne egy kiadványban sem, nem szerepelnek egy szórólapon sem. 

Ilyen beszélgetésekből tudtam meg például, hogy az Őrségben, Szőcén, ahol 2013 tavaszán mi is jártunk, mert egy hihetetlenül különleges tőzegmoha-láp található a falu végén, építettek egy Lápok Házát, mely tavasztól ismét várja a látogatókat. Mivel csökkentett üzemmódban működött eddig, érdemes érdeklődni érkezés előtt a nyitvatartásról. Vagy: Ópusztaszeren hatalmas, óriási beruházások zajlanak éppen, ezért most oda nem érdemes menni, sokkal inkább megéri kivárni az újítások átadását, melyek legkésőbb nyárra egészen biztosan elkészülnek. Felépítik ide a birtoktulajdonos Pallaviciniek kápolnáját és kálváriáját eredeti tervek szerint, de a Rotunda mellé épül egy 21. századi, kissé futurisztikus hangulatú új látogatóközpont is. Érdemes beszélgetésbe kezdeni egy-egy pultnál!

Személyes kedvencem a Nemzeti Parkok pultja volt, ahonnan azt hiszem, minden kiadványból hoztam egy példányt, és megtudtam, hogy márciusban sok barlangba nagy kedvezményekkel lehet majd lemenni. Sajnos róluk nincs fotóm, de a Tisza-tavi Ökocentrumot lekaptam, ha már úgyis nemrég írtam róluk:

A többség azért nem készül ekkora standdal és akváriummal. :)

A nagyszínpadnál előadást hallhattam a Miskolctapolcán elindult gigantikus fejlesztésről, mely az AvalonPark nevet kapta, és idén ősszel már meg is lehet majd szállni a most épülő, színvonalas rönkházakban. 


Komoly bejelentések az Avalon Park részéről, Ördög Nórival.

Kint van a kiállításon a Tájak Korok Múzeumok sorozat csapata, illetve a Carthographia pultjánál 20%-os kedvezménnyel lehet hozzájutni a legkülönfélébb térképekhez és útikönyvekhez. Érdemes kihasználni a lehetőséget!


Az idei díszvendég Székesfehérvár.
Óriásbábok, melyek dudaszó kíséretében közlekednek is. :)

Láttam hastáncos bemutatót, és óriásbáb-felvonulást, melyet a hazai díszvendég, Székesfehérvár szervezett. Közelről szemléltem a kiskunhalasi csipkekészítő hölgy finom mozdulatait, illetve a jászsági asszonyok jókedvű hímezgetését. Megnéztem felülről a LEGÓ-ból kirakott óriás Magyarországot, amit aztán a lelkes legózók elkezdtek töltögetni, nagyon jópofa! Utólag már sajnálom, hogy én nem töltöttem ki egy négyzetet sem, pedig lett volna rá időm. :( 


LEGO Magyarország!


Itt látszanak a méretarányok, és a már elkészült részletek.


Itt lehet kirakni egy-egy négyzetnyi felületet.


A gyerekeknek is jut a legóból!


És persze egyáltalán nem utolsó sorban hazahoztam egy rakás prospektust, feldolgozásuk a következő hetekben fog zajlani. Azt hiszem, bakancslistánk idén sem lesz rövidebb! Álljon itt még néhány kép befejezésként:


A külföldi standok több helyen igen nagy lélegzetűek.

A külföldi díszvendég idén Románia.



Az elérhetetlen álom......... (belülről meg lehet tekinteni, érdemes.)






2015. február 20., péntek

A tatai lápvidék és egy kellemes ebéd az Öreg-tó partján



Általában így kezdődik "az őrület": látok egy képet (esetleg olvasok egy cikket), és abban a pillanatban eldöntöm, hogy ide minél hamarabb el kell mennünk, ha lehet, családostul. A Fényes Tanösvénnyel is így jártam. Egy megosztást kaptam a Facebook-os üzenőfalamon, a kép persze szerelem volt első látásra. Másfél hét telt el, és már ott gyalogoltunk.

Tata a vizek városa. Tó tavat, patak patakot követ ezen a településen. 19 működő vízimalmuk volt a tataiaknak, melyek közül sok ma is látható és működőképes. A csodálatos, óriási Öreg-tavon a híres Vadlúd Sokadalom már országos hírű fesztivál, de a Víz-Zene-Virág Fesztivál is tízezreket vonz a városba minden nyár elején. Idén egy új, szenzációs látnivalóval bővült a tatai idegenforgalmi paletta: a Ramsari Egyezmény szigorú kritériumainak megfelelő tatai vízivilág egy lápi bemutatóhelyet is kínál ezentúl - a Fényes Tanösvényt. 

Tatán így jutsz el a Fényesre, (katt a nagyobb képért):

A Fényes Fasoron kell kimenni a városból, a Fényes Fürdő felirat segíthet.
A Lovardáig már nem kell elmenni, előtte le kell kanyarodni balra.

