A Diás-szigeti túra és a Kányavári-szigeti tanösvény után a hirtelen jött rekkenő hőségben bizony eléggé kitikkadtunk. Fáradtan vánszorogtunk át autóval a Balatonmagyaródtól néhány kilométerre található aznapi utolsó állomásunkhoz, a kápolnapusztai Bivalyrezervátumhoz.
Az egyetlen dolog, ami miatt mindenképpen el akartunk erre is kanyarodni, az az egyszerű indok volt, hogy mi nagyon ritkán járunk ezen a vidéken. A Kis-Balatont sem a férjem, sem én nem láttuk még soha sem közelről, sem távolról. Úgy sejtettük, eztán sem lesz ez másként, és mivel ezt a napot tényleg erre szántuk, az egyre nyűgösödő gyerekeknek jégkrémet ígérve álltunk be a Bivarezervátum csaknem üres parkolójába.
Ott ez a szépséges látvány fogadott:
 |
| Ugye milyen szép, ízléses, tájba illeszkedő a Fogadóépület? |
Persze azt is reméltük, hogy a jégkrémen és a játszótéren túl az állatok is tetszenek majd nekik. Annyit elárulhatok, hogy a bivalyokra rá sem pipáltak, de volt ott valami, sok-sok valami, ami nagyon tetszett nekik. :) De ne szaladjak ennyire előre.
 |
| Jégkrémezés a játszótéren a hátralévő egy óra elviselhetőségéért. Jégkrémet a bejáratnál lehet venni, a játszó kicsit beljebb van, ld. térkép. |
A belépő megvásárlása után azonnal egy picike kis bemutatótérbe lép az ember, ahol a gyerekek méreteire szabott meglepetések várják a látogatókat:
 |
| Nini, mit rejt a szekrényke! |
Ezután egy terráriumban megcsodálhatjuk a mocsári teknősöket, és mellettük azokat az ékszerteknősöket, amiket felelőtlen gazdáik kiengednek a szabadba. Miattuk sajnos a mocsári teknős állomány drasztikusan csökken. Az ékszerteknősök sokkal agresszívebb állatok, és nem csak teknős társaikra, de más fajokra is kifejezetten veszélyesek. Ezért a Nemzeti Park szakemberei azonnal összeszedik azokat az ékszerteknős példányokat, amelyeket a szabadban találnak.
 |
| Nagyra nőtt ékszerteknősök. A Nemzeti Park munkatársai a Kis-Balaton területén találták őket. |
A Bivalyrezervátum, ahogy a neve is mutatja nem állatkert, nem vadaspark, hanem rezervátum. Tehát az állatok hatalmas területen szétszéledve élnek, sokszor a látogatóktól igen messze legelgetnek. Érdemes tehát távcsővel készülni!
 |
| Ide hozzatok távcsövet, használni fogjátok! |
Persze némelyik példány egészen közel jött.
Mi "dagonyázó bivaly" jelenetet nem láttunk sajnos, pedig az biztosan nagyon látványos. Láttunk viszont sok barázdabillegetőt, akik érdekes módon boldog szimbiózisban élnek ezekkel a hatalmas négylábúakkal.
A legnagyobb szenzáció a bivalyok helyett azonban mind az ötünk számára egy másik négylábú kis emlős jelenléte volt a területen. Az ÜRGE.
 |
| Helló kispajti! |
Hát emberek, itt annyi ürge van, hogy öröm nézni! Mást se csináltunk, csak újra és újra rikkantgattunk egymásnak, hogy nézd, ott is egy, meg ott is egy...!!! És persze ment a "De édeeeeees!" "Jaj, de cukiiiiiiii!" "Odanézz, hogy kukucskáááááál!!!" "Milyen közel jött!!!!" Azt hiszem, ha nem lett volna a tűző nap, és a lassan már mindannyiunkon eluralkodó erős fáradtság, órákig el tudtuk volna nézni ezeknek a kis aranyos állatoknak az elő-előbukkanását.
 |
| Katt nagyobb képért, ha el szeretnéd olvasni a táblát! |
A Bivalyrezervátum területén az ösvényen végig táblák tájékoztatják a látogatókat. A téli szállásra is be lehet nézni, itt mini kiállítás látható bivalytörténetből. :) A szagot inkább nem küldeném...
 |
| Az istálló jó időben üres. És büdös. :) |
 |
| Mini kiállítás az előtérben. |
A dagonyázó közelében egy magas kilátóba lehet felmászni, ahová denevérszállásokat alakítottak ki a szakemberek. Természetesen erről is van tájékoztató.
 |
| Kilátó a területen! |
Összességében azt mondom, hogy ez a nap még a bosszantó hibánkkal (kihagytuk a Kis-Balaton házat) együtt is nagyon kerek volt. Csak biztatni tudok mindenkit, hogy menjetek, és ismerjétek meg ezt a különleges, érintetlen tájat, ezt a természeti csodát, a Kis-Balatont!
(A Vörsi Tájház nekünk már sehogyan sem fért bele a napunkba, de szeretettel ajánlom, itt tudtok róla több információt olvasni.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése