2019. augusztus 8., csütörtök

Óriáskulcsok, kisvonat, fagyizó és lombkorona-sétány csábítja Pannonhalmára a családokat


A Fertő-tájról hazafelé tartva azon gondolkodtunk, hogy itt van még ez a majdnem egész nap, mit is kezdjünk vele. A 10 napi biciklis cuccunkkal megtömött, tetőboxos, utánfutós autónkat egy strand kerítésén kívül hagyni igen nagy felelőtlenség (sajnos) ma Magyarországon... hová mehetnénk, ahol biztonsággal parkolhatunk és útba esik hazafelé? Pannonhalma jutott eszünkbe, de azt magunk sem gondoltuk, hogy az autónknak, s aztán nekünk ennyire jó helyünk lesz nyaralásunk záró napján!

Régen jártunk erre, konkrétan 13 éve, a nászutunk idején vetődtünk el az apátságba, tisztában voltunk vele, hogy számos újdonság vár majd minket. Kilencéves fiúnk pedig a harmadikos osztálykirándulás keretei között járt itt néhány hónapja, így friss emlékeit mesélte nekünk, már helyben, nagy lelkesedéssel.

A Viator étterem mélygarázsa lett autós problémánkra a megoldás: hétköznap délelőtt bőven volt hely, kényelmesen tudtunk beállni az utánfutós kocsinkkal, két teljes helyre. Itt tökéletes biztonságban tudtuk a csomagjainkat és a bicikliket!


Az étterem mélygarázsában nem féltettük a megpakolt autót.

Korai ebédidőben érkeztünk, jobbnak láttuk rögtön az elején elintézni az étkezést, mint éhes gyerekekkel bejárni az apátság területét. A Viator étterem nem jöhetett szóba: fine dining, drága, várni kell, viselkedni szükséges, öt éhes gyerek, ne is soroljam az ellenérveket...! (Persze azt megbeszéltük férjemmel, hogy akár egy évforduló alkalmával majd visszajöhetünk, mert szívesen kipróbálnánk kettesben: szép a kilátás, biztosan finomak és különlegesek az ételek, kettőnk rendelését még ki is tudjuk fizetni. :) ) Az apátság jó érzékkel tapintott rá arra az igényre, hogy nem minden ide érkező turista akar majd beülni a szépséges dizájn éttermükbe, ezért kínálnak egy másik megoldást is: az Omnibus hamburgerezőt. Itt, konkrétan az étterem alatti szinten kialakítottak egy bisztrót, ahol az étel - a hamburger - a kis dizájnos lakókocsiban készül, de fedett helyen vagy a teraszon is elfogyasztható. Nem csak a dizájn bisztrós, hanem a kínálat is: kevés ételből lehet választani, de ezek mind finomak, laktatóak, rendben vannak. #egyetekrendesen 


Bisztróhangulat bent...

... és kint.


A friss (egyféle) desszertet épp akkor hozták odafentről, mikor mi érkeztünk, bár nem kóstoltuk, jól nézett ki. A hangulat kiváló, a mosdók gyönyörűek, és itt lehet bevásárolni a finom pannonhalmi borokból vagy a levendulás, gyógynövényes készítményekből. Egyetlen apróság, ami szemet szúrt nekem, a kisgyerekes, nagycsaládos szülőnek: nincs rendes asztal, sem kint sem bent. Mindegyik asztal és szék bárpult méret (!!!), ami rendkívül dizájnos, de kisgyerekekkel nem praktikus, sőt veszélyes. Sem etetőszék, sem semmilyen lehetőség nem állt rendelkezésre, hogy a gyerekeket leültessük! Így jobb híján, mindenki a magaslatban ült, mi meg készenlétben falatoztunk, mert ugye egy másfél éves nem tud nyugton maradni, bármikor ugorhat... 
Kérdeztem a pultos hölgyet: "Ide nem szoktak kisgyerekes családok érkezni?" 
A válasz egy bizonytalan "nem nagyon" volt és erre visszakérdeztem, 
hogy "ez komoly? Soha nem jön ide kisgyerekes család?" 
És megerősítette, hogy "nem, egyáltalán nem". Nevetett és metakommunikációval kifejezte, hogy csodálkozik, hogy mi mit keresünk itt..... (ööö)


Ettünk, rendesen!


Gyerekek magaslati levegőn. :) Már aki bírta.

Ez a kijelentés már csak azért is furcsa, mert az apátság modern fogadó épületében, néhány méterre az étteremtől, egy alaposan felkészült úriember (akivel az Utazás Kiállításon egyszer egy jóízűt beszélgettem :) ) kínálta fel nekünk a kifejezetten gyerekeknek szóló "kalandtúrát". Részletesen elmondta, mire számíthatunk, majd elmagyarázta az útvonalat - ez bizony alaposan megváltozott legutóbbi látogatásunk óta!

Egy kis erdei ösvényen kell felmenni a hegyre, majd a várfal oldalában egy sétányon továbbhaladni egészen a bejárati kapuig. Itt lehet megváltani a jegyeket - a gyerekes felfedező túrának nincsen semmi extra költsége, egyszerűen csak mondani kell, hogy nem az audioguide-ot kérjük, hanem a "kulcsokat".



Erdei ösvény, pallósor.

Útmutatás

Pannonhalma Nemzeti Emlékhely.

Az "új" látogatói bejárat. 

Megkaptuk a kulcsokat és a vezetőfüzetet.

A lift vagy a lépcső az apátság híres belső terére vezet, ahonnan a kilátás is lenyűgöző. Talán e helyről készül a legtöbb kültéri pannonhalmi fotó, mert itt tényleg mindenki megfordul, aki meglátogatja a bencéseket. Itt már lehet is kezdeni a játékot, válaszolni a kérdésekre és figyelni a fellelhető mintázatokat a burkolaton, a kövezeten, a falakon - ez a játék része!

Sok érdekességet megtudhatunk a vezetőfüzetből, mindent a gyerekek nyelvén, nem túl hosszan, nem unalmasan. Feladatok, rejtvények is vannak a kis füzetben, amit a kulcscsomó mellé kaptunk. Ennek segítségével jártuk be a látogatható tereket, a poénokat, a feladatokat nem lőném le, hogy Számotokra is teljes értékű legyen a meglepetés és az élmény.


A suli egy részlete.

A páva egy jelkép a keresztény szimbolikában. Itt üvegablakon jelenik meg.

A csodálatos bazilika. 13.00-kor becsatlakozhatunk
a szerzetesek napközi imaórájába. 

Kerengő, kút.
Ez a látvány évekig a laptopom háttérképe volt. 

A híres Porta Speciosa.

Séta az épületek között.
Pannonhalmán nem ajánlom a babakocsit!
Sokkal praktikusabb a hordozó!

Könyvtár-részlet.

Könyvajánló: személyesen tudom magam is, mindhárom szerzőt jó szívvel
ajánlani. Nagyon klassz lelki olvasmányok!

A kiállítás végén található a mindig változó időszaki kiállítás helyszíne - ide, akárhányszor járok itt, mindig olyan témák kerülnek, amelyek rendkívül megragadnak engem, és alig bírok tovább menni, annyira lenyűgöznek, így volt ez 2019 júliusában is. Ahogy az a nyugati világban már természetes, a kiállítás legvégén található a múzeum shop, és kilépve egy fagyizóba botlunk. 


Az időszakos kiállítás egy részlete. Engem nagyon megragadott.


A Pausa Kávézó kihelyezett fagyizója fent az Apátság mellett.

Mi azonban nem álltunk meg hosszasan, mert indult a kisvonat! Pannonhalmán minden apátsági belépőt megváltó vendéget megillet a jog, hogy tegyen egy kört a kisvonatjukkal, ami levisz a településre és aztán visszahoz a botanikus kertig. Közben vannak megállók, ahol ki és be lehet szállni. Mi kiinduló állomásnak választottuk az arborétumot, ahová viszonylag gyors léptekben igyekeztünk le a meredek domboldali sétányon. Azért így is el tudtuk kapni, ahogy éppen a szezon közepén aratják a levendulát! Más és más illatú levendulások, gyógynövény kertek mellett sétáltunk el, önmagában ez a látvány és illat megérte, hogy megtettük ezt a kis utat. 


Az Arborétum fenti bejárata. 

Levendula aratás!

Csodálatos illat mindenütt.

Egy szép kisvonat várt minket a pihenőhelyén.

A kisvasút megállt az apátság főbejáratánál, majd az étteremnél is, mi azonban lementünk vele a faluig, mert a Torinform Irodában lepecsételtettük a Kajla útleveleket, majd ígéretünket betartván ettünk egy fagyit a Pausa Kávézóban, ahol még gyógynövényes ízek közül is választhattunk. A zsályás málna pl. nagyfiam kedvence lett! 


Boldog kisvonatozók!

A Pausa Kávézó teraszáról csodás a kilátás - felfelé!

Még mindig nem ért véget itt a nap. Hiszen a nemrégiben átadott lombkorona-sétányt még nem is láttuk! A cukrászdák, kávézók és a Tourinform előtti kis téren, ami a Váralja utcában folytatódik, elhaladtunk, majd az Y elágazásnál a jobb oldali úton sétáltunk felfelé. Itt pincék előtt elgyalogolva egy hangulatos erdei utacskán találtuk magunkat, s még mindig enyhén felfelé gyalogolva egyszer csak jobbra megláttunk egy lépcsőt, ezen kell meredeken felmenni. Az út egyértelműen ki van táblázva, nem volt gond azzal, hogyan találunk oda a kilátóponthoz. Nem babakocsis útvonal, hordozó ajánlott!


Határozottan NEM babakocsis séta.

A lombkorona-sétányról a táj.


A felülről halacska alakú kilátó rendkívül látványos építészeti alkotás! (Miért hal? - Jézus Krisztus Isten Fia Megváltó szavak görögül, mozaikszóként éppen a HAL szócskát adják ki, ez volt az üldözések ideje alatt az egyezményes jel, amit pl. a porba rajzoltak - aki értette: nagy valószínűséggel keresztény volt, de a szokás máig fent maradt, sokan az autójukra kitett hal jellel hozzák a világ tudomására, hogy Jézus-hívő keresztények.) 


A Boldog Mór kilátóból jól látszik a HAL.

A táj gyönyörű, a kilátóra kitett érdekes táblák - nem kisgyermekekkel érkezőknek :) - igen informatívak, sőt, néhány méterrel feljebb egy szelfi pontot is kialakítottak. Hiába, a bencések (is) haladnak a korral, ha ez kell a turistáknak, ám legyen :)! 


Szelfipontról szelfizni menő!

A Boldog Mór kilátót is megmásztuk természetesen, ám a nagy önálló ("én, egyedül, ne segíÍÍÍÍts!!!!!!") lépcsőzés vége egy hatalmas új és egy még hatalmasabb felszakadt vérző seb lett 3,5 éves fiúnk térdén. Emlékezetes üvöltés volt, a környék összes turistája minket nézett... én pedig rezzenéstelen arccal pakoltam elő a hátizsákból a Betadint és a megfelelő kötszereket, mivel a nyaralás során nem ez volt az első eset, fel voltam hát készülve alaposan. A bámulók talán a mi , rezignált szülői reakciónkon jobban csodálkoztak, mint az ordításon... nem tudom. Őszintén, kit érdekel?


Még a baleset előtt...

A Boldogasszony Kápolna mellett már csak tikkadtan elgyalogoltunk, majd a fáradt, nyűgös gyerekeket magunk után vonszolva elvánszorogtunk a parkoló autónkig. A nap számunkra ezen a ponton véget ért. Illetve dehogy. Hazaút, majd 10 nap nyaralás utáni kipakolás, a gyerekek tisztára súrolása, vacsoráztatás és ágyba bújtatás volt még hátra, de ez természetesen már a nem a pannonhalmi történetünk része.


Már mindenki nagyon fáradt...
lehet, Szent István is elcsodálkozott nyúzott menetelésünkön.

Indulás előtti mosdózás a fogadó épületben:
ahol van pelenkázó és szoptató helyiség! (Taaaaps!!)


1 megjegyzés:

  1. Ez megint egy nagyon jó beszámoló volt! Örülök, hogy "visszatértél"! :) Puszi

    VálaszTörlés