Karácsony ELŐTT utazni: normális?

Valószínűleg nem az. Büszkén vállalom, hogy nem vagyunk normálisak. 

Mégis, ha valaki megkérdezi, melyik az az időszak, amikor a legjobban szeretem elhagyni a várost, akkor egészen biztosan erre a néhány napra szavaznék. Immáron 3 év tapasztalatával a hátunk mögött bátran állítom, hogy szebb, békésebb, nyugodtabb lett a karácsonyunk ezekben az években, mint előtte volt. 

A tudatos tervezés, az előregondolkodás elengedhetetlen egy ilyen projekt kivitelezéséhez. Ezért is írom most, szeptemberben ezt a posztot, és nem később. 

• Ha kedvet kaptok, és úgy döntötök, belevágtok, szeptemberben kezdjetek el közösen gondolkodni, tervezgetni, naptárat alakítgatni, szabadságot intézni, szállást foglalni. 
• Októberben a karácsonyi ajándékokon érdemes eltűnődni, netán beszerezni őket lassacskán. 
• November hónapra több napra elszórtan osszátok be a lakás nagytakarítását, és a további ajándékok beszerzését. 
• Decemberben pedig hagyjatok figyelmen kívül mindent, amit nem tudtatok korábban elintézni. Így is lesz elég dolog a gyerekek körül!
• 
  

Gyaloglunk a siroki vár mellett a Barát és Apáca sziklákhoz.

Megéri felpakolni a családot, és lelépni néhány napra a csendbe. Még meg sem érkeztünk három éve parádsasvári szálláshelyünkre, mikor tudtam, hogy jól döntöttünk, és hagyományt teremtünk e különleges időpontú utazással. A gyöngyösi nagy kereszteződésben álltunk a piros lámpánál, amikor balra tekintve észrevettük az egyik áruház előtt a parkolásra váró autók sorát. 

Arra vártak, 

1. hogy parkolhassanak egy bevásárlóközpont előtt, 
2. ahol majd sorban állhatnak a pultoknál, üzleteknél, 
3. végül a pénztárnál, 
4. hogy majd kifelé haladva is sorban állhassanak a kocsival. 

Itt, ezen a helyen született meg bennem az a biztos felismerés, hogy ebben a tömeghisztériában sem idén, sem jövőre nem szeretnék részt venni, a karácsony számomra nem erről szól. Az elcsendesülés, a természet adta nyugalom, a tiszta, friss hó és a harapnivaló levegő az, amit szeretnék minden évben megtapasztalni, és megtapasztaltatni a családommal, mielőtt megünnepeljük a Kisjézus születését. 

Valahol a Bükkben...

Szeretnélek biztatni Benneteket, hogy próbáljátok ki legalább egyszer, ígérem, különleges élményben lesz részetek! A városi ember szokásos reakciója ilyenkor a bevásárlás, készülődés, takarítás, rohanás. Ennek okán a turisztikai helyszínek, látnivalók, de az erdők, a hegyek, a turistautak és tanösvények is ÜRESEK. Nincs bennük, rajtuk egy lélek sem. Mélyen beleégett az agyamba az emlék, mikor rajtunk kívül nem volt senki a Kékes-tető szánkópályáján. Vagy mikor a Bánkúti kilátóba csupán a vad szél kísérte utunkat, de egyetlen lélekkel sem találkoztunk menet közben. Vagy mikor a felújított zirci apátságot csak nekünk, a családunknak mutatta be egy idős szerzetes bácsi... Sorolhatnám. Egy-egy ilyen téli útról még a karácsonyvárás örömével is nehéz hazajönni, annyira jó. Kívánom, hogy Ti is tapasztaljátok meg e különleges élményt, hogy átmosott, tiszta szívvel jöhessetek haza az év legszebb családi ünnepére. 

Bakonybéli kálvária - egy decemberi naplemente idején.

Ötletadó bejegyzéseket az elmúlt évek tapasztalataiból itt találtok:

2012. Parádsasvári kikapcsolódás

2013. Csatangolások a Bükkben 1. rész - Bükkszentkereszt
                                                     2. rész - Lillafüred
                                                     3. rész - Bánkút, Diósgyőr, Miskolc

2014. Négy téli nap a Bakonyban: Veszprém belvárosi séta
                                                        Veszprémi állatkert
                                                        Veszprém, Betekints-völgy
                                                        Bakonybél 1. rész
                                                        Bakonybél 2. rész
                                                        Zirc megújult csodái


2016. Medves-vidéki tél: Somoskőújfalu szállásunk és ebédjeink
                                         Somoskő
                                         Eresztvény kincsei
                                         Salgóbánya
                                         Salgótarján

Szánkózás a Kékesen: sehol senki rajtunk kívül!

Zirc megújult csodái

Bakonyi kirándulásunk befejező délelőttjét Zircen szerettük volna eltölteni. Tudtuk, hogy az Arborétum zárva, és azt is, hogy a gyerekekkel a Reguly Antal Emlékkönyvtárat ki kell hagynunk, ezért szántunk csak fél napot a Bakony fővárosának megújult látnivalóira.

Csodaszép apátság, mellette a múzeum és a könyvtár épülete

Zirci mi-micsoda

A recepción tudtuk megvenni a jegyeket az apátsági idegenvezetéshez - a templom csak így látogatható. A főbejárattól balra található információs iroda egyben ajándékbolt is, és itt lehet elkérni a kulcsot a jobb oldalon elhelyezkedő mosdókhoz. Van mozgássérült WC és pelenkázó, szoptató helyiség is. Minden nagyon-nagyon szépen fel van újítva, minden nagyon igényes.

Idegenvezető papbácsink érdekes képekkel
és történetekkel kötötte le a gyerekeket

A vezetést csak mi kaptuk, mert abban az időpontban, mikor érkeztünk, más nem volt rajtunk kívül! Így hát a ciszter rendi idős atya igyekezett olyan dolgokról mesélni, ami a gyerekeket is érdekelheti. Nézegettünk régi freskókat, átfestett, majd rekonstruált képeket, melyeket mindig a korszellemnek megfelelően pingáltak át! Most az eredeti fényében pompázik a templom. (Emlékszem, egyszer ifjonc koromban voltam itt, olyan sötét volt, "fekete" minden, most meg világos, fényes, vidám a templom belseje.)

Barokk...

...nagyon barokk. :)

Az idős atya - mikor a gyerekek már a padokban rohangászással és bújócskával kötötték le magukat - hosszasan mesélt nekünk Endrédy Vendel zirci apát nehéz életéről, a szerzetesek elhurcolásakor és az azt követő szörnyű években betöltött szerepéről. Engem mélyen megérintett, hogy miket élt át ő és és társai ezekben a vészterhes időkben. Arcképe kint lóg a templom falán, testét pedig itt helyezték végső nyugalomra, az apátságban. 

Ezután néhány lépéssel átsétáltunk a Bakonyi Természettudományi Múzeumba, ami a gyönyörű, régi rendház első emeletén található.

Megyünk fel a múzeumba.

Nézelődés a hidegben - nincs fűtve a múzeum télen...

Rengeteg fafaj kéreg-, levél- és termésmintával.

Kukucs!

Na, melyik melyik? Kibogarásztuk egyesével...

A Bakonyban élő állatok és állatrokonaik.

Csillogó-villogó ásványok.

A nem is olyan régen megtalált mamutcsontvázak szintén megtekinthetők itt, más, jégkorszaki leletekkel együtt: 

Gyapjas mamutok, hangimitációval. 

A délelőtt során nagyon megéheztünk. Emlékeztünk rá, hogy egyszer, évekkel ezelőtt milyen hangulatos kis helyen ettünk itt a közelben: a Monostor Falatozóban. Ez csakúgy, mint a múzeum, néhány lépésre található az egész létesítménytől, a főbejárattól jobbra, kívülről tudjuk megközelíteni. Szolid árakon ettünk hamburgert, hot-dogot ebédre. Mellette turistaszezonban egészen biztosan nyitva van a cukrászda, mi ide nem tudtunk betérni, mert decemberben, karácsony előtt zárva volt. 

Ha jó időben mentek Zircre, ne hagyjátok ki az Arborétumot, mert nagyon különleges gyűjteményt járhattok végig! Gyerekek nélkül, vagy nagyobb srácokkal érdemes megnézni a Reguly Antal Műemlékkönyvtárat is!  

Bejártuk a Bakony más vidékeit is, olvasgassatok:
Veszprém gyerekekkel 1. rész
Veszprém gyerekekkel 2. rész
Veszprém gyerekekkel 3. rész
Két nap Bakonybélben 1. rész
Két nap Bakonybélben 2. rész

Két nap Bakonybélben - 2. rész

Két népszerű Bakonybél-közeli kirándulóhely:

• Eltévedés a Kertes-kői szurdoknál, másnap a szurdok valódi bejárása, 
• majd séta a Boroszlán tanösvény rövidített útvonalán.

A sorozat első részét itt találjátok.

Első utunk a Kerteskői-szurdokhoz vezetett volna az új nap reggelén - ha nem tévedünk el. Az autót ugyanott hagytuk, ahol ennek a geoládának a leírója javasolja. GPS nélkül érkezőknek: Bakonybélből elindultunk Pénzesgyőr irányába, Somhegypusztát épp elhagyva egy nagyobb kanyar után Tájvédelmi körzet tábla, itt parkoltunk. Az út felett magasodó Som-hegy szigorúan védett terület, tilos felmenni, a piros kereszt jelzés is az aljában elkerüli. De a Kertes-kői szurdokhoz nem is erre kell menni, hanem balra a szántó mellett a zöld háromszög jelzésen. 

Itt még nem tudjuk, hogy rossz irányba haladunk...

Valamit nagyon elnéztünk a térképen, mert teljesen rossz irányba indultunk. Megzavart minket, hogy a közeli erdőben a fákon látható volt néhány régi jel, amelyekre azt gondoltuk, hogy biztos megint elhanyagolt túraútvonalra tévedtünk, mint egyszer nyáron, Írott-kőnél. 

A régi jelzések összezavartak minket.

Ezek a régi jelek adták a reményt, hogy érdemes tovább menni, hát..., kár volt. Egy-másfél órát biztos elpazaroltunk, mire visszakeveredtünk az autóhoz, ahol megláttuk, merre kellett volna igazából mennünk. Persze addigra a gyerekek már teljesen kiborultak, így inkább a következő célállomás meglátogatását ígértük nekik.

Persze azért így is szép volt kirándulni egyet a napsütésben, csodálatos tájakon.

Nagyon bosszantott minket ez az elfecsérelt idő, no meg az, hogy nem láttuk a szépséges szurdokot, amiért nekiveselkedtünk a túrának. Úgyhogy másnap visszatértünk! 

A szántó mellett kell haladni az erdő felé, a kocsitól balra.

Kis patak, ahová inni járnak az állatok. Láttunk is három őzet!

Ez már a szurdok eleje.

Sziklák a Kertes-kői szurdokban

Szépséges táj, sebes patak. A túraútvonal folytatása azon a keresztbe dőlt,
mohás fán lett volna, ami gyerekekkel járhatatlan terep, ezért visszafordultunk.
(Bizonyára át lehet itt menni száraz lábbal, ha nincs ekkorára duzzadva a patak.)

Mi csak a szurdok legelejét láttuk, hosszabban húzódik befelé, ráadásul az Oltár-kő is itt magasodik valahol egész közel, de ide már nem mentünk fel. A szurdok a bakonybéli Szentkút felől is megközelíthető, egy hosszabb túrával a piros kereszt, majd a zöld jelzésen. 

Fehér és mohás kövek.

Hatalmas sziklák jobbra és balra.

Gombák!

Gyönyörű mohapárna.

A Boroszlán tanösvény bejárását délutánra terveztük. Úgy döntöttünk, csak a 2-2,5 km-es rövidített útvonalat vállaljuk be a gyerekekkel. Nagyon jó döntés volt, mert a szintkülönbség ezen a rövid szakaszon is hatalmas, úgyhogy jól elfáradtunk.

Az autót a Bakonybéltől 4 km-re északra található Gerence-völgyi autóspihenőnél hagytuk.
Ez közvetlenül egy erdészházzal szemben fekszik, egy kis erdei hotel mellett (Odvaskő Hotel).
Tűzrakó, pihenőpadok, kis hidacska... hangulatos piknikezőhely!

Így néznek ki a Boroszlán tanösvény állomásai.

Indulunk a piros jelzésen. Sokat, sokat kell felfelé menni.

Utólag láttam a térképen, hogy ezen a lépcsősoron felfelé haladva, balra tekintve szemfüles szemek esetleg észrevehetik a halomsírokat, mi sajnos ezt nem figyeltük.

Gombaparádé téli napsütésben.

Meg-megcsillan a pókháló-rengeteg.

Pici gyerekek, nagy fák.

Elértük a legmagasabb pontot, innen lefelé
vezet az út az Odvaskői-barlanghoz.

Meredek lépcsőn jutunk el a barlang bejáratához.

Az Odvaskői-barlang is a tanösvény része.

A barlang megtekintése után egy hosszú, igen meredek lépcsősoron érkeztünk le a völgybe.

Kisgyerekekkel nem javaslom a hosszabb túrát, hacsak nem egésznapos kirándulásban gondolkodtok, több megállóval. Kicsiknek épp elég volt a rengeteg lépcsőzés le és fel a rövidített tanösvény-útvonalon. Jobb időben kiváló piknikezési lehetőség kínálkozik a Gerence-völgyi autóspihenőnél.

Két nap Bakonybélben - 1. rész

Bakonybéli szállásunk, látogatás a Pannon Csillagdában és a Bakonyi Erdők Házában, a Szentkút (Borostyán-kút) és a  keresztút.

Veszprémből egyenesen Bakonybélbe indultunk. Mivel már esteledett, aznapra nem terveztünk más programot, így is eléggé ki voltunk merülve. Amíg a gyerekek hátul szuszogtak a kocsiban, ezt fotóztuk útközben:

Valahol a Bakonyban...

Szállásnak Bakonybélben a Sárgarigó Vendégházat választottuk még hetekkel az indulás előtt. A háziak nagyon kedvesek, készségesek, mindenben partnerek voltak. Itt is kaptunk náthás gyerekünknek porszívót, és ha jobb idő lett volna, az apró kis kertet is használhattuk volna, ahol mini szaletli, tűzrakó és hintaágy is van. 

A fatüzelésű központi fűtésről nem nekünk kellett gondoskodni, a háziak kívülről "etették" a kazánt, nem zavarva ezzel pihenésünket. Az öreg ház felújított, de azt a jó öreg dohos szagot erősen lehetett érezni a hideg télben. Ez azonban senkinek ne szegje kedvét, hogy itt foglaljon szállást, a hangulat, a ház központi elhelyezkedése, a háziak kedvessége messze meghaladja ezt az apró kellemetlenséget, ami nyáron lehet, nem is érezhető.

A Pannon Csillagda volt az, amit mindannyian nagyon vártunk! Majdhogynem ezért jöttünk Bakonybélbe... A falu központjában, a Takarékszövetkezet melletti kis utcácskába kell befordulni, s közvetlenül a Bakonyi Erdők Háza szomszédságában találjuk meg a Csillagdát. Egy karácsony előtti, téli hétköznapon nem volt rajtunk kívül senki az épületben, csak az ott dolgozók. Egy élmény volt nyugalomban, csendben - már amennyire a gyerekek hagyták - végignézni a kiállítást. 

Lenyűgöző fotók a falakon.

Űrutazás a mosdókhoz!

Itt aztán lehet tekerni, a kiállítás interaktív.

"Ön itt áll." :)

A Nap megfigyelése. Láttunk napfoltokat és kitöréseket.

A kilátás sem rossz!

Mars-táj óriás fotón.

A kb. negyedórás planetáriumi előadás után felmehettünk a csillagvizsgálóba, ahol egy igazi :) fiatal csillagász mesélt nekünk a Napról, és arról, hogy MEKKORA mázlink van, mert NAGYON RITKA az olyan csodálatos időjárás, mint amiben nekünk sikerült odamenni... Verőfényes napsütés, pára alig, felhő sehol, a legjobb megfigyelő idő. Mi meg csak örültünk, mert mit sem tudtunk róla, hogy ennyire a legjobbkor vetődtünk ide! A Csillagdában körülbelül egy órát töltöttünk, de több is lehetett volna, ha a gyerekek nem türelmetlenkednek.

A Bakonyi Erdők Házába kicsit olcsóbb a belépő, ha a Csillagdában is jártunk előtte. Ez egy pici, rövid kiállítás, maximum 20 perc alatt végig lehet menni rajta, de érdemes, mert nagyon tartalmas az összeállítás. Ezen a helyen kiváló erdei iskolás órákat lehet tartani a gyerekeknek - ha jól láttam, külön terem is van erre a célra kialakítva. Osztállyal érkezve érdemes szakvezetést kérni!

Nézz a szemébe!

Hány éves lehetett ez a fa?

Természetismereti bemutató táblák.

Szagold meg!

Melyik mekkora?

Erdőmérnök úr naplója.

A Bakonybélben megtelepedett bencéseknek állítólag volt egy bejáratott útvonaluk, melyen árkon-bokron-falvakon át szinte egyenesen Pannonhalmára jutottak néhány nap alatt, gyalog. Mi most a bencés-hangulatból nem sokat tapasztalhattunk, mivel a kolostor, az ajándékbolt zárva volt. (A Szent Mauríciusz kolostorról itt találhattok részletesebb információkat.) A templomba be tudtunk ugyan lépni, de ott épp pásztorjáték-próbát tartottak a helyi gyerekek, nem akartuk őket zavarni. Inkább mentünk tovább a Szentkúthoz.

Pásztorjáték-próba Bakonybélben

Klassz pihenőhely a bencések udvarán.

Ez most zárva volt. Itt lehet vezetést kérni a templomba, monostorba és a kertbe.

A Borostyán-kút (Szentkút) története és jelene szorosan összefügg a bencésekkel. Mi egy rövid, alkonyati sétát tettünk itt, ámulva a szépen felújított kis kápolnán és a stációkon. 

Szentkút.

Felújított kálvária. (Régen bordó színű volt az összes, nekem a fehér jobban tetszik.)

A gyertyákat nem mi gyújtottuk meg! Ez egy "élő" zarándokhely.

A folytatásban a Kertes-kői szurdokról és a Boroszlán tanösvényről fogok írni.