Aktuális: a Jeli Arborétum virágzó rhododendronjai

Ez a látványosság - csakúgy mint az élő természet legtöbb adománya - időhöz kötött. No, nem tiszavirág-életű csodára kell gondolni, hisz a Kám község közelében található óriásparkban számos rhododenron faj közül némelyik korábban, némelyik később virágzik. De az biztos, hogy a nagy attrakció minden évben csupán néhány hétig tart. Érdemes tehát épp ezidőtájt barangolni a környéken, és bejárni a hatalmas, más látványosságokban is bővelkedő arborétumot. Képeink 2013 májusában készültek, tapasztalataink is két évesek, de értékük, úgy gondolom, nem csökkent. 

Két dolgot kötnék a lelketekre indulás előtt:

1. Szúnyogriasztó spray nélkül el ne induljatok ide!!!

2. A pénztárnál kérjetek kis térképet a területről! (ha van még, mikor ott jártunk, elfogyott. :()

A Jeli Arborétum melletti beláthatatlanul nagy, árnyékos parkolóban két évvel ezelőtt ingyen tudtunk parkolni. A bejárat előtti kis hintás játszó mellett meg lehet pihenni, uzsonnázni, de számtalan pihenőhely, pad várja a megfáradt kirándulókat a park területén belül is. Szintén a bejárat közelében lehet vásárolni komoly összegekért (kb. 8000-10.000 Ft-ért) hazavihető rhodoendron töveket, de nagyon erősen gondoljátok meg, beruháztok-e, mivel ennek a bokornak egészen speciális (ha jól emlékszem, erősen savas) talaj kell, minden más talajban menthetetlenül elpusztul, vagy ha nem is hal meg, biztosan nem virágzik!

A csodálatos park saját honlapját itt tudjátok közvetlenül elérni: Jeli Varázskert Ezen a honlapon minden aktuális információt és sok-sok olvasnivalót találtok. Érdemes kattintani!

Gróf Amrózy-Migazzi István széplelkű ember lehetett, hogy ennyire nagyon szerette a növényeket és a különleges virágokat. Neki köszönhetjük ezt a mind máig tartó rendkívüli látványosságot!

A virágok szépsége élőben oly lenyűgöző, hogy szinte földöntúli élményként próbáltuk befogni, befogadni a színeket, illatokat. Azt, hogy mégsem képzeltük magunkat egy pillanatig sem a mennyországban, a szúnyogoknak köszönhetjük. Mi sajnos nem vittünk magunkkal szúnyogriasztót, ami óriási nagy hibának bizonyult, mivel gyakorlatilag némely helyeken ezek az apró vérszívók élvezhetetlenné tették számunkra az amúgy pompázatos látványt. A kert egy-egy részében csak futva (!!) tudtunk közlekedni, de még így sem sikerült kifogni a kis szemét rovarokon... Legjobban a babakocsiban ülő kislányomat sajnáltam, aki még elszunnyadni sem tudott miattuk. 

A képek is sokkal jobban sikerültek volna, ha nem hessegetésről szólt volna a beállítás, gombnyomás. Tanuljatok a hibánkból, és vértezzétek fel magatokat a szúnyoghadjárat ellen!

Néhány tájékoztató tábláról okosodhatunk.

Az arborétum területén van egy kis játszótér pihenőpadokkal, egy kilátó, ahonnan semmit nem lehet látni, mivel fák koronája veszi körül (de azért persze nagy kaland felmászni), egy kis tó és természetesen számtalan botanikai érdekesség.

A játszótér egy részlete rossz minőségű képen - épp szúnyogok elől menekültem.

Babakocsis és más túrajavaslatot a kerten belül találtok a Jeli Varázskert oldalon, térképpel. 

Az arborétum geoládája innen elérhető.

