2014. december 31., szerda

Madárles a Farkaserdőben


Újpestiként szívesen sétálunk, barangolunk saját kerületünkben. Az itteni jó helyekről írtam már egy egész cikket.
Telente egyik kedvenc időtöltésünk szabad, napos délelőttjeinken kimenni a Farkaserdőbe, hogy szippantsunk az erdei levegőből. Ilyenkor a gyerekek szaladgálhatnak a "dimbes-dombokon" - ők hívják így az egyik széles sétány melletti buckákat. Nemrég a lakótelephez közeli és a középső ösvény mentén erdei tornapálya épült, amin szintén jókat szórakoznak a srácok, még ha nem is épp rendeltetésszerűen használják a tornapálya elemeit. 
De legeslegnagyobb kedvencünk ebben a pici, lakótelep melletti maradványerdőben az itt élő állatok megfigyelése. Amire alkalmasabb hely nincs is, mint a madáretetők környékén egy jó alapos feltöltést követően ácsorogni. Mi ezúttal egy nagy zacskó fekete napraforgómagot és pucolt diót vittünk az állatoknak. Örömmel láttuk, hogy a madáretetők igencsak megszaporodtak az erdőben, és rengeteg új etetőben van is friss eleség. Az új etetők számozottak, nagyon hasonló kivitelűek, szóval ezeket biztosan központilag helyezték ki. 

Van az erdőben egy olyan kis terület, ahol néhány perc alatt változatos állatfajokat figyelhetünk meg! Nagyjából ez az a hely:

Katt a nagyobb térképért!


Itt gondos kezek alakította, rendszeresen karbantartott, feltöltött erdei "étterem" található, s ezt az állatok tudják is. :) Mi a magunkkal hozott eleség nagy részét itt helyeztük ki a különböző etetőkbe, földre, ágakra. Aztán kissé visszahúzódtunk egy jó megfigyelőpontra, és várakoztunk. Nem telt el egy perc, a kis széncinkék már oda-odarepdestek az egyik etetőhöz, de hamarosan megjelent egy szajkópár is, majd jött egy fiatal mókus. Szépen lekúszott a fa törzsén, és magához vette a legnagyobb diószemet, amit kitettem, s ott a szemünk láttára elfalatozta. Később jöttek a rigók, és egy vörösbegy. Több fakopáncs dolgozott a fejünk felett. Valahol a lápi részen egy kacsa vagy szárcsa rebbent magasra, és a szajkók összekaptak a rigókkal az eleségen. A mókus társai is a közelben ólálkodtak, de nem jöttek le a dióért, amíg mi ott voltunk. Nem tudtunk 8-10 percnél többet ácsorogni mínusz 8 fokban, a gyerekeknek már ez is sok volt egy kicsit. Tehát ez alatt a rövid idő alatt láttunk ennyi állatot a szabadban!

További sétánk során újonnan kihelyezett ismertető táblákat, egy "erdei óvodát" és egy "erdei iskolát" láttunk, valamint felmásztunk a szánkópályán, ahol hóban nagyokat szoktunk csúszni lefelé.

Nagy szívfájdalmam, hogy ebben a csodás, napos időben itthon felejtettük a gépet, és nem tudok képeket csatolni a szöveghez. Később, remélem, sikerül!


2014. december 29., hétfő

Két budai "hegy" egy nap alatt: Kő-hegy, Rupp-hegy



Kellemes, könnyű séta két egymáshoz közel található, védett helyen.
Az első helyszín: Budaörs, Kő-hegy.
A második helyszín: a Gazdagrét felett található Rupp-hegy.



Kezdem rögtön egy kis térképpel, hogy lássátok, milyen közel esik egymáshoz ez a két különleges, "zsebkendőnyi" védett terület:

Katt a nagyobb képért!

A budaörsi nagyáruházak előtt elhaladva az M7-es kivezető szakaszán biztosan sokan néztetek már fel jobbra, ahol egy gyönyörű kis kápolnát láttatok egy kopasz hegy tetején. Na, az a Kő-hegy. Mi pont azért akartunk egyszer végre felsétálni ide, mert már annyiszor előfordult velünk, hogy láttuk lentről a kápolnát, de nem tudtuk, mi ez, és pontosan hol van Budaörsön belül. Az őszi szünet egy szép napján eljutottunk, felgyalogoltunk. 




A kocsit a budaörsi Nefelejcs utcai temetőnél hagytuk egy kis parkolóban, innen másztunk fel meredek utcácskákon, lépcsőkön a Kő-hegyre. Nagyon eltéveszteni nem lehet, csak menni kell toronyiránt, felfele.  


Ez a kis pihenő várja azokat, akik felküzdötték magukat az utolsó házakig.

Tájékoztató tábla.

Az út végén.

A Kő-hegy egy időjárás által formázott nagy dolomittömb, amiben barlangok is találhatóak. Néhány bemélyedést mi is láttunk, de az igazi barlangbejárat le volt zárva. A Kő-hegyi Mária kápolna a budaörsi és környékbeli sváb hívők legfontosabb búcsújáró- és zarándokhelye lett a századfordulón. Különleges története szerint a második világháborúban több találat is érte, a háborút követően pedig széthordták köveit. A megmentett Mária-szobrot 2003-ban helyezték vissza a közadakozásból teljesen újraépült kápolnába. Jobb oldalán egy Szentháromság-szobrot, bal oldalán egy kőfeszületet láthatunk, mögötte pedig a Golgota található, itt szokták rendezni a Budaörsi Passiójátékot. 


Golgota

A kilátás még párás időben is szép. Sokáig szemléltük a Budaörsi
Repülőtérről fel- és leszálló gépeket.

Dolomitsziklás, gyepes terület.

A 2006-ban elkészült lépcsősoron mi lefelé haladtunk,
de természetesen innen is lehet közelíteni.

Ebédünket a Templom téri körforgalomhoz nagyon közel eső Fészek Ételbárban fogyasztottuk el. Ez egy pici, alig néhány ülőhelyes étkezde, ahol nagyon háziasan főznek. Ha jól emlékszem, 2300 Ft-ból ettük degeszre magunkat öten, és finom volt. A tulajdonos hölgy annyira el volt ájulva a gyerekeink étvágyától és viselkedésétől (épp jó passzban voltak, nincs ez mindig így), hogy egy ajándék somlói galuskával engedett minket utunkra... :)

Következő állomásunk a Rupp-hegy volt. Hol máshol hagyhattuk az autót, mint a Rupphegyi úton (a teniszpályák előtt). Innen egy könnyű, felfelé vezető sétával lehet elérni a tanösvény első állomását (Rupphegy köz - Örkény István utca). (Ha nincs időtök, vagy kedvetek gyalogolni, autóval egészen a természetvédelmi terület határáig fel lehet ám hajtani, ebben az esetben az Örkény István utca vagy az Ördögorom út végén parkoljatok.) Mi rendkívül szép, tavaszias időben jártunk arra, így többet gyalogoltunk.

A Rupp-hegyen szabályos tanösvény vezeti körbe a turistákat.


Mindenütt védett növények, az ösvényről nem szabad letérni.

Hangulat...

Országzászló a kis domb tetején.

Gazdagrét látványával búcsúzunk a kilátástól.

Nekünk ez a két séta úgy fért bele a napunkba, hogy késő délután még egy rövid, közeli vendégeskedést is beiktattunk. Ilyenkor az alvásidőkkel kicsit lazábban bánunk, a gyerekek hétköznap úgyis "szigorú" napirendben élnek, ezek a kis kihágások nem borítják meg igazán az életünket. Tudom azonban, hogy ez a lazaság nem mindenkinek fér bele, ezért hangsúlyozom, hogy a két séta külön-külön is megtehető, így biztosítva például egy délelőtti kirándulós programot a családnak.


2014. december 17., szerda

Rádiós szereplés


A Közmédia napján beszélgettem Keresztes Ilonával a "Vendég a háznál" műsor sátora előtt. Nagyon szeretem ezt a műsort, iszonyú sokat kaptam, merítettem belőle, mióta édesanya vagyok. Sőt, már előtte is lelkesen hallgattam, ha éppen otthon voltam olyankor. Szóval nem véletlenül kódorogtunk a sátor környékén a családdal... :) A beszélgetés során kiderült, hogy van egy blogom, Ilona rögtön "lecsapott" a témára, és megkérdezte, hogy szívesen beszélnék-e egy adásban, amit kifejezetten blogoló kismamák témakörében állítanának össze. Örömmel beleegyeztem, és nem sokkal később (még szeptemberben) találkoztunk a Rádió épületében, ahol felvette velem az anyagot. Egyetlen, hosszú, nagyon tartalmas beszélgetés volt, de a műsorban több bejátszásban beszélek (természetesen nem végig csak én), ha érdekel, hallgassátok végig, kb 23 perc: