Örökké hálás leszek az
Apáczai Gimnázium könyvtárosának, hogy 1999-ben megvásárolta és kitette a
polcra Török András akkoriban megjelent, különleges útikalauzát. Erre a könyvre
úgy találtam rá, hogy valójában ő talált rám… van néhány ilyen szerzeményem,
ezt a művet is közéjük sorolom. Egyszerűen tudtam, hogy – bár más miatt
kódorogtam a könyvtárban – le kell
vennem a polcról. Talán nem az lennék ma, aki, ha nem kezdem meg akkor e könyv
által szenvedélyesen megszeretni és megismerni fővárosunkat, járni utcáit
felfelé tekintgetve, rácsodálkozva az addig ismeretlen, felfedezetlen
érdekességekre.
 |
| Az első magyar kiadás és a legfrissebb változat is a tulajdonomban van. :) |
Személy szerint nagyon
örülök Török András a nyolcvanas évek derekán történt – ahogy ő írja – „megvilágosodásának”,
melyet egy bécsi könyvesboltban szerzett, miszerint létezik alternatív útikönyv,
s az azonnali elhatározásának, miszerint ő is belép az alternatív útikönyvek
írói közé. Vagy ahogy az előszóban olvashatjuk, az „alkalmazott élvezettan”
terjesztői közé. Könyve olvastatja magát, pedig tele van történelemmel, művelődéstörténettel,
építészettel, művészettörténettel és egy kis irodalommal. A komolyabb, hosszabb
leírásokat érdekes, kedves, élvezhető, sokszor vicces történetekkel színesíti,
melyek megjegyezhetővé, s egyben könnyen fogyaszthatóvá teszik a rengeteg
információt, amelyet közölni szeretne.
Az útikönyv gerincét az
az öt, az író által javasolt, többnyire belvárosi sétaútvonal adja, mely
mindkét könyvben csaknem teljesen megegyezik. A 2013-as kiadásban azonban
sokkal, sokkal több az előzetes és utólagos ismeretanyag a séták leírása előtt
és után. Pl. több kép van benne, melyek többségét a fortepan.hu oldalról
válogatta a szerző (ezt a honlapot én is mindenkinek ajánlom nézegetésre!). Aztán
a frissebb kiadásban eligazítást kapunk térképvásárlás területén, megtudhatjuk
belőle, hogy mi az a 33 dolog, amiért érdemes feltétlenül budapestinek lenni, és
egy írásbeli gyorstalpaló tanfolyam keretei között „bennfenntesjelöltek”
lehetünk. Szuper, de szubjektív ötleteket kapunk arra vonatkozóan, hogy hol
szálljunk meg, illetve hová foglaljunk szállást ismerőseinknek, hová vigyük el őket vacsorázni, ebédelni, uzsonnázni, vagy netalántán egy kiadós buli után
éjszaka palacsintázni… Gondolkodhatunk képes és szöveges kvízkérdéseken a
várossal kapcsolatban, és ha még időnk, erőnk, kitartásunk engedi, részt
vehetünk a szerző által javasolt belvároson kívüli biciklis vagy autós történelmi
szafarin pl. Óbudára – kizárólag haladóknak! vagy lubickolhatunk a vízi
örömökben. :) A Könyvek!
Könyvek! fejezet nem csak könyvajánlót tartalmaz, hanem a szerző kedvenc
antikváriumait illetve könyvesboltjait is. A bibliográfia olyan széleskörű, hogy
komoly Budapest-szaktudást szedhet magára, aki átrágja magát a listán…
No, de nézzük a könyv
szívét-lelkét: a sétákat! Török András nem vállalkozik arra a lehetetlen küldetésre,
hogy (így is 500 oldalat meghaladó!) művében a teljes mai Budapest minden
kerületét részletesen bemutassa, hiszen ez tényleg elképzelhetetlen lenne abban
a minőségben, amellyel a könyvben találkozunk. A belső kerületekre koncentrál,
néhol ugyan kis kitérőkkel, de mindenhol nagyszerű rajzolt térképekkel
kiegészítve. A séták valóban lesétálnivaló útvonalak, amelyeket egyáltalán nem
javasolt rövidíteni BKV-val vagy autóval, mert sok érdekes élményről maradunk
le, ha mégis megtesszük. Én magam egyetlen eszközt tudok elképzelni, ami kicsit
könnyíthet a sétákat bejárni próbáló, de fájós lábú, fáradékony érdeklődőknek,
ez pedig a roller, amit én magam rendszeresen használok a mindennapjaimban, ha
épp nem gyerekkel vagyok. (Mondjuk a Budai Várban ez sem játszik.) A séták
mindegyike a Vörösmarty térről indul, néha van egy kis átfedés, de ekkor sem
jön zavarba a szerző, mert mindenhol újabb és újabb információkat kapunk, nincs
ismétlés! Mivel ezek a séták csaknem 7-8 órás városi túrák, Török András – azaz
az alteregója, Simplicissimus - a megfelelő helyeken pihenőket is javasol konkrét
kávéház, cukrászda, vendéglő megjelölésével.
Ó, és mennyi, de mennyi
minden van, amit olvasás közben megjegyeztem: ezt is beleírom az ajánlóba, jaj,
meg azt is! Hihetetlen mennyiségű érdekesség az, amit nem lehet néhány mondatba
összesűríteni, legfeljebb egy kis ízelítőt adni.
- Tudtátok, hogy az Árpád hídban van egy lakás, ahol a hídmester lakik a családjával?
- És azt, hogy a Sziklakápolnát 1951-ben egyetlen éjszaka alatt pusztították el úgy, hogy a bejáratot is befalazták, és csak 1992-ben nyitották meg ismét?
- Hogy az egész pesti óvárost le kellett bontani annak érdekében, hogy megépülhessen az Erzsébet híd, melynek kiírt nemzetközi tervpályázatára 53 pályamű érkezett?
- Tudtátok, hogy az Operaház 1884-ben felszerelt csillárját a nyolcvanas években felújították, és azzal, hogy kiszerelték belőle a régi gázcsöveket, súlya 900 kg-mal csökkent?
Muszáj néhányat idéznem
is, hogy még teljesebb legyen a kép a könyv igazi szubjektív mivoltáról:
„Nemzeti Színház. Azok
a kedves Olvasók, akik szeretik ezt az épületet, lapozzanak tovább.” :) Majd később, máshol: „És itt van a
legfájdalmasabb építészeti merénylet, a Nemzeti Színház (…)”
„ A Hideg Burkoló
néhány szép évet élt meg a XIII. Csanády és Kresz Géza utca sarkán. Virtigli
szendvicsbolt volt, a vásárló válogatta össze a szendvicsébe valókat. Minden
idők legszellemesebb boltneve?”
„Simplicissimus szerint
a legköltőibb (városrész) nevek a II. kerületben vannak: Budaliget, Csatárka, (…)
Rézmál, Rózsadomb, Szemlőhegy, Széphalom, Szép Ilona, (…) Vérhalom, Zöldmál."
„Kossuth Lajos tér. (…)
Minden esztétikai értéket nélkülöz Klingl Sándor dilettáns alkotása Kovács Béláról,
a Kisgazdapárt nagy tehetségű főtitkáráról, akinek elhurcolása 1947-ben a
diktatúra kezdetét jelezte.”
Jókat derültem olvasás
közben, még ha nem is minden kritikával értek egyet!
Számomra kedves címek,
alcímek a könyvben nem sorrendben:
- Simplicissimus 12 szokatlan nézőpontja (látcsővel vagy kamerával)
- A Hangli-kioszk hűlt helye
- Az egykori sorbanállás az Adidas bolt előtt
- Habkönnyű találós kérdés egy térrel kapcsolatban, nyár elején, szerda reggel
- Víz, különféle megmerítkezésekre
- Evés-ivás emberhalál nélkül
- 12 ajándék Budapest-rajongóknak, emelkedő ársorrendben
A könyvet nem csak a jól
kiválasztott fotók, és a rajzolt térképek színesítik, hanem az „Az én városom”
sorozat is, amelyben vendégszerzők írnak szösszeneteket Budapesttel kapcsolatos
élményeikről. A szerző mindenhol közli a manapság elengedhetetlen internetcímeket,
sőt, néhol kitér egy-egy látványosság vagy étterem igényes honlapjának
ismertetésére is. A könyv utolsó lapján pedig minden elérhetőségét megadja, s
biztatja olvasóit, hogy segítsenek észrevételeikkel a könyv jövőbeni alakításában.
Köszönöm Török
Andrásnak, hogy ennyire szeret itt lakni, élni, és élvezettanról írni, mert
teljesen megváltozott a városról alkotott képem, mióta ismerem és rendszeresen
újraolvasom a könyvét!
----------------------------------------
Török András saját honlapja:
Az Egy nap a városban blog írása a könyvről itt olvasható:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése