Az, hogy szeretném megmutatni a családnak a Császárvárost - nem volt kérdés. Vártam, vártam, nem akartam túl korán "ellőni" Bécset. Szeretném, hogy emlékezzenek rá, ezért vártam azt is, hogy már Legkisebb se legyen olyan ici-pici, a két nagy meg már értsen valamit németül, hogy haszna is legyen a kiruccanásnak. Illetve ment az egyeztetés Netti barátnőmmel, akinek a lakását kapjuk meg egy hétre, innen is köszönjük! Nettiék sok éve kint élnek két gyerekkel egy külvárosi lakásban. Őszi szünetre jönnek Magyarországra, és idén a két ország őszi szünete szerencsésen egybeesik. A lehetőség tehát adott, ki az a bolond, aki erre nemet mond? Mi biztosan nem. Akkor sem, ha 2 héttel az őszi szünet előtt bekrepált az egyetlen kocsink. Rövid távon tudjuk használni, de a szervízben azt mondták: külföldre NE. (Novemberre érkezik meg az alkatrész.) Ezért hát mit volt mit tenni - maradt a vonat. Kényelmes, fenntartható, elegáns utazási mód, nincs vele gond, csak háztól házig kényelmesebb lett volna, főleg ennyi embernek. De mindent megoldunk - kevesebb cuccot pakolunk!