Kisgyerekes családok számára ez a program semmiképpen nem tekinthető egész naposnak - hacsak nem messziről érkeztek és az utazás eleve elvisz sok időt. Érdemes körülnézni a környéken! Mi az Őrségből hazafelé tartva érintettük a Jeli Arborétumot, de össze lehet kötni szombathelyi programokkal is: az Iseumot nemrég európai színvonalon újították fel, és az Év Múzeuma díjat is megkapta. A Vasi Múzeumfalu pedig egy tó partján áll, kellemes séta lehet. A Történelmi Témapark nagyobb gyerekek számára érdekes. Mi kelet felé álltunk meg még egyszer a hazaúton: Herenden nyaltunk el egy fagyit a három gyerekkel, akik jót futkároztak a Porcelángyár épülete előtt. 

Hazafelé fagyiztunk és sétáltunk egy jót Herenden.

Ez a rhodonedron-kirándulás kiváló "élményajándék" lehet virágszerető májusban születetteknek. :)

VIRÁGKEDVELŐKNEK KÖTELEZŐ LEGALÁBB EGYSZER ÉLŐBEN LÁTNI.

Kőszeg és környéke kettesben 3. rész

1. rész
2. rész

Burgenlandi tájakon: Léka vára, Margit-kilátó, óhodászi lombkoronasétány, rohonci tó.

Mérlegeltük, hogy mi fér még bele a hátralévő időnkbe. Mérlegeltük, hogy mikor lesz alkalmunk legközelebb átmenni Ausztriába. Mérlegeltük, hogy van-e kedvünk, energiánk mindehhez. A helyzet alapos átgondolása után arra jutottunk, hogy IRÁNY BURGENLAND!

A Kőszeghez legközelebb eső vár Léka, jelenlegi hivatalos nevén Lockenhaus. Léka Ausztria egyetlen lovagvára, erre nagyon büszkék is a helyiek. Egy csodás, hangulatos kis tó partján fekszik, fent a hegyen, ezért Kőszeg felől érkezve a kilátás is parádés, érdemes megállni a tó parkolójában legalább néhány kattintás erejéig. (Ha több időtök van, sétáljatok egyet a tó partján.)

Léka várához közeledve...

... és Léka vára közelről.

Dupla apszisos "kápolna" máig titok,
milyen szertartások folyhattak itt.

A vár állandó kiállításai közül azonnal lehet látni, hogy melyik a régi. Mert ott nincs magyar szöveg sehol. S bár mindketten értünk valamit németül, nem volt türelmünk végigolvasni a magyar családokról szóló végtelen hosszúnak tűnő német szövegeket. Csak a családfák előtt állva bosszankodtunk egy kicsit a helyzet bizarrságán. 

Hetvenes éveket idéző kiállítási elemek,
minden csak németül. 

Híres magyar nemesi családok családfája németül.

Az új kiállításon azonban sok-sok magyartalansággal, de van magyar szöveg. Ez alapvetően gyerekeknek szól, és a várban élő denevérkolóniát mutatja be játékosan. Van benne minimozi, interaktív elemek tömkelege, és sok lépcső. A séta közben megismerhetjük a vár megmentőinek életét. Személy szerint én hálás vagyok annak a hatvanas években még középkorú, értelmiségi, gyermektelen házaspárnak, akik ketten az életüket és minden létező vagyonukat tették fel arra, hogy megmentsék az akkor romokban heverő Léka várát. Ma nem sétálhatnánk a vár területén, ha ők nem vették volna olyan komolyan a munkájukat. (Mivel mindenüket eladták, a várban laktak, liftet üzemeltek be, és a vastag kőfalak között éltek ketten.) 

Jelenleg a vár részben hotelként, étteremként és koncerthelyszínként is működik.

A gyerekeknek szóló denevérkiállítás egy részlete.

Léka várának kertjében játszóteret és fedett kerti tekepályát találtok!
Épp egy osztály játszott kint.

Az utolsó fotók elkészülte után továbbhaladtunk, de ezúttal csak néhány percet ültünk a kocsiban, mert a Margit-kilátó nagyon közel van, a vár feletti hegy egy pontján. Így néz alulról:

A lockenhausi Margit-kilátó

A kilátás egy részlete panorámaképen összefoglalva.

Vicces jelenet szemtanúi voltunk. 16.58-kor értünk a kilátó parkolójába, amit épp ottjártunkkor újítottak fel. A kis munkáscsapat körben állt, rövid munkamegbeszélést tartottak, majd egészen pontosan 17.00-kor bevágták magukat az autóba, és úgy elhajtottak, hogy csak úgy porzott utánuk az út. Ausztriában megbüntetik a munkáltatót, ha munkaidőn túl dolgoztatja alkalmazottait... 

Rohoncon (Rechnitz) áthajtva, ahová vadregényes, burgenlandi tájakon keresztül jutottunk, Óhodász azaz Althodis felé vettük az irányt, mert nagyon szerettük volna megnézni az ottani lombkorona-sétányt (Baumwipfelweg). Ez a különleges látnivaló elég jól ki van táblázva, mi simán odataláltunk. Sőt, útközben egy szarvastelepet is láttunk:

Ez pedig már az óhodászi lombkorona-sétány ismertető táblája:

Magyar feliratokkal ellátott információs térkép.

A lombkoronasétány (Baumwipfelweg) központjához érdekességek vezetnek az út mentén.

Kis büfé, élő és szobor állatok a lombkorona-sétány bejáratánál.

Akadálymentes sétány fent a magasban.

Ilyen magasban.

A tanösvény táblái magyar felirattal várják a magyar látogatókat!

Idén két lomkorona-sétányon jártunk ezen kívül, az egyikről írtam már (makói), a másikról fogok (ipolytarnóci), de egyik sem volt ugyanolyan. Sőt! Mindhárom teljesen különböző! Nem csak a három hely három különböző flórája miatt, hanem a felépítés, a hangulat, és a kialakítás is különbözött mindhárom helyen. (Makó: csupa fém minden; ártéri erdő. Ipolytarnóc: kötélhágcsók, heveder, kalandpark hangulat, nógrádi "őserdő"; Althodis: fa felépítmény, magas, szálfák mindenütt, fa,fa,fa az egész, és akadálymentesített.) 

Napunk zárásaként csepergő esőben megtekintettük Rohonc (Rechnitz) tavacskáját, melyet példaértékűen alakítottak át helyi stranddá. Mivel mi az időjárás miatt nem tudtunk fürdeni benne, egy másik beszámoló elolvasására buzdítalak Benneteket.

Azért saját fotókkal szolgálhatok (ingyen beengedtek minket, úgysem lehetett fürdeni.)

Rechnitz, Badesee. Rohonc, strand.

Nem látszik jól, de ha nagyobbra kattintotok, ki lehet venni,
hogy az ott egy csúszda.

A gyerekekre is gondoltak.

Árnyékolt homokozó. 

Több büfét is láttunk, nagy melegben biztos komoly forgalom van magyar és osztrák részről egyaránt. Osztályoknak, családoknak egyaránt paradicsomi hely ez a tó!

Bárcsak, bárcsak a mi tavacskáinknak is ilyen dicső sorsa lehetne! Micsoda idegenforgalmi bevétel származna egy-egy kistelepülésnek a rendbe rakott tóstrandjából! Bárcsak, bárcsak...

Utolsó napunkon a távoli Fraknó várába zarándokoltunk el. Az eddigi látnivalókhoz képest sokkal messzebb volt, de megérte beütemezni. Erről következő írásom szól majd, melybe nem leszek rest egy odavágó könyvajánlót is "elrejteni". 

Kőszeg és környéke kettesben 1. rész

Túra az Írott-kő Natúrparkban, biciklizés Kőszegen.

Kikönyörögtünk 3,5 napot a nagyszülőktől augusztusban! El is határoztuk, hogy olyan helyre megyünk kettesben, ahol CSAKIS pihenünk, a lábunkat lógatjuk, nincs sok látnivaló, emiatt rengeteget alhatunk és olvasgathatunk. Esetleg biciklizünk, mert a két felnőtt bicikli úgyis pont befér az egyterűnkbe, ha nincsenek ott a gyerekülések, vigyük már el, legfeljebb nem használjuk őket... ... ... Gondolhatjátok, mennyit pihentünk Kőszegen és környékén, amikor annyira szép, érdekes, és sok a látnivaló!! :) /Hogy a tervezett szempontok ellenére miért mentünk Kőszegre, máig nem tudom./

Na jó, első nap délután 5 körül értünk a szállásra, ahol este nyolckor gyűrött arccal arra eszméltünk, hogy miután megbeszéltük, hogy hamarosan bemegyünk Kőszeg belvárosába sétálni egy nagyot, mindketten elaludtunk, és egyhuzamban aludtunk vagy 3 órát. S utána át az egész éjszakát. Alaposan kimerült háromgyerekes szülők nyaralása kezdődik így... :)

Másnap viszont újult erővel vetettük bele magunkat az Alpokalja szépségeinek megismerésébe. Nem bírtuk megállni, hogy ha már ilyen szép helyre jöttünk, ne lássuk azt a sok mindent, ami érdekes lehet. 

Az első napunk azzal a bosszúsággal kezdődött, hogy nem kaptunk a szálláson reggelit, pedig kifizettük. Utóbb kiderült, hogy vis major helyzet jött össze a tulajdonosoknak, és mi voltunk a lukácsházi Bordó Hordó Fogadó hétéves történetében az elsők, akik így jártak. Este kárpótlásul nem csak a pénzünket kaptuk vissza, de sűrű bocsánatkérések közepette megvendégeltek minket egy desszertre és egy italra is. A szállás egyébként tiszta volt és kettőnknek épp elegendőnek bizonyult a picinyke szoba. Mindenesetre a bosszúság az bosszúság... reggelinket végül Velemben, a kisközértben vettük meg, és a csobogó patak partján fogyasztottuk el. Utána biciklire pattantunk, hogy megnézzük a velemi gesztenyést (ami miatt a falu minden októberben megrendezi híres gesztenyefesztiválját), sőt, egy kicsit tovább tekerjünk az erdőben. Egy-két kósza gondolat erejéig az is megfordult bennünk, hogy kétkeréken menjünk fel Írott-kőre, de aztán beláttuk, hogy ehhez sem az edzettségünk, sem a megfelelő helyismeretünk nincs meg. 

A reggeli intenzív testmozgás után gyalog indultunk útnak, hogy felmenjünk a gyönyörű, lentről oly hívogató Szent Vid kápolnához. 

Úton a Szent Vid kápolna felé.

Itt biztosan manók laknak!

A vége is igen meredek.

A kápolna hátulról.

Ide régészeti tanösvény vezet, nagyon érdekes, bár az információkat kissé ismételgető táblákkal. A kápolnához vezető út (a régi, használaton kívüli Avar Hotel felől) igen meredek, de nagyon szép. Utána jól esik egyet szusszanni, kekszezni a kápolna előtti padok egyikén. A kis templomocska nem volt nyitva, így tovább ballagtunk Írott-kő felé (friss kiadású Kőszegi-hegység térképet a kisboltban vásároltunk reggelink mellé).

Alpokaljai hangulat.

Őrületesen sok gomba volt mindenfelé, ez egy gyanús példány.

Csodálatos, igazi alpokaljai hangulat uralkodik ezekben a magasan fekvő erdőkben. Nem győztük fotózni a különleges gombákat, a hatalmas hangyabolyokat, a szép tájat. A Hörmann-forrásnál szerettük volna megtölteni kulacsainkat, ám a kiírás szerint sajnos a forrás vize nem ivóvíz. Nagy kár! 

Tovább haladva az Országos Kéktúra útvonalán már nem volt sok hátra Írott-kőig, de azt a szakaszt végig cuppogva, nyammogva, "de finoooom" felkiáltásokkal tettük meg. Szeder, szeder, szeder, szeder, szeder, szeder mindenütt az út szélén. Érett, finom, apró és nagyobb szemű szeder volt az ebédünk, épp déltájban. Annyira szeretem ezeket a váratlan meglepetéseket a kirándulásainkon!

Írott-kő a környékhez képest nagyon magason fekszik, és a kilátó fele, igen, FELE már Ausztriában található. Kicsit keserédesen nevettünk is azon, hogy az osztrák oldalra szép, ápolt út visz fel, gyönyörű információs táblák olvashatók, vannak pihenőpadok, stb., míg a magyar oldalon semmi...

Írott-kő kilátó

Osztrák oldalon információs tábla (is).

A kilátáshoz nem tudok mit hozzáfűzni, azt hiszem, nem is kell:

Erre éppen Burgenland dimbes-dombos tája látható, de másik irányba ellátni a Gerecséig is!
Láttuk a Balatont, a Somló-hegyet...

Lefelé a piros jelzésen szerettünk volna haladni. Azért írom, hogy szerettünk volna, mert néhol borzasztó állapotok uralkodtak az úton: bedőlt fák, rosszul értelmezhető, vagy nem felfestett jelek. Egyszer emiatt el is tévedtünk, ami fáradtan, éhesen nagyon bosszantó! 

Szűk, jelöletlen utak a piros jelzésen.

Az Asztal-kőhöz most nem kanyarodtunk el.

A piros Velem falu másik részére visz, ezért a házak között, majd a patakparton sétáltunk vissza az autóhoz. Azzal elgurultunk Cákra, hogy vessünk egy pillantást a híres pincesorra - hétfő lévén zárva volt - majd továbbhaladtunk Kőszegre.

A híres cáki pincesor

A Belvárosban parkoltunk, azonnal előkerültek a bringák, mert praktikus ötletnek tűnt kétkeréken felfedezni Kőszeget. Utóbb beigazolódott, hogy ez tényleg nagyon jó ötlet volt, sokkal több dolgot tudtunk alaposan megismerni, mintha gyalog mentünk volna!

Mivel másnapra terveztük a Belváros és a Vár alapos megismerését, ezúttal inkább más érdekességekre fektettük a hangsúlyt. Egy gyors pizza után, amit a Sgrafittós-ház aljában található pizzéria teraszán fogyasztottunk el, felpattantunk a biciklire, és kitekertünk az ún. Csónakázó-tóhoz, ami - ha jól láttuk - a helyiek bevált futóköre lehet. Körben halismereti tanösvény vezet. 

Kőszeg, Csónakázó-tó. Nyugalom, béke, horgászok, csend.

A Gyöngyös-patak mentén mindkét oldalon lehet biciklizni. 

A tó körbetekerése után rátértünk a patak melletti ösvényre, itt elbicikliztünk egészen Ottlik híres katonaiskolájáig, ami jelen pillanatban egy gyógypedagógiai intézmény, gyönyörű kerttel, régi épületekkel. Innen továbbhaladva megkerestük, miért vezet az Országos Kéktúra egy sikátorba, hát ezért:

Óriásplatán Kőszeg egyik rejtett, de központi helyén

Lukácsházi szállásunkra autóval tértünk vissza, közben lelkesen tervezve az egyáltalán nem pihentető, de nagyon izgalmas másnapot...

Folyt. köv.

Vázlatosan a program:
1. Velemi reggeli, majd a gesztenyesor felfedezése biciklivel a piros háromszög - kék kereszten
2. Gyalog a Szent Vid kápolnába a kék kereszt túraútvonalon
3. Tovább gyalog Írott-kőre a kék kereszten, majd a kéken
4. Vissza gyalog Velembe a piros jelzésen
5. Cáki pincesor
6. Ebéd Kőszeg főterén a Sgrafittós-ház aljában található pizzéria teraszán (Garabonciás Pizzéria)
7. Biciklivel: Csónakázó-tó
8. Ottlik híres katonaiskolája az Iskola a határon c. regényből
9. Óriásplatán Kőszegen (egészen közel egy nagyon szuper, hatalmas játszótér, a patakparton!)

A 2. részt itt tudod elolvasni.