Születésnap a Pálinkamúzeumban

Egyszer már meséltem Nektek arról, mekkora sikere lett a kimozdulós születésnapi ajándékunknak, amit férjem Édesapja kapott tőlünk két évvel ezelőtt. Akkor az Orsós Magnómúzeumba látogattunk el vele, egy egész napos családi kirándulás keretében. Idén ismét élménnyel leptük meg Papát, egy másik hobbijával kapcsolatban: Visegrádra vittük el a Pálinkamúzeumba. De előtte ettünk egy jót az Apátkúti-völgyben, utána pedig a gyerekek legnagyobb örömére nem hagyhattuk ki a bobozást! 

Az Apátkúti-völgy télen

Régóta szerettük volna meglátogatni egy kedves közösségtársunkat, aki a visegrádi Szent Kozma és Damján Rehabilitációs Szakkórházban gyógyul. Végre eljött a téli szünet egy olyan szakasza, amikor már nem hajtott sem az ünnepi előkészület, sem semmilyen családi találkozó, sem a szilveszteri buli szervezése, tényleg semmi. Sőt, néhány napnyi otthoni pihenőn is túl elérkezettnek láttuk az időt, hogy szokásunk szerint kimozduljunk, és a látogatást egybekössük egy hangulatos, napsütéses, rövid téli kirándulással. Mivel nem lett volna sok időnk a szabadban tartózkodni, mindenképpen ismert helyre vágytunk, így esett a választásunk az Apátkúti-völgyre, néhány percnyire a szanatóriumról.

Nyári és őszi időben jártunk már erre, télen azonban még soha. Ezúttal az autót nem hagytuk az Panoráma úti elágazásnál (mint egyszer ősszel), hanem kihasználtuk, hogy a rétig be lehet hajtani, ott tettük le a parkolóban, az Ördögmalom étterem előtt. A Telgárthy-rét játszótere így fest télen:

A Telgárthy-rét téli arca. Visegrád, Apátkúti-völgy.

A háttérben látható bódék újonnan kialakított WC-k. Nagy szükség volt rájuk,
korábban mindenki az étterem mosdóját használta...

A patak egy-egy szakaszon befagyott, nagy móka volt kavicsokat, botokat dobálni rá, és figyelni, hol korcsolyázik, hol süllyed el a bedobott tárgy. 

Jégtáblák a patak nyugalmasabb szakaszain.

Megnéztük a pisztrángos tavakat, bemenni nem lehetett, de kívülről is jól látszódott, mennyire befagytak.

A háromból két tó majdnem teljesen befagyott.

Jutott idő egy kis hógolyózásra, valamint kinéztük a helyet a betervezett tavaszi bográcspartinkra. 

Kedves cicák jöttek a közelünkbe néhány jó szóért és simogatásért.

Fahídról még izgalmasabb a patakba dobálni!

Hiába a verőfényes napsütés, hiába az átmozgató séta, bizony jó átfáztunk! Nagyon jól esett a falu központjában, közvetlenül a kis katolikus templom mögött található Don Vito Pizzériában megmelegedni! (Olcsóbb "kis beülős" majdnem ugyanott: Piknik Falatozó a templom főbejáratával szemben, érdemes elindulás előtt érdeklődni, hogy nyitva vannak-e, itt hamburgerezni, lángosozni, palacsintázni lehet, egyszer teszteltük.)

Pizzáink elkészültét várva a Don Vito pizzéria kemencéje előtt.

Don Vito - hangulat.
(Ebédidőben teltház volt!)

Ez pedig már a szanatórium csodálatos kertjéből a kilátás:

   

Végül álljon itt egy kis ismertető a völgyről és a rétről:

Katt a nagyobb képért!

Játszóterezés a Mogyoró-hegyen

Ki a természetbe! Sokszor érezzük ezt a férjemmel, szinte egyszerre. Valahogy mindig ősszel jut eszünkbe nagy kedvencünk, a Mogyoró-hegy, ahol pénz, belépők és nagyobb tömeg nélkül, kevesebb mint egy órányira az otthonunktól kikapcsolódhatunk, sétálhatunk, nagyokat szippanthatunk a friss levegőből, és engedhetjük a gyerekeket rohangálni a hatalmas, lankás domboldalon elterülő játszótér fa játékai között.
 

Legutóbb egy vasárnapi ebéd közben kérdezték meg a (jól szoktatott J) gyerekek: ma hova megyünk kirándulni? Semmi különöset nem terveztünk aznapra, de két falat csirkecomb között valakinek eszébe jutott, hogy tavaly nem csúsztuk le az összes lehetőségünket a visegrádi bobpályán, hátha érvényes még az a jegy (egy évig fel lehet használni a bérleteket)! Uccu neki, már pakoltam is a hátizsákot: egy óra múltán egy rövid autóban alvást követően a Mogyoró-hegyi játszótéren játszottak a srácok. Kár lett volna kihagyni a szikrázó napsütést, a 22 fokos őszi meleget!

A játszótéren sok hasonló gondolkodású család kisgyerekei másztak a játékokon. A fa játékok nem azok a városi csilli-villi EU-s játszóterek, sokkal inkább bízzák a gyerekek fantáziájára a dolgokat. A mieink pl. az ott töltött kb. 40-50 perc alatt voltak masiniszták, kalauzok, utasok, hajóskapitányok, viharban cikázó hajón matrózok.

Mission Impossible

Mikor láttuk, hogy nekik is elég a játékból, nekünk is elég az egy helyben ácsorgásból, sétálva tovább indultunk a vadaspark felé, ahol őzeket, szarvasokat és muflonokat figyelhettünk meg, éppen ettek.
 

A szépszemű őzike nem félt tőlünk.

A vadaspark oldalában van egy hosszú lépcső, ez vezet fel a fenti játszótérre, ahol szintén fából készült játékok várják a gyerekeket.
 

A fenti játszó egy részlete, háttérben a Naszály látható

A fiúk két éve is nagyon lelkesen "lovagoltak"!

Van itt mozgó falovacska (stílszerűen a karám közelében, ahol a valódi lovak szaladgálnak), ugródeszka, amiről a puha homokba lehet ugrani, és egy vár bástyával. Igazi gyerekparadicsom, családok, osztályok, óvodai csoportok csodálatos kiránduló célpontja a Mogyoró-hegy.

Most nem volt rá lehetőségünk, hiszen beígértük a gyerekeknek a bobozást, de ajánlom, hogy aki teheti, menjen végig a Mogyoró-hegyi (vagy szintén helyesen: Mogyoróhegyi) természetismereti tanösvényen, ami mindössze 1 km hosszú, és ha korábbi emlékeim nem csalnak, utolsó, 10-es pontja az erdészház közelében ér véget, ahonnan néhány száz méteres sétával a fenti lovacskás játszótérre juthatunk. Ezen kívül még három tanösvény van a közelben: a Nagyvillámi Erdészeti, a Kisvillámi Vadvirágos, és az Áprily-völgyi Rege-termő Tanösvény. Még a nevük is hívogató! Az Erdei Művelődés Házában 300 Ft-ért ún. vezetőfüzeteket vásárolhatunk a tanösvényekhez.
A Vadaspark és a lenti játszótér között van egy nyilvános WC, ami télen zárva szokott lenni.

Térkép a Mogyoróhegyi Természetismereti Tanösvényhez

Hamarabb sötétedik az eddig megszokottnál, ezért indulnunk kellett, ha még a bobpályát is be akartuk ütemezni. A megváltott bérletek valóban érvényesek egy teljes évig! Mi az alpesi bobon szoktunk menni a gyerekekkel, én személy szerint biztonságosabbnak gondolom a nyári bobnál (talán azért, mert abból egyszer, még nagyon régen egy kanyarban kirepültem J ). Míg egyikünk csúszott az egyik fiúval, másikunk őrizte a kicsi lányt és a másik fiút.  Van a bobpálya főépületénél egy egész használható kis játszótér, itt el lehet ütni a várakozási időt. Totyogókkal csak óvatosan: elég meredek a terep, könnyen eleshetnek. Különben nagyon élvezetes nézni, ahogy Tesó és Apu halad felfelé a bobbal, majd néhány perc múlva száguldanak lefelé ordítva-integetve.

Ha még marad idő, érdemes a bobpálya mellett felsétálni a Nagy-Villám Zsitvay-kilátójához. Sajnos ide is van belépő, de érdemes felmenni: páratlan a kilátás, és a gyerekeknek is nagy élmény.

Tavalyi fotó: fiúk a Zsitvay-kilátóban

Azoknak, akik megengedhetik maguknak, mindenképpen ajánlom a Nagy-Villám Éttermet. Én is csak a honlapjukról ismerem őket, de egyszer nagyon szívesen elmennék ide, jó időben a kilátóteraszon fantasztikus lehet az ebéd!

Nekünk most ennyi fért bele a délutánunkba. Belefutottunk egy kisebb dugóba Leányfalunál, ahol a sok, hasonló gondolkodású család araszolt haza autóval az egyik utolsó gyönyörű őszi nap végén.  

------------------------------
Szintén Visegrádról, egy kalandos nyári egésznapos kirándulásról szóló bejegyzésem, melyben az Apátkúti-völgy volt a fő célpont:

Visegrád, kicsit másként

----------------------------

Költségek
Bobozás:	1 csúszás felnőttnek 400 Ft, gyereknek 300 Ft. Kedvezményes árú bérlet váltható.
Kiadvány:	300 Ft/ vezetőfüzet, mindegyik tanösvényhez lehet kapni.
Parkolás a bobpályánál:	800 Ft/nap, de ha ezt szeretnénk megspórolni, a Mogyoró-hegyi parkolóban hagyhatjuk az autót és egy könnyed sétával  érhetjük el a bobpályát (az út mentén!) 16.00 után tőlünk már nem kértek pénzt tavaly sem, idén sem.
Zsitvay-kilátó	400 Ft/felnőtt, 300 Ft/gyerek, 6 éves kor alatt ingyenes.
Gyalogló távolság	néhány száz métertől (ha csak játszótereztek és boboztok) a több km-ig (amennyiben tanösvényeztek, túráztok)
Időtartam	ideális esetben egész nap, de pl. a fenti programra 3-4 óra is elég

Visegrád - kicsit másként

Vonattal Nagymarosig – Komp Visegrádra – gyalogtúra az Apátkúti-völgybe (Ördögmalom étterem, pisztrángos tavak) – gyalogtúra vissza Visegrádra – fagyizás – Történelmi Játszópark – hajókázás Vácig – Vácról vonat haza.

Nem kell ahhoz idegenforgalmi szakembernek lenni, hogy ha meghalljuk a Dunakanyar vagy a Visegrád tulajdonneveket, nagy eséllyel az egy nap alatt mindent látni akaró, buszos turistákra gondoljunk, akik egy rövid fellegvári séta után szuveníreket vásárolnak a parkolóban álló bódékban, hogy onnan egyből a bobpályára vagy az egyik luxushotel éttermébe hajtsanak egy kiadós magyar gulyás elfogyasztása céljából. Mindig megdöbbenek, amikor a Fellegvárban látom a hatalmas, hömpölygő tömeget egy-egy kellemes nyári hétvégén, s elgondolkodom: tényleg ez Visegrád? Igen, Visegrádnak van egy ilyen, kifejezetten az utazási irodáknak kialakított maszkja is, de a valódi arcát szerintem jóval kevesebben ismerik, mint ahányan a Fellegvárra asszociálnak a város nevének hallatán. Pedig megéri megismerkedni vele…

Visegrád igényes információs térképe

A kirándulást megelőző este ültünk a kanapén, és azon gondolkodtunk, hogy merre induljunk másnap. Szerettünk volna „gyalog” nekiindulni, tehát kedves családi autónkat magunk mögött hagyva, tömegközlekedési eszközökkel elérni célunkat. Szerettük volna, ha egynapos kirándulásunkba belefér egy kiadós gyaloglás (akár több részletben), meglepetések a gyerekeknek, mindezt úgy, hogy az esti lefekvés se csússzon el nagyon, és az egész nap ne kerüljön egy vagyonba.

Így jött az ötlet, hogy vonatozunk egyet Nagymarosig nagycsaládos, 90%-os kedvezménnyel, ott kompolunk Visegrádra (1. meglepetés), kavicsokat dobálunk a Duna-parton (2.) majd egy 3,5-4 km-es gyalogtúrával elérjük az Apátkúti-völgyet. Itt megebédelünk, a gyerekek játszhatnak az erdei játszótéren (3.), majd kis pihenő után másik úton visszaindulunk Visegrád szívébe, hogy ott – ha még lesz idő – további meglepetések várjanak ránk, mint egy jó időben elfogyasztott kézműves fagylalt (4.) vagy a Történelmi Játszópark (5.), de legfőképpen az, hogy hatkor felszállunk az Esztergomból érkező hajójáratra, hogy azzal induljunk haza (6.).

Megnéztünk minden menetrendet, a távolságok gyereklábbal is kivitelezhetőnek tűntek, így másnap korán nekiindultunk. Vonatozni nagyon szeretnek a gyerekeink, úgy gondoltuk, ötven perc a Budapest – Szob vonalon nem lehet gond ezúttal sem. Tévedni azonban emberi dolog, nem számítani a gyerekek nyűgösségére, fáradtságára még inkább… Néhány kifejezetten égő, sírós-hisztizős jelenet után, melyet négyéves fiúnk adott elő, a célállomáson lekecmeregtünk a vonatról, és azon gondolkodtunk, hogy nem vagyunk normálisak. Minek nekünk nyakunkba venni a világot, ha úgysem élvezik? Míg a gyönyörűen felújított nagymarosi utcán a komp felé sétáltunk, próbáltunk magunkhoz térni, és arra koncentrálni, hogy következik a gyerekek számára az első meglepetés. Persze a Duna láttán a srácok máris megfeledkeztek minden bajukról, úgyhogy lelkesen szálltunk fel a kompra, amire mindössze tíz percet kellett várnunk (a komp óránként jár).

Érkezik a komp Visegrád felől

A visegrádi vár látványa a Dunáról nézve megunhatatlan, a gyerekek is lenyugodtak, főleg, mikor megtudták, hogy a tízórainkat a parton, kavicsdobálás közben fogjuk elfogyasztani. Kis pihenőnk után a piros háromszög jelzésen kezdtünk el gyalogolni. A templomot elhagyva, jobbra fordulva végre szembetaláltuk magunkat Visegrád egyik valódi utcácskájával, amelyben nem viaszbábuk, nem gazdag beköltözöttek, hanem valódi dunakanyari emberek élnek. Hangulatos kis villák, árnyas kertek, veteményesek, hegyoldalba vájt picék, kutyaugatás mindenütt. A piros háromszög egy idő után elhagyja a lakóövezetet, de még sokáig kiépített úton visz: a nyaralótulajdonosoknak is fel kell jutni valahogy a meredek szakaszon. Szomorú látni, hogy mennyi az üres, elhagyott vagy félbehagyott házikó ezen a csodálatos tájon. Csaknem minden harmadik házon vagy telken kint lóg az eladó tábla. A sok kaptató után végre lankás kis erdei ösvény következik, majd egy rét magaslessel – nyilván kipróbáltuk! Megkönnyebbülve vettük tudomásul, hogy az út innen már csak lejt, és az erdőn keresztül hamarosan az Apátkúti-völgyben leszünk.

A magasles megmászása

A Telgárthy-rétet még ősszel fedeztük fel, akkor, azon a hűvös, de még napfényes szeptemberi vasárnapon rengetegen voltak, aznap ki lehetett volna tenni a „megtelt” táblát. Most viszont, július közepén inkább csak lézengtek az emberek a hatalmas területen. Mivel az óra már majdnem delet ütött, beültünk az Ördögmalom étterem teraszára, hogy leadjuk a rendelésünket. A finom, helyben tenyésztett és fantasztikusan elkészített pisztráng megkóstolása kihagyhatatlan élmény! (Aki autóval jön, vagy nem túl meleg napon gyalog, nyers pisztrángot is vásárolhat otthoni elkészítésre.) Természetesen az étterem kínálatában a gyerekeknek is találtunk harapnivalót, nekik egy adagot rendeltünk két tányéron. Férjem inkább vadat evett volna, nem csalódott, az őzpecsenye szintén kiválóan volt elkészítve. Az étterem WC-je szép tiszta, volt papír, és 100 Ft ellenében nem fogyasztó vendégek is használhatják. *

Ebéd után tovább sétáltunk az erdei úton, néhány száz méter után feltűnnek a pisztrángos tavak, ahol kifoghatjuk ingyen a saját pisztrángunkat! A kifogott halat megmérik, és meg kell venni, de minden felszerelést biztosítanak a horgászáshoz.

A fiúk nézik, amint egy kis társuk épp kifog egy pisztrángot

Kis erdei játszóterezés, patakban turkászás és vízesés-nézés után visszaindultunk Visegrád központjába, hogy fagyizzunk egyet. A gyerekeket mindig a legközelebbi cél felvillantásával motiváltuk a gyaloglásra, ami ezúttal a kézműves fagylalt volt a Rév utcában. Innen egy öt-tíz perces sétányira, közvetlenül a Királyi Palotával szemben található a Történelmi Játszópark, ahol a budapesti játszóházi árakhoz szokott szülő könnyű szívvel nyitja ki a pénztárcáját, hogy 1400 Ft-ért a teljes család bebocsátást nyerjen korlátlan időtartamra. A játszópark nem túl nagy, de előnye éppen ez: a szülőnek még így is pontosan elegendő mennyiséget kell rohangálnia a labirintusok, hinták és homokozók között. A sok szín, a fantáziadús játékok új erőt adtak a délutáni alvást kivételesen kihagyó, ekkorra már kissé fáradt fiainknak. Tetszettek a játékokra festett idézetek, a kort idéző vidám vagy a mitológiai alakok fa szobrai, és az ötletes, méretes játékok. A pelenkázóval felszerelt mosdó itt is tiszta, büfé nincs, viszont sok-sok ülőhely várja a szülőket, nagyszülőket. Igazi forró napon nem ajánlott program, mivel árnyék szinte egyáltalán nincsen.

Játszópark a fellegvár alatt

Utolsó meglepetésünk a gyerekeink számára a hajókázás volt. Szívünkhöz kaptunk, mikor megláttuk a fél órával a hajó érkezése előtt felgyűlt, jegyet vásárló tömeget. A fél óra alatt természetesen a tömeg kb. háromszorosára duzzadt, így a hajó kikötésekor becsléseim szerint immáron kb. 150-en álltunk sorba, hogy felszállhassunk (a tömött hajóra). Ekkor kezdtük el áldani a saját eszünket, hogy nem a Vigadó térig, hanem csak az élmény kedvéért, Vácig vettünk jegyet… éppen elég volt az a fél óra a hajón! Kedves utastársaink, mikor meglátták a két pici fiút a kezünket szorongatva, meg a lánykát a hátamon, összehúzták magukat, és szorítottak nekünk egy kis helyet, ahova öten épphogy be tudtunk préselődni, ezúton is köszönet az ismeretlenek kedvességéért!

A hajókázás egyik idilli pillanata

 

Vác főterén átvágtatva, futólépésben rohantunk az állomásra, hogy elérjük a hét órási vonatot. Sikerrel jártunk volna, ha a pénztáros hölgy nem éppen akkor számol el az egyik kalauzzal. Így viszont csak integetni tudtunk a piros vonatnak, sebaj, fél óra várakozás a gyönyörű váci vonatállomáson nem a világ!

A gyerekek jól bírták ezt a kirándulást. Itthon megnéztük, hogy kb. 9 km-t gyalogoltunk, három részletben. Teljesen emészthető volt számukra, igaz, szoktatva vannak a nagyobb sétákhoz. Egy-egy ilyen gyaloglós nap után másnapra itthoni, nyugis programot szoktunk tervezni, levezetésként.

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

*A Fűvészkert bejárását máskorra hagytuk, de mindenképpen ajánljuk. Kerti sütögetésre, főzőcskézésre alkalmas tűzrakó helyek várják a réten azokat a baráti társaságokat, családokat, akik inkább maguk készítik el saját ebédjüket. Legalább hat, egymástól viszonylag távol elhelyezkedő tűzrakót számoltunk meg sétánk során, a foglalás érkezési sorrendben történik.