Nyáron árnyas, hatalmas parkoló a Fényes Fürdő és Tanösvény előtt.

A teljesen új (2015 február 5-től látogatható) tanösvény bejáratánál még láthatóak a nemrég itt dolgozó munkagépek nyomai. Sok helyen kifejezetten nagy volt a sár, örültünk, hogy mindannyian bakancsot viseltünk.

Az új bejárathoz a strand mellett kell elgyalogolni.

Térkép a területről, jól látszik, milyen közel a strand.

A Látogatóközpont előtt gombnyomásra
fellőhetik a gyerekek a mélyről feltörő karsztvizet!
Erre szolgál a nagy torony.

Indulás a pallósoron!

Közeli megállók, szép kilátás, különleges színű tavacska, feltörő forrásokkal.

Igazi lápvidék!

Káprázat.

A fák, melyek a láp kiszáradásakor nőttek sok-sok éven keresztül,
megfulladtak, mikor a víz néhány éve újra betört a területre.

4 m magas kilátóból nézhetünk szét a kis tavon.

A séta csúcspontját számunkra (felnőttek számára) a 4-es számmal jelölt állomás ("erdei forrás") jelentette. Itt a pallósor egy olyan területre visz a lápon belül, ahol a földből forrásvíz tör fel itt-ott, teljesen kiszámíthatatlanul. Órákig el tudtuk volna nézni, ahogy békésen felbugyog a víz a földből, felejthetetlen élmény! 

Az erdei forrás nevű állomásnál kis ülőpadokon pihenve figyelhetjük a víz mozgását.

A víz egyik pillanatban még így...

...következő pillanatban pedig már így buggyan.

Azok a láprészek, melyek távolabb helyezkednek
el a melegvízű forrásoktól, befagynak. A vízimadarak
előszeretettel éjszakáznak a jó meleg lápvidéken.

Sajnos a ladik áthúzására nem került sor, majd nyáron!

A függőhidat viszont lehetett használni.

Gyermekeink számára a legélvezetesebb a függőhídon való rohangászás és a vizes játszótér volt. A vizes játszót úgy kell érteni, ahogy mondom: tényleg annyira vizes volt, hogy majdnem bokáig süllyedtünk a földbe... 


Vízkerék a vizes játszón. Nagyon nehéz megforgatni. De ha sikerül, azért az buli.

Kilátás a játszótér tornyából. A kis területen van még egy céllövölde
(vízsugara nem ér el a tábláig) és egy kis patak, meg egy domb.
Sok más játék után kiált a tér!

A Tanösvényt több, mint két óra alatt jártuk végig, bár rövid - néhány száz méter. Rengeteg a látni- és olvasnivaló, a gyerekeket lekötötte a sok madár és a forrásvíz érdekes bugyogása. Hollófészket is találtunk az egyik fa tetején a magasban. Az itt-ott jeges pallósoron is élvezettel csúszkáltak. :) Megígértették velünk, hogy nyáron visszajövünk a szomszédos strandra, és lecsúszunk a szivárványcsúszdán.

A fárasztó séta után Tata belsőbb területei felé vettük az irányt. Neten a Grill&Cocktail nevű éttermet néztem ki, ami az Öreg-tó partján fekszik, és kínál gyermekmenüket. Arra nem számítottam, hogy a hely kissé (bocsánat a kifejezésért) puccos, na jó elegáns lesz a mi sáros túrafelszerelésünkhöz. :) Családi ünnepeket megülő famíliák, első randis vagy évfordulós párok vonultak be előre lefoglalt ablak melletti asztalaikhoz sorra. Mi meg - nem foglaltunk előre - örültünk, hogy középen valahol kaptunk egy asztalt, és inkább megpróbáltunk úgy tenni, mint aki szépen fel van öltözve, és mint akinek neeem, nem is sáros a bakancsa. 


Téli kilátás az étterem egyik legjobb asztalától.

A finom ebéd után sétálni indultunk a parton. Úgy tűnik, Tatán ez a parti séta egy klasszikus hétvégi családi program, mert valami elképesztő, hogy a hideg szél ellenére milyen sokan gyalogoltak, bicikliztek a part menti sétányon. Azért sikerült néhány hangulatképet készítenem. 


Ez nem egy tengerpart. Ez a télre leeresztett tatai Öreg-tó partja.


Igen, ez is Magyarország, Tata.

Vadludak és récék alszanak a kis félszigeten. Ki van írva, hogy
15.00 után tilos arra sétálni, nehogy megzavarjuk a madarakat.

A kisebb épület az étterem, ahol ettünk, a nagyobb
az Új Kajakház Ökoturisztikai Központ.

Háttérben az Eötvös Gimnázium.




A Gill&Cocktail teraszai nyáron bizonyára nagyon hangulatosak!