Vonattal Nagymarosig – Komp Visegrádra – gyalogtúra az Apátkúti-völgybe
(Ördögmalom étterem, pisztrángos tavak) – gyalogtúra vissza Visegrádra –
fagyizás – Történelmi Játszópark – hajókázás Vácig – Vácról vonat haza.
Nem kell ahhoz idegenforgalmi szakembernek lenni, hogy ha meghalljuk a
Dunakanyar vagy a Visegrád tulajdonneveket, nagy eséllyel az egy nap alatt
mindent látni akaró, buszos turistákra gondoljunk, akik egy rövid fellegvári
séta után szuveníreket vásárolnak a parkolóban álló bódékban, hogy onnan egyből
a bobpályára vagy az egyik luxushotel éttermébe hajtsanak egy kiadós magyar
gulyás elfogyasztása céljából. Mindig megdöbbenek, amikor a Fellegvárban látom
a hatalmas, hömpölygő tömeget egy-egy kellemes nyári hétvégén, s elgondolkodom:
tényleg ez Visegrád? Igen, Visegrádnak van egy ilyen, kifejezetten az utazási
irodáknak kialakított maszkja is, de a valódi arcát szerintem jóval kevesebben
ismerik, mint ahányan a Fellegvárra asszociálnak a város nevének hallatán.
Pedig megéri megismerkedni vele…
Visegrád igényes információs térképe |
A kirándulást megelőző este
ültünk a kanapén, és azon gondolkodtunk, hogy merre induljunk másnap.
Szerettünk volna „gyalog” nekiindulni, tehát kedves családi autónkat magunk
mögött hagyva, tömegközlekedési eszközökkel elérni célunkat. Szerettük volna,
ha egynapos kirándulásunkba belefér egy kiadós gyaloglás (akár több
részletben), meglepetések a gyerekeknek, mindezt úgy, hogy az esti lefekvés se
csússzon el nagyon, és az egész nap ne kerüljön egy vagyonba.
Így jött az ötlet, hogy
vonatozunk egyet Nagymarosig nagycsaládos, 90%-os kedvezménnyel, ott kompolunk
Visegrádra (1. meglepetés), kavicsokat dobálunk a Duna-parton (2.) majd egy
3,5-4 km-es gyalogtúrával elérjük az Apátkúti-völgyet. Itt megebédelünk, a
gyerekek játszhatnak az erdei játszótéren (3.), majd kis pihenő után másik úton
visszaindulunk Visegrád szívébe, hogy ott – ha még lesz idő – további
meglepetések várjanak ránk, mint egy jó időben elfogyasztott kézműves fagylalt
(4.) vagy a Történelmi Játszópark (5.), de legfőképpen az, hogy hatkor
felszállunk az Esztergomból érkező hajójáratra, hogy azzal induljunk haza (6.).
Megnéztünk minden menetrendet, a
távolságok gyereklábbal is kivitelezhetőnek tűntek, így másnap korán
nekiindultunk. Vonatozni nagyon szeretnek a gyerekeink, úgy gondoltuk, ötven
perc a Budapest – Szob vonalon nem lehet gond ezúttal sem. Tévedni azonban
emberi dolog, nem számítani a gyerekek nyűgösségére, fáradtságára még inkább…
Néhány kifejezetten égő, sírós-hisztizős jelenet után, melyet négyéves fiúnk
adott elő, a célállomáson lekecmeregtünk a vonatról, és azon gondolkodtunk,
hogy nem vagyunk normálisak. Minek nekünk nyakunkba venni a világot, ha úgysem
élvezik? Míg a gyönyörűen felújított nagymarosi utcán a komp felé sétáltunk,
próbáltunk magunkhoz térni, és arra koncentrálni, hogy következik a gyerekek
számára az első meglepetés. Persze a Duna láttán a srácok máris megfeledkeztek
minden bajukról, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a kompra, amire mindössze tíz
percet kellett várnunk (a komp óránként jár).
Érkezik a komp Visegrád felől |
A visegrádi vár látványa a
Dunáról nézve megunhatatlan, a gyerekek is lenyugodtak, főleg, mikor megtudták,
hogy a tízórainkat a parton, kavicsdobálás közben fogjuk elfogyasztani. Kis
pihenőnk után a piros háromszög jelzésen kezdtünk el gyalogolni. A templomot
elhagyva, jobbra fordulva végre szembetaláltuk magunkat Visegrád egyik valódi
utcácskájával, amelyben nem viaszbábuk, nem gazdag beköltözöttek, hanem valódi
dunakanyari emberek élnek. Hangulatos kis villák, árnyas kertek, veteményesek,
hegyoldalba vájt picék, kutyaugatás mindenütt. A piros háromszög egy idő után
elhagyja a lakóövezetet, de még sokáig kiépített úton visz: a nyaralótulajdonosoknak
is fel kell jutni valahogy a meredek szakaszon. Szomorú látni, hogy mennyi az
üres, elhagyott vagy félbehagyott házikó ezen a csodálatos tájon. Csaknem
minden harmadik házon vagy telken kint lóg az eladó tábla. A sok kaptató után
végre lankás kis erdei ösvény következik, majd egy rét magaslessel – nyilván
kipróbáltuk! Megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy az út innen már csak lejt,
és az erdőn keresztül hamarosan az Apátkúti-völgyben leszünk.
A magasles megmászása |
A Telgárthy-rétet még ősszel
fedeztük fel, akkor, azon a hűvös, de még napfényes szeptemberi vasárnapon
rengetegen voltak, aznap ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. Most
viszont, július közepén inkább csak lézengtek az emberek a hatalmas területen.
Mivel az óra már majdnem delet ütött, beültünk az Ördögmalom étterem teraszára,
hogy leadjuk a rendelésünket. A finom, helyben tenyésztett és fantasztikusan
elkészített pisztráng megkóstolása kihagyhatatlan élmény! (Aki autóval jön,
vagy nem túl meleg napon gyalog, nyers pisztrángot is vásárolhat otthoni
elkészítésre.) Természetesen az étterem kínálatában a gyerekeknek is találtunk
harapnivalót, nekik egy adagot rendeltünk két tányéron. Férjem inkább vadat
evett volna, nem csalódott, az őzpecsenye szintén kiválóan volt elkészítve. Az
étterem WC-je szép tiszta, volt papír, és 100 Ft ellenében nem fogyasztó
vendégek is használhatják. *
Ebéd után tovább sétáltunk az
erdei úton, néhány száz méter után feltűnnek a pisztrángos tavak, ahol
kifoghatjuk ingyen a saját pisztrángunkat! A kifogott halat megmérik, és meg
kell venni, de minden felszerelést biztosítanak a horgászáshoz.
A fiúk nézik, amint egy kis társuk épp kifog egy pisztrángot |
Kis erdei játszóterezés, patakban
turkászás és vízesés-nézés után visszaindultunk Visegrád központjába, hogy
fagyizzunk egyet. A gyerekeket mindig a legközelebbi cél felvillantásával
motiváltuk a gyaloglásra, ami ezúttal a kézműves fagylalt volt a Rév utcában.
Innen egy öt-tíz perces sétányira, közvetlenül a Királyi Palotával szemben
található a Történelmi Játszópark, ahol a budapesti játszóházi árakhoz szokott
szülő könnyű szívvel nyitja ki a pénztárcáját, hogy 1400 Ft-ért a teljes család
bebocsátást nyerjen korlátlan időtartamra. A játszópark nem túl nagy, de előnye
éppen ez: a szülőnek még így is pontosan elegendő mennyiséget kell rohangálnia
a labirintusok, hinták és homokozók között. A sok szín, a fantáziadús játékok
új erőt adtak a délutáni alvást kivételesen kihagyó, ekkorra már kissé fáradt
fiainknak. Tetszettek a játékokra festett idézetek, a kort idéző vidám vagy a mitológiai alakok fa szobrai, és az ötletes, méretes játékok. A pelenkázóval felszerelt mosdó itt is
tiszta, büfé nincs, viszont sok-sok ülőhely várja a szülőket, nagyszülőket.
Igazi forró napon nem ajánlott program, mivel árnyék szinte egyáltalán nincsen.
Játszópark a fellegvár alatt |
Utolsó meglepetésünk a gyerekeink
számára a hajókázás volt. Szívünkhöz kaptunk, mikor megláttuk a fél órával a
hajó érkezése előtt felgyűlt, jegyet vásárló tömeget. A fél óra alatt
természetesen a tömeg kb. háromszorosára duzzadt, így a hajó kikötésekor
becsléseim szerint immáron kb. 150-en álltunk sorba, hogy felszállhassunk (a
tömött hajóra). Ekkor kezdtük el áldani a saját eszünket, hogy nem a Vigadó
térig, hanem csak az élmény kedvéért, Vácig vettünk jegyet… éppen elég volt az
a fél óra a hajón! Kedves utastársaink, mikor meglátták a két pici fiút a
kezünket szorongatva, meg a lánykát a hátamon, összehúzták magukat, és
szorítottak nekünk egy kis helyet, ahova öten épphogy be tudtunk préselődni,
ezúton is köszönet az ismeretlenek kedvességéért!
A hajókázás egyik idilli pillanata |
Vác főterén átvágtatva,
futólépésben rohantunk az állomásra, hogy elérjük a hét órási vonatot. Sikerrel
jártunk volna, ha a pénztáros hölgy nem éppen akkor számol el az egyik
kalauzzal. Így viszont csak integetni tudtunk a piros vonatnak, sebaj, fél óra
várakozás a gyönyörű váci vonatállomáson nem a világ!
A gyerekek jól bírták ezt a
kirándulást. Itthon megnéztük, hogy kb. 9 km-t gyalogoltunk, három részletben.
Teljesen emészthető volt számukra, igaz, szoktatva vannak a nagyobb sétákhoz.
Egy-egy ilyen gyaloglós nap után másnapra itthoni, nyugis programot szoktunk
tervezni, levezetésként.
*A Fűvészkert bejárását máskorra
hagytuk, de mindenképpen ajánljuk. Kerti sütögetésre, főzőcskézésre alkalmas
tűzrakó helyek várják a réten azokat a baráti társaságokat, családokat, akik inkább
maguk készítik el saját ebédjüket. Legalább hat, egymástól viszonylag távol
elhelyezkedő tűzrakót számoltunk meg sétánk során, a foglalás érkezési
sorrendben történik.