A tetőn sétáltunk a fenékpusztai Kis-Balaton Látogatóközpontban

Kerülgeti, mint Orsi a fenékpusztai bejegyzést... lassan egy családi mondás lehetne abból, hogy mennyire magam előtt toltam ezt az egyébként szép feladatot, hogy írjak a teljesen új Fenékpusztai Látogatóközpontról. No, nem azért, mert bármiféle negatív élmény vagy emlék kapcsolódna hozzá. Dehogy. Ez a hely volt, amit a felhőtlen nyárban utoljára néztünk meg, együtt, unokatesókkal. Még a szeptemberi rohanás, elváráscunami és időszorító tennivalók előtt, az utolsó augusztusi vasárnapon. Kapaszkodom Fenékpuszta emlékébe, mint egy utolsó szalmaszálba, ami a nyárhoz kapcsolódik. Persze, egy másik oka is van, hogy ennyire elmaradtam ezzel az írással. Ott határoztam el ugyanis, hogy újraolvasom a Tüskevár és a Téli berek regényeket - a napokban fejeztem be a másodikat. ÍGY akartam ideülni, felnőtt fejjel újraolvasott Matula-benyomásokról csakis így lehet hitelesen beszámolni. 

Jártunk már itt, akkor eljutottunk a Diás-szigeten a Fekete István Emlékházba és Matula kunyhóját is láttuk. Ezek a vezetett túrák manapság is elindulnak, elektromos kisbusszal és saját járgánnyal is meg lehet tenni a 3 km-nyi döcögős utat. Egy csapat éppen akkoriban indult, amikor mi befejeztük a nézelődést, érdemes a honlapon figyelni, mikor vannak a garantált napi túrák. (A Diás-szigetre TILOS önállóan kimenni, kizárólag vezetett túra keretei között látogatható, szigorúan védett terület!!)

A Látogatóközpont a kutatóház mellett épült fel, egy teljesen más, nagyon modern stílusban, bejárható zöld tetővel. A látogatást érdemes úgy időzíteni, hogy vagy a legelején, vagy a legvégén bejárjátok a tetőn található tanösvényt (jól olvastad), mert ez egy nagyon klassz, kis táblácskákkal hívogató, rövid program. A feljárat a parkolóból, ha szemben állunk az épülettel, jobb kéz felől esik. Mi ezt hagytuk a végére.

 Amint belépünk az épületbe, egy gyönyörű közösségi tér tárul elén, óriási ablakokkal a hátsó kertre: a játszótér is hívogat...! Ám talán praktikusabb a kiállítás megtekintésével kezdeni a látogatást, mert a gyerekek a játszótéren totálisan lefárasztják magukat (nagyon jók és különlegesek a játékok). 

Karszalagot kaptunk a bejáratnál.

A kiállítótérben van egy kis mozi, itt egy gyönyörű, természetfilmet látunk, teli tűzdelve a legcsodálatosabb Fekete István idézetekkel (itt jött meg a kedvem az újraolvasáshoz!). A felvételek, a zenék és az idézetek így együtt egyszerűen annyira szépek, hogy nehéz volt megmozdulni a fél órás vetítés végén. Kisgyerekkel küzdő sógorom a következő körre is bent maradt - immár gyerek nélkül - kár lett volna félig részesülni ebben... A nyitómondat elég erős, a gyerekek mellett üljetek,. Különben a film tényleg GYÖNYÖRŰ, CSODÁLATOS!!! Gratulálok az alkotóknak. A legeslegszebb mondatokat válogatták a Tüskevárból és a Téli berekből. 

Kezdődik a filmvetítés! Ki ne hagyjátok!!!

A kiállítás is párját ritkitja. Nem túl hosszú, a lényeget tartalmazza, vizuálisan ingergazdag, a lényeg a mai gyerekekhez nyomógombos, hallgatnivaló és számítógépes játékokkal is közelebb kerül. Egy-két apróságon kívül minden működött, ami nagy öröm manapság. Csak az élethűség kedvéért mondom el, hogy ezt a kiállítást magam is két részletben láttam: a kisebbek kikívánkoztak a játszóra, én mentem ki velük, és mikor több felnőtt csatlakozott, én visszaspuriztam a beltéri látnivalókhoz. A képeket csak ízelítőnek rakom ide, ennél sokkal színesebb az egész!

A játszótér... egészen különleges, nagyon szép, igényes, nagy. Vannak ülőkék és padok a felnőtteknek, szemetesek, ha valaki kint enne és lenne mit beledobnia. Korosztályok szerinti játékok. Csak az árnyék kevés, ez általános probléma az új játszótereken.

A Látogatóközpontban van egy étterem (egyszerű ételek, mai árak), foglalkoztatóterem és ajándékbolt - ebbe szó szerint belebotlunk, mert a bejáratnál helyezték el igen cselesen. A gyerekek fejenként tudtak volna itt sokezer forintot elkölteni, ezúttal nem hagytuk.

A tetőn található tanösvénynél FB-on élőztem is egyet, ott találtok róla videót.

Hopp, ezen a képen látszik a "régi" kutatóház. Azóta napelem-
park is épült ide.

Kerítésen kívül, pontosan szemben a bejárattal, a kenutúrák indulóhelyén van egy különleges stég a csatornán. A víz itt olyan tiszta, hogy legszívesebben itt maradtam volna alkonyatig. Megnéztem volna, mi történik a csatorna parton egy fél napon át, hiszen csak 5 percet töltöttünk itt, és mégis az alábbi csodálat fotóztuk. Ám már kopogott a szemünk, a nyaralóban Nagyiék az idei utolsó közös nyári ebéddel vártak minket, így indulnunk kellett. Letelt a nyaralás, eltelt a nyár, indul a tanév. 

Utólag elgondolkodtam rajta, tetszene-e Matulának, István bácsinak, Tutajosnak és Bütyöknek ez a komplexum. Ők - bár mindössze 60-70 évvel korábban játszódó történetben voltak felnőttek vagy fiatalok, még egy teljesen másik világban éltek - együtt lélegezve a természettel. Mi pedig a természet lágy ölén felállított beton látogatókomplexumban "ismerkedünk a természettel", de attól mégis idegen módon. Műanyag gombokat nyomkodunk, hogy meghalljuk egy madár hangját, műanyag búra alatt állva hallgatózunk az erdő neszei után. Mesterséges kaptárakkal értjük meg, mi a méhek szerepe, és tévén nézzük, mi egy ürgevédő szakember munkája. Úgy gondolom, még ez is jobb, mint a semmi, vagy mint a 100%-os virtuális világ. A látogatóközpontról nincs rossz véleményem, a maga nemében fantasztikusan jó lett, tetszik a modern épület különleges formája, az oszlopok egységessége és a bejárható tető. A kérdés, hogy ez-e a módja annak, hogy ismerkedjünk a természettel? Vagy egy ilyen látogatás csak lehetőséget kínál arra, hogy kedvet kapjunk IGAZIBÓL elmerülni a berek világában? Ti mit gondoltok? Ti szívesen belépnétek Tutajos VALÓSÁGÁBA?

Szeretnél 3 hetente friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS