Megfáradt szülők sétája a Sas-hegyen

Jártunk már a Sas-hegyi Látogatóközpontban, egészen pontosan egy héttel a felújított épület megnyitása után, 2012 tavaszán. Annak, hogy miért nem írtam róla eddig, egyetlen oka csupán az volt, hogy szinte alig emlékeztem valamire. Nem maradtak bennem emlékfoszlányok, mert a szűk tanösvényen, melyen csak elvétve van védőkorlát, folyamatosan a gyerekek épségére koncentráltam, a kilátóponton pedig nem láttam semmit a nyűglődő és össze-vissza rohangászó gyermekeink miatt. Most, hogy kaptunk fél nap szabadságot a nagyszülőktől, elmentünk kettesben, illetve jobban mondva hármasban, de baba barangolónk végigaludta a hordozókendőben a sétát. Tudtam végre a lényegre koncentrálni: hosszasan nézni a várost a kilátópontról, elmélyülni a látogatóközpont kiállításában és figyelni túravezetőnk értékes információira.

Villa Bagatelle és Happy Family

Kép forrása: a Villa Bagetelle FB oldala

Bloggertalálkozóra hívtak, elmentem, és írtam is róla egy szuper bejegyzést még szombat este. Kb. 2,5-3 órányi munkám volt benne, mikor az egész gondolt egyet és nyomtalanul elszállt. Biztos Veletek is előfordult már ilyen. Hihetetlenül bosszantó, főleg, hogy ezen órák helyett akár aludhattam volna. Sajnos ezen a héten egészen biztosan nem lesz erre újabb 3 órám, így rövidített formátumban beszámolok az ott látottakról, hallottakról, mert az idő halad, én pedig felejtek.

(Nem csak) Szülőprogram: Goldberger Textilipari Gyűjtemény

Tavaly a Kossuth Rádió A hely c. műsorában volt egy sorozat a Goldbergerről. Főzés közben hallgattam, és bizony alig vártam a lehetőséget, hogy eljussak ide, mert nagyon megtetszett a rádióműsor alapján a múzeum. Az Idegenvezetők Világnapja alkalmából ingyenes, és rendkívül részletes vezetés kiváló lehetőségnek bizonyult arra, hogy alaposan megismerjem a helyet és bemutassam Nektek!

Gyülekező a múzeum gyönyörű barokk épülete előtt. 

A régi Goldberger épületek ma többnyire különböző irodaházaknak adnak helyet.

Figyelemreméltó modern belső tér.

Szépséges enteriőr.

Ruhatár.

Szerencsére a fotózás ebben a múzeumban engedélyezett, így saját képekkel illusztrálhatom a cikket. A régi Textilmúzeum ellehetetlenült alapítványától vette át az Óbudai Múzeum a helyet. Nekikezdtek a felújításnak, a gyűjtemény teljes újragondolásának. 2013-ban nyitotta meg kapuit az új, minden 21. századi igényt kielégítő kiállítás.  

A vezetés elején kaptunk egy áttekintést a Goldberger család családfájáról és a gyár fejlődéséről. Az első teremben az iparos család első korszakával ismerkedhetünk meg, amikor még "csak" a kékfestéssel foglalkoztak. Az épület és a Duna közötti füves területen szárították a hatalmas vásznakat festés előtt és után. 

A kékfestés fázisait bemutató installáció. Kemény fizikai munka ez a könnyűipar!

A mintázás igazi felelősségteljes feladat volt, mert úgy kellett megoldani, hogy ne látszódjon az illesztés. A minőségellenőrzés már ebben az időben kialakult: több kézen futott át az anyag, míg eljutott a vásárlóig, és bizony igyekeztek a lehető legkiválóbb minőséget kiadni a kezeik közül. 

Mintázófák, ekkor még fából kifaragva. Francia mesterek járták Európát,
minden műhelyben eltöltöttek néhány napot, hetet, kifaragták
a mintázófákat, és így jutott el a magyar asszonyokhoz
a legfrissebb párizsi divat szerinti mintás anyag.

A második korszakról szóló teremben már láthatunk egy nagy gépet, melyet külföldről hozatott az egyébként minden vagyonát a cégbe beforgató Goldberger család. Egyik generációban született 17 gyermek, akik közül mindegyik életben maradt és ki-ki a maga természetének megfelelő hivatást kitanulva kamatoztathatta tehetségét a cégen belül: jogász, kereskedő, iparos... kiből mi lett, mind a családi cégen belül maradhatott.

Színezd ki a család címerét!

Rakj ki egyszerű mintákat!

Itt már réztűkből rakták ki a mintákat.

Egy korabeli gép, ami a kékfestő technikát
emelte magasabb szintre...

... és már az olajnyomást is tudta. (Mert ez itt nem hímzés.)

A harmadik korszak igazi fellendülés volt! Ekkor már hatalmas gyárépületek vették körül a kedves kis barokk épületet.

Épülnek a gyárak, benne dolgoznak a "családként" összetartó,
munkáltatóik által is nagyrabecsült gyári dolgozók.

Fejlődik a technika, rétegesen is lehet már az anyagra nyomni az új gépek segítségével.

A harmadik korszak bemutató terme.

A fénykorban kevésnek bizonyult az óbudai hatalmas gyárterület. Ugyanis Goldberger Leó forradalmasította a magyar textilipart azzal az ötletével, hogy a sokszor nem megbízható külföldi import textil helyett nyomjanak magyar munkaerő által előállított magyar anyagra. Így jött létre a kelenföldi Fonó és a Szövőgyár. Ezekben az épületekben már nagyon sok nő is dolgozott.

Később Leó Párizsba küldte ki egyik emberét, hogy kitanulja a mintatervezést, aki a tudást hazahozván továbbadta azt tehetséges kollégáinak. Ezért egy idő után már a minták is hazai fejekből pattantak ki.  

A Szövőgyár gépeinek működése.

Mintagyűjtemény.

Ezek közül talán már néhány ismerős lehet.

A híres Bremberg-selyemből készült pongyola.
Világkiállításokon volt sikertermék.

A háborúban maga Goldberger Leó az utolsó pillanatig nem hitte el, hogy létezik az a lista, amelyen ő a hatodik, és hogy tényleg el fogják őt vinni a németek. Bízott a barátaiban, és nem hitt a "vészmadaraknak". S bár a gyárat minden okos óvintézkedéssel megpróbálta megóvni a háború lehetséges következményeitől - sikerült - őt tényleg elvitték a németek. 1945-ben halt meg. Gyermekei közül többen megpróbáltak a háború után visszatérni, és újraindítani a termelést, de az ötvenes években mindent elvett tőlük az állam. Ekkor megindult a hanyatlás.

Az x-éves tervek...

Ismerős otthonkák?

Az utolsó kis teremben egy filmet nézhetünk meg. A Goldberger Friderikával készült interjúkból összeválogatott kisfilm után egy reality show-ba csöppenünk, ahol a gyár teljes szétszedését mutatják be. Nagyon szomorú látvány, mégis érdemes megnézni: miből mi lesz.

Az épületegyüttes - részben - új életre kelt, s ma is használatban van. Igaz, nem textilipari tevékenység zajlik bennük.

Köszönöm a múzeumnak az élményt, és dolgozóinak a rengeteg gyűjtést és munkát, amit ebbe a kiállításba fektettek. Szívből ajánlom az installációk alapos megismerésén túl  a múzeumpedagógiai foglalkozásokat és a szakvezetést! Ez a múzeum számos interaktív eleme miatt nem csak felnőtt program! Honlapja: Textilmúzeum

Beszámoló a 2015-ös Utazás Kiállításról

Bejutottam az idei Utazás Kiállítás szakmai napjára. Ez nem csak azért volt jó, mert kedvet kaptam néhány méltatlanul elfeledett, illetve kevésbé felkapott hazai tájegység meglátogatására. Hanem azért is, mert a számtalan (3 nagy szatyornyi) szórólap, prospektus mellett rengeteg képet és tapasztalatot gyűjtöttem, amit most megosztok Veletek.

Szakmai okokból kifolyólag nem ez volt az első Utazás Kiállítás, melyen jártam életemben. Ezért rögtön mondom is a praktikus tudnivalókat.

1. Ha tehetitek, ne autóval menjetek, mert 1800 Ft a napi parkolási díj. Az egész környéken, kerítésen kívül is (!!) elkérik ezt a pénzt - legalábbis nekem két fickó is ezt állította, elhittem nekik.

2. Miután bejutottatok a kiállítás területére, első lépésben keressétek fel a ruhatárat (idén a nagyszínpad melletti akváriumok előtt elhaladva fogjátok megtalálni) és azután, hogy megszabadultatok kabátotoktól és esernyőtöktől, kedves szavakkal barátkozzatok össze a ruhatáros lánykával. Tudassátok vele előre, hogy fogtok hozni bizonyos időközönként "szállítmányokat", amiket legyen kedves megőrzésre bevenni. Így nem kell sok-sok kilónyi prospektussal órákon keresztül málházni. Láttam nem egy, nem két embert gurulós kisbőrönddel, piacozós gurulós táskával közlekedni, megértem, komolyan megértem, miért hozták! :) Én azonban maradtam a kedves ruhatáros lány előzékeny segítségénél - néhány zacskót vittem otthonról, ezektől szabadultam meg kb. óránként.

3. Vigyetek inni- és ennivalót, mert elképesztően drágák a büfék. Vannak viszont ingyen kóstolók itt-ott, amibe bele lehet futni (pl: gyulai kolbász, szatmári szilva és alma, szegedi halászlé, kézműves sajtok, a legkülönlegesebb kóstolásom a búzacsíramálé volt). Szakmai napon nekem még tömeg nélkül is sikerült elcsípnem néhány finom falatot. Erre azonban nem lehet alapozni az egész napot, szóval érdemes készülni, vagy a drága és ócska ételre lélekben felkészülni.

4. Ne féljetek odamenni egy-egy pulthoz! Akkor sem, ha unott arcú illető ücsörög ott - lehet, hogy már 3 napja teszi ezt, Te is unnád. Ha elkezdtem beszélgetni, vagy kérdeztem valami egyszerűt, a többség tapasztalataim szerint azonnal "felébredt", és szívesen adott információt. És tényleg érdemes belefogni a beszélgetésbe. Így sok-sok érdekességet megtudhatsz, amelyek nincsenek benne egy kiadványban sem, nem szerepelnek egy szórólapon sem. 

Ilyen beszélgetésekből tudtam meg például, hogy az Őrségben, Szőcén, ahol 2013 tavaszán mi is jártunk, mert egy hihetetlenül különleges tőzegmoha-láp található a falu végén, építettek egy Lápok Házát, mely tavasztól ismét várja a látogatókat. Mivel csökkentett üzemmódban működött eddig, érdemes érdeklődni érkezés előtt a nyitvatartásról. Vagy: Ópusztaszeren hatalmas, óriási beruházások zajlanak éppen, ezért most oda nem érdemes menni, sokkal inkább megéri kivárni az újítások átadását, melyek legkésőbb nyárra egészen biztosan elkészülnek. Felépítik ide a birtoktulajdonos Pallaviciniek kápolnáját és kálváriáját eredeti tervek szerint, de a Rotunda mellé épül egy 21. századi, kissé futurisztikus hangulatú új látogatóközpont is. Érdemes beszélgetésbe kezdeni egy-egy pultnál!

Személyes kedvencem a Nemzeti Parkok pultja volt, ahonnan azt hiszem, minden kiadványból hoztam egy példányt, és megtudtam, hogy márciusban sok barlangba nagy kedvezményekkel lehet majd lemenni. Sajnos róluk nincs fotóm, de a Tisza-tavi Ökocentrumot lekaptam, ha már úgyis nemrég írtam róluk:

A többség azért nem készül ekkora standdal és akváriummal. :)

A nagyszínpadnál előadást hallhattam a Miskolctapolcán elindult gigantikus fejlesztésről, mely az AvalonPark nevet kapta, és idén ősszel már meg is lehet majd szállni a most épülő, színvonalas rönkházakban. 

Komoly bejelentések az Avalon Park részéről, Ördög Nórival.

Kint van a kiállításon a Tájak Korok Múzeumok sorozat csapata, illetve a Carthographia pultjánál 20%-os kedvezménnyel lehet hozzájutni a legkülönfélébb térképekhez és útikönyvekhez. Érdemes kihasználni a lehetőséget!

Az idei díszvendég Székesfehérvár.

Óriásbábok, melyek dudaszó kíséretében közlekednek is. :)

Láttam hastáncos bemutatót, és óriásbáb-felvonulást, melyet a hazai díszvendég, Székesfehérvár szervezett. Közelről szemléltem a kiskunhalasi csipkekészítő hölgy finom mozdulatait, illetve a jászsági asszonyok jókedvű hímezgetését. Megnéztem felülről a LEGÓ-ból kirakott óriás Magyarországot, amit aztán a lelkes legózók elkezdtek töltögetni, nagyon jópofa! Utólag már sajnálom, hogy én nem töltöttem ki egy négyzetet sem, pedig lett volna rá időm. :( 

LEGO Magyarország!

Itt látszanak a méretarányok, és a már elkészült részletek.

Itt lehet kirakni egy-egy négyzetnyi felületet.

A gyerekeknek is jut a legóból!

És persze egyáltalán nem utolsó sorban hazahoztam egy rakás prospektust, feldolgozásuk a következő hetekben fog zajlani. Azt hiszem, bakancslistánk idén sem lesz rövidebb! Álljon itt még néhány kép befejezésként:

A külföldi standok több helyen igen nagy lélegzetűek.

A külföldi díszvendég idén Románia.

Az elérhetetlen álom......... (belülről meg lehet tekinteni, érdemes.)

Exkluzív szülőprogram: Vasárnapi svédasztal, azaz Sunday Brunch a Corinthiában

Előre beharangozom: minden cégvezető ezt adja karácsonyra! Sunday Brunch, azaz vasárnapi svédasztal egy neves fővárosi szállodában… Mi már másodjára kaptunk ilyen formán minőségi időt karácsonykor férjem cégétől, és az a jó benne, hogy a voucher érvényessége egy év! Tehát eldönthettük, hogy a rendelkezésünkre álló 52 vasárnapból melyik a legmegfelelőbb nekünk. 

Kilátás fentről.

Amennyiben nem ezt kapjátok a cégtől vagy mástól ajándékba, és saját zsebből kellene állni, azt javaslom, hogy kerek évfordulót, vagy nagy eseményt ünnepeljetek ilyen módon, mert sajnos elég drága. Bár nem tudom… ha belegondolok, hogy 8900 Ft/ fő, de ebben minden benne van, az italfogyasztás is, akkor nem is olyan vészes. Főleg, ha azt nézem, mennyire különleges a hely és exkluzív az ételkínálat. (gyerekeknek 6 éves korig ingyenes, 6-14 éves korig 50 %-os árat számítanak, (Ha eldöntöttétek, mikor mennétek, érdemes előtte odatelefonálni, és asztalt foglalni a biztonság kedvéért.)

Itt mindent meg lehet kóstolni, ha csak egy falatot szeretnél valamiből, akkor is. Végig lehet enni az „étlapot” szép sorjában, önkiszolgáló módon. Mi eddig mindkét alkalommal tettünk egy kört az elején, felmértük, mi vár ránk az asztalokon, aztán nekálltunk: előételből egy pici, levesből néhány falat, főételből ami jól esik, akár több fogás, de mindenből kevés, hogy a lehető legtöbb ízt megkóstolhassuk. Sajttál, gyümölcsök, s a végén jött a valódi dőzsölés... a desszertek. Ezekben elmerülni valami gyönyörűség. Csak ültünk az asztalnál, majd kipukkadtunk, s sóhajtozva emeltük a szánkba a különböző idénygyümölcsökből alkotott finomságokat, csokis desszerteket, tiramisut. A desszerteknél minden adag nagyon pici, ezért lehet ennyi mindent kóstolni. Számomra mindkét alkalommal ezek a cukrászkészítmények voltak a nap fénypontja, de ez biztosan azért van, mert nagyon szeretem az édességeket. Fagyi és óriáspalacsinta is lett volna, de ez utóbbira már egyáltalán nem futotta az erőnkből.

Ez is az átrium felülről, mi itt ettünk, nagyon hangulatos, szólt az élőzene közben.

Böjt idején hanyagoljuk ezt az ötletet, mert nem fogjuk megállni fogadalmainkat… viszont valamit megünnepelni kiváló alkalom lehet. Más szállodák, éttermek is kínálnak hasonló elven működő vasárnapi ebédeket, érdemes körbenézni, hátha máshol hasonló színvonalat kapunk olcsóbban. Számunkra az ajándék jellege miatt nem volt választási lehetőség helyszínek között, de ezt mi egyáltalán nem bántuk, mert szuper a hely, az ételek minősége és a kiszolgálás is.

Végül álljon itt egy idézet az egyik kedvenc blogomról, az Egy nap a városban-ról, ők is kipróbálták a Sunday Brunch intézényét, csak ők a Marriottban. A számla végösszegéről elmélkedik Csaba, a blog egyik írója.

„Ha úgy nézzük, hogy mit kapunk érte a boltban, sok. Ha úgy, hogy mekkora esélyünk lenne elkészíteni akár csak egyet is a kipróbált fogások közül hasonló minőségben otthon, már barátságosabb. Ha meg azt, hogy mennyibe kerülne ennyiféle ételt összeütni a konyhánkban, vagy megkóstolni akárcsak a töredékét is ennek egy jó étteremben, akkor viszont kimondottan olcsó. Az árban ugyanis benne van háromórányi szabad zabálás, amikor az ember nem nézi, hogy mi-mennyibe kerül, sem az ételnél, sem az italnál, a bornál, a kávénál, mert minden benne van az árban, és közben nemcsak jóllakunk, de olyan finomakat is eszünk, hogy tényleg elégedetten távozunk.”

Szülőprogram: Petőfi Irodalmi Múzeum és Café Pio

Sok „otthonülő” (ülő??? haha!) anyukatársamhoz hasonlóan én is ki vagyok éhezve a kultúrára. Férjem más okokból – rengeteg munka – szintén. Így hát örömmel fogadta az ötletemet egyik péntek délután, amikor kaptunk néhány óra szabit a nagyszülőktől, hogy menjünk el a PIM-be. 
(A rossz minőségű fotókért elnézést, a neten találtam őket, a kiállítások területén nem szabad fotózni.)

Petőfi Irodalmi Múzeum

Nyáresti koncerten, előadáson már jártunk a kertjében, de soha nem láttam még a kiállításokat, holott minden nap erre gyalogoltam el annak idején gimibe. A Károlyi Palota felújított épülete már önmagában nagy élmény. Kiállításokkal megpakolva pedig: vigyázat! Időrabló! J

A Weöres 100 miatt választottuk ezt a múzeumot, de bevallom arra a kiállításra jutott a legkevesebb időnk, úgyhogy még tervezek visszamenni a zárásáig (2014. június 1.). Úgy eltelt az a két óra a Petőfi- és a Karinthy-emlékkiállításban, hogy észre sem vettük.

... egy szóval jellemezhető: Petőfi!"

A 2011-ben felújított, „újratöltött” Petőfi állandó kiállítás (pontos címe: „Ki vagyok én? Nem mondom meg…” – Petőfi választásai) lebilincselően érdekes tényekkel ismerteti meg a látogatót. Nem egy hagyományos kiállítás: interaktivitásával követi a 21. századi „követelményeket”, a próbáld fel, lépj bele, ülj mellé, tapintsd meg, találd ki, hallgass bele elveket alkalmazva. Letölthető okostelefon app-jával is megfelel a mai trendeknek. Kilépve a tankönyv száraz, rég feledett ismereteiből a kor viseletének felpróbálásával, a személyes tárgyak szemrevételezésével olyan közel kerültem a leghíresebb magyar költőhöz, mint még soha. 

A kiállítás egy részlete

Megértettem dolgokat, összeállt például a fejemben, hogy Petőfi jómódból jött lázadó volt, a kor szellemével és édesapja akaratával ment szembe azzal, hogy vándorszínésznek, majd katonának állt. Hihetetlenül gyorsan tudott szerelemre lobbanni (ebben a témában Nyári Krisztián Így szerettek ők c. könyvében is szól róla egy fejezet), rövid élete alatt több azonnali lánykérést produkált. Végül társadalmi különbségeik ellenére Szendrey Júlia volt hivatott elviselni a forradalmár, de akkor már önfenntartó író különcködéseit, s tette mindezt igaz szerelemmel. Nem lövök le mindent, csak még egy dolgot: a „Kihágások” feliratokat minden teremben olvassátok el, mert elképesztő, hogy Petőfi mennyi csínyt követett el gyerekként, ifjúként és fiatal felnőttként is!

Szendrey Júliával közös otthonuk tárgyai

A „Petőfi újratöltve” blogon érdekességeket találtok a kiállítás kulisszatitkairól. A kiállítás területén számos múzeumpedagógia program hívogatja az osztályokat, csoportokat óvodáskortól középiskoláig.

Egy komor terem 1849-ről

A Karinthy-emlékkiállítás vidám színei, a sok rajz és mozgókép kicsit feloldotta a Petőfi-kiállítás utolsó két termének komorságát, s szintén lebilincselően érdekes volt. 

A kiállítás még mindig megtekinthető, pedig már 2014-et írunk.

Nagyon szeretem a Tanár Úr, kérem! című művét, itt persze idéznek is belőle rendesen. A nagyobb teremben érintőképernyős játékra hívják a látogatókat, jelentem Steinmann lettem két játékban! J 

Osztályterem Karinthy rajzaival, füzeteivel, fotóival

Két okból nem tudok hosszabban írni erről a kiállításról: az egyik, hogy eleve nem olyan hosszú, a másik, hogy itt kaptunk észbe, hogy negyed óránk maradt 18.00-ig a Weöres időszakos kiállításra!

Sajnos a kép nem adja vissza, hogy ez mennyire érdekes élőben.

Mondanom sem kell, negyed óra semmire nem volt elég. Főleg hogy az egyik őrző néni megfenyegetett, hogy neki már 17.45-kor le kellett volna kapcsolnia a gépeket – az egész kiállítás szívét-lelkét az interaktív képernyők és az azokra kitalált speciális játékok adják. Még sehol nem láttam ilyet, és teljesen el voltunk ájulva a férjemmel, hogy miket építettek bele a kiállításba. 

Személyes kedvencem.

Minden csupa dizájn és ötlet, büszkén olvastam a kiállítás végén a stáblistán, hogy egyik regnumi ismerősöm vezette azt a dizájncsapatot, akik készítették. Gratulálok, Mihalkov Gyuri! (Kár, hogy nem állandó kiállítás, Weöres is megérdemelné.)

18.00-kor úgy raktak ki minket a múzeumból, hogy utánunk a ruhatáros srác már kapcsolta le a villanyt. J

A Café Pióba úgy keveredtünk, hogy a metró felé ballagva arra gondoltunk, fagyizással kellene kitöltenünk a hátramaradt rövid kis időt, és itt ki volt írva az üvegre, hogy van fagyi. Hát, nem volt (állítólag két hét múlva lesz), mindenesetre kávézni tudtunk. Beültünk a sarokba a feszület és Pió atya próféciája alá, jó volt. J 

Az Ecclesia üzlet helyén...

Érdekes érzés a valaha volt Ecclesia üzlet (melyben sokszor vásároltam) egy sarkában ücsörögni, egy teljesen újragondolt térben körbenézni, és „szerzetes kávét” szürcsölgetni.

Ritkán járok a Belvárosban, férjem meg csak átszáll itt, úgyhogy egyikünk sem tudta, hogy a kávézó annyira új, hogy több netes újság mostanság cikkezik róla.  

Az Index cikke

A Magyar Hírlap cikke

A Magyar Narancs cikke

Arra gondoltam, hogy máskor is megosztom Veletek, ha ajánlanivaló "szülőprogramot" csinálunk, azaz jó randihelyszínt találunk. Végülis a kettesben töltött minőségi idő ugyanúgy a család javát szolgálja, mint amikor a gyerekekkel barangolunk.