Bánkút, Csipkéskút gyalog

 Nyaralás járvány idején 5. rész

A lillafüredi benyomások, azaz egy rendkívül ingergazdag nap után szerettünk volna egy nyugalmasabb, a szó jó értelmében egyhangúbb, túrázós napot szervezni. Ezért gondoltunk Bánkútra: túrázunk két viszonylag rövid célpontot kiszemelve, és ennyi. Bőven elég lesz, hamar a szállásra érünk, és játszunk a kertben, filmezünk este. Persze azt egyikünk sem sejtette, hogy a Petőfi-kilátó és a Csipkéskúti Csikónevelde is tartogat majd kellemetlen meglepetést...

Rövid séta a Nagy-nádasban - a farmosi Kékbegy tanösvényen jártunk

 

Érdekes helyzet, és nem először fordul elő velünk, hogy Férjemmel egyszerre sokallunk be a városi létből. Nagyon szeretünk itt élni, de a "most azonnal el innen, ki a városból" érzés különös módon néhanapján teljesen egyszerre kap el minket. Így volt ezen a kifejezetten őszies, hűvös szombaton is, mikor már ebédfőzés közben azt nézegettem, hová visszük a gyerekeket délután. Annak érdekében, hogy a kicsik ebéd utáni indulással számolva elszunnyadjanak az autóban, min. 1 órányi autóút távolságot terveztem, s egy olyan helyre vágytam, ahol még nem jártunk, de már bakancslistás volt... ezért ugrott be a Tápióvidék: nézzük csak, milyen tanösvények vannak itt?

Barlang, libegő, kisvonat, csónakázás és gyönyörű kilátás Lillafüreden

Nyaralás járvány idején 4. rész

Lillafüredről tudtam - mivel már jártunk itt egy hideg téli napon - hogy nem lesz egyszerű egy napba beleszuszakolni a programjait. Hiába van nyár, hiába könnyebb ilyenkor minden, mégis nehéz azt a rengeteg látnivalót egy napon megnézni, főleg gyerekekkel, nagy melegben. Azért persze megpróbáltunk, amennyit csak lehet, besűríteni a napba. Ki tudja, mikor járunk itt legközelebb? Kezdtünk egy barlangban, aztán libegőzve felmentünk a magaslatokba, ott túráztunk egyet, majd visszalibegőztünk. Ebédeltünk egy szuper helyen, eztán kisvasutazás következett. Innen játszóterezni indultunk, szaladgáltunk a Palotaszálló híres teraszain, végül csónakázással zártuk az élmények sorát... Fárasztó egy nap volt, az biztos!

Szilvásvárad a magasból, kétszer

Nyaralás járvány idején 3. rész

Kifejezetten meglepő volt szembesülni azzal a kellemes ténnyel, hogy a járványhelyzet miatt Szilvásváradon kifogtuk az utolsó napot, amikor még nem kell parkolódíjat fizetni. Éljen, éljen! Mekkora mázli! Korán érkeztünk, 9.30 körül ember nem volt még rajtunk kívül a parkolóban. Innen azonnal hegynek vettük az irányt, hogy az aznapra tervezett első komolyabb kihívást még a déli órák előtt teljesítsük. A Millenniumi-kilátóba terveztünk eljutni, gyalog. Egy kellemes tanösvény vezet felfelé, szép tájékoztató táblákkal. 

Panoráma nyomában, vihar a nyomunkban! - Kirándulás Lázbércen

Nyaralás járvány idején 2. rész

2002-ben egy regnumi tábor keretei között ismertem meg a csodálatos Lázbérci-víztározót és partját. Persze akkoriban, huszonegy éves fiatalként meg sem kottyant a Bánhorváti plébániáról, ahol a szállásunk volt, a Damasa-szakadék érintésével, Upponyon keresztül végiggyalogolni a Lázbérci-tó partján, hogy aztán visszakanyarodjunk (óriási kerülővel) Bánhorváti felé...! De szép emlék! Nyilván ötgyesekes anyaként, kicsikkel, sokkal rövidebb, emészthetőbb túrákat kell szerveznem a családnak. Igyekszünk férjemmel mindig valami olyan célállomást kiszemelni, amiben van valami PLUSZ. Egy szép kilátást ígérő táj, egy jó tanösvény vagy egy kellemes tópart ilyen lehet. A Lázbérci-tó és környéke márpedig hazánk egyik legszebb tája, nem szállok vitába senkivel, ez a véleményem egyszerűen megingathatatlan. Az világos volt, hogy a tavat körbegyalogolni nem lehet, viszont megmutatni mindenképpen szerettük volna, ezért végül kétféleképpen néztük meg: felmásztunk a Kalica-tetőre, így fentről is láttuk, valamint elsétáltunk az Alsó-völgy mentén a tó partjára, ahol egy kis horgászpihenőnél megálltunk, innen fordultunk vissza a kocsihoz.  

Nyaralás járvány idején 1. - Bükki szálláshelyünk

Hetekkel a járvány hazai kirobbanása előtt foglaltam szállást nyárra - általában szeretem ezt a feladatot már februárban kipipálni. A COVID-nak ekkor még hivatalos neve sem volt, és épp Vuhanból jöttek a hírek. Olyan messzinek, távolinak tűnt, és mivel a SARS sem jött el idáig, nem hittem, hogy a mi életünket megváltoztatja majd. Pusztán a tömegiszonyom és az építkezésünk okán kissé megcincált idegi állapotom vezetett oda, hogy 

• kizárólag saját, külön bejáratú, 
• önállóan bérelhető családi házat keressek 
• egy nyugalmas helyen, 
• megfizethető áron.
• És persze: férjünk el kényelmesen mind a heten.
• Legyen tisztaság.
• Plusz: a látnivalók legyenek max. 20-40 pernyi távolságra autóval.

Nyár, szülinap, bicikli, Szaletly - szülőprogram szigorúan kettesben

A karantén senkinek sem volt könnyű. Nem versenyzésből, hanem csak úgy elmesélem, hogy bárki beleképzelheti magát az én helyzetembe: öt gyerekkel, akik közül hárman digitálisan tanultak, ketten pedig folyamatos foglalkoztatásra vágytak, hogyan érezhettem magam egy építkezés befejező szakaszában, amit a végén megfűszereztünk egy költözéssel. No, hát egy ilyen nehéz életszakasznak értünk a végére az ún. nyitással egy időben. Férjem születésnapja, ami idén az utolsó hármassal kezdődő, kicsit mellékvágányra került, a fentiek miatt. Arra jutottam, hogy azzal ajándékozom meg őt, amiből az utóbbi időben a legkevesebb jutott nekünk: közös idővel. És ha már közös idő, legyen finom vacsi is hozzá, egy kultikus helyen. A régi Thököly étteremben tartották szüleim a lakodalmukat, éppen 40 évvel ezelőtt. A családi kötődés, és az, hogy a hely újranyitott, ráadásul a kedvenc, általam sok éve követett lakberendező, a Térkultúra blog szerkesztője, Nikoletti Petra családja újította fel és üzemelteti, arra sarkallt, hogy a lehető leghamarabb próbáljuk ki az ötletes nevű Szaletlyt. A közös vacsorát összekötöttük a kedvenc közös hobbinkkal, a biciklizéssel: Újpestről a Szaletly kb. 35 perc alatt kényelmesen, izzadásmentesen letekerhető távolságra esik. 

A házimunka-pontszerzés igaz sikertörténete

Miről írjon a Barangoló család, ha jelenleg karanténban tartózkodik, és hetek óta szó szerint SEHOL NEM VOLT? Igen, pótolhatnék, évekkel ezelőtti nyaralásaink utolsó, lemaradt fejezeteit, komplett ausztriai kirándulásaink vázlatait, meg nem írt szállásteszteléseinket felpakolhatnám végre a blogra, melyeket zajló életünk miatt nem tudtam megtenni. Most mégsem ez következik, mert nincs rá agyi kapacitásom, hogy "szakmázzak". 

Újra Gyöngyös! - A Mátra Múzeum Pavilonja

Délelőtt még otthon, játszóterezés és ebéd Gyöngyös belvárosában, rövid betekintés a Szent Bertalan templomba, séta, majd a Mátra Múzeum Pavilonja, végül játék és szaladgálás a múzeum kertjében -  ennyi fért bele ebbe a fél szombatba! Nyugis, nem agyonhajtott program, egy nap, amikor csupán az asztalfoglalás miatt néztük az órát... nagyon megérte ismét elindulni. Ahogy nőnek a gyerekek, egyre ritkábbak ezek a kiszakított, közös családi programok. Ki kell használni minden percet. 

Sünispotály és hasznos új infók a Holnemvolt Várból

2019 év elején jártunk a Holnemvolt Várban, arról részletesen ebben a bejegyzésben írtam.

Azóta - mint néhány napja kiderült számunkra - több dolog is megváltozott a Várban. Sajnos, nem feltétlenül az előnyére...

A téli szünet utolsó hétköznapján, január 3-án, amint férjem még hosszú, boldog, kivételesen három hetes (!!!) szabadságának utolsó napjait töltögette, gondoltuk, elmegyünk a Holnemvolt Parkba. A gyerekeknek ígértük a kisföldalattizást, a Palotát, a Cápasulit, és ezúttal arra is volt gondunk, hogy jusson időnk a Sünispotályba betérni.