Színes hidak keretezték sétánkat Dégen - A Festetics-kastély és kertje gyerekekkel

Kis műhelytitokként elárulom, hogyan szoktam a blogon dolgozni. Mikor egy eseményekkel teli időszakon vagyunk túl, mint pl. a téli szünet, a blog kezelőfelületére felviszem a megírandó cikkek címeit. Minden felület üresen marad, de így tételesen mégis látom, mennyi feladatom van a közeljövőben az írással, sőt a címadáson is túlvagyok (amit néha felülírok). Szeretem ezt a módszert, mert nagyon hatékony: ha megszáll az ihlet, csak odavágom magam a gép elé, és kinyitom az adott bejegyzést, hopp, már írok is. Ezúttal kissé arcon csapott, hogy a dégi bejegyzés címét JANUÁR 4-ÉN rögzítettem, azaz a bejegyzés immáron hat hete várt a sorára, hogy írjam meg. A jelenséget magamban "dugónak" nevezem, máskor is jártam így. Bedugul bennem egy élmény, vagy egy írás, általában bizonyos külső események okán, emiatt nem tudok tovább menni a többivel sem. Nem csak munka, iskolai események, betegségek szólnak bele a blog életébe, hanem lelki megakadások is előfordulhatnak. Ettől függetlenül Nektek kedves Olvasóim a legnagyobb örömmel számolok be végre arról, hogy milyen volt a Dégen töltött néhány óránk. Kihúztam a dugót.

Dégre eredetileg a téli szünetben terveztünk eljutni, kijelöltünk egy szokásos napot unokatesókkal, hogy kiránduljunk, és én - figyelj, mekkora hiba volt! - előző este leültem megnézni, mit is kell tudni a dégi Festetics-kastély látogatásáról. Nos, ekkor ért a kellemetlen felismerés: másnap mi bizony NEM megyünk Dégre, mert nem fognak beengedni! Minden induló vezetés minden helye foglalt volt, nem csak aznapra, de a rákövetkezendő 2-3 napra is (ne feledd, téli szünetről beszélünk!). Szóval ha mentek, foglaljatok előre helyet egy csoportba konkrét időpontra - ha esetleg betegség miatt mégsem juttok el, mondjátok le, így esélyt adva másoknak a bekerülésre. Így esett tehát, hogy végül nagyszülőkkel látogattunk el a kastélyba, egy teljesen másik napon, mint ahogy eredetileg terveztük. 

A kis bódéban veszed a jegyet, majd behajtasz a parkolóba.

A kastélyba a belépőt egészen egyedi módon az autó behajtásakor, a kapuban kell megváltani. Ezért a sor nem a recepción áll, hanem autósorral találkozhattok érkezéskor. Pro tipp: foglalj időpontot az első vezetésre és érkezz nyitás előtt 20-25 perccel! Nyugisan és stresszmentesen fogtok így megérkezni, sőt parkolóhelyetek is a legkényelmesebb, közeli parkolóban lesz. SEMMIKÉPPEN ne akkorra tervezd a kastély parkjába való begurulást, amikor már indulna a vezetés, mert így 1000%, hogy lemaradtok róla. A parkolóból rövid séta vezet a kastélyba, és a pinceszintre kell lemenni a vastag kabátokat leadni, mosdózni. Egyébként a kastélyban minimális a fűtés, fázósok kabátban is maradtak! 

Megérkeztünk - séta a főbejárathoz.

Főbejárat.

Pince - itt leraktuk a hátizsákokat. 

Igényes mosdók az alagsorban.

Szeretem az igényes részleteket!

A gyönyörű klasszicista kastély kertje legalább akkora látványosság, mint maga a kastély, ezért időben mindenképpen szánjatok rá hideg időjárásban, korán sötétedő napokon az oda-vissza úttal együtt számolva egy teljes barangolós napot. Nyáron, különösen ha a közelben nyaraltok, úgy vélem, elegendő lesz 4-5 óra, de akkor vigyetek magatokkal elemózsiát - a kertben kiválóan lehet piknikezni.

Infótábla a kertről.

Nem is kert, birtok, park!

A kastélyban egy tündéri múzeumpedagógus hölgy, Erzsébet volt a vezetőnk. Mivel hivatásából adódóan ért a gyerekek nyelvén, mindent úgy magyarázott, hogy nekik is érdekes legyen. Szólt, mit lehet megfogni, kipróbálni, hova lehet bebújni, mit érdemes fotózni. A vezetés nagyon érdekes, pont elegendő ideig tartott - nem mértem, de 40-50 perc körülre saccolok - és a gyerekek simán bírták. 

Bemutatkozás és rövid bevezető.

Botanika szoba.

A családfával ismerkedünk.

Kihúzható fiókokban az 
érdekességek.

Kossuth Lajos saját szekrénye, eredeti példány. 

Korabeli öltözet.

Pollack Mihály és a Festeticsek - történelem és építészet
összekapcsolódik ebben a teremben.

A négyzetből hogyan lesz kör alaprajz?
Építészeti bravúr ez a terem!

Zenei ízelítő a korabeli 
muzsikákból. A "padláson" játszott
a zenekar, így jelen voltak, de mégsem.

A birtok modellje.

Erzsébet nem szereti bevinni a kisebbeket a Szabadkőműves kiállításra, ezért elvonult velük, hogy mi a nagyobbakkal végig tudjunk menni azon is. Kiknek való az első emeleti különleges "titkos" tudás? Mindenképpen 13-14 éves kor felett javaslom, akik már olvasták és/vagy hallgatták az Időfutárt  - ebben a regényfolyamban és rádiójátékban megjelenik, sőt fontos szerepet a szabadkőművesség. Történelemrajongóknak, titkos társaságok iránt érdeklődőknek pedig kötelező program! Lesznek meglepetések, hogy kik voltak szabadkőműves céhek tagjai a híres történelmi személyiségek közül!

Szabadkőműves terem részlete, a falon egy híres szabadkőműves
gondolkodónk, na ki?

A beavatási szertartásról egy videós anyag
ad bővebb tájékoztatást.

Idővonal táblán nézhető meg, mely
híres emberek mely sz.k. céhhez 
csatlakoztak és mikor.

Külön termet szenteltek a parknak és a felújítási munkálatok
bemutatásának.

Egy igazi kuriózum: empire bútorok Dégen, valamint egy eredeti
portréfestmény, ami visszakerült ide sok év után!

Festeticsek és hobbijaik.

Az utolsó teremben a kastély azon időszakáról látunk videót és
kiállítást, amikor nevelőotthonként működött. 

Egy itt felnőtt kisfiú emlékei.

A vezetésről nem mondok ennél többet, legyen Nektek is legalább akkora élmény meghallgatni, mint nekünk volt!

Kimentünk megebédeltünk a teraszon és kimentünk a parkba, hogy a Hollandi házban folytassuk - immáron saját ritmusban, csoport nélkül - a nézelődést. A gyönyörű kis épületet, melynek célja az volt, hogy az akkor gyógyíthatatlan tüdőbajban szenvedő Lenke grófnőt elkülönítsék és kúrálják, igyekeztek korhűen berendezni.

Megebédeltünk a teraszon kihelyezett padoknál.
Vittünk magunkkal ebédnek valót.

Séta a Hollandi-ház felé.

Nincs is olyan közel! És bár nem látszik, lejt az út!

Fehér híd

Lenke grófnő lakosztályának
egy részlete.

Ezután indultunk kis kerti sétánkra. Azért mondom, hogy KIS séta, mert bizony ez a park nagyobb, mint a Városliget! Kis ösvényei azonban a hatalmas birtokot nem szelik keresztbe-kasul, mi ráadásul egy január eleji napon jártunk erre, szóval semmiképpen nem szándékoztunk nagy kört tenni a hidegben. A színes hidakkal szegélyezett út pont elég jónak tűnt! Megígértük a gyerekeknek, hogy a séta végén a játszótér kipróbálása következik. Miután mi felnőttek ücsörögtünk egy keveset a farönkökön, eljött az idő, hogy a kávézóban megajándékozzuk magunkat némi kávéval és forró csokival. 

Tanösvénytábla: a Patkós Stúdió alkotása.

Interaktív táblák.

Milyen volt a tó néhány éve és
milyen most?

Zöld hidak, szám szerint három. 

"Piros" híd.

Uzsonna a farönkökön.

Egy másik tájékoztató tábla.

Játszótér részlete.

Még egy fehér híd.

Kávézó - klasszicista stílusban.

Múzeumshop - megfizethető ajándékokkal.

Családi fotó.

Viszlát Dég! köszönjük az élményt!

A rövid téli napon hamar sötétedni kezdett, így már csak az maradt hátra, hogy az úton, amelyen a Dég és Káloz közötti egyenes szakaszon váratlan meglepetésként hatalmas "sikongatós" bukkanókon lehet repkedni a kocsival, a gyerekek legnagyobb örömére újra "végigszáguljunk" - ezúttal hazafelé! 

 A gyerekek kezében egy ZumyZoom fényképezőgép van, melynek ehhez hasonló példánya következő nyereményjátékunk tárgya lesz a gyerekfenykepezogepek.hu felajánlásából. 

A fotóválogatást a szüleim és a saját képeink egyvelegéből állítottam össze.

Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:

BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS