Verőcén járt az ősz és a család

 

Az őszi színekben való tobzódás, a falevél kupacba ugrás, az október-novemberi séták kesernyés illata tavaly számunkra elmaradt. Egy évvel ezelőtt családunk a koronavírus miatt szigorú karanténban ült, illetve egy része feküdt. Az ablakon ki-kipislogva láttuk, hogyan fogy el a cseresznyfánk, aztán a diófánk minden levele. Ez volt a természettel minden kapcsolatunk. Első túránkat Mikulás környékén tettük, bár túrának csúfolni azt a kis sétát inkább nem is volna illendő. Pedig nekem még ott is meg kellett állnom hosszasan pihenni. Mert nem bírtam. A covid utóhatása még januárban is velem volt, mikor váratlan fáradtsághullámok és izomfájdalmak törtek rám. Aztán ezek szépen elmaradoztak. Tavaszra visszanyertem minden energiámat, és teljes erőbedobással tudtam végre problémák, fájdalmak és kényelmetlenségek nélkül, egyszerűen csak ÉLNI.

Mondhatjuk tehát, hogy egy őszünk teljesen kimaradt. Hiányzott a sok kirándulás, a színek, a levél- és termésgyűjtés, a kellemes séták, a lágy őszi szél érintése az arcunkon. Idén talán éppen ezért örülünk annyira minden egyes lehullott, színes falevélnek, minden egyes narancsba vagy bordóba öltözött fának, minden egyes begyűjtött termésnek, minden egyes megtett lépésnek a természet lágy ölén. Legjobban talán mind a vízpartra vágytunk, a dunai séták különösen vonzóak számunkra - ez bizonyára azért van, mert itt lakunk a közelében, a Duna-partra kiszaladni nekünk egyenlő a fejünk kiszellőztetésével. 

Kaptam egy tippet nyáron: a verőcei Strandot felújították, nagyon jó lett. A szezonban nem jutottunk el, de ki mondja, hogy Duna-parti strandot látogatni csak nyáron lehetséges? És ki mondja, hogy csak teljes létszámmal érdemes nekiindulni? Én biztos nem. Mikor tehát a nagyok benyögték, hogy az őszi szünet utolsó napján nekik még annyi tanulni- és gyakorolni valójuk van, hogy az elviszi az egész napot - mi nem erőltettük, hogy velünk tartsanak. Főleg, hogy határozottan AKARTAK nagyfiúsan és nagylányosan itthon maradni, felnőttek nélkül. Na, gondoltuk: milyen jó lesz! CSAK 2 gyerekkel, sokkal könnyebb a dolgunk, tiszta hawaii lesz ez a kis kirándulás. Természetesen ezúttal is hatalmas tévedésbe estünk...

Szeretnék mindenkit tájékoztatni, hogy összességében két óvodással sokkal nehezebb kimozdulni, mint öt gyerekkel. Hogy miért? Öten elszórakoztatják egymást. Vicceken kacarásznak, játékokat találnak ki, a nagyok vigyáznak a kicsikre, a kicsik (általában) hallgatnak a nagyokra, de feltétlenül felnéznek rájuk, bármit is csinálnak, és csodálják, sőt utánozni akarják minden mozdulatukat. 

Mi történik, amikor a gyanútlan szülőpár mindössze egy kiscsoportossal és egy nagycsoportossal indul neki a parti sétának? Hiszti, nyavalygás, semmisemjó, pisilnikell, hagyjálbékén, nemveszeksapkát, énisakarom, nemcsúszokle, lecsúszok, gyereteis, negyere, anyujöttpedigmondtamhogynejöjjön, mostazonnalkellminden. Ezek voltak. Néhány kellemes pillanatot leszámítva (ezeket fotóztam) ugráltatva voltunk rendesen. Természetesen a hazafele úton a két alvás ellen protestáló kisembert elnyomta az álom, aminek újabb hiszti lett az eredménye kiszálláskor. Mindez nem panasz, inkább tényközlés. És megnyugtatása mindazoknak, akik azt hiszik, öt gyerekkel minden sokkal nehezebb. Ez egyszerűen nem igaz. Nagyobb adagokat főzök, gyakrabban megy a mosogatógép, sokkal többet mosok, hajtogatok, igen. De az öt gyerek nem lóg állandóan rajtam, mert elvannak egymással - ha együtt vannak. 

E kis intermezzo után mesélek végre Verőcéről.

Szelfipont a Verőcei Strandon.

Csodálatos néhány órát töltöttünk a kis település szélén, a fenti "gondok" ellenére. Ugyanis itt minden van, egyrakáson, ami egy kisgyerekes szülőpárnak igazi hétvégi kikapcsolódás. Az autónkat A Hét Vezér harangja mellett hagytuk, közvetlenül a 12-es út mentén található parkolóhelyek egyikén. A parkolásért nem kellett fizetnünk. A Haranglábakat Makovecz Imre tervezte, 2000-ben a Millennium évében a Hősök terén voltak kiállítva, majd ide kerültek Verőcére, a kezdetekkor csak kölcsönbe, ám itt maradtak. Ma már a település egyik védjegye a hét minden napján más dallamot játszó hét harangláb. 

Hét Vezér Harangláb

A strand közvetlen a közelükben kapott helyet, de van itt büfé, kisvendéglő és cukrászda is. Szelfipont, színpad, pihenőágyak, épített padozat, szuper kis játszótér süllyesztett trambulinnal, és a természet adta lehetőségek: kagylógyűjtés, kavicsdobálás, parti szélben sárkányeregetés - ha hozol sárkányt. 

Strand, pihenőpadok.

Kedves kis játszótér a parton.

Trambulin!

Egy nyugodt pillanat. :)

Sárkányeregetés. Mindig az autóban tartjuk. Sosem lehet tudni.

Szerény, otthonról hozott kis ebédünket a strandon fogyasztottuk el, majd rövid pihenő és játék után felmentünk a cukrászdába, hogy finomságokat együnk, de legfőképpen kávét igyunk. 

Ebéd otthonról.

Kávé és süti a cukrászdából.

Kilátás az asztalunktól.

A lenti büfé kínálata ennél bővebb,
ez csak a figyelemfelhívó.

Nekiveselkedtünk a rövid sétának, ami a kicsik számára ezúttal, társaság nélkül, egy mérhetetlenül nehéz és borzalmasan fárasztó teljesítménytúrának tűnt. Egy rövid Duna-parti sétáról beszélünk. Igyekeztünk tartani bennük a lelket, és figyelemelterelő játékokkal húzni nyomorult kis időnket, amíg ki nem borulunk teljesen. 

Alacsony vízállásnál a folyó medrében gyalogoltunk.
A bakancs jól esett.

Csodálatos panoráma a Visegrádi-hegységre.

Szebbnél szebb színek!

A híres Ybl-támfal végéig sem sikerült elzarándokolnunk, de hát örüljünk annak, ami van. Én örültem: a színeknek, a szellőnek, a kincseknek, amit a parton gyűjtöttem. 

Szégyenszemre a támfal sztorira nem emlékeztem, milyen jó, hogy az emléktábla segítségével frissíthettem tudásomat. Fotózkodtunk is egyet gyorsan a Mesterrel. A séta visszafelé már tényleg nagyon vontatottan ment. 

Ybl Miklós áll a Duna felé fordulva.

A cukrászdánál eszünkbe jutott, hogy az út túloldalán található játszóteret ki sem próbáltuk, uccu neki, menjünk át! 

A sportpálya és a főút között egy pizzéria van a sarkon.
Kompakt élmények, szuper szolgáltatások!

Egy órácska játszóterezés után hazaindultunk. Mégiscsak most maradtak otthon először egyedül órákra tanulni a nagyok...! Nem volt semmi gond, és szépen haladtak a dolgaikkal. :) 

A bejegyzés végére hagytam egy kis verőcei kisokost, amit egy tájékoztató tábláról fotóztam Nektek: 

Verőce látnivalóiról itt találtok egy klassz összefoglalót.