Nyaralás a Fertő-tájon 10. rész: Macskakő Gyermekmúzeum, Sopron

Bár 2015-ben igen alaposan megismertük a Hűség Városát, nem volt kérdés, hogy visszamegyünk ezen a nyáron, legalább egyszer: mégpedig Kajla-pecsétet gyűjteni a Tűztoronyhoz. És ha már ott jártunk, naná, hogy ismét felmentünk - a gyerekek úgysem emlékeztek már a négy évvel ezelőtti látogatásra. Itt értesültem az információs ponton ülő hölgytől, hogy a városban van egy újdonság, ami azóta létesült, hogy mi erre jártunk: a Macskakő Gyermekmúzeum. Hogy biztosan elmegyünk, ezt már tudtuk, csak azt nem, hol fogunk ebédelni, de néhány lépésre a Tűztoronytól ez is megoldódott: a Fórum Pizzériában kaptunk be néhány falatot. Azt nem állítom, hogy ez volt életünk legjobb pizzája, de arra tökéletesen megfelelt, hogy ne éhes gyerekekkel térjünk be a múzeumba...

Rövid, tartalmas családi napunk Kecskeméten

• Rövid, mert mindössze 11-17 óra között tartózkodtunk a városban;
• tartalmas, mert ennek ellenére három program és egy ebéd is belefért;
• családi, mert mindannyian el tudtunk menni;
• nap, mert készülődéssel, utazással együtt egy teljes hétvégi napot kitett a kiruccanás;
• Kecskemét, mert itt még nem jártunk soha, mert gyorsan megközelíthető, és mert nem kellett extra autópálya matricát sem venni. 

Herceg Egérváry Elemér nyomában Gödöllőn

Előző bejegyzésemben leírtam, hogy bizony nem egyszerű egy ötgyerekes család félnapos kimozdulását megtervezni és kivitelezni. Hogy mégis megéri, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy szinte mindig nagyon jól érezzük magunkat ezeken a családi kirándulásokon. Így történt ezen a vasárnap délutánon is, amikor egy igazi hideg februári hétvégi napon begördültünk autónkkal a gödöllői Királyi Kastély parkolójába. 

MKVM: családos időutazás régmúlt hétköznapokba

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Neve hosszú, és riasztó, első hallásra egyáltalán nem tűnik családbarát helynek. Mégis úgy hallottuk, hogy az. Elmentünk, hogy megírhassam Nektek az igazságot - és hogy eltöltsünk egy tartalmas délelőttöt együtt. :) 

Annyit azért elárulok, hogy nem véletlenül született ez a bejegyzés. A múzeum valóban nem csak érdekes, de kifejezetten alkalmas arra, hogy gyerekekkel járjuk végig.  

Aquincumi újdonságok

Újdonságok Aquincumban? Hát nem egy több mint 1800 éves város romjairól beszélünk? Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából ezen a helyen is regisztrációhoz kötött, részletes vezetésben volt szerencsém részt venni. És itt megtudtam, hogy igen, újdonságok várják a látogatókat Aquincumban! Nem is akármilyenek! 

Pályázati pénzből nem csak kulturált autó- és biciklis parkolót alakítottak ki az épület előtt, hanem most már a múzeum megnagyobbított területére belépve ezt a kőtárat látjuk:

A korábban az ELMÜ tulajdonában álló épület az Aquincumi Múzeumhoz került. Az állagmegóvás és hozzáépítés után igényes kiállítások kaptak itt helyet, valamint az emeleten meg lehet csodálni az aquincumi orgona megszólaltatható hasonmását. Ezekre sajnos most nem jutott idő, mert a sétán elsősorban a legújabb látványosságokra koncentráltunk. 

Gyülekező, bevezető mondatok a séta elején.

Az ún. Festőház egy rekonstruált épület, pályázati pénzből épülhetett fel.

A Festőház a legnagyobb jelentőségű újdonság az ókori polgárváros romjait bemutató múzeumban. Ebbe a házba belépve az is el tudja képzelni, milyen lehetett a város, akinek nehéz átlátnia a szürke romok egyhangúságán. Nevét freskótöredékeiről és a freskókhoz használt megkövesedett festékekről kapta, amiket itt találtak az épület romjai között. A szép színes freskókat a töredékek alapján tervezték és festették fel a falra. 

Ez a konyha akkora és olyan tárgyakat tartalmaz, amilyeneket itt a helyszínen találtak.

Egy jómódú háztulajdonos ebédlője (számunkra) különleges, de hiteles használati tárgyakkal.

Házi oltár.

Fogadó, dolgozó vagy vendégszoba. A tárgyak, bútorok mind-mind hiteles másolatok.

A terasz a kis kertre nyílt. A házakat egy fedett csatorna választotta el egymástól.

Néhány éve a Tegulárium még sehol nem volt...  

... ahogy a Mitológiai Játszótér sem.

A Mitológiai Játszóteret ugyanaz a Kő Boldizsár által vezetett csapat építette, akik például a visegrádi Történelmi Játszóparkot és a veszprémi "A part alatt" játszót alkották, ahol mi mi is jártunk a gyerekekkel.

Múlt és jelen, állandóság és mozgás egyazon pillanatban Óbudán.

Egy harmadik újdonság a kis dombra telepített kronoszkóp, melybe belepillantva színes képet kapunk arról, hogyan nézhetett ki ebből a nézetből a város annak idején. 270 fokban lehet körbeforgatni, így tényleg elég átfogó a kép.

Sétánk végén lementünk a múzeum alagsorába. A kisebb termet egy szuper foglalkoztatónak alakították ki sok-sok játékkal.

Próbáld ki, mivel játszottak a római korban a gyerekek!

Igényes grafikájú térkép, melyen a polgárvárost és a katonavárost, valamint a
Hajógyári-szigeten található elöljárói palotát is megtekinthetjük.

Az alagsor nagytermében négy különleges játékot próbálhatunk ki. Az alábbi képet egy olyan játékról készítettem, ahol a pontokat akkor kapja a játékos, ha sikerült neki megfelelő ruhadarabokkal felöltöztetni az adott embert (katona, kereskedő, stb). A ruhákhoz információ olvasható, és ezek alapján lehet dönteni, de mivel az idő is számít, érdemes gyorsan olvasni. :) Én magam a DOMUS játékot próbáltam ki, ahol egy római házat kellett berendezni a megfelelő, odaillő használati tárgyakkal. A slusszpoén az egészben, hogy ezek a játékok a Wii-re hasonlítanak talán a leginkább, tehát a testünkkel irányítjuk a mozgásokat, nincs eszköz. 

Egy Wii-re hasonlító játék, kifejezetten Aquincumnak fejlesztve.

Szóval Aquincum felkészült a 21. századi kihívásokra, és szeretettel várja azokat a kamaszokat, gyerekeket IS, akik a digitalizált kultúrában nőnek fel. Itt ők is megtalálják a maguk szórakozását. Illetve szórakoztatva tanulhatnak. Van még egy régészkedős és egy harcolós játék. Nekem nagyon tetszett ez az egész gondolatkör, hogy az ókori dolgokat ilyen játékos formában mutatják be! Tulajdonképpen az összes újítás nagyon elnyerte a tetszésemet, és szívből ajánlom Nektek, hogy Ti is látogassatok ki Aquincumba.

Honlapjukon minden aktuális információt, múzeumpedagógia foglalkozást, és programot megtaláltok. Van miből válogatni: a babáktól (római baba-mama klub) kezdve az idősekig mindenkit szeretettel várnak klubfoglalkozásaikra, előadásaikra, illetve egésznapos rendezvényeikre. 

  

Budapest Bábszínház: Boribon és Annipanni ; Pettson és Findusz

Télen nem sajnálom a hétvégi délelőttöket arra, hogy matiné színdarabokra menjünk ahelyett, hogy kint legyünk a friss levegőn. A két fiam pedig már épp abba a korba lépett, akikkel lehet is menni: négy és hat évesek.

Nagyon szerettem volna jegyet szerezni a címben szereplő előadásokra már korábban is, de nem sikerült. Ugyanis a jegyárusítás napján elkapkodják a jegyeket a lelkes szülők, nem véletlenül: sikerdarabok ezek. Most már azt is tudom, miért.

Boribon és Annipanni

A Boribon előadásra nem tudok jobb szót mondani, mint azt, hogy lenyűgöző. Azt hiszem, azért jöttem ki (igen, én magam) euforikus állapotban a nézőtérről a két kisfiam kezét fogva, mert én annak idején nem ilyen bábszínházat láttam ugyanebben a színházteremben. Amikor én voltam kislány, emlékeim szerint bábparaván volt, a szereplők mindannyian igazi, nagyjából egyforma méretű bábok voltak, és kb. egy síkban mozogtak. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de nekem ez maradt meg. Nos, a Boribon és Annipanni c. mesefeldolgozás egyáltalán nem ez a kategória! Boribont egy fiatal srác játssza (Bercsényi Péter), aki végig látható, de mégis mindannyian a nézőtéren ülők közül elhisszük, hogy Boribon bábja beszél, Boribon alszik, Boribon ugrál. Mert olyan profi bábjátékost látunk mozogni és énekelni a színpadon, hogy gyakorlatilag őt nem látjuk. S mi lehet egy bábművész legnagyobb dicsérete, ha nem pont az, hogy jelen van, és mégsem őt látjuk?

Az Annipannit megszemélyesítő hús-vér lánykát pedig egy szintén nagyon fiatal bábművész játssza (Mórocz Adrienn), akinek nem csak a játéka, de a hangja is csodálatos. Egy gyerek musical kerekedett a szemünk előtt, a fülünk hallatára Marék Veronika önmagában is zseniális mesesorozatából. Több mesét dolgoz fel a darab, de érthető okokból nem kerülhetett bele minden egyes kötet. Utalások azonban majdnem az összes könyvre vannak „elrejtve”, ezeket külön élmény még szülőként is felfedezni. Nem lőném le, hogy mely kötetek kerültek teljes feldolgozásra, és melyek maradtak ki, annyit azonban elárulhatok, hogy Bencét is hús-vér ember alakítja (Szolár Tibor), de Szuszi és a Cica bábként jelennek meg.  

A díszlet végtelenül ízléses, szívesen lennék egy ilyen gyerekszobában felcseperedő, boldog gyerek. A történetek a könyvekből ismert, óvodásokat megszólító örökérvényű mondanivalóval rendelkező mesék, melyek két részre osztva is lebilincselték az izgága nézősereget. Hang nélkül nézte végig a becsléseim szerint több száz néző (több mint fele apró gyerek!), és a végén hatalmas tapsot kaptak a színészek, meg is érdemelték. Mit mondjak.. már hazafelé azon gondolkodtam, hogy mikor nézzük meg ismét…

Pettson és Findusz

A Pettson és Findusz előadást az azonos nevű könyvsorozaton edződött gyerekeknek és szüleiknek ajánlom. Azért mondom, hogy „edződött”, mert ezek hosszú mesék, kifejezetten nem a kis óvodás korosztálynak, sokkal inkább a nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szólnak. A darabot az fogja érteni, aki ismeri a sorozat történeteit, eseményeit. Részletgazdag rajzok, vicces megjegyzések, rejtett poénok és muklák… ezek ismerete feltétlenül szükséges véleményem szerint a darab értelmezéséhez. Ha én egy olyan szülő lettem volna, aki nem olvasta már fel százszor a gyerekének az egyébként zseniális Pettson sorozat különböző köteteit, lehet, hogy felnőttként sem értettem volna mindent a darabból. Azt hiszem, voltak is ilyen nézők a jelenlévők közül, akik nem túl boldogan jöttek ki a Játszótér nevű kisebb helyiségből, ami a Bábszínház harmadik vagy negyedik (?) emeletén található, és csak gyalog lehet ide felmenni, nincs lift. Ráadásul a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, úgyhogy érdemes rástartolni a nyitásra. Legelöl vannak pici gyerekszékek, bátrabbak ülhetnek ide szülő nélkül is.

A Pettson-darab két dologban hasonlít a Boribonra: itt is szerepelnek élő szereplők, s ebben is szerepel ugyanaz a páros, aki Boribont és Annipannit alakítja. Itt ők a muklák. (Aki nem tudja, kik a muklák, feltétlenül olvassa el az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt c. könyvet.)

Nekem nagyon tetszett ez az előadás. Minden a szemünk előtt játszódott a kis térben, a díszlet tologatásával, fordítgatásával egy pillanat alatt másik helyszínen találtuk magunkat, s mindent lehetett követni, érteni. Egyáltalán nem volt számunkra zavaró, hogy Pettson (Ács Norbert) ebben a feldolgozásban nem öreg, de ugyanolyan szerencsétlen, és nem veszi észre, hogy a szintén fiatalnak ábrázolt Andersson néni rajongva szerelmes belé. Gustavsson rosszindulata a darabban erősebben kidomborítva jön elő, mint a könyvekben, a muklák pedig sokkal többet szerepelnek, legalábbis jobban szem előtt vannak, és állandóan énekelnek. :) Merthogy ez is zenés darab, mégpedig tessék megkapaszkodni: zongorista játszik élőzenét a gyerekeknek – mi pont mellette kaptunk helyet! Ez külön élmény volt! Findusz az elején cuki kismacska, aki aztán megtanul beszélni, és Pettsonnal átélt közös kalandok során felnő. Az őt játszó fiatal bábszínész hölgy is (Ellinger Edina), csakúgy mint a többiek, kiemelkedő tehetség! A tyúkok nálam mindent vittek, még napokkal később is csak röhögve tudtam visszagondolni az állítólagos elnyomásban élő, éppen ezért felszabadításukat követelő tyúkokra, akiktől ez a nyomorult, de nagyon szerethető Pettson még a tojást is fél elvenni a darab elején, de a jellemfejlődés itt sem maradhat el! Azt pedig hogy hogyan, miként visznek a színpadra egy dühös bikát... nem árulom el. Nézzétek meg! 

Öröm erről írni, öröm olyan darabokra járni Budapesten, amelyek bármely színpadon megállnák a helyüket a világ tényleg bármely pontján. Gratulálok a Budapest Bábszínháznak ezért a magas színvonalért, és köszönet az élményekért!

A képek forrás a Budapest Bábszínház hivatalos oldala.

Boribon és Annipanni előadás honlapja

Pettson és Findusz előadás honlapja 

Felkerültünk a Zene-Tér-Képre

Kislány koromban bérletünk volt a zeneakadémiai matiné koncertekre, s mivel nagyon élveztem azokat a jó hangulatú, gyerekzsivalyos alkalmakat, egyértelmű volt számomra, hogy a gyerekeket szép lassan szeretném bevezetni a zene világába, és valami hasonlóval kezdeném.
/A képek minőségéért elnézést kérek, mobillal készítettem őket, sebtében, hogy ne zavarjam a mögöttem ülőket. /

 

Családias hangulat

Mikor évekkel ezelőtt megláttam a MÁV Zenekar nagyszerű kezdeményezését, hogy egészen pici csecsemőknek  tartanak koncerteket, elmentünk a Búgócsiga nevezetű előadásra, és nem csalódtunk. A szőnyegen heverő, izgő-mozgó apróságok a zene hallatán megállnak, és figyelnek. Van, aki táncol, mozog a ritmusra, van, aki egyszerűen csak belefeledkezik, és elalszik. Az alkalmak során nem ül ott az egész szimfonikus zenekar a próbateremben, hanem csak egy-két zenész és énekes teszi családiassá az amúgy sem hatalmas helyiség hangulatát. Az elhangzott dalokról rövid ismertetőket kapunk, az ismerős dallamokba mi is beszállhatunk. Az egész kicsi babáktól kezdve a bölcsődés korosztályig lehet hozni erre a programra a gyerekeket. Egy idő után csak azért koptunk ki a közönség sorai közül, mert a fiaimat képtelen voltam hétköznap 16.00-ra becibálni a belvárosba segítség nélkül. Sajnáltam, hogy az alvásidőnk miatt elmaradoztunk a koncertekről, és továbbra is ajánlottam mindenkinek a Búgócsigát.

Add ide légy szíves a vonót! Gyerekek, tudjátok, melyik állat szőréből készül?

A Zene-tér-kép szombat délelőtti koncertjei azoknak szólnak, akik kinőttek a Búgócsigából. Ez már egy kicsit komolyabb foglalkozás: több zenész ül szemben a gyerekekkel, az ismertető szövegek is hosszabbak, és egy-egy elejtett lexikális információt is megtudhatunk belőlük. Legutóbb a vonós hangszerek bemutatása volt soron: meghallgattuk, mi a különbség a hegedű és a brácsa között, nagyság szerint sorrendbe állítottuk a nagybőgőt, a csellót, a brácsát és a hegedűket, komolyzenei darabokat, és rövid gyerekdalocskákat hallgattunk, s mindeközben jó hangulatban mi is énekelhettünk, amit csak ismertünk. A bátrabb óvodások előre mehettek karmesterest játszani, volt, aki egy vízióját mesélte el gátlások nélkül a Pizzicato Polka után („Arra gondoltam közben, hogy egy ember megy az erdőben, és mákot visz, és találkozik egy emberrel, aki meg diót visz, és cserélnek.” J) Nem is lett volna semmi zavaró, ha az első sorba nem éppen egy nagyon élénk társaság ül be – közvetlen szülői felügyelet nélkül. (A szülők dönthetnek úgy, hogy nem ülnek a gyerekekkel a szőnyegre, hanem oldalt ülnek székeken, ez viszont megnehezíti adott esetben a fegyelmezést.) Ezek a kis összeszokott barátok és testvérek nagy randalírt csaptak, láthatólag már a zenészeket is zavarták, minket, akik mögöttük ültünk, biztosan.

 

A nagybőgőnek hány húrja van?

A MÁV zenekar gyerekeknek szóló előadásaira nincs bérlet, minden egyes előadásra külön lehet jegyet váltani, fél órával a kezdés előtt. A jegy ára 800 Ft / fő.

 

A végére egy "zenetérkép":

Természetesen vannak hasonló koncertek és programlehetőségek a fővárosban, ezekről készítettem egy áttekintő táblázatot, a linkekre kattintva további információkat tudhattok meg az adott eseményről.

Intézmény	Koncert neve	Korosztály	Ár	Helyszín
MÁV Zenekar	Szeretethang	Kismamák	800 Ft	A MÁV szimfonikusok próbaterme
	Búgócsiga	0-3 év	800 Ft
	Zene-Tér-Kép	Óvodások	800 Ft
	Unokák és nagyszülők hangversenyei	Iskolások	?	Nemzeti Múzeum
Zeneakadémia	Matinékoncertek szombat délelőttönként	Iskolások	1300 Ft/600 Ft	Régi Zeneakadémia
	Liszt-kukacok akadémiája	6-10 év	900 Ft	Zeneakadémia
MűPa	Babakoncert	0-2 év	500 Ft (babáknak nem kell)	MűPa
	Tesz-vesz Muzsika	1,5-3 év	1000 Ft családi jegy
	Zene-bona	5-8 év	1000 Ft/gyerek
	Cifra Palota	0-12 év	ingyenes
Opera	Makaróni karmester kalandjai	8-12 év	2000 Ft / fő	Opera
	Hangszervarázs	4-10 év	1200 Ft/alkalom vagy 4000 Ft/ 4 alkalom
	Csengő-bongó délután	3-7 év	1200 Ft/alkalom vagy 4000 Ft/4 alkalom
	Varázslatos opera	4-10 év	1500 Ft