Télen nem sajnálom a hétvégi
délelőttöket arra, hogy matiné színdarabokra menjünk ahelyett, hogy kint
legyünk a friss levegőn. A két fiam pedig már épp abba a korba lépett, akikkel
lehet is menni: négy és hat évesek.
Nagyon szerettem volna jegyet
szerezni a címben szereplő előadásokra már korábban is, de nem sikerült.
Ugyanis a jegyárusítás napján elkapkodják a jegyeket a lelkes szülők, nem
véletlenül: sikerdarabok ezek. Most már azt is tudom, miért.
Boribon és Annipanni
A Boribon előadásra nem tudok
jobb szót mondani, mint azt, hogy lenyűgöző. Azt hiszem, azért jöttem ki (igen,
én magam) euforikus állapotban a nézőtérről a két kisfiam kezét fogva, mert én
annak idején nem ilyen bábszínházat láttam ugyanebben a színházteremben. Amikor
én voltam kislány, emlékeim szerint bábparaván volt, a szereplők mindannyian
igazi, nagyjából egyforma méretű bábok voltak, és kb. egy síkban mozogtak.
Lehet, hogy rosszul emlékszem, de nekem ez maradt meg. Nos, a Boribon és
Annipanni c. mesefeldolgozás egyáltalán nem ez a kategória! Boribont egy fiatal
srác játssza (Bercsényi Péter), aki végig látható, de mégis mindannyian a nézőtéren ülők közül elhisszük, hogy Boribon bábja beszél,
Boribon alszik, Boribon ugrál. Mert olyan profi bábjátékost látunk mozogni és
énekelni a színpadon, hogy gyakorlatilag őt nem látjuk. S mi lehet egy
bábművész legnagyobb dicsérete, ha nem pont az, hogy jelen van, és mégsem őt
látjuk?
Az Annipannit megszemélyesítő
hús-vér lánykát pedig egy szintén nagyon fiatal bábművész játssza (Mórocz Adrienn), akinek nem
csak a játéka, de a hangja is csodálatos. Egy gyerek musical kerekedett a
szemünk előtt, a fülünk hallatára Marék Veronika önmagában is zseniális
mesesorozatából. Több mesét dolgoz fel a darab, de érthető okokból nem
kerülhetett bele minden egyes kötet. Utalások azonban majdnem az összes könyvre
vannak „elrejtve”, ezeket külön élmény még szülőként is felfedezni. Nem lőném
le, hogy mely kötetek kerültek teljes feldolgozásra, és melyek maradtak ki,
annyit azonban elárulhatok, hogy Bencét is hús-vér ember alakítja (Szolár Tibor), de Szuszi és
a Cica bábként jelennek meg.
A díszlet végtelenül ízléses,
szívesen lennék egy ilyen gyerekszobában felcseperedő, boldog gyerek. A történetek
a könyvekből ismert, óvodásokat megszólító örökérvényű mondanivalóval
rendelkező mesék, melyek két részre osztva is lebilincselték az izgága
nézősereget. Hang nélkül nézte végig a becsléseim szerint több száz néző (több
mint fele apró gyerek!), és a végén hatalmas tapsot kaptak a színészek, meg is érdemelték. Mit
mondjak.. már hazafelé azon gondolkodtam, hogy mikor nézzük meg ismét…
Pettson és Findusz
A Pettson és Findusz előadást az
azonos nevű könyvsorozaton edződött gyerekeknek és szüleiknek ajánlom. Azért
mondom, hogy „edződött”, mert ezek hosszú mesék, kifejezetten nem a kis óvodás
korosztálynak, sokkal inkább a nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szólnak. A
darabot az fogja érteni, aki ismeri a sorozat történeteit, eseményeit. Részletgazdag
rajzok, vicces megjegyzések, rejtett poénok és muklák… ezek ismerete
feltétlenül szükséges véleményem szerint a darab értelmezéséhez. Ha én egy
olyan szülő lettem volna, aki nem olvasta már fel százszor a gyerekének az
egyébként zseniális Pettson sorozat különböző köteteit, lehet, hogy felnőttként
sem értettem volna mindent a darabból. Azt hiszem, voltak is ilyen nézők a
jelenlévők közül, akik nem túl boldogan jöttek ki a Játszótér nevű kisebb
helyiségből, ami a Bábszínház harmadik vagy negyedik (?) emeletén található, és
csak gyalog lehet ide felmenni, nincs lift. Ráadásul a helyfoglalás érkezési
sorrendben történik, úgyhogy érdemes rástartolni a nyitásra. Legelöl vannak
pici gyerekszékek, bátrabbak ülhetnek ide szülő nélkül is.
A Pettson-darab két
dologban hasonlít a Boribonra: itt is szerepelnek élő szereplők, s ebben is
szerepel ugyanaz a páros, aki Boribont és Annipannit alakítja. Itt ők a muklák.
(Aki nem tudja, kik a muklák, feltétlenül olvassa el az Amikor Findusz kicsi
volt és eltűnt c. könyvet.)
Nekem nagyon tetszett ez az
előadás. Minden a szemünk előtt játszódott a kis térben, a díszlet
tologatásával, fordítgatásával egy pillanat alatt másik helyszínen találtuk
magunkat, s mindent lehetett követni, érteni. Egyáltalán nem volt számunkra
zavaró, hogy Pettson (Ács Norbert) ebben a feldolgozásban nem öreg, de ugyanolyan
szerencsétlen, és nem veszi észre, hogy a szintén fiatalnak ábrázolt Andersson
néni rajongva szerelmes belé. Gustavsson
rosszindulata a darabban erősebben kidomborítva jön elő, mint a könyvekben, a muklák
pedig sokkal többet szerepelnek, legalábbis jobban szem előtt vannak, és
állandóan énekelnek. :) Merthogy ez is zenés darab, mégpedig tessék megkapaszkodni: zongorista játszik élőzenét a gyerekeknek – mi pont mellette kaptunk helyet! Ez külön élmény volt! Findusz az elején cuki kismacska, aki aztán megtanul beszélni, és Pettsonnal átélt közös kalandok során felnő. Az őt játszó
fiatal bábszínész hölgy is (Ellinger Edina), csakúgy mint a többiek, kiemelkedő tehetség! A tyúkok nálam mindent vittek, még napokkal később is csak röhögve tudtam visszagondolni az állítólagos elnyomásban élő, éppen ezért felszabadításukat követelő tyúkokra, akiktől ez a nyomorult, de nagyon szerethető Pettson még a tojást is fél elvenni a darab elején, de a jellemfejlődés itt sem maradhat el! Azt pedig hogy hogyan, miként visznek a színpadra egy dühös bikát... nem árulom el. Nézzétek meg!
Öröm erről írni, öröm olyan
darabokra járni Budapesten, amelyek bármely színpadon megállnák a helyüket a világ tényleg
bármely pontján. Gratulálok a Budapest Bábszínháznak ezért a magas színvonalért,
és köszönet az élményekért!
A képek forrás a Budapest Bábszínház hivatalos oldala.
Mi is megyünk a Boribonra , április 19 -én, alig várjuk és most még jobban hogy ilyen sok jót olvastam róla.
VálaszTörlésNem fogsz csalódni, Erzsike! :)
VálaszTörlés