Kőszeg és környéke kettesben 2. rész

Az 1. részt itt találod.

Tourinform Iroda, Óház-kilátó, Bechtold István Természetismereti Látogatóközpont, Kőszeg belvárosa, Jurisics vár

Gyerekek nélkül minden sokkal gyorsabban megy. Ezt a napot legalább 2 napba elhúzva tudtuk volna végigcsinálni, ha velünk vannak csemetéink. Kettesben nem kell alkalmazkodnunk a gyerekek igényeihez, tudunk a saját tempónkban haladni egy túrán, nem cipelünk plusz kilókat, és nem kell minden fánál megállni nézelődni. :) Úgyhogy ne lepődjetek meg, hogy egy napba - a gyerekes bejegyzésekhez képest - mennyi minden belefért. Mert amit itt alább olvastok, az ennek a második napunknak csupán a fele!

Ezen a napon már kaptunk reggelit a szálláson, így jóllakottan érkeztünk a kőszegi Főtérre. A Tourinform Iroda kilenc órás nyitására már ott is voltunk. Azért kezdtünk itt, mert egyrészt nagyon sok ingyenes brossúrát össze lehet gyűjteni egy tourinform irodában, másrészt mert van ez a játék (Kőszegi Kulturális Kincskereső), amit szerettünk volna kipróbálni. Úgy gondoltuk, hogy egy ilyen városismereti játékkal sokkal érdekesebb végigmenni a belváros helyszínein, mint egy szimpla útikönyvvel. És ez tényleg így alakult! Ám mielőtt nekiláttunk volna a játék első feladatának, szerettünk volna felmenni az Óház-kilátóhoz. Így ez a barangolós napunk egy kellemes rövid túrával kezdődött.  

Az Óház-tetőhöz legközelebb az ún. Kincs pihenőnél lehet parkolni (turista térképen jelölve, de az Óház ki van táblázva egészen a belvárostól). Itt van egy kis büfé, mely ottjártunkkor nem üzemelt, és egy nem túl nagy parkoló. Tovább szabályosan nem lehet közlekedni az erdészeti úton. Ezért mi is túrabakancsba bújtunk, és nekiindultunk a rövid sétának a kék körön, majd a kék háromszögen. Kb. fél óra kellemes sétával fel lehet jutni a kilátóhoz.

A felújított Óház-kilátó lentről.

És a kilátás Kőszeg irányába.

A városba visszatérve még mindig nem kezdtük el a játékot, mert megálltunk a Chernel-kertben található Bechtold István Természevédelmi Látogatóközpontnál.

A kupolás épület mellől indul az osztrák-magyar területeken végighaladó
Alpannonia túraútvonal.
(Alpannonia térképet több helyen is szerezhettek Kőszegen, pl. itt.)

Vicces Gólyalabirintus érdekes táblákkal a Látogatóközpont mellett.

A parkba egy fedett előadó-, pihenőhelyet is terveztek.

Fantáziadús, nagy, sok játékos játszótér szintén ugyanitt.

Rövid tanösvény az Országos Kéktúráról  a Látogatóközpont körül.

A Bechtold István Természetvédelmi Látogatóközpont galériája.
(Aznap nagyon meleg volt odafent, emiatt nehéz volt élvezni
a madártani és a képzőművészeti kiállítást.)

Tojások a fiókokban. Sok-sok interaktív elem a kiállításban.

A Látogatóközpont és környéke kiválóan alkalmas arra, hogy egy osztály akár 4-5 órát eltöltsön itt, nyilván szakvezetéssel, játék- és ebédidővel.

És akkor induljon a játék! Bebarangoltuk segítségével a város legszebb részeit, érdekes információkat olvasgatva közben. Persze az állomáshelyek között biciklivel közlekedve.

Kőszeg legimpozánsabb temploma,
a neogótikus Jézus Szíve templom.

Belülről is gyönyörű.

Jócskán elmúlt már a klasszikus ebédidő, mikor arra eszméltünk, hogy ennünk kellene valamit. Egy szabadszájú, a magyart erősen törő török mukinál ettünk kebabot, közvetlenül a Főtéren. Jókat mulattunk a szövegein, épp valami adóellenőrt szidott, de olyan kifejezésekkel, amiket eddig nem hallottunk. :) Külön ajándékként ugyanitt találkoztunk egy rég nem látott baráttal! Kőszeg főterén teljesen váratlanul összefutni valakivel, akit már sok éve nem láttál... meglepő, és örömteli élmény!

Egy kiváló uzsonnázó helyszín a Főtér egyik sarkán.

Dizájnos belső terek a finomságok körítéseként.

Gyönyörűen felújított Főtér.

A Jurisics tér is megújult.

Hősök kapuja.

Ebéd után a Jurisics Várba tértünk be. Itt szintén van egy várismereti játék, a Vármustra, amit természetesen ki nem hagytunk volna. Ehhez a kvízlapot a belépő mellé lehet kérni, ingyenes.

A Vár bejárata.

A sok évig tartó felújítás szép eredménye.

A pinceszinten berendezett főúri ebédlő egy részlete.

A Natúrbolt a feladatsor egyik állomása, de enélkül
is érdemes betérni, egyik bejárata közvetlenül a Várból nyílik.

Miután végigmentünk a feladatsoron, s ezzel tulajdonképpen a belvároson, és learattuk a babérokat a Tourinform irodában jutalom, azaz egy kis kitűző formájában, útnak indultunk. Napunk további részében a közeli Burgenland tájain kalandoztunk sötétedésig, erről a következő bejegyzésben írok.

Kőszeg és környéke kettesben 1. rész

Túra az Írott-kő Natúrparkban, biciklizés Kőszegen.

Kikönyörögtünk 3,5 napot a nagyszülőktől augusztusban! El is határoztuk, hogy olyan helyre megyünk kettesben, ahol CSAKIS pihenünk, a lábunkat lógatjuk, nincs sok látnivaló, emiatt rengeteget alhatunk és olvasgathatunk. Esetleg biciklizünk, mert a két felnőtt bicikli úgyis pont befér az egyterűnkbe, ha nincsenek ott a gyerekülések, vigyük már el, legfeljebb nem használjuk őket... ... ... Gondolhatjátok, mennyit pihentünk Kőszegen és környékén, amikor annyira szép, érdekes, és sok a látnivaló!! :) /Hogy a tervezett szempontok ellenére miért mentünk Kőszegre, máig nem tudom./

Na jó, első nap délután 5 körül értünk a szállásra, ahol este nyolckor gyűrött arccal arra eszméltünk, hogy miután megbeszéltük, hogy hamarosan bemegyünk Kőszeg belvárosába sétálni egy nagyot, mindketten elaludtunk, és egyhuzamban aludtunk vagy 3 órát. S utána át az egész éjszakát. Alaposan kimerült háromgyerekes szülők nyaralása kezdődik így... :)

Másnap viszont újult erővel vetettük bele magunkat az Alpokalja szépségeinek megismerésébe. Nem bírtuk megállni, hogy ha már ilyen szép helyre jöttünk, ne lássuk azt a sok mindent, ami érdekes lehet. 

Az első napunk azzal a bosszúsággal kezdődött, hogy nem kaptunk a szálláson reggelit, pedig kifizettük. Utóbb kiderült, hogy vis major helyzet jött össze a tulajdonosoknak, és mi voltunk a lukácsházi Bordó Hordó Fogadó hétéves történetében az elsők, akik így jártak. Este kárpótlásul nem csak a pénzünket kaptuk vissza, de sűrű bocsánatkérések közepette megvendégeltek minket egy desszertre és egy italra is. A szállás egyébként tiszta volt és kettőnknek épp elegendőnek bizonyult a picinyke szoba. Mindenesetre a bosszúság az bosszúság... reggelinket végül Velemben, a kisközértben vettük meg, és a csobogó patak partján fogyasztottuk el. Utána biciklire pattantunk, hogy megnézzük a velemi gesztenyést (ami miatt a falu minden októberben megrendezi híres gesztenyefesztiválját), sőt, egy kicsit tovább tekerjünk az erdőben. Egy-két kósza gondolat erejéig az is megfordult bennünk, hogy kétkeréken menjünk fel Írott-kőre, de aztán beláttuk, hogy ehhez sem az edzettségünk, sem a megfelelő helyismeretünk nincs meg. 

A reggeli intenzív testmozgás után gyalog indultunk útnak, hogy felmenjünk a gyönyörű, lentről oly hívogató Szent Vid kápolnához. 

Úton a Szent Vid kápolna felé.

Itt biztosan manók laknak!

A vége is igen meredek.

A kápolna hátulról.

Ide régészeti tanösvény vezet, nagyon érdekes, bár az információkat kissé ismételgető táblákkal. A kápolnához vezető út (a régi, használaton kívüli Avar Hotel felől) igen meredek, de nagyon szép. Utána jól esik egyet szusszanni, kekszezni a kápolna előtti padok egyikén. A kis templomocska nem volt nyitva, így tovább ballagtunk Írott-kő felé (friss kiadású Kőszegi-hegység térképet a kisboltban vásároltunk reggelink mellé).

Alpokaljai hangulat.

Őrületesen sok gomba volt mindenfelé, ez egy gyanús példány.

Csodálatos, igazi alpokaljai hangulat uralkodik ezekben a magasan fekvő erdőkben. Nem győztük fotózni a különleges gombákat, a hatalmas hangyabolyokat, a szép tájat. A Hörmann-forrásnál szerettük volna megtölteni kulacsainkat, ám a kiírás szerint sajnos a forrás vize nem ivóvíz. Nagy kár! 

Tovább haladva az Országos Kéktúra útvonalán már nem volt sok hátra Írott-kőig, de azt a szakaszt végig cuppogva, nyammogva, "de finoooom" felkiáltásokkal tettük meg. Szeder, szeder, szeder, szeder, szeder, szeder mindenütt az út szélén. Érett, finom, apró és nagyobb szemű szeder volt az ebédünk, épp déltájban. Annyira szeretem ezeket a váratlan meglepetéseket a kirándulásainkon!

Írott-kő a környékhez képest nagyon magason fekszik, és a kilátó fele, igen, FELE már Ausztriában található. Kicsit keserédesen nevettünk is azon, hogy az osztrák oldalra szép, ápolt út visz fel, gyönyörű információs táblák olvashatók, vannak pihenőpadok, stb., míg a magyar oldalon semmi...

Írott-kő kilátó

Osztrák oldalon információs tábla (is).

A kilátáshoz nem tudok mit hozzáfűzni, azt hiszem, nem is kell:

Erre éppen Burgenland dimbes-dombos tája látható, de másik irányba ellátni a Gerecséig is!
Láttuk a Balatont, a Somló-hegyet...

Lefelé a piros jelzésen szerettünk volna haladni. Azért írom, hogy szerettünk volna, mert néhol borzasztó állapotok uralkodtak az úton: bedőlt fák, rosszul értelmezhető, vagy nem felfestett jelek. Egyszer emiatt el is tévedtünk, ami fáradtan, éhesen nagyon bosszantó! 

Szűk, jelöletlen utak a piros jelzésen.

Az Asztal-kőhöz most nem kanyarodtunk el.

A piros Velem falu másik részére visz, ezért a házak között, majd a patakparton sétáltunk vissza az autóhoz. Azzal elgurultunk Cákra, hogy vessünk egy pillantást a híres pincesorra - hétfő lévén zárva volt - majd továbbhaladtunk Kőszegre.

A híres cáki pincesor

A Belvárosban parkoltunk, azonnal előkerültek a bringák, mert praktikus ötletnek tűnt kétkeréken felfedezni Kőszeget. Utóbb beigazolódott, hogy ez tényleg nagyon jó ötlet volt, sokkal több dolgot tudtunk alaposan megismerni, mintha gyalog mentünk volna!

Mivel másnapra terveztük a Belváros és a Vár alapos megismerését, ezúttal inkább más érdekességekre fektettük a hangsúlyt. Egy gyors pizza után, amit a Sgrafittós-ház aljában található pizzéria teraszán fogyasztottunk el, felpattantunk a biciklire, és kitekertünk az ún. Csónakázó-tóhoz, ami - ha jól láttuk - a helyiek bevált futóköre lehet. Körben halismereti tanösvény vezet. 

Kőszeg, Csónakázó-tó. Nyugalom, béke, horgászok, csend.

A Gyöngyös-patak mentén mindkét oldalon lehet biciklizni. 

A tó körbetekerése után rátértünk a patak melletti ösvényre, itt elbicikliztünk egészen Ottlik híres katonaiskolájáig, ami jelen pillanatban egy gyógypedagógiai intézmény, gyönyörű kerttel, régi épületekkel. Innen továbbhaladva megkerestük, miért vezet az Országos Kéktúra egy sikátorba, hát ezért:

Óriásplatán Kőszeg egyik rejtett, de központi helyén

Lukácsházi szállásunkra autóval tértünk vissza, közben lelkesen tervezve az egyáltalán nem pihentető, de nagyon izgalmas másnapot...

Folyt. köv.

Vázlatosan a program:
1. Velemi reggeli, majd a gesztenyesor felfedezése biciklivel a piros háromszög - kék kereszten
2. Gyalog a Szent Vid kápolnába a kék kereszt túraútvonalon
3. Tovább gyalog Írott-kőre a kék kereszten, majd a kéken
4. Vissza gyalog Velembe a piros jelzésen
5. Cáki pincesor
6. Ebéd Kőszeg főterén a Sgrafittós-ház aljában található pizzéria teraszán (Garabonciás Pizzéria)
7. Biciklivel: Csónakázó-tó
8. Ottlik híres katonaiskolája az Iskola a határon c. regényből
9. Óriásplatán Kőszegen (egészen közel egy nagyon szuper, hatalmas játszótér, a patakparton!)

A 2. részt itt tudod elolvasni.