2014. február 13., csütörtök

Budapest Bábszínház: Boribon és Annipanni ; Pettson és Findusz

Télen nem sajnálom a hétvégi délelőttöket arra, hogy matiné színdarabokra menjünk ahelyett, hogy kint legyünk a friss levegőn. A két fiam pedig már épp abba a korba lépett, akikkel lehet is menni: négy és hat évesek.
Nagyon szerettem volna jegyet szerezni a címben szereplő előadásokra már korábban is, de nem sikerült. Ugyanis a jegyárusítás napján elkapkodják a jegyeket a lelkes szülők, nem véletlenül: sikerdarabok ezek. Most már azt is tudom, miért.

Boribon és Annipanni

A Boribon előadásra nem tudok jobb szót mondani, mint azt, hogy lenyűgöző. Azt hiszem, azért jöttem ki (igen, én magam) euforikus állapotban a nézőtérről a két kisfiam kezét fogva, mert én annak idején nem ilyen bábszínházat láttam ugyanebben a színházteremben. Amikor én voltam kislány, emlékeim szerint bábparaván volt, a szereplők mindannyian igazi, nagyjából egyforma méretű bábok voltak, és kb. egy síkban mozogtak. Lehet, hogy rosszul emlékszem, de nekem ez maradt meg. Nos, a Boribon és Annipanni c. mesefeldolgozás egyáltalán nem ez a kategória! Boribont egy fiatal srác játssza (Bercsényi Péter), aki végig látható, de mégis mindannyian a nézőtéren ülők közül elhisszük, hogy Boribon bábja beszél, Boribon alszik, Boribon ugrál. Mert olyan profi bábjátékost látunk mozogni és énekelni a színpadon, hogy gyakorlatilag őt nem látjuk. S mi lehet egy bábművész legnagyobb dicsérete, ha nem pont az, hogy jelen van, és mégsem őt látjuk?




Az Annipannit megszemélyesítő hús-vér lánykát pedig egy szintén nagyon fiatal bábművész játssza (Mórocz Adrienn), akinek nem csak a játéka, de a hangja is csodálatos. Egy gyerek musical kerekedett a szemünk előtt, a fülünk hallatára Marék Veronika önmagában is zseniális mesesorozatából. Több mesét dolgoz fel a darab, de érthető okokból nem kerülhetett bele minden egyes kötet. Utalások azonban majdnem az összes könyvre vannak „elrejtve”, ezeket külön élmény még szülőként is felfedezni. Nem lőném le, hogy mely kötetek kerültek teljes feldolgozásra, és melyek maradtak ki, annyit azonban elárulhatok, hogy Bencét is hús-vér ember alakítja (Szolár Tibor), de Szuszi és a Cica bábként jelennek meg.  




A díszlet végtelenül ízléses, szívesen lennék egy ilyen gyerekszobában felcseperedő, boldog gyerek. A történetek a könyvekből ismert, óvodásokat megszólító örökérvényű mondanivalóval rendelkező mesék, melyek két részre osztva is lebilincselték az izgága nézősereget. Hang nélkül nézte végig a becsléseim szerint több száz néző (több mint fele apró gyerek!), és a végén hatalmas tapsot kaptak a színészek, meg is érdemelték. Mit mondjak.. már hazafelé azon gondolkodtam, hogy mikor nézzük meg ismét…



Pettson és Findusz

A Pettson és Findusz előadást az azonos nevű könyvsorozaton edződött gyerekeknek és szüleiknek ajánlom. Azért mondom, hogy „edződött”, mert ezek hosszú mesék, kifejezetten nem a kis óvodás korosztálynak, sokkal inkább a nagyóvodásoknak és kisiskolásoknak szólnak. A darabot az fogja érteni, aki ismeri a sorozat történeteit, eseményeit. Részletgazdag rajzok, vicces megjegyzések, rejtett poénok és muklák… ezek ismerete feltétlenül szükséges véleményem szerint a darab értelmezéséhez. Ha én egy olyan szülő lettem volna, aki nem olvasta már fel százszor a gyerekének az egyébként zseniális Pettson sorozat különböző köteteit, lehet, hogy felnőttként sem értettem volna mindent a darabból. Azt hiszem, voltak is ilyen nézők a jelenlévők közül, akik nem túl boldogan jöttek ki a Játszótér nevű kisebb helyiségből, ami a Bábszínház harmadik vagy negyedik (?) emeletén található, és csak gyalog lehet ide felmenni, nincs lift. Ráadásul a helyfoglalás érkezési sorrendben történik, úgyhogy érdemes rástartolni a nyitásra. Legelöl vannak pici gyerekszékek, bátrabbak ülhetnek ide szülő nélkül is.



A Pettson-darab két dologban hasonlít a Boribonra: itt is szerepelnek élő szereplők, s ebben is szerepel ugyanaz a páros, aki Boribont és Annipannit alakítja. Itt ők a muklák. (Aki nem tudja, kik a muklák, feltétlenül olvassa el az Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt c. könyvet.)



Nekem nagyon tetszett ez az előadás. Minden a szemünk előtt játszódott a kis térben, a díszlet tologatásával, fordítgatásával egy pillanat alatt másik helyszínen találtuk magunkat, s mindent lehetett követni, érteni. Egyáltalán nem volt számunkra zavaró, hogy Pettson (Ács Norbert) ebben a feldolgozásban nem öreg, de ugyanolyan szerencsétlen, és nem veszi észre, hogy a szintén fiatalnak ábrázolt Andersson néni rajongva szerelmes belé. Gustavsson rosszindulata a darabban erősebben kidomborítva jön elő, mint a könyvekben, a muklák pedig sokkal többet szerepelnek, legalábbis jobban szem előtt vannak, és állandóan énekelnek. :) Merthogy ez is zenés darab, mégpedig tessék megkapaszkodni: zongorista játszik élőzenét a gyerekeknek – mi pont mellette kaptunk helyet! Ez külön élmény volt! Findusz az elején cuki kismacska, aki aztán megtanul beszélni, és Pettsonnal átélt közös kalandok során felnő. Az őt játszó fiatal bábszínész hölgy is (Ellinger Edina), csakúgy mint a többiek, kiemelkedő tehetség! A tyúkok nálam mindent vittek, még napokkal később is csak röhögve tudtam visszagondolni az állítólagos elnyomásban élő, éppen ezért felszabadításukat követelő tyúkokra, akiktől ez a nyomorult, de nagyon szerethető Pettson még a tojást is fél elvenni a darab elején, de a jellemfejlődés itt sem maradhat el! Azt pedig hogy hogyan, miként visznek a színpadra egy dühös bikát... nem árulom el. Nézzétek meg! 




Öröm erről írni, öröm olyan darabokra járni Budapesten, amelyek bármely színpadon megállnák a helyüket a világ tényleg bármely pontján. Gratulálok a Budapest Bábszínháznak ezért a magas színvonalért, és köszönet az élményekért!

A képek forrás a Budapest Bábszínház hivatalos oldala.




2 megjegyzés:

  1. Mi is megyünk a Boribonra , április 19 -én, alig várjuk és most még jobban hogy ilyen sok jót olvastam róla.

    VálaszTörlés