Virtuális ismerkedés a nádas élővilágával - a fonyódi Berek Világa Látogatóközpont

A Berekről az én korosztályomnak talán még Fekete István művei jutnak eszébe. Most, hogy már oly kevés iskolában "kötelező" a Tüskevár és a Téli berek elolvasása, egyre kevesebb gyerek kezébe kerülnek ezek a remekművek. Pedig milyen szép a nádasban zajló rendkívül eseménydús történésekről olvasni, főleg egy 14-15 éves fiú szemével! Milyen fantasztikus lehet azt testközelből megélni! Mekkora szerencséje volt Tutajosnak és Bütyöknek, hogy Matula volt a mesterük! Mivel egy Matula-féle "mentor" egyre kevesebb és kevesebb ifjúnak adatik meg, van létjogosultsága a fonyódi látogatóközponthoz hasonló intézményeknek. Ezeken a helyeken a mai ifjak játékosan, interaktív eszközök segítségével, saját ritmusban ismerkedhetnek egy olyan világgal, ami számukra - sajnos - egyre távolibb és megfoghatatlanabb. A Berek Világa Látogatóközpontban bár csak egy kis szeletét láthatjuk annak, ami valójában a Nagy-berek, és mindössze egyetlen terem az egész, mégis, gyerekekkel vagy gyerekek nélkül is el lehet tölteni itt akár egy-másfél órát is olvasgatva, filmeket nézve.

Hanginstalllációk és hologrammakettek - a somogyvári Szent László Emlékhelyen jártunk

Jó ideje terveztem már, hogy elkanyarodunk erre a gyönyörű helyre, hiszen minden évben töltünk néhány napot a közeli Fonyódon. De amikor hétágra süt a nap, negyven fok van, és a gyerekeket nem lehet kihúzni a vízből, mondogassam a családnak, hogy menjünk már el Somogyvárra? Nem... azért még én sem tennék ilyet. Ebben az évben viszont egy borús nyári napon, két szemerkélő esős időszak között, ráadásul úgy, hogy a nagyatádi kemping felől érkezve szinte útba esett - végre eljutottunk a Szent László Nemzeti Emlékhelyre. A gyerekek - mert nálunk is van ilyen - mégis sztrájkba fogtak. Ők nem szállnak ki. Ők már előre utálják ezt a helyet. Némelyeket meg tudtuk győzni (khm... zsarolni) egy jégkrém elfogyasztásának közeljövőbeli ígéretével. Ám volt, aki inkább a kocsiban maradt volna. Így a parkolót egy kisebb drámai jelenet átélése után, végül teljes létszámban hagytuk el, de a mosoly az arcomon nem volt őszinte. 

Süti-fagyi, tóparti séta és kilátó Nagykanizsán

Rettenetesen nagy eső volt Kaszón, biztonságos helyre behúzódva megvártuk, míg elzúg felettünk a vihar. Ezután konstatáltuk, hogy egy-két óráig most nem érdemes kültéri progamban gondolkodni, mert minden csupa víz, és a levegő is erősen lehűlt. Becéloztuk hát Nagykanizsát (kb. 25-30 perc kocsival), hogy ott cukrászdázzunk egyet a gyerekek nagy örömére, majd - miután kisütött a nap - a Csónakázó-tó körül terveztünk sétálni és a híres, irtó magas kilátót is szerettük volna megmászni. Nagykanizsán olyan jól éreztük magunkat, hogy még a hamburger-vacsorát is a tóhoz rendeltük, hogy ott piknikezhessünk! 

Lombkoronasétány és kirándulóközpont Kaszón

Kaszón már kétszer jártunk. 2018-ban, zselici üdülésünk idején kirándultunk errefelé, el is kezdtem írni egy sorozatot arról a nyaralásról, de befejezését elvitte az élet, elsodorta a kialvatlan hétköznapok nehézsége. Így ebben a bejegyzésben kétféle fotó fog szerepelni: egy 2018-as kiadás és egy 2022-es, majd jelzem melyik melyik. Idén a kempingből mindössze 15 perces kényelmes kocsikázással értük el Kaszót. Előzetes tájékozódásunk után megtudtuk, hogy a kisvonat idén nyáron csak előre jelzett napokon jár, és akkor is csak oda-vissza lehet vele menni, a Baláta-tó körüli pallósoros, idegenvezetéses csodasétát felejtsük el, kiszáradt a tó. Persze, tudjuk mi az aszályhelyzet az országban, de ezt a tényt valahogy különösen szívfacsaró volt meghallgatni. Vigasztalgatott a hölgy a telefonban, hogy volt már ilyen, és a tóban élő különleges roverevő hínárok behúzódnak ilyenkor mélyre, és ha ismét visszatér az élet a vízzel a tóba, előbújnak. Legyen így. Addig is, bemutatom Nektek, mit láttunk Kaszón.

Nagyatádi Castrum Kemping és a Thermal Fürdő

 

- Somogyi kempingteszt - 

Ahogy azt a blogot régebben követő Olvasóim jól tudják, nincs gondunk a kempingezéssel, bármilyen körülményes is nagycsaládosan kempingezni. Tavaly a Mecsekben töltöttünk néhány napot sátrazással egy nagyszerű, családias kempingben, idén viszont a Somogyban keresgéltünk jó kempingek után. Ennek prózai okai közül az egyik az volt, hogy nagyfiam külföldről érkezett haza ott létünk alatt, és őt "átvenni" az M7-es egyik pihenőjében egy somogyi címről érkezve sokkal kényelmesebb, mint Dél- vagy Kelet-Magyarország felől közelíteni. A másik oka még prózaibb: a nagycsaládos nyaralást Fonyódon folytattuk, és egészen egyszerűen kevesebbe került így a benzin, két egymáshoz viszonylag közeli helyszínen "tábort verni".

Bakancsos kirándulások Telkibánya közelében

Két dolgot tudtunk biztosan, amikor elhatároztuk, hogy kettesben is visszamegyünk a Zemplénbe. Az egyik: sokat pihenünk fizikailag és szellemileg. A másik, hogy mindemellett túrázunk - nekünk egyébként a túrázás is pihenés kategória bizonyos keretek között. A természet részének lenni legalább annyira testet-lelket feltöltő élmény, mint passzívan pihenni.