2020. július 28., kedd

Barlang, libegő, kisvonat, csónakázás és gyönyörű kilátás Lillafüreden

Nyaralás járvány idején 4. rész



Lillafüredről tudtam - mivel már jártunk itt egy hideg téli napon - hogy nem lesz egyszerű egy napba beleszuszakolni a programjait. Hiába van nyár, hiába könnyebb ilyenkor minden, mégis nehéz azt a rengeteg látnivalót egy napon megnézni, főleg gyerekekkel, nagy melegben. Azért persze megpróbáltunk, amennyit csak lehet, besűríteni a napba. Ki tudja, mikor járunk itt legközelebb? Kezdtünk egy barlangban, aztán libegőzve felmentünk a magaslatokba, ott túráztunk egyet, majd visszalibegőztünk. Ebédeltünk egy szuper helyen, eztán kisvasutazás következett. Innen játszóterezni indultunk, szaladgáltunk a Palotaszálló híres teraszain, végül csónakázással zártuk az élmények sorát... Fárasztó egy nap volt, az biztos!

2020. július 22., szerda

Szilvásvárad a magasból, kétszer

Nyaralás járvány idején 3. rész


Kifejezetten meglepő volt szembesülni azzal a kellemes ténnyel, hogy a járványhelyzet miatt Szilvásváradon kifogtuk az utolsó napot, amikor még nem kell parkolódíjat fizetni. Éljen, éljen! Mekkora mázli! Korán érkeztünk, 9.30 körül ember nem volt még rajtunk kívül a parkolóban. Innen azonnal hegynek vettük az irányt, hogy az aznapra tervezett első komolyabb kihívást még a déli órák előtt teljesítsük. A Millenniumi-kilátóba terveztünk eljutni, gyalog. Egy kellemes tanösvény vezet felfelé, szép tájékoztató táblákkal. 

2020. július 19., vasárnap

Panoráma nyomában, vihar a nyomunkban! - Kirándulás Lázbércen


Nyaralás járvány idején 2. rész

2002-ben egy regnumi tábor keretei között ismertem meg a csodálatos Lázbérci-víztározót és partját. Persze akkoriban, huszonegy éves fiatalként meg sem kottyant a Bánhorváti plébániáról, ahol a szállásunk volt, a Damasa-szakadék érintésével, Upponyon keresztül végiggyalogolni a Lázbérci-tó partján, hogy aztán visszakanyarodjunk (óriási kerülővel) Bánhorváti felé...! De szép emlék! Nyilván ötgyesekes anyaként, kicsikkel, sokkal rövidebb, emészthetőbb túrákat kell szerveznem a családnak. Igyekszünk férjemmel mindig valami olyan célállomást kiszemelni, amiben van valami PLUSZ. Egy szép kilátást ígérő táj, egy jó tanösvény vagy egy kellemes tópart ilyen lehet. A Lázbérci-tó és környéke márpedig hazánk egyik legszebb tája, nem szállok vitába senkivel, ez a véleményem egyszerűen megingathatatlan. Az világos volt, hogy a tavat körbegyalogolni nem lehet, viszont megmutatni mindenképpen szerettük volna, ezért végül kétféleképpen néztük meg: felmásztunk a Kalica-tetőre, így fentről is láttuk, valamint elsétáltunk az Alsó-völgy mentén a tó partjára, ahol egy kis horgászpihenőnél megálltunk, innen fordultunk vissza a kocsihoz.  

2020. július 17., péntek

Nyaralás járvány idején 1. - Bükki szálláshelyünk

Hetekkel a járvány hazai kirobbanása előtt foglaltam szállást nyárra - általában szeretem ezt a feladatot már februárban kipipálni. A COVID-nak ekkor még hivatalos neve sem volt, és épp Vuhanból jöttek a hírek. Olyan messzinek, távolinak tűnt, és mivel a SARS sem jött el idáig, nem hittem, hogy a mi életünket megváltoztatja majd. Pusztán a tömegiszonyom és az építkezésünk okán kissé megcincált idegi állapotom vezetett oda, hogy 
  • kizárólag saját, külön bejáratú, 
  • önállóan bérelhető családi házat keressek 
  • egy nyugalmas helyen, 
  • megfizethető áron.
  • És persze: férjünk el kényelmesen mind a heten.
  • Legyen tisztaság.
  • Plusz: a látnivalók legyenek max. 20-40 pernyi távolságra autóval.

Nyár, szülinap, bicikli, Szaletly - szülőprogram szigorúan kettesben

A karantén senkinek sem volt könnyű. Nem versenyzésből, hanem csak úgy elmesélem, hogy bárki beleképzelheti magát az én helyzetembe: öt gyerekkel, akik közül hárman digitálisan tanultak, ketten pedig folyamatos foglalkoztatásra vágytak, hogyan érezhettem magam egy építkezés befejező szakaszában, amit a végén megfűszereztünk egy költözéssel. No, hát egy ilyen nehéz életszakasznak értünk a végére az ún. nyitással egy időben. Férjem születésnapja, ami idén az utolsó hármassal kezdődő, kicsit mellékvágányra került, a fentiek miatt. Arra jutottam, hogy azzal ajándékozom meg őt, amiből az utóbbi időben a legkevesebb jutott nekünk: közös idővel. És ha már közös idő, legyen finom vacsi is hozzá, egy kultikus helyen. A régi Thököly étteremben tartották szüleim a lakodalmukat, éppen 40 évvel ezelőtt. A családi kötődés, és az, hogy a hely újranyitott, ráadásul a kedvenc, általam sok éve követett lakberendező, a Térkultúra blog szerkesztője, Nikoletti Petra családja újította fel és üzemelteti, arra sarkallt, hogy a lehető leghamarabb próbáljuk ki az ötletes nevű Szaletlyt. A közös vacsorát összekötöttük a kedvenc közös hobbinkkal, a biciklizéssel: Újpestről a Szaletly kb. 35 perc alatt kényelmesen, izzadásmentesen letekerhető távolságra esik.