2014. január 17., péntek

Csatangolások a Bükkben 3. rész – Bánkút, Diósgyőri Vár, Miskolci Állatkert

Hiszti a Bálvány alatt, lelki séta Szentléleken, csúcskeksz az autóban, daru a várban, bárányköldökzsinór az állatkertben.

Szerettük volna, ha ez a nagylélegzetű, több napos kirándulás nem csak a fontos látnivalókról, hanem a nagy erdei sétákról is szólna. Ezért kétszer is nekifutottunk, hogy megmásszuk a Bükk második legmagasabb pontját, a Bálványt.

Azért kétszer, mert első próbálkozásunkat ötünk közül csak négyen akartuk igazán. Középső gyermekünk besztrájkolt. Ő nem megy sehová. Ő elaludt a kocsiban, hagyjuk őt békén, nem száll ki (ez már Bánkúton, a parkolóban volt). Neki hideg van. Fúj a szél, esik a hó, álmos, vissza akar aludni! Mindezt hangos üvöltéssel hozta a tudomásunkra. Így hát nem volt mit tenni: kislányom, aki addigra már befészkelte magát a hátamon a hordozóba, visszakerült az autósülésbe, nagyfiúnk csalódottan vette tudomásul, hogy mégsem megyünk fel a kilátóba, dühösen szállt vissza a kocsiba. Mi mérgesen fogalmaztuk meg magunknak, hogy akkor meg mi a csudának jöttünk el idáig… Mert ugye az út Ómassa felől Bánkútra hmm… hogy is fogalmazzak, hát nem egy sztráda! Tele van hatalmas kátyúkkal, már-már járhatatlan részekkel. Nagyon lassan értünk oda, viszont azt is tudtuk, hogy MOST vagyunk itt, máskor nem erre barangolunk, tehát ebben az öt napban még visszatérünk valamikor!

Szentlélek felé az úton

Azért ez az út sem volt teljesen haszontalan, odafelé ugyanis lekanyarodtunk Szentlélekre. Már csak a neve miatt is kellett, hogy megálljunk itt. Több helyen jelezve volt: Szentlélek már csak ennyi km. Nocsak! Látnunk kell! Szóval lekanyarodtunk a „sztrádáról”, hogy megnézzük azt a települést (?), ami némely térképen még csak jelezve sincs. Talán azért, mert nem is település. Van itt egy turistapark, egy főépület büfével (gondolom az étterem inkább szezonban üzemel), de ami a fő látványosság, az a pálos kolostorrom. Csodálatos hangulata van ennek a helynek! Egyedül szálltam ki, mert a gyerekek akkor már aludtak. Körbesétáltam a romot, melyen láthatólag állagjavító munkálatokat végeznek jobb időjárási körülmények között. Nagyon emlékeztetett a nagyvázsonyi pálos romokra, mind méreteiben, mind stílusában. A hideget és a csendet szinte harapni lehetett aznap ezen a helyen. Lelki séta volt az a néhány perc egyedül.

Szentlélek: pálos kolostorrom

Másnap reggel úgy keltünk fel, hogy elmagyaráztuk a gyerekeknek, mennyire szeretnénk felmenni a Bálványra velük. Nem nagy séta, de lesz kilátó a tetején! Sütni fog a nap, csodálatos lesz a felhők felett kinézni a tájra! Mindent megtettünk, hogy ne aludjanak el az úton sem.  


Bánkút felé napsütésben

A séta a kilátóhoz tényleg nem volt hosszú, kb. 15-20 perc a gyerekek tempójában. Érdemes figyelni a jelzést, mert rögtön az elején lekanyarodik az erdészeti útról, sajnos nem egyértelmű. Erős szél támadott oldalról, de mindannyian hősiesen feljutottunk a csúcsra. 

A Petőfi-kilátó alatt

Egy teremtett lélekkel sem találkoztunk! Felemelő volt! A hideg miatt úgy döntöttünk, hogy a csúcskekszet inkább az autóban fogyasztjuk el, mert lefagyott volna a kezünk majszolás közben.  A kilátóba végül férjem ment fel a nagyfiammal, de egyáltalán nem bánom, hogy így alakult, mert a hegyről azért nekünk is jutott némi kilátás. Az erős szél kifújta a tájról a nagy felhőket, és engedte érvényesülni a napot. 


Séta visszafelé a hegygerincen

A hegy déli oldalán december közepén néhány pillanatra tavaszi hangulat kerekedett. A fákon a vastag zúzmara olvadni kezdett, és a mindenhol deres, fehér föld a napsütötte oldalon barnává változott. A sugarak minket is próbáltak simogatni, de az erős szél felülírta az erejüket, úgyhogy amilyen gyorsan csak lehetett visszaültünk az autóba, nehogy megfázzanak a gyerekek.


Az ősz és a tél találkozása

A szállást minden alkalommal Lillafüred felől tudtuk megközelíteni, ezért Bánkútról is csak Lillafüreden át vezethetett az út. Nem bántuk, mert eszünkbe jutott, hogy a Garadna-pataki pisztráng milyen jó lesz a karácsonyi vacsorához! Láttuk, hogy december 21-én mások is hasonlóan gondolkoznak: a közelben élőkből komoly sor alakult ki a pisztrángtelepen, ahol nem csak pisztrángot, hanem pontyot, kárászt, keszeget, harcsát és még ki tudja miket is lehetett kapni az ünnepek közeledtével. Mi végül négy szép pisztrángot hoztunk haza, nagyon finom vacsora lett belőlük! (Az erdei halsütöde márciustól októberig üzemel, friss halat azonban egész évben lehet kapni.)

Mindenképpen szerettük volna megmutatni egyik nap a gyerekeknek a Diósgyőri Vár négy hatalmas tornyát. Csalódottan vettük tudomásul, hogy a Vár felújítási munkálatok miatt szinte teljesen zárva van – még legalább fél évig. A jeges hideg ellenére nagy erőkkel folyt a munka. Gyerekeink azonban egyáltalán nem bánták ezt, sőt! Óriás daruk emelgettek messziről legófigura méretű konténereket, teli téglákkal, terméskövekkel. Be a várba – ki a várból. Nem tudom, hány váltást néztek végig tátott szájjal. 


Ilyen állapotok uralkodnak most a Diósgyőri Várban

Eközben én besétáltam az egyetlen, a vár területén működő kiállításra, a Kazamatába. Bár ne tettem volna! Azok az ijesztő viaszbábuk valami rémségesen lehangolóak! Némelyik kifejezetten rettenetes. Ahogy elszörnyedve nézegettem a Nagy Lajos korát „élethűen” ábrázolni hivatott kiállítást, halkan hálát adtam magamban, hogy a gyerekeket ennyire lekötötte az építkezés, és nem jutott eszükbe utánam futni, mert lehet, hogy ezek után napokig rémálmaik lettek volna. A recepción dolgozó hölgy említette, hogy a felújítás során a Vár területe nőni fog (a szomszédos diósgyőri strand kárára), és helyrehoznak komplett tornyokat, amik majd látogathatóak lesznek. Egy kis páncélkiállítás és egy történelmi pillanatot ábrázoló panoptikum most is megtekinthető egy melléképületben, de a gyerekeink onnan is rohantak ki, hogy ismét láthassák a darukat. 


Kétségkívül érdekesebb mindez két kisfiúnak, mint egy történelmi kiállítás

Utunk ezen a délelőttön a Miskolci Állatkertbe vezetett tovább. (A Várban egy teljes délelőttöt el lehet tölteni, ha nincs a felújítás!) A vadasparkba oltott miniállatkertet kb. két óra alatt jártuk végig úgy, hogy nem hagytunk ki semmit. Érdekes, hogy egy egzotikus állatok sorát felvonultató állatkertben legtöbbet a bárányok aklánál időztünk. Volt ott egy kis bárány – a gondozó szerint kb. másfél napos lehetett – akinek még a hasáról lógott a köldökzsinór! 


Ártatlan kis újszülött bárány köldökzsinórral a Miskolci Állatkertben

Nem láttam még ennyire fiatal kis báránykát testközelből, és karácsony előtt néhány nappal valahogy döbbenetes volt ott állni és látni, milyen csepp, milyen védtelen, milyen esendő, milyen ártatlan, és mennyire édes egy kis bárány, aki megszületik erre a hideg, fagyos, rideg világra december közepén. Hosszan gondolkodtam ezen utána.

Az állatkert nagy újítása lehet a láthatóan nem régen elkészült „kilátó”, ami egy tölgyfát szimbolizál. A csúszdán kipróbálhatod, hogy érzi magát egy szú a járataiban közlekedve, a két szinten érdekes dolgokat tudhatsz meg a fákról és az erdei állatokról, a drótkötélpályán belehelyezkedhetsz a fák között közlekedő baglyok, mókusok életébe. 

Egy öreg tölgyet szimbolizáló torony

Az állatkertben van egy tanösvény is, de ezt már nem jártuk végig, mert éhesen és fáradtan úgy döntöttünk, hogy itt az ideje a kései ebédnek: irány szállás!


Az állatkerti tanösvény első pontján

Arról még nem írtam, hogy miként oldjuk meg többnapos kirándulásaink alkalmával a meleg ebédet. (Nálunk mindig az ebéd a meleg étel, a vacsora csak opcionálisan az.) Lehetetlen lenne minden alkalommal étteremben étkezni, nem bírná a pénztárcánk. Viszont ahhoz, hogy egy ilyen kiruccanás számomra is kikapcsolódás legyen, nem árt, ha a főzést kiváltjuk valamivel. Többször bevált, és ajánlom: az ételrendelés. Mi a Teletáltól szoktunk rendelni, ilyenkor, és csakis ilyenkor. A rendelési adatlapon megváltoztatom a címet a szállásadónk címére – természetesen vele egyeztetve. A menüt még indulás előtt itthon átnézem, megrendelem, kifizetem. A futár az ételt minden reggel a szállásra hozta (Bükkszentkeresztre szállít a Teletál, érdemes megnézni a honlapjukon, célállomásotokra visznek-e ki ételt.) Ezzel a módszerrel háromnapi meleg ebédet rendeltem olyan áron, mintha egy étteremben ettünk volna egyetlen egyszer. Az már csak hab a tortán, hogy olyan kiadós adagokat kaptunk, hogy négy napi ebéd lett belőle!

A bükkszentkereszti csillagtúráinkról szóló beszámolót ezennel befejeztem, legközelebb ismét fővárosközeli célponttal jelentkezem félnapos kirándulás tippel!


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése