2021. július 14., szerda

Óriások Konyhájában töltöttük a kolbászt - séta és benyomások Békéscsabán

Békés kalandok Békésben 2. rész

Békéscsaba nem divatos nyaralóváros, mi mégis itt nyaraltunk. Autóval 10-12 perc alatt át lehet haladni  rajta, nincsenek nagy és híres idegenforgalmi látnivalói, hatalmas központja, világhíres temploma. Békéscsaba egy szerethető, kedves alföldi város, még csak nem is a hatalmasok közül való. Többször jártunk a belvárosában, sétáltunk a nagy parkjában és az Élővíz-csatorna partján, játszottunk a Csaba Park nagy játszóterén. Szállásunk kiváló bázisnak bizonyult kisebb és nagyobb csillagtúráinkhoz. Ez a bejegyzés nem egyetlen nap krónikája lesz, hanem összefoglalója annak, mit tapasztaltunk Békéscsabán, mikkel találkozhattok ott kisgyermekes szülőként.

Megérkezésünk és kipakolásunk után berongyoltunk Békéscsaba központjába, mert aznap tartották itt is a Múzeumok Éjszakáját, és szerettük volna lecsekkolni, van-e számunkra érdekes program. A Munkácsy Múzeum kertjében volt is bábszínház, de a nagy-nagy melegben a gyerekeknek nem volt türelme figyelni az előadásra, ezt látva inkább sétát és játszóterezést ajánlottunk nekik. (Hogy a múzeumba bemenjünk, sajnos ezúttal szóba sem került - tudjátok, nem erőltetem rájuk, mert annak nincs jó vége sosem.)

Az Élővíz-csatorna meghatározza a város központjának hangulatát és képét. Láthatóan eköré épül sok minden: hidak, sétautak, kiülős helyek, teraszok és színpadok. A helyi kulturális élet középpontja található itt, s néhány száz méteres sugarú körben.

A csendes víz közelsége a város különös báját adja.
Szemünk láttára szedtek ki egy kenut épp.

Kulturális központ

Felújítás előtt álló malomépület.

Híd és címer

Belvárosi (!!) hangulat - Békéscsaba egy élhető város!

Azon a bizonyos tikkasztó nyárestén végül a Ligetben kötöttünk ki, ahol az árnyas, ősfás játszótéren a gyerekek kiugrálhatták magukból az utazás és megérkezés feszültségét. A játszótér nagy részét a már oly sokszor emlegetett Ilona Malom Műhely készítette, voltak azonos játékelemek pl. a Bóbita játszótérről

Körösök Völgye Látogatóközpont a Liget árnyat adó fái alatt

Ilona Malom által készített profi nagyjátszótér a Ligetben




Már itt elkezdtük telefonon "vadászni" a másnapi helyünket az ebédre. Ez azért fontos és mindenképpen megemlítendő információ, mert a legnépszerűbb helyeken már előző nap sem volt szabad asztal. Ilyen pl.  pósteleki Mókus Csárda, ahová csak az azt követő vasárnapra (tehát nem másnapra, hanem 8 nap múlvára) sikerült asztalt foglalni! Ezzel tisztázódott is, mikor töltjük a napot Póstelken...

A belvárosban sétálva megtapasztalhattuk, hogy itt is a "mindent inkább letérkövezünk, abból nem lesz baj" elv szerint újították fel a főteret. Láttunk szép szökőkutat, sétányt, templomot, sőt, a katolikus Páduai Szent Antal templomba misére is eljutottunk. Itt nagy sikert aratott kicsinyeink körében a kisgyerkekenek kialakított hátsó játszósarok. 

Gyönyörű kívül-belül a Páduai Szent Antal
templom!

Sok-sok térkő.

Szökőkút

Templom mise előtt.

Kedves kis gyereksarok.


A Csaba Park mindenképpen külön említést igényel. Nagy durranásra számítottunk: Kolbászmúzeum, Pálinkamúzeum, Bormúzeum, étterem, játszótér. Nos, a Kolbászmúzeumban magán szülinapot tartott egy család (???), a Pálinkamúzeumban előző napi lagzi miatt nem lehetett még körbenézni sem (????), a Bormúzeumot nem találtuk, az Óriások Konyhája játszótér legalább nyitva volt, de azt meg felveri a gaz és sajnos több játék le van zárva, mert tönkrement... Volt egy olyan érzésem a Csaba Parkkal kapcsolatosan, hogy megépítették, mert volt rá ilyen-olyan támogatás/pályázati összeg, de a fenntartási költsége már nem volt beleszámítva az előzetes kalkulációkba... Az embernek sírni támad kedve, mikor ilyen szépen megépített, jó ötletek mennek tönkre, nincs gazdájuk. A Csaba Park ligetes erdeje egyébként jóval nagyobb, mint amit mi láttunk: van futókör, a Hajógyári-szigethez hasonló óriáscsúszdapark (tudomásom szerint az is lezárva), felnőtt tornapálya, tanösvény. Az étterem üresen kongott, mi egy kávét ittunk, az jól esett nagyon. Megfizethető ebédmenüje hétköznap kifejezetten hívogató - mi sajnos hétvégén jutottunk ide.

A Pálinkamúzeum épülete.

Étterem és Kolbászmúzeum

A szülinap még nem kezdődött el, bekéredzkedtem.

Óriások Konyhája: húsdaráló

Kolbásztöltő

A pár a népmeséből







Békéscsabán még van Gabonamúzeum - nem tértünk be a hatalmas melegben - reptér, Szlovák Tájház. A visitbekecsaba.hu oldalon tájékozódhattok tovább, ha alaposabban kölrülnéznétek a virtuális térben.  

Békéscsabához tartozik, de valójában a Gyulára vezető út mentén található a Veszely Csárda, ahol aztán végül nyaralásunk első vasárnapján költöttük el a vasárnapi ebédet. A Veszely egy ikonikus hely a környéken, s mióta felújították, különösen fontos találkozási pont. Itt is telt ház volt ezen a bizonyos vasárnapon: a besétálókat el kellett küldeniük a pincéreknek ebédidőben. Szeretem azokat az étteremeket, ahol az igényes, letisztult belső terekhez csodás külső területek tartoznak, ahol az étlap nem 600 oldal, hanem néhány lap. Ahol nem ütjük ki a biztosítékot az 5 gyerekkel belépve az ajtón. A Veszely egy ilyen hely.  

Az Élővíz-csatorna partján kis játszótér: ez már a Veszely
Csárda kertje



A gyereksarok fölött a falon egészen különleges
kép: a kopár szik (valóságosan)



Mint egy modern festmény: a fal eredeti állapotában
meghagyva csodásan mutat.



UPDATE:

Kiegészítés a helyieknek. Látom, hogy sokan olvassák a bejegyzésemet békéscsabaiak, ezért fontosnak tartok néhány gondolatot kiemelni. 

Szeretném aláhúzni, és hangsúlyozni, hogy NAGYON jó volt a tájatokon eltölteni 9 napot. A gyerekeknek nem győztem magyarázni, hogy bár itt nincsenek nagy hegyek és összetett túraútvonal-hálózatok, nézzenek körül, és becsüljék meg az Alföldnek ezt a szegletét, mert nélkületek az ország nem lenne az, ami. Ti vagytok hazánk éléskamrája, nálatok terem meg az, amit megeszünk! Ez annyira fontos szerintem, hogy sokkal, de sokkal jobban ki kellene hangsúlyozni a város marketingjében - és nem csak a kolbászra helyezve a hangsúlyt. 
Volt még a városban járva egy olyan érzésünk, hogy Békéscsaba nem tud mit kezdeni Gyula árnyékában. Persze, persze nincs vár és kastély, meg híres Várfürdő, értem. De ott van az az óriási malom a vízparton! Mi lesz azzal? A Munkácsy örökséggel és annak jelentőségével már látom, hogy tisztában vannak a döntéshozók, és ez nagyon jó! A Liget is gyönyörű, további fejlesztéseket el tudnék képzelni ott. (Tudom, pénzkérdés.)
Aztán az Élővíz-csatorna önmagában egy kincs! Istenem, hány budapesti összetenné  a két kezét, ha egy ilyen vízpart mentén lakhatna! Sehol nem láttam még olyan kenuzási lehetőséget a város kellős közepén, mint nálatok! Micsoda kincsek ezek! Jobban rá kellene feküdni a csatorna-menti részekre, sétaútvonalakat kialakítani, csónakázási, kenuzási, vízibiciklizési lehetőségeket bizosítani úton-útfélen. De legalább a központban, jól látható helyen, bárki számára elérhetően.
A Csaba Parkot, ha már ilyen szép, jobban meg kellene becsülni. Sok-sok rendezvényt odavinni, kisebbeket és nagyobbakat. A parkot ápolni, rendben tartani, mert nagy kincs az! 
A biciklizési lehetőségek tárházáról pedig még nem is beszéltem. A kerékpáros turizmus is hatalmas potenciál városotok számára. Ma, amikor egész Európa és benne Magyarország arra eszmél, hogy a kerékpározás nem csak hobbi, hanem mindennapi közlekedési eszköz, Ti bizony hatalmas előnnyel indultok ebben a "versenyben".
Lovas turizmus? Repüléshez köthető sportok? Lubickolnotok kellene a turistákban, olyan lehetőségeitek vannak az ország más tájaihoz képest!!

És mi volt furcsa nekem, a fővárosinak? Vasárnap meghalt az élet Csabán. Mikor lett deffektünk? Persze, hogy vasárnap. Irtózatosan sokat telefonáltunk, mire találtunk egy embert, aki segíteni tudott és akart is. Megemlítem a nevét, ő Csulik János gumis, az Eötvös utcában dolgozik, és pillanatok alatt meggyógyította a kereket annak ellenére, hogy vasárnap volt. Nagyon nagy hála és köszönet neki! Száma: 66/447-105. Bár azt kívánom, ne kerüljetek ilyen helyzetbe.

7 megjegyzés:

  1. Nagyon érdekes volt kívülről pillantani magunkra. Kiváló beszámoló. Köszönjük a reflexiót.

    VálaszTörlés
  2. Sajnos helytállóak az észrevételek.

    VálaszTörlés
  3. Köszönöm, hogy mindezt leírta. A kívülálló mindent jobban lát. Az uniós finanszírozású beruházások fenntartása sajnos nem csak itt gond, pedig nem szúkségszerű, hogy így legyen. Jöjjenek máskor is!

    VálaszTörlés
  4. Az öt családos turista nagyon jól megfigyelt minden kis részletet. És még arra is volt ideje hogy nem csak fotókban illusztrálja amit látott gyönyörűen meg fogalmazta észrevételeit.Köszönet érte. A fejlődéshez ilyen vélemények is szükségesek.

    VálaszTörlés
  5. Nem világhírű, de mégiscsak Európa legnagyobb evangélikus temploma mellett haladtak el többször is. Akár észre is vehették volna, hogy ott áll már 280 éve....

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.

      Törlés
    2. Kedves Névtelen Hozzászóló! Észrevettük. Egyik este a parkolójában álltunk meg. Klasszicista stílusban épült, mögötte található a sarkon a Szlovák Étterem. Ha alaposabban utána néz, ez nem egy száraz, információs oldal, hanem egy kisgyerekes kirándulós blog, amibe nem fért bele az Önök szép templomának ismertetése. (280 éves pedig nem vagyok, ezért fogalmam nincs, 280 éve mi hol áll.) Bocsánatot kérek, hogy mi katolikusok vagyunk, és ezt a templomot mutattam be.

      Törlés