Madárles a Farkaserdőben

Újpestiként szívesen sétálunk, barangolunk saját kerületünkben. Az itteni jó helyekről írtam már egy egész cikket.

Telente egyik kedvenc időtöltésünk szabad, napos délelőttjeinken kimenni a Farkaserdőbe, hogy szippantsunk az erdei levegőből. Ilyenkor a gyerekek szaladgálhatnak a "dimbes-dombokon" - ők hívják így az egyik széles sétány melletti buckákat. Nemrég a lakótelephez közeli és a középső ösvény mentén erdei tornapálya épült, amin szintén jókat szórakoznak a srácok, még ha nem is épp rendeltetésszerűen használják a tornapálya elemeit. 

De legeslegnagyobb kedvencünk ebben a pici, lakótelep melletti maradványerdőben az itt élő állatok megfigyelése. Amire alkalmasabb hely nincs is, mint a madáretetők környékén egy jó alapos feltöltést követően ácsorogni. Mi ezúttal egy nagy zacskó fekete napraforgómagot és pucolt diót vittünk az állatoknak. Örömmel láttuk, hogy a madáretetők igencsak megszaporodtak az erdőben, és rengeteg új etetőben van is friss eleség. Az új etetők számozottak, nagyon hasonló kivitelűek, szóval ezeket biztosan központilag helyezték ki. 

Van az erdőben egy olyan kis terület, ahol néhány perc alatt változatos állatfajokat figyelhetünk meg! Nagyjából ez az a hely:

Katt a nagyobb térképért!

Itt gondos kezek alakította, rendszeresen karbantartott, feltöltött erdei "étterem" található, s ezt az állatok tudják is. :) Mi a magunkkal hozott eleség nagy részét itt helyeztük ki a különböző etetőkbe, földre, ágakra. Aztán kissé visszahúzódtunk egy jó megfigyelőpontra, és várakoztunk. Nem telt el egy perc, a kis széncinkék már oda-odarepdestek az egyik etetőhöz, de hamarosan megjelent egy szajkópár is, majd jött egy fiatal mókus. Szépen lekúszott a fa törzsén, és magához vette a legnagyobb diószemet, amit kitettem, s ott a szemünk láttára elfalatozta. Később jöttek a rigók, és egy vörösbegy. Több fakopáncs dolgozott a fejünk felett. Valahol a lápi részen egy kacsa vagy szárcsa rebbent magasra, és a szajkók összekaptak a rigókkal az eleségen. A mókus társai is a közelben ólálkodtak, de nem jöttek le a dióért, amíg mi ott voltunk. Nem tudtunk 8-10 percnél többet ácsorogni mínusz 8 fokban, a gyerekeknek már ez is sok volt egy kicsit. Tehát ez alatt a rövid idő alatt láttunk ennyi állatot a szabadban!

További sétánk során újonnan kihelyezett ismertető táblákat, egy "erdei óvodát" és egy "erdei iskolát" láttunk, valamint felmásztunk a szánkópályán, ahol hóban nagyokat szoktunk csúszni lefelé.

Nagy szívfájdalmam, hogy ebben a csodás, napos időben itthon felejtettük a gépet, és nem tudok képeket csatolni a szöveghez. Később, remélem, sikerül!