Schönbrunni Állatkert, ahol legnagyobb sztárok a pandák

Eredeti, több mint egy évvel korábbi tervünk az volt, hogy csak Schönbrunnba "ugrunk el" egyetlen napra. Két lányunk jelenleg panda mániában él, mindkettejük kedvenc állata a panda, plüsspandákkal kelnek és fekszenek (szó szerint), minden fontos tárgyuk pandás. Ígértük nekik, hogy elmegyünk a legközelebbi pandákhoz, hogy élőben is találkozzunk velük, azaz a bécsi állatkertbe. Egy éve, amint elhangzott az ígéretünk - Kína visszarendelte a schönbrunni pandákat, és tavaszig pandamentes volt a Schönbrunni Állatkert. Vártuk a hírt, mikor jönnek vissza ezek a kedves állatok, de amikor megjött az örömhír, már be volt táblázva a tavaszunk és nyarunk. Így az őszi szünetre tudtuk beütemezni a látogatást - ami, mint korábban már megírtam a miérteket - végül Netti barátnőméknek hála nem egy napos, hanem egy hetes lett. 

Talán nem meglepő, hogy a fentiek fényében a schönbrunni napunkra úgy készültünk, mint egy valóságos ünnepre. :) Diadalmenetben vonultunk be a bécsi állatkert kapuján, a VÉGRE ITT VAGYUNK, MEGÉRKEZTÜNK érzéssel. (Hasonlat fiús szemmel: mintha végre eljutnál egy Barca meccsre, vagy egy F1 futamra. Ugye, hogy ugye?)

Naturhistorisches Museum - az egyik sztárprogram gyerekekkel Bécsben

Ismerek olyan embert, aki ezért a múzeumért reggel beül a kocsijába Budapesten a gyerkőccel, és egy nap alatt megjárják. Nem alszanak meg, nem csinálnak mást, csak ezért a múzeumért olykor-olykor Bécsbe utaznak. Most, hogy jártunk benne - megértem. Ez a zseniális kiállítás többszöri látogatást érdemel, hogy mindent alaposan át lehessen nézni! Egy-egy kiállítási rész önmagában megállja a helyét, és órákat lehet bennük nézelődni érdeklődőként. Mi kb. 6 órát voltunk bent összesen, ebédszünettel együtt. Nekünk pont úgy jött ki, hogy a két emelet között tartottuk meg ezt a szünetünket, de a második szintet már kicsit gyorsabban jártuk végig. Nézegesd meg a képeket is!

Belvárosi séta Bécsben, Stephansdom és Lepkeház

Folytatva tehát előző gondolatmenetemet: 5 gyerekkel várost nézni nem ugyanolyan, mint kettesben, s pláne nem olyan, mint egyedül. Én nagyon alapos utazó vagyok, szeretek elnézelődni, mindent módszeresen elolvasgatni. Ha várost nézek, van nálam útikönyv (amit előzetesen már elolvastam, és ilyenkor újra, részletesen átolvasom, igen, tudom, nem vagyok normális). Én elsősorban nem a "vibe-ra" vagyok kíváncsi, hanem a történelmi érdekességekre és az építészeti látnivalókra, aztán erre jöhet rá a hangulati faktor. Okozott már ez némi problémát életemben, pl. már az osztálytársaimmal is, gimis utazóként, szóval nem egy felnőtt kori elhajlás ez részemről. :) 

Át kell tehát lépnem saját magamon, mikor a családdal utazom, akik viszont nem, tényleg nem ennyire fanatikus érdeklődők. És nagyon alaposan át kell gondolnom előre, mi az, amit kiemelek nekik, mi az, amivel még nem mondok túl sokat - mert akkor oda a figyelem és a jókedv! Béccsel kapcsolatban azonban volt egy kis előnyöm: a Sissi filmek. Október folyamán - amikor amúgy is volt 1-2 betegünk itthon - néhány hétvégi napon végig néztük a bájos Sissi sorozat mindhárom részét Romy Schneiderrel. A gyerekeknek nagyon tetszett, és hála az égnek, ott azért már elöljáróban tudtam mondani: "ide is megyünk majd, ezt is látni fogjuk". A Sissi filmeket nagyon ajánlom arra, hogy a családot Bécsre, Ausztriára hangoljátok! 

A bécsi tömegközlekedés dicsérete és néhány szó a szociális bérlakásokról

Amikor a családdal barangolunk, akkor _minden_egyes_alkalommal_ tudatosítanom kell magamban, hogy most NEM én sétálok egyedül az engem irrrrrrrrtózatosan érdeklő városban, hanem vannak velem mások is. Esetünkben egy mérnök férj, két nagykamasz srác, egy kamaszodó nagylány és két szertelen kisiskolás. És bár újszülött koruktól "eddzük őket" a barangoló nevelésünkkel, de... a kamaszkor: az kamaszkor, és az érdeklődés: az érdeklődés. Na, hát erre kell nekem felépítenem fejben egy napot, lehetséges sétaútvonalakat és motivációs helyszíneket egy európai nagyvárosban. Bécs mostanában ún. "élhetősége" miatt került be a hírekbe, de természetesen közös történelmi gyökereink is összekötnek minket vele, ami miatt nekünk, magyaroknak nem csak fontos, de szinte az alapműveltség része ismerni valamennyire az osztrák fővárost. 

Bécsben tehát egy városnéző nappal kezdtük az ismerkedést. Mielőtt belevágok, mit sikerült megnéznünk és mit nem egy abszolút különleges napon (a nemzeti ünnepükre, a Semlegesség Napjára sikerült időzítenünk sétánkat), először a tömegközlekedésről fogok ódákat zengeni. :)