Ébredj cellaházban!

Mikor életemben először jártam Majkon, a Kamalduli Remeteségben 2012 nyarán, lenyűgözött az élmény. Akkor megtudtam, hogy ezen a helyen lehet éjszakázni is. Azonnal elhatároztam, hogy amint lehetséges, elhozom ide a kisközösségemet. Erre az ideális pillanatra majdnem három évet kellett várnom, de megérte! 

Hogy milyen érzés itt ébredni? A házból kilépve a reggeli napsütésben ezt látni?

Nem tudom igazán átadni, még a képek segítségével sem. Friss, illatos - pedig a levendulaszezon még sehol - hideg, hersenő, szinte harapnivaló a levegő. A felhőtlen égbolt alatt valahogy még világosabbnak, még tisztábbnak láttam ezeket a fehérre meszelt, ódon falakat. A téli álmából ébredező erdő hangja, a nyitnikék fel-felszólalása a dermesztő hideg ellenére jelezte a tavasz közeledtét. Mély szippantás, kifújás. Gyönyörködés. Idő.

Egy 5 hónapos babával, idősotthonban lakó, de "szabadságra" engedett levelező tagunkkal és egy estére, éjszakára való váltás cuccal, meg némi élelemmel felszerelkezve érkeztünk meg egy nagyböjti péntek este, nyolc óra tájban. A többiek az utolsó pillanatig nem tudták, hová jövünk, a meglepetés élménye engem és őket is lázban tartott egészen a megérkezésig. Akkor ez a hangulat fogadott:

Az autót éjszakára altathattuk falakon belül. A későn érkező szállóvendégeknek nem csak az a kegy járt ki, hogy másnap ingyen kaptuk a részletes vezetést, de a biztonsági őr a főkapun át engedett be minket, ami igen impozáns megérkezést jelentett. 

A 80 nm-es, egyforma cellaházak közül még nem alakították át az összeset szálláshelynek. Mivel mi nyolcan voltunk felnőttek, két, egymás melletti négyszemélyes házat kaptunk. Az egyik ház kisszobája így néz ki: igazi cellaház hangulat!

Ezt a kicsi szobát a régen itt lakó remete
műhelyéből alakították át.

A konyha és a fürdőszoba a kamra kettéválasztásával jött létre. A kápolnából lett étkezőben nyolcan épp hogy elfértünk kényelmesen.

  A szombat reggeli vezetés innen, a torony alól indult. Megtekintettük a templom maradványait, átsétáltunk a múzeumnak átalakított cellaházba, és benéztünk a hivatalosan még nem átadott, de már csodálatosan felújított Foresteriába is.

A múzeumként üzemelő cellaház barokk kápolnája.

A refektórium (díszebédlő) reggeli napfényben.

Hallgatjuk az érdekes történeteket.

Csoportkép a kútnál.

A főbejárat, ahol bejöttünk este.

Az erdei kápolna felújítására gyűjtés indult.

Piros jelzés a Majki-tónál.

Horgászparadicsom. Partján a Fogadó a Négy Remetéhez. (Itt épp nem látszik.)

A malom a szerzetesek kényelmét szolgálta.

Itteni éjszakánk fűtésdíjjal együtt 4000 Ft-ba került fejenként. Ha idejössz, ne keress tévét, rádiót, wifit, térerőt. Kereshetsz viszont békét, csendet, nyugalmat, s ha közösségben érkezel: egymásra figyelést, történeteket, nevetést. Mindenkinek csak ajánlani tudom, próbáljátok ki. 

Korábbi majki élményeinkről itt írtam.

Majk: Kamalduli Remeteség

Várgesztesen töltött rövid "unokatesós" nyaralásunk alatt kihagyhatatlan programnak tűnt a közeli remeteség meglátogatása. A Villaparkban kaptunk egy kis térképet, akár gyalog is megtehető a táv, ám gyerekekkel a nagy melegben semmiképpen nem vállalkoztunk erre az útra, inkább kerültünk autóval Környe felé.

Az eldugott, csodálatos természeti környezetben található Kamalduli Remeteséget sajnálatos módon sokan még a környéken sem ismerik. A vezetett túrák minden egész órában indulnak, csak ilyen formán, csoportosan látogatható az épületegyüttes. A csoportunkban volt egy úr, aki elmesélte, hogy Tatán és Oroszlányban is kérdezősködött – a Majk és a kamalduli szavak nem jutottak eszébe – egy közeli kolostor után, szeretett volna útbaigazítást kérni. Senki nem tudott neki segíteni! Azért ez szomorú, főleg, ha azt nézzük, hogy Magyarországon egyedülálló műemlékegyüttesről beszélünk. Szerencsére a szakemberek tudják ezt, és egy hatalmas költségvetésű EU pályázat során csodálatosan renoválták a főépületet, mely 2014. augusztus 20-tól lesz látogatható a tervek szerint. Nekünk azonban mégis sikerült bejutnunk! Hogy hogyan, mindjárt elmesélem.

Először is, az útvonal Környétől, hogy biztosan odataláljatok, akár GPS nélkül is. Környén áthaladva Oroszlány felé kell továbbmenni, majd néhány km-t autózva egy nagyobb kereszteződéshez érünk. Itt balra le kell kanyarodni a Csákvár felé vezető alsóbbrendű útra, s ezen továbbhaladni újabb néhány km-t. Itt már ki lesz táblázva Majkpuszta, jobbra kell lekanyarodni az útról. Kis földúton haladunk tovább egy tó mellett, ez a Majki-tó. Partján egy kis éttermet pillanthatunk meg, mely a Vendéglő a Négy Remetéhez nevet viseli (nem teszteltük, de gyönyörű helyen van). A Kamalduli Remeteség a dombon található, ezért autóval az egyre rozogább, étterem feletti földúton jobbra felfelé kell venni az irányt. Innen már hamarosan látszik a kerítés, a torony. A főbejárat „hátul” van a tóhoz képest, meg kell kerülni a házakat, ott lesz is egy nagy parkoló, a bejárat azonban nem azonos a Remeteség régi főbejáratával, most oldalt lehet bemenni, az egyik cellaházból kialakított portán lehet megvenni a jegyeket.

Sodord meg a kis ujjaddal a virágot, és érezni fogod a levendula illatát!

A gyerekeket az idegenvezetés alatt a kavicsok és a bogarak kötötték le. :)

Hogy milyen belépni a remeteségbe? Lenyűgöző! Ha levendulavirágzáskor mész: illatos, színes időutazásban lesz részed. A Szent Romuáld alapította rend magyarországi remeteségének rövid élete alatt (épphogy megépült, II. József kalapos királyunk elzavarta a remetéket, haszontalannak nyilvánítva tevékenységüket) a cellaházakban lakó szerzetesek egész nap imádkoztak és dolgoztak saját kis kertjükben, némasági fogadalmat tartva. Évente mindössze néhány napra gyűlhettek össze a közös ebédlőben – melyet mostanra gyönyörűen renováltak. Csuda egy különös életmód lehetett ez, úgy gondolom, nagyon kevés ember bírná elviselni – főleg mai harsány, felgyorsult világunkban – ezt a fajta teljes magányt és csendet. A cellaházak ugyanis magas kőkerítéssel épültek, egymástól teljesen elszeparáltan. Ha a remete betegnek érezte magát, vagy bármi gondja támadt, amit egyedül nem tudott megoldani, egy gyertyát kellett kitennie az ablakba, innen tudta a szolgáló személyzet, hogy segítségre van szüksége. 

Nem szeretném a vezetés teljes anyagát ide leírni, hisz akkor elvenném az élményt azoktól, akik meglátogatni készülnek ezt a kis ékszerdobozt, úgyhogy abba is hagyom! Pedig még annyi érdekesség van!

Minden cellaház oldalát egy nemesi család címere díszíti.
Ők járultak hozzá az építkezéshez, cserében a cellában lakó
remetének minden nap imádkoznia kellett a család minden
tagjáért.

Az egyik cellaházba be lehet menni,
kis kiállítás várja a látogatót.

A renovált főépület egy részlete - nappal.

Az igazi csemege úgy várt ránk, hogy nem is tudtunk róla: ott jártunk napján tartották a Múzeumok Éjszakáját, mely rendezvénysorozatban a Remeteség is részt vett! Ingyenes éjszakai vezetésekkel, meglepetésekkel csábították az érdeklődőket. Sógornőmmel a foci VB-t néző fiúkra hagytuk a gyerekeket, és este visszamentünk, a kilenc órás vezetést pont elkaptuk. Természetesen jóval többen voltak, mint délelőtt. Az idegenvezetőnk (Bogi, aki két éve is körbevitt minket, és nagy szerelmese ennek a gyönyörű helynek,)  a nagy tömegre való tekintettel csak a lényeget mondta el (ezért is jó, hogy délelőtt IS voltunk a családdal, mert akkor mindent részletekig menően hallhattunk). 

Az esti vezetés kezdetén. Júniusban még kilenc körül is csak szürkül.

Szent Romuáld képe a reflektóriumban.

Idegenvezetés a reflektóriumban.

Kis kápolna.

Bónuszként azonban ezen az esti vezetésen betekintést nyerhettünk a Remeteség főépületének (más néven Eszterházy kastélynak) a renovált ebédlőjébe és a kis kápolnájába. Időnként az első emeleti ablakban megjelent egy-egy mécsest tartó remete. Még úgy is hátborzongató látvány volt egy kicsit, hogy tudtam: lesz meglepetés. :)

A "remete" néha megjelent... :)

Más, titkos érdekességek is vannak még: például az a hír járja, hogy a remeteség föld alatti járatokkal volt összekötve a Majki-tóval, de más helyekkel is. Ezeken a csatornákon hozták be a politikai menekülteket, illetve azokat a leveleket, küldeményeket, amelyeknek nem lett volna tanácsos idegen kézbe kerülniük. A csoport egyik tagja tudta, hogy a Majki-tónál hol van az a barlangbejárat, ami az egyik járat vége lehetett. Ezek nagyon izgalmas dolgok, és órákig elhallgatnám a történeteket, érdekességeket, még ha a felét el is felejtem…

A kút sötétedés után. Alatta is van járat?

Mindenesetre Majkra tervezek még visszamenni. Nem csak azért, mert a főépület helyreállításának befejeztével rendkívül szép és érdekes installációk kerülnek majd kiállításra, nem csak azért, mert terveznek egy új gyógynövény boltot és teázót, könyvtárat és látogatható kápolnát. Hanem azért is, mert a cellaházak közül többet a mai kor igényeinek megfelelően alakítottak ki három-, négy- illetve hatágyas apartmanoknak. Igazán különleges élmény lehet itt az ódon falak között elcsendesedni, békére találni. 

Olvasd el itt, milyen volt - mert ezt az álmomat végül sikerült megvalósítani!

Aktuális: hóvirágkirándulás az Alcsútdobozi Arborétumban!

Van olyan ember, aki nem szereti a hóvirágokat? Régen minden évben vettem egy-egy csokrot a nénikéktől a Ferenciek terén, aztán volt olyan év, amikor hmmm… kaptam...  :) Majd egyszer csak védetté nyilvánították, és se nénikék, se hóvirággyűjtés a tél végi kirándulásokon, se romantikus csokrocskák. Gyönyörködni azonban így is lehet bennük, főleg, ha sok nyílik egyszerre egy helyen.

7 hóvirágfaj 24 fajtája tekinthető meg Alcsútdobozon.

S ha valahol sok a hóvirág hagyma, akkor az az Alcsútdobozi Arborétum. Magam sem gondoltam, hogy milyen komoly, egybefüggő hóvirágmező borítja tél végén az arborétum nagy területét, amíg a saját szememmel nem láttam tavaly. Eredetileg a plébániánk szervezett ide egy autós családos kirándulást, amire nem jutottunk el, mert háromból három gyerekünk volt beteg azon a hétvégén. Nem hagyott nyugodni bennünket az ötlet, és az, hogy ez a látogatás bizony időhöz kötött, úgyhogy legközelebbi hétvégén, immáron egészséges gyerekekkel felkerekedtünk, ezúttal azonban csak mi, öten. Még nem késtük le a hóvirágünnepet.

Az ösvényekről nem szabad letérni.

Szerintem egész évben összesen nem fordul meg annyi ember Alcsútdobozon, mint ezeken a hóvirágos hétvégéken. A bejárat felé hömpölygő tömeg az arborétum területén eloszlik, olyan hatalmas az egész, hogy nem is hittük el, hogy annak a sok autónak a gazdája és a több busznak az utasai valóban mind bent vannak. Pedig de. Sokan profi fotómasinákkal támadtak, mások meg „csak” sétálgatni, gyönyörködni jöttek. Kisgyerekeseknek fontos információ lehet, hogy az arborétum mindegyik sétaútját be tudtuk járni egy átlagos kerekű, nem kifejezetten sportbabakocsival, csak néhol kellett magunkat gödrökön átküzdeni. 

Normál babakocsival kényelmesen végigjárható.

Amit viszont hiányoltunk, az a részletesebb tájékoztató az Arborétum növényeiről, a régmúlt itt élt emberek életéről, az alapító családról, és a kastélyról, melynek már csak a homlokzata maradt meg az utókor számára. Érdemes tehát könyvvel, vagy internetről szerzett információkkal készülni előzetesen. A hóvirágünnep kapcsán kaptunk egy hevenyészett térképet, de sajnos komolyabb információk nem szerepeltek rajta. Mindenesetre arra jó volt, hogy legalább tudjuk, mi merre van.

Azért más is van az arborétumban, nem csak hóvirág.

Hidacska patak és tó felett.

Légzőgyökerek!

A kisasszonykák babaháza és a bukszuslabirintus megmaradt.

Szépséges kis templom.

A valaha volt hatalmas kastély homlokzata.

Az arborétum „saját” geoládájának felkutatását mi ezúttal kihagytuk, mert közeledett az ebédidő. Időmilliomosoknak, türelmes gyerekekkel rendelkezőknek ezen geoládán kívül érdemes lehet felkeresni a nagyon közeli, és nagyon különleges libanoni cédrus multigeoládát is, amely szintén Alcsút területén található a Csaplári erdőben.

Az a rengeteg ember, akik láthatatlanok voltak az Arborétumban, testet öltöttek, és hatalmas tömeget alkottak, amikor kb. egyszerre szerettek volna megebédelni a Puskás Hotel éttermében. Mi is közéjük tartoztunk, és jelentem, nem jártunk sikerrel. Kicsit még játszottunk a hotel hangulatos játszóterén, de mikor láttuk, hogy esélytelen, hogy itt kb. két órán belül a gyerekek éhes szája be legyen tömve, továbbindultunk.

Itt még azt reméltük, hogy kapunk szabad asztalt a Puskás Hotelben.
(Nagyon szép, gondozott a kert, jó időben szuper lehet itt.)

Végül Bicskén találtunk egy kedves, igényes, nem drága helyet, (Korona Étterem és Pizzéria) ahol nagyon gyorsan kihozták a rendelt ételt. Ez utóbbi szempont számunkra abban a pillanatban hogy is mondjam… életmentő volt. A gyerekeink általában – nem percre pontosan, de – időre esznek, és nem igazán toleránsak a nagyobb csúszásokkal kapcsolatban. És aznap nagy, igen nagy csúszásban voltunk. Általában először nyűglődés, aztán összeveszés, majd hangos hiszti következik a sorban, ha az éhség problémája merül fel. Nem tudtunk elég hálásak lenni, amiért olyan gyorsan szolgáltak ki minket aznap. A mosdó egyébként nagyon kulturált volt, mint ahogyan az egész hely, szívből ajánlom családosoknak (van etetőszék), romantikázni vágyóknak, vagy csak úgy kirándulásról betérőknek.

A hóvirágmezőt pedig ki ne hagyjátok! Hogy MOST aktuális-e, érdemes figyelgetni az Arborétum honlapját. És igen, MOST már aktuális!