2013. szeptember 29., vasárnap

Készülj, tervezz! - Adventi reggel a Mátrában

Még javában ősz volt, amikor egy évvel ezelőtt kitaláltuk magunknak az alábbi karácsony előtti háromnapos kirándulást. Azért osztom meg Veletek akkori "reggeli gondolataimat" ilyen lehetetlen időpontban, hogy ha kedvet kaptok, Nektek is legyen időtök előkészülni minden tekintetben, a bejegyzés végén tippeket is adok, hogyan.

Egy reggel ébredéskor...
„De jó meleg van… a kályha még mindig langyos, pedig tegnap este raktuk meg utoljára. A család alszik. Milyen csend van odakint. Ebben a hidegben még a kutyáknak sincs kedvük ugatni.
Jó ötlet volt eljönni ide Parádsasvárra néhány napra.  Mikor októberben kitaláltuk, olyan őrült ötletnek tűnt az ünnepek előtt utazni. Hiszen ilyenkor mindenki készülődik – mondogattuk. De aztán meggyőztük magunkat, hogy ha idejében felkészülünk, nem lesz gond. És tényleg. Az ajándékokat ősz eleje óta gyűjtögettük,  készítgettük, megvan mind, a lakás kitakarítva vár minket haza, egyedül a csomagolást nem tudtuk időben befejezni, de arra bőven lesz még idő, ha hazaérünk. Ünnepi menünket pedig idén sem spirázom túl. Emlékszem, egyszer az egész Szentestét kint töltöttem a konyhában, na, ezt idén nem csinálom! A fa alatt szeretnék játszani a családdal, úgyhogy valami egyszerű tepsis húst sütök, amit elő lehet készíteni és a Pásztorjáték után csak be kell tolni a sütőbe.
A szépséges mátrai tél egy részlete
Mégis a legjobb az egész adventi készülődésben ez az áldott csend, béke és nyugalom, ami itt fogadott minket a Mátrában. Gyöngyösnél még minden olyan szürke és komor volt! Az emberek tömött sorokban haladtak a bevásárlóközpontok felé. Ahogy érkezésünkkor jöttünk felfelé az úton, Mátrafürednél volt az a határ, ahol egyre több lett a fehér fa, és egyre kevesebb az ember. A Sás-tónál minden csupa fehér volt, és a Kékestetőt elhagyva már fel sem tűnt, hogy legalább térdig ér a hó. Micsoda csoda feljönni ide ebbe a fehérségbe a komor szürke városból! Parádsasvárra legurulni a szerpentines úton pedig mesébe illő. A kastélyszálló is az, mikor meglátja az ember kivilágítva a sötétben.
Nagyszerű választásnak bizonyult ez az apartman. Semmit nem kellett hoznunk, ami „baba- vagy gyerekcucc”, mindent adtak. Két bőrönddel, meg egy nagy zacskónyi étellel érkeztünk, így a szánkó is lazán befért. Persze, éppen azt hagytuk volna otthon!
Első délutánra pont elegendő volt az a körséta a kristálytiszta levegőjű falu körül és a környező erdőben.
Lehajolt hozzánk a fa!
A gyerekek kellemesen elfáradtak, és csak azért volt gond a lefekvés, mert a sok új játék itt a szálláson igencsak felizgatta őket. Kár, hogy másnap délelőtt a Siroki vár zárva volt. Úgy látszik, ez az időszak annyira szezonon kívül van, hogy nem éri meg nekik nyitva tartani. Mindenesetre örülök, hogy nem fordultunk vissza azonnal a zárt kapuk láttán, és egy kis ügyességgel bejutottunk a vár alatti sétányra. Még soha nem voltam erre, és azt sem tudtam, hogy a Barát és Apáca sziklák itt találhatóak. Láttam ugyan a Másfélmillió lépés Magyarországon-ban, de nem emlékeztem a pontos helyükre. Szóval az nagy meglepetés volt!
A Barát és Apáca sziklál a Siroki vár felől
A várba végül sehogy nem tudtunk bemenni. A sziklák felől viszont pazar kilátást kaptunk cserébe -  a várra. Ebéd után pedig egyből átautóztunk Galyatetőre. A rövid délutáni alvás a kocsiban nem tűnt elegendőnek, a fiúk teljesen kibuktak estére. Persze nagyban közbejátszott, hogy Galyatetőn nem találkoztunk egy szál lélekkel sem, ellenben két kóborkutya annyira megörült a társaságunknak, hogy sehogy nem akartak leszakadni rólunk. A srácok meg sikítva menekültek előlük. Az a délután nem volt annyira vicces… Pedig hogy szeretem a hóval borított Galyatetőt!
A kicsi lányunk nagyon élvezi a csatos hordozót! Majd elmesélem Húgomnak, aki a hozzávaló hordozótakarót varrta, hogy milyen jól bevált! Soha nem fázott a kisasszony, sőt, rá mindig egy réteggel kevesebbet kellett adni, hiszen őt az én testmelegem is melegítette.
Ma hazafelé még beugrunk Kékestetőre. Az egész délelőttöt szánkózással és a gyönyörű kilátás bámulásával fogjuk tölteni!
Szánkózás a fekete pálya tetején (a rázósabb részekre a fiúkkal nem csúsztunk le)
Lehet, hogy a toronyba* is felmegyünk.
Felhőszőnyeg az erdő alatt: téli kilátás hazánk legmagasabb kilátópontjáról
Az biztos, hogy ebédelni a fenti önkiszolgálóban** fogunk, eszünk valami sült krumplit, vagy egy egytálételt, ami nem kerül sokba. Itt a mosdó-ügyeket is intézni tudjuk, ha jól emlékszem, viszonylag tiszta. Lehet, hogy a Sás-tónál is megállunk. Bár, ahogy ismerem a gyerekeket, addigra bőven elalszanak, és nem lesz szívünk felkelteni őket, hogy kiszálljunk. Nem baj, a Sás-tó kilátójába tudtommal úgysem lehet felmenni télen. Majd egyszer visszajövünk jó időben, s akkor lehet, hogy az Adrenalin Parkba is benézünk majd.

Felébredtek a gyerekek. Kezdődhet a nap!”
Ha Ti is szeretnétek hasonló helyen és hasonló időszakban ébredni, kezdjetek el:

  • spórolni 2-3 éjszakányi szállásdíjra,
  • karácsonyi ajándékokat gyűjteni/gyártani,
  • pontos időbeosztást készíteni takarítás, esedékes nagybevásárlás tekintetében,
  • és foglaljatok szállást számotokra megfelelő árkategóriájú és minőségű helyen.

Amennyiben Ti sem szeretitek a tömeget, ne akkor menjetek a Mátrába síszezon idején - kivéve, ha síelni akartok :) . Az általam fent említett időszak azért volt kiváló választás (utólag jöttünk rá erre igazán), mert ilyenkor mindenki karácsonyra készülődik és az embereknek eszük ágában nincs utazni. De ha a család már minden szükséges előkészületet tudatosan elvégzett, ki lehet élvezni a hegyi csendet és nyugalmat. Kis szerencsével pedig a havat is. S nincs ennél szebb karácsonyváró készület: testileg-lelkileg megújulva várni az ünnepet!

---------------------------------------
* A Kékestető megújult kilátótornyában van egy kávézó. Teljesen körbe lehet sétálni, és a szabadba is ki lehet menni, ahol általában igen erős szél fúj. A benti részben egy mini palack kiállítás van, elképesztő mennyiségű apró tárggyal.
** Figyelem! A hely központi jellegéhez és az árakhoz képest meglepő, hogy az étterem mindössze egyetlen egy rozzant, ócska, majdnem szétesett etetőszékkel várja a kisgyerekeseket. Az etetőszék nem csak rossz állapotú, de veszélyes is, ugyanis a láb közötti rész hiányzik, emiatt a kicsi bármikor kicsúszhat. Jobb ötlet híján a sálammal "kötöttem oda" kislányomat a székhez, nehogy baleset történjen. És csak azért kaparintottuk meg a széket, mert alig volt forgalom aznap. Remélem, hogy azóta változott a helyzet e téren!








2013. szeptember 24., kedd

Őszi nap a Nógrádi-medencében

Berkenye – Diósjenő – Nógrád

A Diósjenői Erdei Szabadidőpark meglátogatását nem csak azért terveztük már néhány héttel ezelőtt, mert blogomat olvasva a park vezetője írt nekem, hogy menjünk el hozzájuk, s nézzük meg ezt az Európai Uniós pályázati pénzből létrehozott szabadidős programhelyszínt, hanem mert honlapjukat böngészve egy másik blogra akadtam, ahol a kétgyerekes édesanya nagy lelkesedéssel írt róluk. Kedvet kaptunk, hogy személyesen is láthassuk, mi épült a korábban nem túl jó állapotú diósjenői erdészet területén.
 
Egy szép őszi vasárnap délelőtt indultunk útnak azzal a tervvel, hogy megállunk valahol elfogyasztani egy szerény ebédet. Ennek érdekében még előző este utánajártunk az interneten, hogy milyen helyeket lenne érdemes felkeresnünk a környéken, ha meleg étket szeretnénk.
Berkenye
Első állomásunk Berkenye volt, a Szent Anna Fogadóba akartunk volna betérni. A fogadóban láthatólag egy előző napi esküvő után ocsúdtak, s kedvesen közölték, hogy dél előtt (11.15-kor) még a rendelést sem tudják felvenni. Az étterem rendezett, kedves kicsi udvarán játékok várják az aprónépet, de a téli időszakra is terveztek: egy játszósarkot rendeztek be a kisgyerekes vendégeknek. Mi viszont úgy gondoltuk, hogy nem veszítenénk időt azzal, hogy várunk, inkább tettünk egy kört a faluban, megnéztük a kis halastavat, aminek Hársas-tó a neve, és testközelből vizsgáltuk meg a Berkenye Vendégházat, ahová egyszer majdnem szerveztem egy családos tábort, de aztán létszámváltozás miatt új helyszínt kellett találnom. Mindenesetre nem változott a véleményem, és továbbra is szívesen eljönnék ide, illetve ajánlom másoknak is ezt a szálláshelyet! Szép, igényes ház, gondozott kert nagy kemencével és fedett szaletlivel, mindez nyugodt környezetben egy kis tó partján. A tóban fürödni sajnos nem lehet, horgászni viszont annál inkább.
Diósjenő
Áthaladva Nógrádon még mindig az étkezési lehetőségeket vizslattuk, Diósjenőre megérkezve pedig igencsak reménykedtünk, hogy végre találunk valami értelmes helyet, ahol a gyerekeket is szívesen leültetnénk egy asztalhoz. A Kámor Fogadó volt az a hely, ahol végül ettünk. A közeli hegycsúcsról elnevezett fogadó L alakú épülete egy nagy udvart fog közre, az udvaron ping-pong asztal, hinta, kisház, játékok.


A Kámor Fogadó udvara: ping-pongoztunk, amíg készült az ebéd.
A megfelelően árazott „Kámor tál” megérkezésére igazán nem kellett sokat várnunk, de a várakozás is kellemesen telt: a gyerekek az udvaron szaladgáltak, figyelték az elhaladó traktorokat, ping-pongoztak, játszottak. Az egyébként két főre adagolt húsos-köretes tálból öten laktunk jól úgy, hogy a gyerekek is rendesen ettek. Beszélgettem néhány mondatot a kedves házigazda hölggyel, aki elmesélte nekünk, hogy a Fogadó a tavasztól őszig tartó szezonban mindig nyitva van, ám télen csak hétvégi nyitvatartással üzemel. Legfőbb vendégeik a kirándulók, akik akár két éjszakára is foglalnak szállást, hogy bejárják a közvetlen környéket. Megengedte, hogy bekukkantsak az épp takarítás alatt álló szobákba (előttünk mentek el a hétvégi szállóvendégek). A szobák nem nagyok, de némelyikbe, ahol emeletes ágy is van a franciaágy mellett, akár még a mi családunk is elférne (egy utazóágy kiegészítéssel). A földszinti szobáknak saját teraszuk van, mely a Börzsöny lankáira nyújt kilátást. A szobák és a hozzájuk tartozó fürdőszobák tiszták, szép burkolatokkal, igényes fabútorokkal felszereltek.
Jóllakva szálltunk be az autóba, hogy megtegyük azt a néhány száz méternyi távolságot, ami még a szabadidőparkig hátra volt.
Diósjenői Erdei Szabadidőpark bejárata előtt méretes parkoló és információs tábla várja a turistákat.
 
Ezen a napsütéses vasárnapon nem voltunk sokan, még nem ismerik a helyet az emberek, ezért is tartom fontosnak, hogy írjak róla. A fogadóépületben vásároltuk meg az 1500 Ft-os családi belépőt, mely magába foglalja a parkbéli játékok, sportpályák, tanösvények, sőt a minigolf-pálya használatát is, utóbbihoz az ütőket és a labdákat a pultnál külön kérni kell. Mi egy tízperces trambulinozás után – ezért fizetni kellett – egyből a minigolf-pályára mentünk, amit az óvodás gyerekeink legnagyobb döbbenetünkre az első pályától az utolsóig végigjátszottak! Már én untam a végére, míg ők még mindig csak gurítottak. Egyetlen szívfájdalmam ezzel a szép új pályával kapcsolatban az, hogy a minigolf lyukak némelyike teljesen be van szakadva, ami azt jelenti, hogy ha az ember nagy örömre betalál, mászhat-guggolhat-turkálhat a labda kihalászásának reményében. Soha az életünkben nem kiáltottuk viszont eddig lelkesen játék közben, hogy "Vigyázz, gyík a pályán"! :)
Lelkes minigolfozók
 
Eztán a drótkötélpálya következett, amit szintén vagy fél óráig nyűttek a fiúk.
A parkban több helyen is nagyszerűen kialakított fa mászókák várják a kisebbeket és a nagyobbakat.
Egy játszóhely a sok közül
 
Időközben kicsit elbeszélgettem a park egyik kedves munkatársával, Marcsival. Elmesélte, hogy 2012 márciusában nyitottak, és mivel nincs még sok idő mögöttük, nem is annyira ismertek, mint amennyire szeretnének azok lenni. Sokan pl. csak azért keresték fel őket idén nyáron, mert alapvetően a diósjenői strandra igyekeztek volna, de mivel az bezárt, ez meg megnyitott, eljöttek hát ide. Közösen elmérgelődtünk egy kicsit a crossmotorosok és quad-osok zajszennyező tevékenységén, és azon, hogy nem nagyon lehet korlátozni az erdőben való jelenlétüket (tényleg nagyon hangosak!)
 
Következő állomásként az állatoknál kötöttünk ki, dús, friss fűvel elettük a kisnyulakat és a kecskéket.
 
A mosdóügyek elintézése után (tiszta a mosdó és van pelenkázó!) útnak indultunk a kis tanösvényen. Ez a tanösvény néhány dologban különbözik nagyobb „testvéreitől”, amiket már korábban máshol végigjártunk. Egyrészt: rövid, tehát a mi óvodás gyerekeinknek is egy könnyed séta volt. Másrészt: az ismertető táblák tömörek, velősek, jól olvashatóak, egy kisiskolás gyerek számára is gyorsan felfogható, megjegyezhető információt tartalmaznak.
Harmadrészt: a tanösvényen elszórva játszótéri játékok és egyéb meglepetések vannak elrejtve. Hopp, itt egy libikóka! Hopp, ott egy hinta! Amott meg egy nagy mászóka! És odanézzetek! Egy igazi függőhíd! Micsoda élmények ezek egy négyéves meg egy öt és féléves fiúcskának (ezen a szakaszon a kicsi lányunk a hátamon aludt). A tanösvényt végigjárva megkerültük a focipályát és a röplabda-pályát.*
Függőhídon rohangászás
A parktól az utolsó mászóka megmászásával búcsúztunk (na, még egyet, na, még egy utolsót!) abban reménykedve, hogy nem lesz még túl késő ahhoz, hogy megmásszuk a Nógrádi Várat.
Nógrád
A Vár parkolója mellett egy kedves kis Borbisztró csábítja az érkezőket egy kis „teraszon ücsörgésre”, kávé szürcsölgetésre, borkóstolásra. Számunkra ez a lehetőség a három élénk gyerekkel fel sem merült, azonnal nekivágtunk a várhegy legyűrésének. A Nógrádi Várba ingyenes a belépés, illetve a felmászás. A Vár területén nagyon kell vigyázni a gyerekekre, és kicsiket egyáltalán nem szabad elengedni szabadon rohangászni, mivel a terület szélén gyakorlatilag végig szakadék van (a vár belseje viszont meglepően nagy és nagyjából sík). Több helyen is ki van írva, hogy saját felelősségre, stb, de itt ezt tényleg komolyan kell venni, ugyanis sok helyen egyáltalán nincsen korlát, vagy van, de ilyen:
Ennél közelebb nem mehetnek a gyerekek!
 
A lemenő nap fényében, csúcskekszünket majszolva elálmélkodtunk a nógrádi „terepasztal-táj” gyönyörűségében. A terepasztal érzést erősítette, hogy eldöcögött alattunk a kis Bzmot, ami Vácot köti össze Balassagyarmattal, s jelenléte a szürkületben emlékeztetett bennünket arra, hogy ideje lenne elindulnunk hazafelé.
Nógrádi táj focimeccsel
 
-------------------------
* Ez a leírás a park belső tanösvényére vonatkozik. Van egy külső tanösvény nagy táblákkal, hosszabb távolsággal (kb. 5 km), amire mi nem kerítettünk sort.

2013. szeptember 13., péntek

Körbe a Bánki-tó körül

Egész napos családi kirándulás lett abból a tábori szálláshely-felmérő kiruccanásból, amit a pünkösdi hétvégén Bernecebarátiba terveztünk. Megálltunk ugyanis hazafelé a Bánki-tónál, és nem tudtunk onnan egyhamar elszabadulni.
Akár egy képeslap: a Bánki-tó koranyári arca
Igazi kellemes kirándulóidőben sétáltuk körbe a környék büszkeségét, a tengerszemnek mondott majdnem kör kerületű tavacskát. S bár azon a szép napon sokan döntöttek hozzánk hasonlóan, mégsem kerültünk olyan helyzetbe, hogy ne tudtunk volna leülni a tó körüli padoknál, vagy ne kerültünk volna sorra a büfénél.
Ücsörgésre hívogató padok - gyerekekkel vigyázni, mélyvíz!
Először elidőztünk egy kis horgászstégen a kacsákat bambulva, majd tovább sétáltunk a szabadtéri színpad felé. Ez a színpad és a nézőtér emlékeim szerint nem mai darab, látszik is rajta a néhány évtized (már az én gyerekkoromban is itt volt), mégis folyamatosan rendezvények helyszíne most is. A falu honlapján olvastam, hogy gyűjtenek a nézőtér befedésére, mivel szeretnék időjárástól függetleníteni a koncerteket. Idén már ötödször Bánk adott otthon egy Tekerj a tóra nevű fesztiválnak, ami kifejezetten NEM kereskedelmi fesztiválnak hirdette magát, de más szabadtérikoncertek szintén megrendezésre kerülnek.
Az üdülőtelepről levezető erdei lépcsősorok mellett visz tovább az út, mely babakocsival kiválóan járható. Fiaink rollerrel és futóbiciklivel kerülték meg a tavat. Úton-útfélen megállva érdekességeket lehet olvasni a kihelyezett tájékoztató táblákon a környék történelméről és élővilágáról. Mint egy mini-tanösvény, olyan a tó körüli sétány.
Korábban a szálláshelyek száma sem volt ilyen nagy a környéken, s a tó szemközti oldalára áttekintve azon is meglepődtünk, micsoda színvonalnövekedés tapasztalható ezen a téren. Egy (számomra a tó méretéhez képest túl nagy) wellness szálló nyílt közvetlenül a strand mellett, jól láthatóan pünkösdkor sokan választották a hotelt „hosszúhétvégézésre”.
Legnagyobb meglepetést számunkra a Tó Kalandpark okozta. Híre-hamva nem volt ennek a létesítménynek néhány évvel ezelőtt, mikor legutóbb erre jártunk. Most azonban nem túl drágán a nagyobb gyerekek és a felnőttek mászhatnak fent a magasban, a kisebbek a lenti játszóteret és sportolási lehetőségeket használhatják. Nagyon kulturált külső-belső tér fogadja a látogatókat, és ott jártunkkor a tömeg sem volt nagy.
Az új kalandpark közvetlenül a tó partján helyezkedik el.
A kacsák folyamatos látnivalót jelentettek a gyerekeinknek, kis híd, patak is növelte az élményt, ahogy továbbmentünk. A wellness hotel előtt elhaladva már látszik a Bánki-tó pici strandja. A tóban hivatalosan csak itt, a kijelölt helyen lehet fürdeni. (Mind a kijelölt fürdőhely, mind a strand szárazföldi területe "zsebkendőnyi" méretű, legalábbis ahhoz a tömeghez képest, ami egy-egy melegebb nyári hétvégi napon összegyűlik itt, érdemes erre lelkileg felkészülni, ha strandolni szeretnénk.)  Szezonnyitás előtt még gond nélkül átsétálhattunk a kapun, nyáron azonban a kiránduló, aki nem akar fürdeni, itt vagy visszafordul, vagy bátran bemegy a hotelbe és azon keresztül jut ki a főútra, amerre megkerülheti a strandot. Mi babakocsival örültünk, hogy nem kell plusz köröket futnunk, amúgy is elfáradtak már a gyerekek.
A helyi gyerekek az első melegebb nyári napon tarzanüvöltéssel vetették be magukat a vízbe, a kötél segítségével hatalmasat lendülve. Ezt a tevékenységet hosszasan néznünk kellett, nagyon tetszett a srácainknak. :)
A kocsit a Tavifészek Fogadó büféje előtt hagytuk, ahol ebédelni terveztünk. Itt nem kaptunk mást, mint amire számítottunk: egyszerű lángost, palacsintát, egytálételeket kínálnak. Nekünk akkor ez pont megfelelt.
Bánkon van egy Szlovák Tájház, aminek meglátogatását a három apró gyerekkel jobbnak láttuk kihagyni. Ugyanígy nem kerestük fel a bánki geoládát sem (nem készültünk rá koordinátákkal, de a gyerekekkel amúgy is kihagytuk volna), mégis fontosnak gondoltam belinkelni őket, hogy egyben legyen minden ezen az oldalon, amit érdemesnek tartok megemlíteni a tó körüli látványosságokból.

2013. szeptember 10., kedd

Gátépítés a Börzsönyben

Csodálatos szálláshelyen táboroztunk 9 családból álló kis csapatunkkal!
 
Bernecebarátit korábbról jól ismertem, gyerek- és ifjúkorom kiránduló illetve táborozó célpontja volt ez a kis település a Börzsöny lábánál, a szlovák határhoz közel. Rég voltam itt utoljára, és nem tudtam arról sem, hogy micsoda változások álltak be az erdészet háza táján. EU-s pályázatokból Kemencén kiváló, minden 21. századi követelménynek megfelelő erdei iskolát, Bernecebarátiban pedig ugyanilyen magas minőségű matracszállást terveztek, majd építettek. Elérhető áron lehet itt megszállni, sőt, teljes ellátást, vagy igény szerint napi egyszeri meleg ételt rendelni. A ház gondnokában egy nagyon kedves „rokonlélek” lány ismerhettem meg, aki egyébként nem csak erdei iskolai foglakozásokat vezet az ideérkező osztályoknak, de kosárfonásban is mester.
Szép, igényes ház és kert
 
Ez egy igazi matracszállás!
 
Akinek bent nem jutott már matrac, itt sátorozhat.
A ház kertjében több sátor elfér – nekünk a létszám miatt szükségünk is volt e lehetőség kihasználására. A kert végében meginduló erdő fái között kiválóan felakasztható egy-két függőágy. Bográcsozni, szalonnázni a hátsó tűzrakónál lehet, korongozni (van korong!), kézműveskedni jó időben, rossz időben a fedett elülső teraszon érdemes. Számtalan bicikli közül válaszhat, aki bringát bérelne a környék bejárásához, mi végül nem éltünk ezzel a lehetőséggel.
Három éjszakát, négy napot töltöttünk Bernecén a családos tábor keretei között. Mikor a városban negyven fok körül járt a hőmérő, ott fent a hegyek lankáin csak a déli tűző nap jelentett elviselhetetlen hőséget, még a tetőtérben is kellemesen lehűlt a levegő éjszakára. Különösen sokat enyhített a melegérzetünkön, hogy bármikor belegázolhattunk a kerítés mellett csordogáló patak vizébe. A gyerekek ezt előszeretettel tették meg naponta többször is, egy szál fürdőruhában, mezítláb! A legjobb hűsítő „munka” a gátépítés a patakon. Az apukák is élvezték a feladatot, hogy „vigyázzanak” az építkező csemetékre.
 
Lelkes apukák dobálják a követ
Esténként, kihasználva a ház adottságait, projektoros diavetítést tartottunk az aprónépnek.
"Diavetítés" pdf fájlból projetor segítségével
Ottlétünk egyik napján ünnepelték Kemencén a Kisvasút napját. Mi a teljes társasággal gyalog indultunk neki a kb. 4 km-es túrának, hogy részt vehessünk az ünnepen, majd az egyik induló járattal bevonatozzunk a Fekete-völgybe.
Gyalog a Kék-túra egy szakaszán

Kisvasúttal át az erdőn...


Fekete-völgy: itt is van patak és gát!
A kisvasút végállomásától (a Fekete-völgy Panzióban 100 Ft-ért lehet használni a mosdót) gyalog kirándultunk tovább a Csarna-vögybe, s szörnyülködtünk el azon, micsoda pusztítást tud végezni egy, a hegyekből lezúduló, rövid, néhány óráig tartó ún. villámárvíz. 
 
Félelmetes!
A Csarna-völgyben a teljes kisvasút közlekedést tette lehetetlenné egy néhány évvel ezelőtti felhőszakadás. Levegőben lógó sínpárok, patakba hullott betondarabok tanúskodnak a víz hatalmas erejéről. A kisvasút napja alkalmából ingyenes szakvezetést kaptunk ajándékba az erdészet munkatársától, ezúton is köszönjük az érdekes információkat!
 
Nehogy a sínek alá menjetek!
 
A kisvasút kemencei végállomásánál egyébként egy gyönyörű, gondozott játszótér várja a kisebbeket.
Kemencei játszótér
Innen visszafelé bevallom, már nem gyalog jöttünk. Néhány apuka visszagyalogolt a szállásra az autókért, és így kocsival tettük meg az amúgy nem túl megterhelő 4 km-t Bernecére. Ennek az volt az oka, hogy a kicsik, főleg az ovisok nagyon kifáradtak a nap végére, és úgy gondoltuk, túl sok lenne nekik a gyaloglás a nagy melegben.
Esténként, a gyerekek lefektetése után a nagy közös ebédlőben borkóstolással, kártyázással, beszélgetéssel, és persze folyamatos hangos nevetéssel vertük fel a börzsönyi erdő csendjét. Bernecebaráti: még visszamegyünk!

2013. szeptember 1., vasárnap

A hideg és borult Siófok nagyon izgalmas

Ki gondolná, hogy a város, amelyről elsőre a nyaralás vagy a buli ugrik be az embernek, rengeteg látnivalót kínál rossz idő esetén? Sőt, a felújított, újragondolt belső városrész egyenesen kínálja magát, hogy körbesétáljuk, akár jó időben is. Egy utószezonban itt töltött néhány óra beszámolója következik.
A Sió Pláza parkolójában 2 órát ingyenesen lehet parkolni, ez pont elég arra, hogy a központi látnivalókat megjárjuk. Mindenek előtt nem lehet kihagyni a 101 éves Víztorony meglátogatását! Mi természetesen felmentünk a három gyerekkel (a babakocsit lent lehet hagyni az előtérben). Fent három szint van: a középső szinten, ahová a lift visz, egy kis presszót találtunk (férjemmel álmodoztunk egy rövidet arról, hogy milyen kellemes kávét tudnánk itt meginni, ha kettesben lennénk), lent puszta üvegkorláton át nézhetünk ki a városra és a Balatonra (tériszonyosoknak egyáltalán nem ajánlott), fent pedig a körpanorámában gyönyörködhetünk úgy, hogy felülünk egy „forgószínpadra”, és körbemegyünk vele! Itt fent az ablakok sajnos nagyon picik, szó szerint össze kell görnyedni, hogy kilássunk rajtuk, de azért így is emlékezetes élmény maradt. Nekünk kicsit sok volt a beépített, sőt asztalnak is használt Samsung érintőképernyő.
Samsung mindenhol és pici ablakok
 
Tériszonyosok ide ne jöjjenek ki!
A Víztorony aljában Tourinform iroda várja a városba akár teljesen felkészületlenül érkező vendégeket vagy a friss programok iránt tájékozódni vágyókat. Mi is innen szereztünk belváros térképet, és itt tudtuk meg a Balatoni Hajózási Zrt járatainak indulási időpontjait.
Rövid főtéri séta után – mennyi szobor! mennyi növény! – tettünk egy nagyobb kört a vasútállomás gyönyörű épülete felé. Itt, a plébánia templom és az állomás közötti gondozott parkban, egy szökőkút előtti padon ücsörögve fogyasztottuk el szerény ebédünket, melyet az út közvetlen túloldalán található hatalmas pékségből szereztünk, majd tovább sétáltunk a városban. Végiggyalogoltunk a turistacsalogató bazársoron, s elképedtünk rajta, mennyire hülyének nézik az egyszeri nyaralót. Nem csak az árak miatt, hanem a termékek minősége, és egyáltalán a milyensége miatt. Erről az utcáról nyílik a Kálmán Imre Múzeum (a zeneszerző ebben a házban látta meg a napvilágot), operettrajongóknak kötelező. Mi nem vagyunk azok, meg hát három gyerekkel sajnos a szárszói József Attila Emlékházat is ki kellett hagynunk, így ez előtt is csak elsétáltunk.
A főtéren fagyiztunk egy jót, majd elindultunk a kikötő irányába. Az autót ezúttal a Sió csatorna melletti ingyenes parkolóban hagytuk, innen gyalogoltunk tovább. A Jókai Park csodálatos fái között két hatalmas, minden igényt kielégítő játszótér is helyet kapott, a hajó indulása előtt bőven volt még idő, hogy kipróbálják a gyerekek.
A kikötő már önmagában látványosság lehet gyereknek, felnőttnek egyaránt. Hát még ha azzal a szemmel nézzük a hajókat, hogy vajon melyik lesz a mienk, amire felszállhatunk! Modern, szép hajók álltak bent az 1-es, 2-es állomáshelyeken, ahová a jegypénztár néz. Ó, hogy felcsillant a szemünk! Persze a jegypénztáros nem osztotta meg velünk, hogy a fél hármas sétahajó egy robbant nosztalgiajárat lesz a 7-esről… Utólag azonban nem bánom, hogy így alakult, ugyanis ezen a hajón, az első üléseknél egy „gyerek hajókormány” van felszerelve, mely biztosította gyerekeink szórakozását az egy órás hajóút alatt. Ugyanis, bármennyire is illúzióromboló, igen, az egy órás sétahajókázás, főleg egy ilyen pici hajón, mint ez a Tünde volt, három izgága gyereknek unalmas. Nem gondolná az ember, de így van. A kikötő elhagyása után őket egyáltalán nem nyűgözte le a Tihanyi Apátság rajzolódó körvonala, sőt, a Szántód és Tihany között közlekedő, középen találkozó kompjáratok látványa sem, pedig azon többször is utaztunk már. Ehelyett szívesen hajoltak volna ki bokáig a korláton, illetve kislányunk előszeretettel dobálta volna ki táskám tartalmát a vízbe a korlát résein át, ha nem vagyok résen. J
Rohangászás a pici hajón, mivel a kilátás nem kötötte le a gyerekeket.
 Fellélegezve kötöttünk ki, miután többször is végigszaladt a fejünkön, hogy nagyfiúnk egy egész hajó közönsége előtt fog a fedélzetről a vízbe pisilni, mert nem bírja ki… Kibírta. Huh.
Voltak, akik a hajóból egyből a siófoki „kisvonatra” szálltak át, mi nem így tettünk, inkább sétáltunk tovább a parton. A vízparti parkok is csodálatosan gondozottak, rendezettek. A nagystrand bejáratáig újabb bazár és vendéglátó soron jutottunk el, innen hamar kimenekültünk. Ismét a Jókai Park nyújtott menedéket, ezen a borús, augusztus végi napon teljesen élhető volt a város, nem volt tömeg a másik játszótéren sem. A parkban van egy ivókút, itt töltöttük meg kulacsainkat, miután a gyerekek kijátszották magukat.

A Jókai Park egyik játszótere, abból is csak egy részlet... És van egy másik is!
A Sió csatorna melletti parkolóban nagyobb gyereknek már igen jól szemléltetve el lehet magyarázni a zsilip működését, és a Balaton –Sió-csatorna – Duna közötti összefüggést. Itt búcsúztunk el a várostól.