2014. április 6., vasárnap

Kettesben a Zemplénben 2. rész: Sátoraljaújhely


Az 1. részt itt olvashatod.

Szombaton egy korai komlóskai reggeli után autóba pattantunk, mert sok látnivaló bejárását ütemeztük aznapra, s nem akartunk semmit kihagyni.


A Magyar Nyelv Múzeuma Sátoraljaújhely - Széphalmon

Az egyedülállóan különleges Magyar Nyelv Múzeumával kezdtük, több okból. Ebbe a múzeumba nem jó fáradtan érkezni, mert sokat kell olvasni (és mint utóbb kiderült, nagyon meleg van fűtésszezonban). Aztán a fura nyitvatartása nem is engedi, hogy később érkezzen az ember: márciusban 8-16 óráig várták az érdeklődőket (április 1-től ez 9-17 órára módosul). A parkolási lehetőség a faluban ki van táblázva, érdemes figyelni, mert nem nagy a tábla, nehezen észrevehető! Mind az épület, mind a kert teljesen új, gyönyörű, igényes. Mivel holtszezonban jártunk ott, egész idő alatt mi voltunk ketten az összes látogató – emiatt nagyon nyugis volt az ott töltött időnk! 


Az ovális terem belülről

A múzeum kedves munkatársai minden kérdésünkre válaszoltak, de nem loholtak a nyakunkban, hagytak minket nézelődni, olvasgatni. Több egységben, több szempontból több tárlat mutatja be nyelvünk csodálatos világát. Sok a kép- és hanganyag. Középen egy nagy előadótérben mindenféle mutimédiás eszköz áll az esetleges előadó rendelkezésére, valamint itt lehet megpihenni a kényelmes székeken. 


A központi nagyterem

A régi és az új találkozása :)

Az én szívemnek legkedvesebb tárlat a Titkok titka. A magyar nyelv múltja, jelene és jövője c. kiállítás lett: egy teremben, egy tárlaton lehet látni az egészen régi magyar nyelvi emlékeket, hallgatni a különböző tájszólásokat, és a jövő eszközeivel nyelvi játékokat játszani, mindez igazi élmény volt számomra.


Hallgass tájszólásokat!

Kiállításrészlet a Titkok titka teremben.

Sok játéklehetőség!

A Kazinczy Emlékcsarnokba érvényes a múzeum belépője, de mikor mi ott jártunk, valamilyen okból zárva volt (azóta ismét nyitva). Azért nem bánkódtunk annyira, mert tíz évvel ezelőtt már jártunk itt, és akkor ugye a Nyelvmúzeumnak még nyoma sem volt, de az Emlékcsarnokba be lehetett menni.


A magyar nyelv szülőhelye ez a vidék, nem véletlenül
épült egymás mellé e két jelentőségteljes épület.

Usgyi tovább a Zempléni Kalandparkba! Alig vártuk, hogy kipróbálhassuk az ország leghosszabb libegőjét! Szerencsére volt nálunk pokróc a kocsiban, amit magunk alá tettünk, nem is tudom, mennyire fáztunk volna, ha nem jutott volna eszünkbe, hogy felvigyük magunkkal. Nagyon hidegek tudnak lenni a március eleji délelőttök, hiába süt a nap… 



Cél: a háttérben látható kilátó!

A libegőzés tényleg nagy élmény volt, s hosszan tartott. A kilátóból nem sokat láttunk a felhős idő miatt, ettől függetlenül hiba lett volna kihagyni a megmászását. Libegővel vissza a lenti állomásra, majd fel a bobra, hogy azzal is csússzunk egyet. A bobpálya több mint 2 km hosszú, telerakták bedőlős, izgalmas kanyarokkal, nagy lejtőkkel. Visegrád, Balatonfűzfő és Balatonboglár után mindenképpen azt mondom, hogy messze ez a legjobb pálya! 


A bobpálya indító és érkező állomása a libegőről fotózva.

Ez a szomszédos intézmény vonzó lehet családok számára,
mi kettesben kihagytuk.

A Zempléni Kalandpark sok más különlegességgel várja az idelátogatókat, mi csupán a fenti kettőt próbáltuk ki. Bátran ki merem jelenteni, hogy a Kalandpark területén illetve a majdnem mellette található állatsimogatóban majdnem egy egész napot simán el lehetne tölteni gyerekekkel, csak bírja a pénztárcánk... (Nyáron étkezdék, büfék is nyitva lesznek.) Figyelem! A libegő és a bob kisgyerekekkel veszélyes lehet!!


Smaragdvölgyben

Azt terveztük, hogy Smargdvölgyben ebédelünk valamit, aminek nem is lett volna akadálya egész évben, kivéve ezt az egy napot, amikor is vadászbált rendeztek ott este, emiatt nem fogadták ebédre az a’la carte vendégeket. Mégsem bántuk, hogy megtettük azt a néhány kilométert Rudabányácskán keresztül ebbe a szép völgybe, mert megismerhettünk egy különleges helyen, tó partján elterülő táborhelyet, ahol még családok is nyaralhatnak a vendégházakban. Ráadásul spóroltak nekünk egy ebédet, mert így azt kompletten kihagytuk... gyerekek nélkül könnyű! (No, meg a csodás vacsorahelyszín tudatában, egy már ismert helyen Sárospatakon, de erről majd legközelebb.)


Smaragdvölgy központi épülete az étteremmel.

A sorozatot sárospataki élményeinkkel folytatom majd. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése