Újra Gyöngyös! - A Mátra Múzeum Pavilonja

Délelőtt még otthon, játszóterezés és ebéd Gyöngyös belvárosában, rövid betekintés a Szent Bertalan templomba, séta, majd a Mátra Múzeum Pavilonja, végül játék és szaladgálás a múzeum kertjében -  ennyi fért bele ebbe a fél szombatba! Nyugis, nem agyonhajtott program, egy nap, amikor csupán az asztalfoglalás miatt néztük az órát... nagyon megérte ismét elindulni. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre ritkábbak ezek a kiszakított, közös családi programok. Ki kell használni minden percet. 

Száraz úszkálás, vizes pancsolás és más élmények az esztergomi Vízeumban

A Duna Múzeumot a barangolást kedvelő családoknak nem kell bemutatni, mindig is nagyon népszerű volt. Írtam róla egy bejegyzést évekkel ezelőtt, itt láthatjátok, milyen volt az a 2001-ben készült kiállítás, aminek felújítása már bizony nagyon megérett a 2010-es évek végére.  A múzeum másfél évre bezárt, és teljesen, de tényleg teljesen megújult! Még új nevet is kapott: VÍZEUM. Ide mentünk el a téli szünet utolsó előtti napján, hogy élményekkel töltődve kezdjük az új naptári évet.

Nyaralás a Fertő-tájon 10. rész: Macskakő Gyermekmúzeum, Sopron

Bár 2015-ben igen alaposan megismertük a Hűség Városát, nem volt kérdés, hogy visszamegyünk ezen a nyáron, legalább egyszer: mégpedig Kajla-pecsétet gyűjteni a Tűztoronyhoz. És ha már ott jártunk, naná, hogy ismét felmentünk - a gyerekek úgysem emlékeztek már a négy évvel ezelőtti látogatásra. Itt értesültem az információs ponton ülő hölgytől, hogy a városban van egy újdonság, ami azóta létesült, hogy mi erre jártunk: a Macskakő Gyermekmúzeum. Hogy biztosan elmegyünk, ezt már tudtuk, csak azt nem, hol fogunk ebédelni, de néhány lépésre a Tűztoronytól ez is megoldódott: a Fórum Pizzériában kaptunk be néhány falatot. Azt nem állítom, hogy ez volt életünk legjobb pizzája, de arra tökéletesen megfelelt, hogy ne éhes gyerekekkel térjünk be a múzeumba...

Agroverzum - Ahol a tudomány érdekes!

 

Ha olvasod ezt a nevet: a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja, nem egy kisgyerekes program ugrik be elsőre, igaz? Mégis azt hallottam barátnőm párjától, aki itt lett múzeumpedagógus, hogy igazi családbarát programhelyszínt készítenek elő Martonvásáron, a kastély parkjában. Tudományos élményközpont nyílt néhány nappal ezelőtt, s még a hivatalos megnyitó előtt, de már egy nyitvatartási napon sikerült eljutnunk ide. Nagy várakozással indultunk neki nemzeti ünnepünkön, hogy a frissen átadott Agroverzumot megismerjük, leteszteljük, tudósítsunk róla. 

Martonvásár megújult - friss tapasztalatok

Jártunk már itt. Döbbenten, de tényleg totál ledöbbenve vettük tudomásul, hogy 5 ÉVVEL EZELŐTT. Te. Jó. Ég. Ha valaki megkérdezte volna, két évet mondok.... de most, hogy belegondolok, tényleg, még csak 3 gyerekünk volt! Tesóm egy kisbabát szoptat a képeken, aki ma 5,5 éves nagy óvodás... szóval az már tényleg 5 éve volt. Hiszen már 6 éve írom a blogot is! Na jó, túlteszem magam ezen. Szóval Martonvásáron az elmúlt öt évben sok minden történt, legfőképpen fejlesztések, s a héten átadtak egy olyan komplexumot, ami miatt már tényleg megérte visszakanyarodni ide.

Rövid, tartalmas családi napunk Kecskeméten

• Rövid, mert mindössze 11-17 óra között tartózkodtunk a városban;
• tartalmas, mert ennek ellenére három program és egy ebéd is belefért;
• családi, mert mindannyian el tudtunk menni;
• nap, mert készülődéssel, utazással együtt egy teljes hétvégi napot kitett a kiruccanás;
• Kecskemét, mert itt még nem jártunk soha, mert gyorsan megközelíthető, és mert nem kellett extra autópálya matricát sem venni. 

Utazóbőrönddel jártuk be a Szépművészeti Múzeum Képtárát

Adott volt:

- egy négynapos februári síszünet mindenféle kötelező program nélküli szombatja

- egy napok (!!) óta teljesen egészséges család 

- szabad kapacitású nagyszülők

- nagyszülőkhöz vágyó kicsik

- nagy családi autó 4 hete (!!) szervizben

- a Szépművészeti Múzeum frissen, a héten meghirdetett programja családoknak

Ebből lett:

- 1 és 3 éves boldog kicsik kora délelőtti átvitele a szintén boldog nagyszülőkhöz

- 7, 9 és 11 évessel felülés a 30-as buszra, leszállás a Hősök terén

- jegyváltás a Szépművészeti Múzeumban (sajnos nem ingyenes szombaton érkeztünk), plusz utazóbőrönd 2000 Ft/család, szintén itt fizetendő

- cuccaink biztonságba helyezése az alagsori ruhatár csomagmegőrzőjében (100 Ft-os érme előny, de a ruhatár ingyenes)

- kofferek kiváltása a recepción, hihetetlenül kedves önkéntesek segítségével

- INDULÁS A KALANDRA!

Zselici nyaralás 8.: Anya-lánya program Rippl-Rónainál

Kellemes nyári séta, egy egyórás anya-lánya program csodálatos környezetben, szépséges képekkel körbevéve, ámuldozás a modern látogatóközponton és az újraépített Andrássy ebédlőn: ez volt a Rippl-Rónai emlékházi élményünk kettesben, kislányommal.

MKVM: családos időutazás régmúlt hétköznapokba

Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum. Neve hosszú, és riasztó, első hallásra egyáltalán nem tűnik családbarát helynek. Mégis úgy hallottuk, hogy az. Elmentünk, hogy megírhassam Nektek az igazságot - és hogy eltöltsünk egy tartalmas délelőttöt együtt. :) 

Annyit azért elárulok, hogy nem véletlenül született ez a bejegyzés. A múzeum valóban nem csak érdekes, de kifejezetten alkalmas arra, hogy gyerekekkel járjuk végig.  

Te jössz?! - Társasjáték kiállítás a Kiscelli Múzeumban

Az időszaki kiállítás 2018. április 29-ig látogatható!

Ritkán írok időszaki kiállításokról, mert az archívumban visszakeresni egy olyan nagyszerű programot, ami már nem aktuális - bosszantó. Ám a Kiscelli Múzeum legújabb vállalkozása annyira jól sikerült, hogy szívem szerint javasolnám az alkotóknak: minimum utazó kiállítást varázsoljanak belőle, ha már nem lehet állandó a tárlat. Hadd fedezze fel a régi és új játék örömét minél több ember!

Gyerekekkel a Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjteményben

Hasonló feltételekkel indultunk útnak erre a kis kiruccanásra, mint múlt héten, mikor a Nemzeti Múzeumot választottuk. Legyen nagy tér, legyen fedett, meleg hely, gyerekeket is lebilincselő látnivaló, és ha lehet, ne kerüljön sokba. Mint a mesében, három kívánságunk teljesült: a nagy tér, az érdekes látnivaló és az ingyenesség. De meleg... na, az nem volt.

A Ganz Ábrahám Öntödei Gyűjtemény soha nem szerepelt volna a "gyerekekkel látogatandó látnivaló" listámon, ha Gévai Csilla nem ír róla a Pagony által kiadott Amíg zötyögünk c. könyvében.

De hát írt róla! És mivel az a könyv telis-tele van hiteles és valóban érdekes látnivalóval, úgy gondoltam, az Öntödei Gyűjtemény sem véletlenül keveredhetett ide... A kiállítás minden hónap utolsó szombatján ingyenesen megtekinthető, így hát ezt kihasználva nekiindultunk ezen a hideg februári szombat délelőttön (miután a nyolcévesünket leadtuk nagyszülőknél, aki szülinapi buliba volt hivatalos 11-re, ezért "csak" négy gyerekkel mentünk).

Születésnap a Pálinkamúzeumban

Egyszer már meséltem Nektek arról, mekkora sikere lett a kimozdulós születésnapi ajándékunknak, amit férjem Édesapja kapott tőlünk két évvel ezelőtt. Akkor az Orsós Magnómúzeumba látogattunk el vele, egy egész napos családi kirándulás keretében. Idén ismét élménnyel leptük meg Papát, egy másik hobbijával kapcsolatban: Visegrádra vittük el a Pálinkamúzeumba. De előtte ettünk egy jót az Apátkúti-völgyben, utána pedig a gyerekek legnagyobb örömére nem hagyhattuk ki a bobozást! 

Pécs-környéki nyaralás 8. rész: Zsolnay Kulturális Negyed

Kulturális gyöngyszemek Pécsett

A következő két bejegyzésben a Zsolnay Kulturális Negyedről és a Cella Septichoráról olvashattok. Mindkettőt 4 gyerekkel látogattuk meg! A helyszínek jellege miatt ez a két írás kicsit hosszabbra nyúlik a szokásosnál, nézzétek el nekem.

Pécs-környéki nyaralás 6. rész: Abaliget

Ha az Orfűről szóló bejegyzésem esetleg nem volt eléggé meggyőző, hogy a Mecsekben is lehet nyaralni, akkor itt egy másik érv: Abaliget! 

Barlang, tavacska csónakázásra és fürdésre, Denevérmúzeum, kemping, tóparti játszótér és csodálatos túraútvonalak a környező dombokon, hegyeken: ez Abaliget!

Pécs-környéki nyaralás 5. rész: Orfűn fürdeni, játszani jó!

Ezt láttuk a Balázs-hegyi kilátó tetejéről

Sok év után először határoztunk úgy, hogy nem a Balatonra megyünk nyaralni a gyerekekkel. Az alternatívaként felmerülő Orfű ideális választásnak tűnt: tavak és egy élményfürdő a csodás hegyek, dombok ölelésében, rengeteg kirándulási lehetőséggel, látnivalóval. Hogy végül mégis Kővágószőlősön találtunk szállást, az annak is köszönhető, hogy az általunk kiválasztott időpontban ott volt szabad igényes szálláshely (és Pécs közelségéhez is ragaszkodtunk). 

Hetedhét Játékország Székesfehérváron

Az volt a tervünk, hogy eltöltünk 1-1,5 órát a Hetedhét Játékmúzeumban, sétálunk egy nagyot Fehérvár gyönyörű belvárosában, és ebédelünk az előre kiszemelt helyen.

Ehhez képest: 3 órát játszottunk a múzeumban, rohantunk, hogy még kapjunk egyáltalán ebédet, és időben visszaérjünk a fővárosba egy farsangi programra. A belvárosra semmi időnk nem maradt...

Röviden tehát: a Hetedhét Játékmúzeumra szánjatok bőven időt! Megéri! Családi belépő: 1400 Ft.

Medves-vidéki tél 5. rész: Salgótarján

Salgótarjánról- őszinte leszek - nem sokat tudtam. Város a hegyek között, munkanélküliség, szocreál... ezek ugrottak be nekem, ha erre a településre gondoltam. Pedig a helyiek nagyon szeretik, tisztelik, becsülik és büszkék rá. Sok gyár volt itt, és ahogy egy korábbi bejegyzésemben már említettem a Somosi Fogadó tulajdonosának szavait: Salgótarjánban határozottan jó volt fiatalnak lenni a nyolcvanas években! A dübörgő ipar miatt itt tényleg mindenkinek volt munkája, kocsija és lakása. Most viszont nincsenek már a gyárak, a munkanélküliség nagyon nagy és a bányát is már csak a múzeumban lehet megtekinteni, fejtés rég nincs. Azt hallottuk, hogy a táróba lemenni nagy élmény, ezért elmentünk a Bányamúzeumba.

Hat óra Hatvanban

Házvásárlás, nyári szünet négy gyerekkel segítség nélkül, minimális felújítás, bozótvágós gazirtás, dobozolás, költözés, kidobozolás, rendrakás-takarítás-rendrakás-takarítás, kipakolás, rendrakás-takarítás, fúrás-faragás, rendszerezés, kocsibeálló építés, új kapu, és még mindig, folyamatosan: pakolás, rendrakás-takarítás. Ezek vannak mögöttünk, és bizony nagyon nincs még vége. Csoda, hogy nem tudtam írni a blogot? Csoda, hogy most jelentkezem egy tavaszi (!!!) beszámolóval? 

Hatvanba azért mentünk el, mert egy kedves barátnőm felhívta a figyelmemet a Vadászati Múzeumra. Mesélt róla, hogy milyen szépen felújították (kívülről mi is láttuk, írtam róla itt), milyen igényesen, ötletesen alakították ki az új tereket, mennyi minden készült kifejezetten a gyerekeknek és úgy egyáltalán: milyen szép az összkép. 

Hatvan azért jó célpont a fővárosi embernek, mert ha van Pest megyei matrica a kocsira - számunkra ez minden évben kötelezően megvásárolandó a sok barangolás miatt - akkor éppen Hatvanig lehet ráfizetés nélkül menni az M3-ason. Egy kényelmes, ráérős szombat reggeli indulással 10 óra körül érkeztünk meg. Gyönyörű, napsütéses, meglepően meleg tavaszi napot fogtunk ki, egy élmény volt a város főterén sétálni, ahol ezt láttuk:

Soproni hétvégénk - Ahol a FÁRÓL szól minden

A fa, mint élő szervezet sok arborétum, botanikus kert központi eleme. Például nemrég a blogomon is bemutatott Folly Arborétum területén szintén a fák állnak a séták középpontjában, az élő fákból valóban csodálatos nyugalom és béke árad. A Ligneum Látogatóközpont megálmodói is nagyon szeretik a fát, de ők elsősorban a fát, mint anyagot vizsgálták, és építettek e téma köré egy komplett és komplex kiállítást.

Már az épület elhelyezkedése is figyelemre méltó. A Nyugat-Magyarországi Egyetem hatalmas, védett kertjében, védett, botanikai jelentőségű fák között bújik meg a látogatóközpont, a valaha volt uszoda helyén. Ez azért alakult ilyen érdekesen, mert a kertben nem vághattak ki egyetlen fát sem egy esetleges új épület létrehozásának érdekében, az uszoda viszont használaton kívül állt lerobbantan évek óta, így adta magát, hogy új funkciót kapjon.

A bejáratnál egy nagyon kellemes hangulatú fogadótérben várt minket nagy szeretettel a múzeum egy lelkes dolgozója, aki maga is az Egyetem hallgatója volt korábban. Mesélt nekünk az épületről, és összefoglalta a kiállítás tudnivalóit Elvette és biztonságba helyezte a hátizsákunkat (téli időszakban ruhatárat is igénybe lehet venni), majd a kezünkbe nyomott egy A3-as laminált lapot, melyen a kiállítás részletes útmutatója olvasható. Javaslata szerint mentünk végig a szinteken: a -1-ről indultunk, és az első emeleten fejeztük be. Ez utóbbi a játéktér, ezt hagytuk utoljára a gyerekek örömére. 

Ebben az épületben még a lépcsőforduló is gyönyörű!
(És persze korszerű lift akadálymentesíti az épületet.)

A régi uszoda medence szintjén kapott helyet az egyetem büszkén őrzött preparátumgyűjteménye, melyet Selmecbányáról menekítettek át még 1919-ben (!!). Jelenleg ez hazánk legnagyobb ilyen témájú gyűjteménye.

Itt elénekeltük: Ragyogó kék szalakóta, de csodállak téged... (Gryllus)

A 0. szinten, azaz a földszinten egy nagy tölgyfa áll a középpontban, ezzel kapcsolatban több interaktív feladat várja a gyerekeket. És persze amerre csak nézünk: jobbra, balra, előre, hátra, mindenhol érdekesség... hosszan el lehet itt időzni, kipróbálni az eszközöket, megnézni a videókat, elolvasni a tablókat, megtapogatni a kiállított tárgyakat. Osztálykirándulások ideális helyszíne a Ligneum!

Egy régi, de működő fűrészgép.

Itt egy videó arról, hogy miként is működik ez a gép.

A csodálatos fa!

Vágási módok és használati tárgyak, fából.

Állatok az erdőben - játékos feladat!

Itt tényleg minden interaktív.

Előadótér, minden fa.

Az első szint pedig a legnagyobb örömforrás, hiszen csupa játékból és rendkívül érdekes bemutatókból áll. Mindent ki lehet próbálni! Itt töltöttük a legtöbb időt. A Ligneumra 1,5 órát számoltunk, de több mint 2 órát maradtunk, hatalmas élmény volt, és még így sem tudtunk minden kipróbálni. 

Logikai játékok - természetesen fából.

A legkisebbekre is gondoltak! Minden játék - mily meglepő- fából készült.

Összerakós játék - fából.

Ha mentek, egy délelőttöt vagy délutánt szánjatok rá, sétáljatok a varázslatos Botanikus Kertben, mely körbeveszi - helyiek kedvelt sétahelye az egyetem kertje, nem egy kisbabás családot, motorozó kisgyereket láttunk. Innen nagyon közel, sétatávolságban található az Erzsébet-kert, ahol kiváló játszótér várja a kicsiket. Mi is szerettük volna kipróbálni - beígértük a gyerekeknek, mert jókat olvastunk róla előzetesen - de sajnos éppen felújítás alatt állt, az egész le volt zárva. Mindenesetre ha erre jártok, és már készen lesz a felújítás, kanyarodjatok el erre, nagy örömet szereztek majd vele a gyerekeknek.

Rejtvények, színezők, labirintusok.

A Ligneumból két maradandó élményt hoztam haza: az egyik a kiállítás igényessége, a fa mint anyag csodálata. A másik, hogy megértettem: aki ide, erre az egyetemre jár, járt, nemcsak büszke lesz rá, míg él, de szívében vagy fizikailag mindig soproni marad. Ez a szeretet az intézmény és a város iránt valahogy áradt a helyből és az itt dolgozókból. Ahogy lelkesen meséltek arról, hogy mennyi régi hallgató vett részt a Ligneum létrehozásában, megálmodásában, hogy a jelenlegi hallgatók is aktívan kivették a részüket az installációk kialakításában, mind mind arról tanúskodtak számunkra, hogy ők SZERETTÉK a kialakítást, SZERETIK az épületet és a munkát benne mind a mai napig. Ti is szeretni fogjátok, ha ellátogattok a Ligneumba. Jó szerencsét!

Akit érdekel, ezt a táblát kinagyítva elolvashatja, miért
kívánnak Jó szerencsét! mind a mai napig a soproni hallgatók.

Születésnap az Orsós Magnómúzeumban

Nem, nem babazsúrról fogok írni, és nem, nem a fiaimnak szerveztünk különleges szülinapi múzeumi bulit. Apósom a nagy orsós magnó rajongó a családban, így jött az ötlet, hogy vigyük el a születésnapján Terénybe, és mutassuk meg neki azt, amiről valószínűleg nem is tud: az egyedülálló múzeumot, egyedülálló tulajdonosával együtt. 

Igazi kontyolt tetejű palóc házban kapott helyett az Orsós Magnómúzeum

A bökkenő az volt, hogy sógornőméknek és nekünk is csak ötszemélyes autónk van. Hogy vigyük el a Papát? Jöjjön ő is saját kocsival? De az már milyen, a saját szülinapján vezessen mögöttünk? Vagy üljön be egyikőnk mellé? Sok gondolkodás és számolgatás után arra jutottunk: bérelünk egy hétszemélyes autót erre az egyetlen napra. Így Papa beült előre férjem mellé, nézte a tájat, és beszélgettek közben. A gyerekek elaludtak a másfél órás út elején, Terény előtt ébredtek. 

Érkezésünket előre jeleztem Nagy Vilmosnak, a múzeum tulajdonosának és alapítójának. A kapuban várt minket kedves mosolyával, és azonnal köszöntötte is a hasonló korú szülinapost. Azt hiszem, ők ketten eléggé egy húron pendülnek, és ez szinte azonnal ki is derült. 

A Magnómúzeum szigorú őre Vilmos ars poeticájával a kezében.

A vezetés első termében még a gyerekek is érdeklődve figyelték a különböző szerkezetek működését. Versengtek, hogy melyikük nyomhatja meg az indító/kikapcsoló gombot, Vilmos engedte nekik, és mutatta, mit szabad, mit nem. A magnók kivétel nélkül mind működnek, és eredeti, a gyártásuk évében készült hangszalagok szólnak belőlük. Igazán csodálatos belehallgatni a 30-as évek zenéibe, majd ahogy haladtunk a kiállításban a korral, egyre későbbi évtizedek slágereibe. Többet ismertünk mi, fiatalabbak is. A zene annyira átjárta a kis szobákat, hogy mindenki automatikusan táncolni, illegni-billegni kezdett, mikor megszólalt a muzsika. 

A kezdetekről mesél.

Itt már előrébb járunk a korban.

Hű, de érdekes!

Ez a rádió olyan állapotban van, mintha új lenne. Ajándék volt.

A gyerekek az első terem után kirohantak a kertbe, és nagyjából eztán nem is jöttek vissza. Valaki mindig rájuk nézett közülünk, mert van ott egy kút. Megnézegettük közösen, megbeszéltük, melyik mesében ki esik bele, utána kikerülték, nem azzal játszottak. Rohangásztak egy csomót, majd meguzsonnáztak. Mi közben folytattuk a vezetést. 

Szenvedélye a zene és a magnók.

Sajnos a technikai részletekre nem emlékszem, én inkább a zenékre és a hang minőségére figyeltem. Ez az út nem is nekem volt ajándék, hanem annak, akit ez tényleg mélyen és tartalmilag is érdekelt: Apósomnak. Ő pedig élvezte, és értette is, ami elhangzott. A vezetés végén dedikált könyvet kapott ajándékba: megvettük neki Vilmos könyvét, amit azóta már ki is olvasott. 

A legtöbb gép ajándék a múzeumnak!

Ezt a szerkezetet - ha jól emlékszem -
Vilmos csere útján szerezte.

Zeneélmény karosszékben.
A gitárszó: mintha ott és akkor játszaná a művész!

Szívem szerint megnéztem volna a két másik terényi múzeumot is: az egyikben csipkékben, a másikban gombákban gyönyörködhet az ember, ezekre azonban sajnos nem jutott már idő. Csodálatos, hogy egy ilyen kis nógrádi faluban három múzeum is van! A Terény környéki táj egyébként lenyűgözően gyönyörű, önmagában az autózás egy élmény volt. Az utak minőségéről nem tudok ódákat zengeni. 

Visszafelé Szandaváraljánál a buszfordulóban/parkolóban megálltunk egyet közösen enni. Itt bográcsozó, padok és kellemes ligetes környezet várják a megfáradt turistákat. Az Országos Kék Túra is erre visz, nem véletlenül: a táj valóban lélegzetelállító. Ajánlom Nektek felfedezésre!