Karácsony ELŐTT utazni: normális?

Valószínűleg nem az. Büszkén vállalom, hogy nem vagyunk normálisak. 

Mégis, ha valaki megkérdezi, melyik az az időszak, amikor a legjobban szeretem elhagyni a várost, akkor egészen biztosan erre a néhány napra szavaznék. Immáron 3 év tapasztalatával a hátunk mögött bátran állítom, hogy szebb, békésebb, nyugodtabb lett a karácsonyunk ezekben az években, mint előtte volt. 

A tudatos tervezés, az előregondolkodás elengedhetetlen egy ilyen projekt kivitelezéséhez. Ezért is írom most, szeptemberben ezt a posztot, és nem később. 

• Ha kedvet kaptok, és úgy döntötök, belevágtok, szeptemberben kezdjetek el közösen gondolkodni, tervezgetni, naptárat alakítgatni, szabadságot intézni, szállást foglalni. 
• Októberben a karácsonyi ajándékokon érdemes eltűnődni, netán beszerezni őket lassacskán. 
• November hónapra több napra elszórtan osszátok be a lakás nagytakarítását, és a további ajándékok beszerzését. 
• Decemberben pedig hagyjatok figyelmen kívül mindent, amit nem tudtatok korábban elintézni. Így is lesz elég dolog a gyerekek körül!
• 
  

Gyaloglunk a siroki vár mellett a Barát és Apáca sziklákhoz.

Megéri felpakolni a családot, és lelépni néhány napra a csendbe. Még meg sem érkeztünk három éve parádsasvári szálláshelyünkre, mikor tudtam, hogy jól döntöttünk, és hagyományt teremtünk e különleges időpontú utazással. A gyöngyösi nagy kereszteződésben álltunk a piros lámpánál, amikor balra tekintve észrevettük az egyik áruház előtt a parkolásra váró autók sorát. 

Arra vártak, 

1. hogy parkolhassanak egy bevásárlóközpont előtt, 
2. ahol majd sorban állhatnak a pultoknál, üzleteknél, 
3. végül a pénztárnál, 
4. hogy majd kifelé haladva is sorban állhassanak a kocsival. 

Itt, ezen a helyen született meg bennem az a biztos felismerés, hogy ebben a tömeghisztériában sem idén, sem jövőre nem szeretnék részt venni, a karácsony számomra nem erről szól. Az elcsendesülés, a természet adta nyugalom, a tiszta, friss hó és a harapnivaló levegő az, amit szeretnék minden évben megtapasztalni, és megtapasztaltatni a családommal, mielőtt megünnepeljük a Kisjézus születését. 

Valahol a Bükkben...

Szeretnélek biztatni Benneteket, hogy próbáljátok ki legalább egyszer, ígérem, különleges élményben lesz részetek! A városi ember szokásos reakciója ilyenkor a bevásárlás, készülődés, takarítás, rohanás. Ennek okán a turisztikai helyszínek, látnivalók, de az erdők, a hegyek, a turistautak és tanösvények is ÜRESEK. Nincs bennük, rajtuk egy lélek sem. Mélyen beleégett az agyamba az emlék, mikor rajtunk kívül nem volt senki a Kékes-tető szánkópályáján. Vagy mikor a Bánkúti kilátóba csupán a vad szél kísérte utunkat, de egyetlen lélekkel sem találkoztunk menet közben. Vagy mikor a felújított zirci apátságot csak nekünk, a családunknak mutatta be egy idős szerzetes bácsi... Sorolhatnám. Egy-egy ilyen téli útról még a karácsonyvárás örömével is nehéz hazajönni, annyira jó. Kívánom, hogy Ti is tapasztaljátok meg e különleges élményt, hogy átmosott, tiszta szívvel jöhessetek haza az év legszebb családi ünnepére. 

Bakonybéli kálvária - egy decemberi naplemente idején.

Ötletadó bejegyzéseket az elmúlt évek tapasztalataiból itt találtok:

2012. Parádsasvári kikapcsolódás

2013. Csatangolások a Bükkben 1. rész - Bükkszentkereszt
                                                     2. rész - Lillafüred
                                                     3. rész - Bánkút, Diósgyőr, Miskolc

2014. Négy téli nap a Bakonyban: Veszprém belvárosi séta
                                                        Veszprémi állatkert
                                                        Veszprém, Betekints-völgy
                                                        Bakonybél 1. rész
                                                        Bakonybél 2. rész
                                                        Zirc megújult csodái


2016. Medves-vidéki tél: Somoskőújfalu szállásunk és ebédjeink
                                         Somoskő
                                         Eresztvény kincsei
                                         Salgóbánya
                                         Salgótarján

Szánkózás a Kékesen: sehol senki rajtunk kívül!

Csatangolások a Bükkben 3. rész – Bánkút, Diósgyőri Vár, Miskolci Állatkert

Hiszti a Bálvány alatt, lelki séta Szentléleken, csúcskeksz az autóban, daru a várban, bárányköldökzsinór az állatkertben.

Szerettük volna, ha ez a nagylélegzetű, több napos kirándulás nem csak a fontos látnivalókról, hanem a nagy erdei sétákról is szólna. Ezért kétszer is nekifutottunk, hogy megmásszuk a Bükk második legmagasabb pontját, a Bálványt.

Azért kétszer, mert első próbálkozásunkat ötünk közül csak négyen akartuk igazán. Középső gyermekünk besztrájkolt. Ő nem megy sehová. Ő elaludt a kocsiban, hagyjuk őt békén, nem száll ki (ez már Bánkúton, a parkolóban volt). Neki hideg van. Fúj a szél, esik a hó, álmos, vissza akar aludni! Mindezt hangos üvöltéssel hozta a tudomásunkra. Így hát nem volt mit tenni: kislányom, aki addigra már befészkelte magát a hátamon a hordozóba, visszakerült az autósülésbe, nagyfiúnk csalódottan vette tudomásul, hogy mégsem megyünk fel a kilátóba, dühösen szállt vissza a kocsiba. Mi mérgesen fogalmaztuk meg magunknak, hogy akkor meg mi a csudának jöttünk el idáig… Mert ugye az út Ómassa felől Bánkútra hmm… hogy is fogalmazzak, hát nem egy sztráda! Tele van hatalmas kátyúkkal, már-már járhatatlan részekkel. Nagyon lassan értünk oda, viszont azt is tudtuk, hogy MOST vagyunk itt, máskor nem erre barangolunk, tehát ebben az öt napban még visszatérünk valamikor!

Szentlélek felé az úton

Azért ez az út sem volt teljesen haszontalan, odafelé ugyanis lekanyarodtunk Szentlélekre. Már csak a neve miatt is kellett, hogy megálljunk itt. Több helyen jelezve volt: Szentlélek már csak ennyi km. Nocsak! Látnunk kell! Szóval lekanyarodtunk a „sztrádáról”, hogy megnézzük azt a települést (?), ami némely térképen még csak jelezve sincs. Talán azért, mert nem is település. Van itt egy turistapark, egy főépület büfével (gondolom az étterem inkább szezonban üzemel), de ami a fő látványosság, az a pálos kolostorrom. Csodálatos hangulata van ennek a helynek! Egyedül szálltam ki, mert a gyerekek akkor már aludtak. Körbesétáltam a romot, melyen láthatólag állagjavító munkálatokat végeznek jobb időjárási körülmények között. Nagyon emlékeztetett a nagyvázsonyi pálos romokra, mind méreteiben, mind stílusában. A hideget és a csendet szinte harapni lehetett aznap ezen a helyen. Lelki séta volt az a néhány perc egyedül.

Szentlélek: pálos kolostorrom

Másnap reggel úgy keltünk fel, hogy elmagyaráztuk a gyerekeknek, mennyire szeretnénk felmenni a Bálványra velük. Nem nagy séta, de lesz kilátó a tetején! Sütni fog a nap, csodálatos lesz a felhők felett kinézni a tájra! Mindent megtettünk, hogy ne aludjanak el az úton sem.  

Bánkút felé napsütésben

A séta a kilátóhoz tényleg nem volt hosszú, kb. 15-20 perc a gyerekek tempójában. Érdemes figyelni a jelzést, mert rögtön az elején lekanyarodik az erdészeti útról, sajnos nem egyértelmű. Erős szél támadott oldalról, de mindannyian hősiesen feljutottunk a csúcsra. 

A Petőfi-kilátó alatt

Egy teremtett lélekkel sem találkoztunk! Felemelő volt! A hideg miatt úgy döntöttünk, hogy a csúcskekszet inkább az autóban fogyasztjuk el, mert lefagyott volna a kezünk majszolás közben.  A kilátóba végül férjem ment fel a nagyfiammal, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert a hegyről azért nekünk is jutott némi kilátás. Az erős szél kifújta a tájról a nagy felhőket, és engedte érvényesülni a napot. 

Séta visszafelé a hegygerincen

A hegy déli oldalán december közepén néhány pillanatra tavaszi hangulat kerekedett. A fákon a vastag zúzmara olvadni kezdett, és a mindenhol deres, fehér föld a napsütötte oldalon barnává változott. A sugarak minket is próbáltak simogatni, de az erős szél felülírta az erejüket, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett visszaültünk az autóba, nehogy megfázzanak a gyerekek.

Az ősz és a tél találkozása

A szállást minden alkalommal Lillafüred felől tudtuk megközelíteni, ezért Bánkútról is csak Lillafüreden át vezethetett az út. Nem bántuk, mert eszünkbe jutott, hogy a Garadna-pataki pisztráng milyen jó lesz a karácsonyi vacsorához! Láttuk, hogy december 21-én mások is hasonlóan gondolkoznak: a közelben élőkből komoly sor alakult ki a pisztrángtelepen, ahol nem csak pisztrángot, hanem pontyot, kárászt, keszeget, harcsát és még ki tudja miket is lehetett kapni az ünnepek közeledtével. Mi végül négy szép pisztrángot hoztunk haza, nagyon finom vacsora lett belőlük! (Az erdei halsütöde márciustól októberig üzemel, friss halat azonban egész évben lehet kapni.)

Mindenképpen szerettük volna megmutatni egyik nap a gyerekeknek a Diósgyőri Vár négy hatalmas tornyát. Csalódottan vettük tudomásul, hogy a Vár felújítási munkálatok miatt szinte teljesen zárva van – még legalább fél évig. A jeges hideg ellenére nagy erőkkel folyt a munka. Gyerekeink azonban egyáltalán nem bánták ezt, sőt! Óriás daruk emelgettek messziről legófigura méretű konténereket, teli téglákkal, terméskövekkel. Be a várba – ki a várból. Nem tudom, hány váltást néztek végig tátott szájjal. 

Ilyen állapotok uralkodnak most a Diósgyőri Várban

Eközben én besétáltam az egyetlen, a vár területén működő kiállításra, a Kazamatába. Bár ne tettem volna! Azok az ijesztő viaszbábuk valami rémségesen lehangolóak! Némelyik kifejezetten rettenetes. Ahogy elszörnyedve nézegettem a Nagy Lajos korát „élethűen” ábrázolni hivatott kiállítást, halkan hálát adtam magamban, hogy a gyerekeket ennyire lekötötte az építkezés, és nem jutott eszükbe utánam futni, mert lehet, hogy ezek után napokig rémálmaik lettek volna. A recepción dolgozó hölgy említette, hogy a felújítás során a Vár területe nőni fog (a szomszédos diósgyőri strand kárára), és helyrehoznak komplett tornyokat, amik majd látogathatóak lesznek. Egy kis páncélkiállítás és egy történelmi pillanatot ábrázoló panoptikum most is megtekinthető egy melléképületben, de a gyerekeink onnan is rohantak ki, hogy ismét láthassák a darukat. 

Kétségkívül érdekesebb mindez két kisfiúnak, mint egy történelmi kiállítás

Utunk ezen a délelőttön a Miskolci Állatkertbe vezetett tovább. (A Várban egy teljes délelőttöt el lehet tölteni, ha nincs a felújítás!) A vadasparkba oltott miniállatkertet kb. két óra alatt jártuk végig úgy, hogy nem hagytunk ki semmit. Érdekes, hogy egy egzotikus állatok sorát felvonultató állatkertben legtöbbet a bárányok aklánál időztünk. Volt ott egy kis bárány – a gondozó szerint kb. másfél napos lehetett – akinek még a hasáról lógott a köldökzsinór! 

Ártatlan kis újszülött bárány köldökzsinórral a Miskolci Állatkertben

Nem láttam még ennyire fiatal kis báránykát testközelből, és karácsony előtt néhány nappal valahogy döbbenetes volt ott állni és látni, milyen csepp, milyen védtelen, milyen esendő, milyen ártatlan, és mennyire édes egy kis bárány, aki megszületik erre a hideg, fagyos, rideg világra december közepén. Hosszan gondolkodtam ezen utána.

Az állatkert nagy újítása lehet a láthatóan nem régen elkészült „kilátó”, ami egy tölgyfát szimbolizál. A csúszdán kipróbálhatod, hogy érzi magát egy szú a járataiban közlekedve, a két szinten érdekes dolgokat tudhatsz meg a fákról és az erdei állatokról, a drótkötélpályán belehelyezkedhetsz a fák között közlekedő baglyok, mókusok életébe. 

Egy öreg tölgyet szimbolizáló torony

Az állatkertben van egy tanösvény is, de ezt már nem jártuk végig, mert éhesen és fáradtan úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a kései ebédnek: irány szállás!

Az állatkerti tanösvény első pontján

Arról még nem írtam, hogy miként oldjuk meg többnapos kirándulásaink alkalmával a meleg ebédet. (Nálunk mindig az ebéd a meleg étel, a vacsora csak opcionálisan az.) Lehetetlen lenne minden alkalommal étteremben étkezni, nem bírná a pénztárcánk. Viszont ahhoz, hogy egy ilyen kiruccanás számomra is kikapcsolódás legyen, nem árt, ha a főzést kiváltjuk valamivel. Többször bevált, és ajánlom: az ételrendelés. Mi a Teletáltól szoktunk rendelni, ilyenkor, és csakis ilyenkor. A rendelési adatlapon megváltoztatom a címet a szállásadónk címére – természetesen vele egyeztetve. A menüt még indulás előtt itthon átnézem, megrendelem, kifizetem. A futár az ételt minden reggel a szállásra hozta (Bükkszentkeresztre szállít a Teletál, érdemes megnézni a honlapjukon, célállomásotokra visznek-e ki ételt.) Ezzel a módszerrel háromnapi meleg ebédet rendeltem olyan áron, mintha egy étteremben ettünk volna egyetlen egyszer. Az már csak hab a tortán, hogy olyan kiadós adagokat kaptunk, hogy négy napi ebéd lett belőle!

A bükkszentkereszti csillagtúráinkról szóló beszámolót ezennel befejeztem, legközelebb ismét fővárosközeli célponttal jelentkezem félnapos kirándulás tippel!

Csatangolások a Bükkben 2. rész – Lillafüred

Bükkszentkereszt – a bázisunk – nagyon közel esik légvonalban Lillafüredhez. Mégsem olyan könnyű eljutni innen oda, hiszen nagy a szintkülönbség: Bükkszentkereszt fent van a hegyen, Lillafüred pedig a völgyben. Az autóút is egy kanyargós kerülőút Hollóstető felé, nincs más lehetőség a két falu között, legfeljebb gyalog.

Tervezője gyönyörű helyre álmodta meg a Palotaszállót: két patak fut össze a tövében, barlangok bújnak meg alatta, hegyek között pihen a völgyben, tóra néznek szép tornyai

Mikor terveztem itthon ezt a kirándulást, egészen biztos voltam benne, hogy Lillafüred lesz az egyik fő célpontunk, és többször vissza fogunk menni. Így is lett, ráadásul hozzá kell tennem, hogy nem láttunk mindent, pedig két teljes délelőttöt szántunk arra, hogy a Hámori-tó partján töltsük. Az is igaz, hogy nagyon hideg volt mindkét alkalommal, ezért a barlangokba bemenni (ahol 8-10 fokos az állandó hőmérséklet, nyáron is!!) kész felüdülés volt a -3 - -4 fokból.

Mindenekelőtt a Szent István-barlang téli nyitvatartását kellett kiderítenünk: 11.00-kor és 14.00-kor minden nap indul vezetés, létszámtól függetlenül télen is. 10 fő felett más a helyzet, érdemes körülnézni a barlang hivatalos oldalán. 10.00-ra érkeztünk meg a faluba, letettük a kocsit (fizetős a parkoló, szezonban nem tudom, hol állhatnak az autók, mert kicsi a hely ahhoz képest, hogy mekkora idegenforgalmi látványosság Lillafüred).

A Bükkben a bükkről

Elindultunk, hogy megkerüljük a maradék egy óra alatt a tavat. Van egy kis ösvény, ami állítólag végigmegy a tó körül, de az erdő felőli oldalról nem láttuk, hogy valóban van-e ösvény a túloldalon, és nem akartuk a gyerekekkel megkockáztatni, hogy az autóúton gyalogoljunk visszafelé, ami egy rövid szakaszon ráadásul egysávossá szűkül, pedig buszok is járnak rajta. Ezért félúton inkább visszafordultunk. Így is gyönyörű volt.

Séta a befagyott Hámori-tó körül

A tó egy része, a Palotaszálló felőli oldalon középen nem volt befagyva. Ott ültek a fagyott rész szélén a kacsák, néha úsztak egyet, aztán visszamentek ücsörögni. Ez különösen tetszett a gyerekeknek!

Kacsák ücsörögnek a határvonalon

Tudtátok, hogy ha követ dobtok a befagyott Hámori-tó jegére, olyan hangot hallat, mintha „ciccegne” valami? Nem lehet ezt így leírni… ki kell próbálni! J Elgondolkodtató, sőt drámai látvány volt egy kidőlt fa a tó partján, égnek meredő gyökerekkel, befagyott ágakkal.

Kidőlt fa befagyva - drámai látvány

11.00-re éppen visszaértünk a barlanghoz. A túra során az első döbbenet az volt, amikor a fejünk fölött megláttuk a téli álmukat alvó denevérek százait lógni a plafonon. Megpróbáltuk lefotózni, de a barlangban nem lehet vakut használni a kövek védelme érdekében, ezért a képek igen rossz minőségűek lettek. A cseppköveknek itt is, mint a legtöbb cseppkőbarlangban, (néha kicsit erőltetett) fantázianeveket adtak. 

Alapinformációk a Szent István-barlangról

A túra a Színházteremnél véget ér, beljebb csak a kórházi beutalóval gyógyulni érkezők mehetnek: ők azonban hosszú órákat eltöltenek a por- és pollenmentes környezetben, nem zavarva a kirándulókat. A barlangot felfedezése óta többször is elöntötte a víz, ennek nyomait lehet látni egy-egy szakaszon üledék formájában. A gyerekek simán végiggyalogolták a 30 perces barlangtúrát, ők is érdeklődve szemlélték a cseppköveket, főleg, hogy az idegenvezető hölgy az érdekességeket elemlámpával világította meg, ami külön izgalmas volt számukra J. A barlang világítása 2014 elején megújul, LED-es fényforrásokat kap, ezért érdemes tájékozódni, ha éppen ez év elején szeretnétek megtekinteni, lehet, hogy zárva lesz!

Két nappal később mentünk vissza Lillafüredre, hogy ne legyen sok a gyerekeknek a két barlang egymás után. Az Anna-barlangban télen egyetlen vezetés biztosított, de ez létszámtól függetlenül, akár 2 embernek is elindul. A délben induló túra előtt ismét volt még időnk, hogy kicsit sétáljunk, ezúttal a Palotaszálló teraszait jártuk végig a gyerekek legnagyobb örömére. 

Rohangászás a teraszok között

Felsőhámor egy kis utcájában parkoltunk, ahonnan már csak néhány lépés az Anna-barlang. Természetesen a vízeséssel kezdtünk: különleges látvány volt, hogy a fele be volt fagyva! 

Jégcsapok lógnak ki a vízesésből

A teraszokat végigjárva mindig valami újdonságba botlottunk: itt egy szobor, ott egy kis „labirintus”, és ami a legjobb: mindenhol igényes tájékoztató táblák. 

21. századi tájékoztató tábla okostelefon alkalmazással, ingyen WIFI-vel (bár nekünk nem sikerült csatlakoznunk)

Ezeken sok-sok érdekesség leírva, képekkel illusztrálva. A legfelső teraszon egy aranyos játszótér várja a kicsiket, és a Palotaszálló bejárata alatti kicsi barlangokban, üregekben elrejtett állatszobrok.

Kis barlangok, függőkert és játszótér a Palotaszálló alatt: gyerekparadicsom.

Délben kezdődött az Anna-barlang túrája. Életemben nem láttam még ilyen különleges barlangot! Hogy mit jelent a mésztufa-barlang kifejezés, s miért ennyire különleges ritkaság, csak bent döbbentem rá. Megkövesedett gyökerek, ágak között sétálgattunk, de ezek a gyökerek és ágak olyan részletgazdagok és élethűek voltak, mintha élnének. Mégis minden csupa kő. A 20. század elején a barlangot a felsőhámoriak templomnak is használták, a tufába maguk vájták ki a járatokat (nem úgy, mint a cseppkőbarlangokban, ahol általában csupán a bejárati folyosó mesterséges). 

Tufába vájt szűk átjáró (talán egy kisgyerek átférne rajta oldalazva)

A csoda ebben a barlangban a fejünk felett kezdődik… leírhatatlan, és tényleg látni kell. 

Megkövesedett gyökerek a fejünk felett!

Az alábbi képen részletesebb tájékoztatót olvashattok a mésztufabarlang keletkezéséről.

Az Anna-barlang tájékoztatója

Lillafüredre Miskolcról kisvasúton is el lehet jutni. Téli hétköznapokon nem jár, ezért mi erről a mókáról most lemaradtunk. A Palotaszállóba meg sem próbáltunk bemenni három csintalan gyermekünkkel, ám lehet, hogy érdemes lett volna. Kívülről gyönyörű. A felsőhámori Kohászati múzeum és Szeleta-barlang nagyobb gyerekekkel lehet érdekes (ipartörténet, őskori ismeretek). Szintén nagyobb, legalább kisiskolás természetismeret rajongóknak ajánlom a Herman Ottó emlékházat Lillafüreden. Idősebb túrázók is könnyen végigjárhatják a Mária-sétányt (a parkolóból indul táblákkal jelzett úton), vagy felmehetnek a Kálváriára egy rövid ösvényen. 

Folyt. köv. a 3. részben: Bánkútról, Diósgyőrről és a Miskolci Állatkertről fogok írni!

Csatangolások a Bükkben 1. rész – Bükkszentkereszt

„Bükkszentkereszt a világ közepe!” – hallottam egy rádióműsorban Szabó Gyuri bácsit beszélni szeretett szülőfalujáról.

A javasasszony unokájának gyógyteáit magam is iszogattam ősszel, ezért figyeltem fel a nevére a rádióban, s hallgattam figyelmesen a nyilatkozatát. Mindez épp akkoriban történt, amikor azon gondolkodtam, hogy az ország mely táját járjuk be adventi kirándulásunk alkalmával. (A tavalyi, jól sikerült mátrai túránkról itt olvashatsz.) A riport után lelkesen kezdtem el bükkszentkereszti szállásokat nézni: megjött a kedvem, hogy élőben is megnézzük, hol terem meg az a sok csodálatos gyógynövény, amelyeknek gyógyhatását az elmúlt hónapokban magam is tapasztaltam.

Lélegzetelállító látvány, különösen a városból érkezve

Amikor megtaláltam a Família Apartmant, azonnal lefoglaltam néhány éjszakát december közepére, a karácsony előtti napokra. Tavaly nagyon pozitív tapasztalatokkal tértünk haza Parádsasvárról, és már akkor elhatároztuk, hogy amennyiben tehetjük, idén is nekivágunk egy ünnepek előtti kirándulásnak. Nem mondom, hogy könnyű egy ilyen útra elindulni december 18-án három gyerekkel, de megér minden fáradtságot az a tiszta levegő és az a táj, ami a hegyekben fogad!

Zúzmarás fák, jeges, takarítatlan út Bükkszentlászló és Bükkszentkereszt között

A GPS (ami nálunk nem volt, de térkép alapján is arra mentünk) Bükkszentlászló felé mutatja az utat. Tényleg van arra egy út Bükkszentkeresztre, s ez valóban rövidebb, mint Lillafüred felől közelíteni. Kipróbáltuk, és nem ajánljuk télvíz idején. Bükkszentlászló után az út egysávosra szűkül, és nincs takarítva. Mi sem hittük el, de amint egyre feljebb haladtunk a hegyen, fokozatosan hűlt a levegő, s míg lent a völgyben késő őszi időjárás uralkodott, Bükkszentkereszt felé közelítve egyre szebb, egyre fehérebb lett a táj, és egyre veszélyesebb az út. Sok helyen szalagkorlát sincs, s ha szembe jött volna egy másik kocsi, vagy esetleg egy nagy, fát szállító teherautó (ami simán előfordulhat, mert ez valójában egy erdészeti út), nem lett volna hova félreállni. Szerencsére rajtunk kívül senki nem volt olyan bevállalós (=bolond), hogy erre akarjon szembe, Miskolc felé menni, így a jégen csúszkáláson kívül más akadályunk nem volt. Megúsztuk, megérkeztünk, többet nem is mentünk arra, inkább kerültünk azon az úton, amerre minden normális helyi is közlekedik: a takarított, biztonságos Hollóstető – Lillafüred – Diósgyőr útvonalon. Szállásadóink szívükhöz kaptak, amikor meghallották, merről jöttünk, mert az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ők telefonon figyelmeztettek minket a jeges, szűk útra.

A Família Apartman a falu közepén fekszik, egy csendes, óriási kert közepén, dombtetőn. Nagy konyha-ebédlő-nappalijában töltöttük a korán ránk sötétedő estéket: itt ettünk, itt társasoztunk, mindehhez ideális körülményként szolgált a meleget árasztó cserépkályha, melyet kedves szállásadóink naponta megraktak nekünk (központi fűtés is van).

Hangulatos belső tér, teljesen felszerelt konyha

A kisszobában altattuk a fiúkat, a nagyobb szobában aludtunk mi a kislányunkkal – utazóágyat kaptunk, nem kellett vinnünk. Nyári tartózkodáskor a hatalmas terasz és a 8000 nm-es dimbes-dombos kert további lehetőségeket rejt, mi a hideg téli időjárásban éppen hogy csak megismerkedtünk a két nagytestű, de barátságos kutyával, sok időt nem töltöttünk a kertben.

Az apartman kívülről: nagy terasz, óriási kert és a két kutya közül az egyik

Első nap egy rövid sétát terveztünk a Boldogasszony kövek felé. Szállásadóinktól kaptunk térképet, de hogy ne azt gyűrjük össze, a kisközértben vettünk magunknak saját példányt. A különleges „gyógyító” kövek története a néphagyomány szerint Szűz Máriához köthető: egyszer erre járt, elfáradt, megpihent, és az a kő, amelyre leült, azóta gyógyító erővel bír. Sőt, az összes közeli kő is. Ezért itt a falu végi kis erdőszéli utcácskában jó időben nagy a forgalom: sokan jönnek ide gyógyulni, de van geoláda is, hogy felhívja a figyelmet a különleges klímájú helyre. Ezen a geoláda-linken találtok két olyan képet is, amely térképszerűen ábrázolja, hogy melyik kő melyik testrész gyógyítására specializálódott. Ugyanitt állítólag a fákat átölelve energiával töltődhetünk fel. Mi egyiket sem próbáltuk ki, de az nem vitás, hogy a hely tiszta levegője már önmagában is gyógyító hatású lehet a városból kiszabadult ember számára. (Bükkszentkereszt egyébként hivatalosan is megkapta a szubalpin gyógyhely minősítést.)

Vajon merre lehet a geoláda?

Néhány száz méterrel odébb a IV. Béla emlékművet tekinthetjük meg szintén az erdő szélén. A Muhi csata után itt érték utol a tatárok, s egy sikeres ütközet után innen menekült egyenesen a Bélapátfalvai kolostorba, történelmet már tanuló gyerekekkel mindenképpen érdemes elsétálni ide.  

Sejtelmes erdő, különleges színek és köd a IV. Béla emlékmű mellett

Visszaindulván a szállásra a Zrínyi utca 20. szám alatt észrevettünk egy kiírást: különleges szörpök és lekvárok kaphatóak, ingyenes kóstolóval. Bementünk, és végigkóstoltuk a néni, Hegedűs Andrásné lekvárjait, aki nagy szeretettel kínálgatta nekünk és a gyerekeknek az erdő adta kincsekből (som, kökény, erdei szeder, csipkebogyó, bodza és bodzavirág) készített mézes és cukros finomságait. Különleges készítménye a fenyőrügy szirup, ami két éves kor felett adható, és csillapítja, gyógyítja a köhögést. Ez sajnos elég drága, egy kis üveg fenyőrügy szirup 4500 Ft, de a többi szörp és lekvár 1000 Ft-ba kerül. Ezek sem olcsóak, ha azt nézzük, milyen picik az üvegek, de tény, hogy mindegyik különleges, és nagyon finom! Végül bodzalekvárral és erdei szeder szörppel a zsákunkban tértünk vissza a szállásra.

Bükkszentkereszt nevezetessége és büszkesége a Szabó Gyuri bácsi nevéhez köthető Gyógynövényház. Itt ugyanazokon az árakon kaphatóak a Györgyteák és tinktúrák, könyvek, mint a budapesti, Bank utcai boltjukban. Betértünk ide is egyik nap, és alaposan kikérdeztem a hölgyet, minden kérdésemre szakszerű, hozzáértő választ kaptam. Az érdeklődők felsétálhatnak a gyógynövénykerthez is (a Napsugár utca felől), télen ugyan sok növényt nem látni, de a kilátás állítólag onnan nagyon szép, mi a gyerekek fáradtsága miatt már nem mentünk el arrafelé.A bükkszentkereszti gyógynövénynapok a falu fő eseménye minden évben. Ilyenkor nem érdemes ide gyermekekkel jönni, mert nagyon sokan vannak, és nehéz szállást, parkolót találni.

Ha hó nincs, legalább a jégen csúszkáljunk egy kicsit!

A falu központjában van a szánkópálya, amit most nem tudtunk kipróbálni, mert bár minden csupa fehér volt, zúzmarán sajnos nem lehet szánkózni. Pedig a szálláson még szánkót is kaptunk!

Van néhány család Bükkszentkereszten, akik még ma is mészégetéssel foglalkoznak. A turista térképen látható, merre találhatók a mészégető boksák. Nagyon szerettem volna ide is elsétálni, de a gyerekeket ez nem érdekelte, ezért ki kellett hagynunk. Állítólag gyönyörű látvány a sötét erdő szélén megrakott kemence.

Akad még egy érdekes látnivaló Bükkszentkereszten, amiről nem tudok személyes élményekkel beszámolni, ez pedig az Üveghuta Múzeum. Bükkszentkereszt régi neve Újhuta volt, ez a név utalt a több száz éves hagyományra, az itt lakó üvegfúvó mesterekre. A múzeum is az ő munkáikat hivatott bemutatni. Annak oka, hogy miért nem mentünk el végül ebbe a kis múzeumba, egyszerű: láttunk egy képet a múzeum belső teréről egy honlapon, és úgy ítéltük meg a férjemmel, hogy nem vállalhatjuk azt az anyagi és erkölcsi kockázatot, hogy élénk óvodás gyerekeink valamelyik szabad polcon található különleges, egyedi üvegtárgyat ripityára törjenek!

Következő írásomban Lillafüredről olvashattok, szóval folyt.köv.!