2018. november 5., hétfő

4 nap Tihany - gyors, sűrített bejegyzés






Kis magánéleti sirám, ha nem érdekel, görgess lejjebb


Nagyon régen jelentkeztem saját, igazi barangolós bejegyzéssel. Sőt, a Zselici sorozatomat is félbe kellett hagynom. Ennek oka elsősorban az, hogy jelen pillanatban (ez a "pillanat" július közepe óta tart) NINCS, egyáltalán NINCS magamra fordítható időm. Férjemnek sincs "magánideje". Blanka baba, aki 10 hónapos, valahogy extra sok figyelmet követel tőlünk. Majdnem 3 éves kisfiúnk mostanság este fél tíznél előbb nem alszik el, akármit csinálunk, akárhogyan kifárasztjuk, akármilyen keveset hagyjuk délután aludni, leghamarabb fél tíz, kész. Ezek után, illetve párhuzamosan ezzel Picuri altatása zajlik, amihez szükségeltetik a testközelségem és/vagy férjem jól bevált ringatási technikái. Egyik mellett sem tudunk: fürdeni, vacsorázni, beszélgetni, pénzügyeket intézni, társadalmi életet élni, és természetesen blogolni sem. Az esténk tehát kb. 22.00-22.30 között kezdődik, de lábujjhegyen ám!, (normál esetben ez 20.00-20.30, nem lábujjhegyen) és ilyenkor már leírhatatlan állapotban vánszorgunk a lakás különböző pontjai között, feladatainkat, kötelező elvégzendőinket magunk előtt tolva, halogatva, bízva abban, hogy hátha holnap jobb lesz. De nem. Ez a holnap hónapok óta nem jött el. Az éjszakák meg... nem panaszkodom tovább, most nem könnyű, ez van. Nagy levegőt véve néhány héttel ezelőtt azt gondoltunk, utazzunk el a novemberi 4 napos ünnepen Tihanyba, hátha, HÁTHA megváltozik valami, hátha ott tudunk majd pihenni. Mondanom sem kell, régen tévedtünk ekkorát. 

Tihany, Sajkod, szállás - még mindig sirám

Először is óriási tévedés volt bízni valakiben, aki az ismerősöm, és családjának sajkodi nyaralóját kínálta kiadásra - természetesen jó pénzért - az őszi szünetben. Ez egy akkora tévedés volt, amit nem gondoltam volna, hogy ennyi tapasztalattal a hátam mögött én is belefuthatok. De hát a bizalom, az bizalom ugye. Kicsit meg is rengett most az emberekbe vetett hitem emiatt. Ha egy ilyen (általam normálisnak, kedvesnek hitt, vélt) ember családja ennyire átvág, ennyire hülyének néz, ennyire semmibe vesz, mire számíthatok még az emberektől? Hetek, sőt, megkockáztatom: hónapok óta nem takarított ház, büdös, porszagú, döglött bogarakkal teli ágynemű, hiányos konyhai felszerelés, nem működő technikai eszközök, sorolhatnám hosszan, mint ahogy nekik meg is tettem levélben. De itt nem célom ez. Csak leírom, hogy igen, van ilyen, és igen, velünk is megtörtént. Az, hogy pont nagyon rossz élethelyzetben, hogy pont nem erre vágytunk, hogy pont jó lett volna kicsit hátradőlni: hát ez a mi pechünk. Arról meg aztán tényleg senki nem tehet, hogy a Legkisebb úgy benáthásodott az őszi szünet végére, hogy életünk némi inhalálással megszakított végtelenített orrporszívózásnak tűnik jelenleg.

Tihany, túrák, kilátópontok, tanösvények

Azért persze volt jó része is ennek a négy napnak. A séták, kirándulások a fokozottan védett természeti környezetben balzsamként hatottak megcibált, fáradt, elnyűtt testünkre-lelkünkre. A Kicsi náthájának sem tett rosszat, úgy hiszem, a november eleji 20 fokos tiszta levegőn csatangolás. Szokás szerint hátamra kötve "tette meg", jó nagyokat szunyálva a távokat.

Rövid leírások, néhány fotó:

1. nap: megérkezés után délutáni-esti séta Sajkod településről a strand irányába, tovább a műúton egészen sötétedésig. Hangulatos és egyben megrendítő volt, ahogy egy-egy parti fa tövében mécsesek égtek Halottak Napja előestéjén. Nagy döbbenettel vettük tudomásul, hogy a "Citromos" nevű rész a térképen egy bekerített, teraszos telek - itt folytak az ötvenes években a citromtelepítési kísérletek. A kiszáradt fák még ma is láthatóak. (A tanú c. filmben ezt figurázták ki a naranccsal.) Itt a Balaton partja eredeti, természetes, "műveletlen" gyönyörűségében pompázik. Kb 4-4,5 km.




2. nap: A sajkodi Mályva utca végén becsatlakoztunk az Őrtorony kilátó felé vezető turistaútba. A kilátó megmászása után a Lóczy tanösvényen (jele: zöld T) haladtunk tovább a gejziritsziklák felé a Nyereg-tetőn, majd a Csúcs-hegyen pihegtünk egyet. Innen lefelé a zöld háromszög jelzésen haladva  a domboldalon, később szőlők között a Belső-tóig gyalogoltunk, majd a Kiserdő-tetőt megkerülve a Külső-tó partján találtuk magunkat. Innen szépen a bicikliút mentén sétáltunk vissza az Apáti templomromhoz, majd a sajkodi szálláshoz. Kb. 8-9 km.



3. nap: szombat Tihanyban piacnap! A rév melletti nagy piac csalódás volt: tömegnyomor, és annál kevesebb minőségi igazi piaci termény, áru. Sok a bóvli, illetve vannak művészi alkotások és ruhák, de hát mi elsősorban nem ezekért piacoztunk volna. Amit igazán kerestünk, azt részben az Akasztó-dombi piacon találtuk meg: nyugalom, béke, kevés ember, finom termékek a házi sütitől kezdve a kézműves szörpökig, lekvárokig. A hentes-húsosnál sem kellett hosszan sorban állni, azonnal porhanyós, finom husit kaptunk a tányérunkra ebéd gyanánt. Innen a Levendulaház mindössze néhány perc gyalog. Bár már voltunk itt, ismét bementünk, mert a gyerekek semmire nem emlékeztek. A filmeket mindenképpen érdemes végignézni! Van totó (alsós és felsős változatban), aminek segítségével érdekesebb a kiállítás a gyerekek számára. Utána a szürkemarhagulya mellett/felett egy 10-15 perces sétával máris a gejzírkúpokat másztuk, itt uzsonnáztunk. Az Aranyháznál ki volt téve a darázsveszély tábla, nyáron erre figyelni kell. Alkonyatig sétáltunk, nézegettük a szürkemarhákat. Kb. 3-4 km.




4. nap: szerettünk volna szentmisén részt venni az Apátságban. Szerettünk volna Tihany ősközségében sétálni, megnézni a felújított településrészeket, az apátsági múzeumot, ebédelni egy jót esetleg a Malackrumpliban vagy valahol a központban. Ehelyett jöttünk haza, Kisbabó náthás állapota sem a templomlátogatást, sem az idegen helyen való ebédelést nem tette lehetővé. Mondjuk a szállástulaj beköszönése, magyarázkodása sem tett jót megtépázott idegeinknek. A legkirályabb az volt, amikor megkérdezte, mikor megyünk már el!? Döbbenet. Az ilyen ember NE, határozottan NE adja ki a házát és ne fogadjon vendégeket! 

Zárásként, hogy ne rossz hangulatban fejezzem be ezt a bejegyzést, álljon itt egy nádasringató videó:



1 megjegyzés:

  1. Kedves Orsi!

    Régóta olvasom a blogodat, nagyon értékes munkát végzel, ezúton szeretném megköszönni neked a rengeteg hasznos bejegyzést, amit készítettél az évek alatt. Nagyon sok helyet végigjártunk mi is (párom és 3 éves kislányom)az általad ajánlott helyek közül, csodás élményekkel gazdagodtunk. Köszönöm, hogy a nehézségek ellenére mégis szakítasz ránk időt és folytatod a blogírást!:)
    Üdvözlettel:
    Dia

    VálaszTörlés