Nehéz év van mögöttünk. A tavaszunk és az őszünk különösen nehezen telt, a bezártság, majd a betegség mellett a második legnehezebbet a közösség, a családi és baráti társaság hiányának elviselése jelentette. Erre rátett még egy lapáttal, hogy tavasszal a szigorú korlátozások és lezárások miatt, ősszel pedig a covidos gyengeségünk miatt szüneteltetnünk kellett a szokásos kirándulásainkat is. Barátnőimmel Skype-on "találkoztunk" nagy ritkán, akikkel immár - kiszámolni is ütős - lassan 27 éve ismerjük és szeretjük egymást. Életem alapemberei ők, nélkülük nem lennék az, aki vagyok. Egyikük félig a Somlón él, somlói borász férjjel mit is tehetne, boldog emberek! :) Skype-os találkozásunk alkalmával említette, hogy a Somlón szokás a helyiek között a közös koccintás szilveszter napján, fent a hegyen. Ekkor felkattant a fejemben a kis lámpás:
1. Már mióta tervezzük már, hogy elmegyünk a Somlóra!
2. Nincs szilveszter napjára semmi különösebb tervünk.
3. Nagyon hiányoznak a barátaink!!
4. Szabadban tudunk találkozni kockázatok nélkül, kirándulás keretei között.
5. Az autót sem ártana megjáratni kicsit hosszabban, a múltkor lemerült az aksink, mert mindössze néhány kilométereket mentünk vele egész decemberben itt, a kerületünkben.
Megyünk a Somlóra szilveszterkor!
Így is lett.
