Örvényesi Vízimalom

Nagyon szeretem az olyan embereket, akik szenvedélyesen tesznek valamit a világért. Vannak köztünk olyanok, akik annyira szerencsések, hogy a munkájuk egyben a szenvedélyük. Úgy gondolom, hogy az Örvényesi Vízimalom „gazdája” is egy ilyen ember, ezért örömmel, és lelkesen mentünk vissza hozzá – s hét év után egy gömbölyödő pocak helyett három kicsit hoztunk magunkkal.

Nem hiszem, hogy személy szerint emlékezett volna ránk 2007-ből, hiszen évi több ezer látogatót vezet körbe – hozzáteszem, kivétel nélkül mindenkit ugyanazzal a hatalmas lelkesedéssel. De valamiért mégis beengedett minket hétfőn, ami elvileg a szünnapja, a szabadnapja. Ott álltunk az alacsony kerítés túloldalán abban a forróságban koradélután, és… megszánt minket. Na jó, jöjjenek. Aztán elkezdte a vezetést. Jött egy másik család, őket is beengedte, ha már. A vezetés végére befutott még egy csapat, ők is kaptak sok-sok információt, és egy majdnem elölről kezdett vezetést. 

A pajtát, amit azóta újított fel, hogy itt jártunk, maga szerezte tárgyakkal rakta tele, mindegyiknek tudja a történetét, a használatát.

Házigazdánk épp magyaráz a pajtában.

A vízimalom 1055 óta áll ezen a helyen, és őröltek benne 1986-ig. A hatalmas malomkereket egészen csekély mennyiségű víz mozgatja, nem az egész patak vizét terelik bele, akkor szét is hajtaná egyből a sodrás.

Anno 1055.

Bent a hengermalmok technikájával ismerkedhetünk meg. Régi, 150 éves Ganz-gyárból származó gépeket hoz mozgásba a gazda (annyira sajnálom, de nem tudom a nevét). 

Ganz hengerek mozgásban!

Itt öntött fel a molnár a garatra. :)

Megnézhettük a molnárné füstös konyháját, a molnárcsalád egyszobás kis lakását, ahol az egész família elfért akkoriban.

Füstös konyha sok hasznos eszközzel.

Beszélgettünk a gabonafajtákról és a régi életről. Kaptunk beugratós kérdéseket, figyelemfelkeltő érdekességeket. Nagyon jó volt. Mennék vissza megint hallgatni ennek az embernek a tudását, amit az évek során szedett magára, mint a malom üzemeltetője. 

Nagy becsben a malom ihlette gyerekrajzok.

A gyerekeket leginkább – nem meglepő – a hatalmas, mozgó malomkerék és a patak érdekelte. Azért bejöttek, és megnézték a gépeket, de a vezetést nem sokáig bírták, mentek ki rohangálni a kertbe. Pedig házigazdánk kifejezetten ügyelt arra, hogy a gyerekeimhez is beszéljen, és lekösse őket a mondanivalójával. Hozzányúlhattak dolgokhoz, kipróbálhattak ezt-azt, majd mikor elzárta a vizet, kiküldte őket, hogy nézzék meg, mozog-e még a kerék. Ekkor maradtak kint. :)

És ha már arra jártok, ezt az információt is fontos tudni: a Huszár Csárda a 71-es út mentén, néhány lépésre a malomtól, sok-sok árnyékos hellyel várja a megfáradt turistát. 

A vízimalom geoládáját itt érhetitek el.