Régen ajánlottam már szülőprogramot. Több oka is van annak, hogy mostanában ez egyáltalán nem került fókuszba a blogon. Az egyik legjelentősebb, hogy mi is alig-alig jutunk el kettesben bárhová, mióta felütötte a fejét a covid. Azaz lassan két éve. Minden alkalomnak extrán örülünk, minden apró, kettesben történő kimozdulást nagyon megbecsülünk, már előre várunk. Így volt ez Az unoka című film esetében is. Az ötödik hullám éppen kibontakozni látszódott, mikor elkezdték játszani a filmet a mozik, pedig még a naptáramba is felírtam a január 6-át, a bemutató napját. Hogy miért volt számomra olyan fontos egy magyar film megjelenése a mozikban? Azért, mert a rendezőt személyesen ismerem: Kristóf osztálytársam volt hat teljes éven át az Apcázai Gimnáziumban. Számomra ő egy fontos ember, még akkor is, ha nem vagyunk hátbaveregetős jó barátok, hanem amikor nagy ritkán találkozunk, jót beszélgetünk. Talán azért, mert ismerem őt, talán azért, mert hasonlóan gondolkodunk, nagyon megérintett a film mondanivalója és mély nyomokat hagyott bennem.
Mert miről is szól Az unoka? Az idősek problémáit feszegeti - és nem csak az unokázós csalások vannak terítéken, bár kétségkívül ez a leglényegesebb eleme a történetnek. Papust, akit Jordán Tamás alakít, becsapják, a film elején veri át egy vérprofi unokázós csapat. A film első húsz perce annyira egyben van, és emiatt annyira megrázó, hogy némán zokogtam az Aréna Pláza egyik szélső ülésén. Szívettépően fájdalmas volt látni az egy pillanat alatt megroppanó idős bácsi lelki tusáját, amely a testét is összetöri - mégpedig szó szerint másodpercek alatt.
Érdekes felnőtt fejjel ránézni, hogy ki hogyan reagál aztán a történtekre. Rudi, a Papussal legjobb kapcsolatot ápoló, sőt ideiglenesen nála lakó felnőtt unoka teljesen másként próbálja feldolgozni az aljas gyalázatot, mint Papus fia, aki szintén lehetne pl. megrendülve. De nem. Nem mindenki bírja felfogni, egy idős ember életében mit jelent egy unokázós telefonhívás. Mekkora törést jelent egy sokat megélt, tapasztalt, jóindulatú ember számára, hogy "elhitte", hogy "hagyta magát átverni".
Azért vagyok különösen hálás Kristófnak és feleségének, Ninának (a film közös alkotásuk), mert egy olyan problémára hívják fel a figyelmet, ami nagyon fontos és nincs eléggé kiemelve. Nem beszélünk róla eleget, nincs a gondolatainkban és elsuhanunk mellette, ha egyáltalán elolvassuk a hírekben. Lehetett volna az unokázós csalókról egy klassz dokumentumfilmet készíteni, még hiteles is lett volna. Így azonban sokkal plasztikusabb lett a végeredmény, ami véleményem és reményeim szerint többeknél mélyebbre megy és bent dolgozik tovább.
A történet feszesen megy előre, van benne izgalom, szerencse, derűs vidámság, és rengeteg, ó, rengeteg jutalomjáték! Színészek, akik a mi gyermekkorunkban már a tévében szerepeltek, színpadon élték virágkorukat, mostanra megöregedtek, és klasszisokká váltak. Nyugdíjas klasszisokká, akiket, felteszem, nem sok rendező foglalkoztat. Milyen jó, hogy a film idősekről is szól! Mennyi fantasztikus embert láthatunk így a mozivásznon újra!
Blahó Gergő pedig hozza a ma oly gyakori tétova harmincas srácot. Akinek még az is probléma, hogy a számára szimpatikus kolleginát megszólítsa. Aki húzza az igát valami lelketlen multiban, maga sem tudja, érti, minek. Jellemfejlődésének részletezése, a belőle kitörő férfi bemutatása, az idősekkel való megismerkedése és a megoldás, a csattanó, mind a film spoilerezése lenne, így nem kezdek, nem kezdhetek bele. Ugyanakkor Jordán Tamás személyében mindannyian kaptunk egy Papust. Papus annyira elővarázsolja a "magyar nagypapát", annyira jól sikerült alakítás lett, hogy ha csak filmbéli gesztusaira gondolok, eszembe jutnak drága nagypapáim, akik már sok éve nincsenek közöttünk.
Büszke vagyok arra, hogy Kristóf az Oscar-díjas Mindenki és a Foglyok c. tévéfilm után ezzel az alkotással jelentkezett. Egy figyelemfelhívással, ami sokkal, de sokkal több, mint egy probléma, egy konkrét bűncselekmény bemutatása. Egy jelzőrakéta robbant: emberek! Figyeljetek idős embertársaitokra! Megéri figyelni rájuk, meghallgatni bölcsességüket, történeteiket!
Nézzétek meg a filmet. Nézzétek meg, mert az átlagból kiemelkető magyar alkotást láthattok. Ennek a filmnek nem csak hossza és mondanivalója van, hanem mélysége is. Amit tovább viszel, amit forgatsz magadban, ami miatt majd még fontosabb lesz az idős szomszédnénivel történő beszélgetés, ami miatt majd máshogy nézel korosabb rokonaidra, ismerőseidre, vagy a teljesen ismeretlen idős idegenre. Ennek a filmnek nem csak a kitalált főszereplője lesz jobb ember a végére, hanem egy picit a néző is. És ki ne akarna jobb emberré válni?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése