Egy tájjal és a tereppel ismerkedő, kisebb bringakörre vállalkoztunk első teljes csehországi napunkon. Ennek oka elsősorban az időjárás volt: akárhogy is nézegettük az előrejelzést, délutánra esőt jósolt, mi meg nem akartunk nagyon elázni, viharban tekerni. Szóval - állapítottuk meg - ideális lesz egy rövid, ismerkedő "karika" erre a napra. Így esett választásunk az 5-ös útvonalra a térképen. Izgalmasnak tűnt: szép kör, hol erdőkben, dombokon, máskor egészen közel a vízparthoz, és két kompzást is ígért.  |
| Szállásunk kapuján kilépve: szabadstrand, stég, bringaút. |
 |
| Lipnói-tó bringás térképe (szálláson kaptuk, ingyenes) |
 |
A megtett út, start és cél ugyanaz.
Nehézségi fok: közepes. |
 |
| Néhány km-re a szállástól az 5-össel jelzett kör a térképen. |
 |
| Dolni Vlatvice előtt |
 |
| Csodálatos cseh tájak...! Megunhatatlanul szép vidék! |
Mindjárt az első tapasztalatot a lelketekre is kötném: a kompok indulási idejét nagyon komolyan kell venni. Nincs extra járat, nincs eltérés a menetrendtől. Ami le van írva, az a komp megy. Se több, se kevesebb. Ha lemaradtál a járatról: pont egy órát fogsz várakozni. Akkor is, ha ott áll egy kompnyi ember a parton, biztos, hogy nem indítanak extra járatot. Egyébként szerintünk ez azért van, mert a kompos cég üzemeltetheti a büfét a tó partján, baromira megéri nekik, hogy egy rakás kitikkadt ember 40-50 percet várakozzon... (a másik oldalon viszont a jó nagy semmi van, szóval, ha ott késted le a járatot, az szívás).
 |
| Komp melletti büfé: gazdag kínálattal, kulturált wc-vel. |
 |
| Aznapi első kompolásunk előtt... |
 |
| ...egy kis pihi a büfében. |
Mindenesetre nagyon hangulatos volt 50 percet ücsörögni ebben a parti büfében. Ha már ott voltunk, be is dobtunk egy nem túl egészséges, de annál ropogósabb tacot sajtmártással, és ittunk valami hideg frissítőt. Mert mire a szállástól Dolni Vlatvice-be értünk, bizony megizzasztott bennünket néhány hosszú, kegyetlen kaptató!
A kompozás elképesztően jó hangulatú a Lipnón. Tihanyhoz szokott szemünknek tényleg furcsa volt, hogy mindössze egy-két autó álldogált a sok biciklis mellett. S amint átértünk, ez a kisebb "embertömeg" is azonnal szétspriccelt, eloszlott. Máris ketten tekertünk tovább, nyugalomban, békében, csendben.
Fenyőerdők között vezetett utunk, majd minden bizonnyal magánbirtokok következtek, mert ezen a szakaszon nagyon rossz volt a bicikliút minősége, és számos marhacsordát is láttunk legelészni jobbra-balra. A rossz minőségű út azt jelentette, hogy néhol komolyan aggódtam, hogy a biciklik gumija ezt már biztosan nem fogja kibírni! Mikor kapunk durrdeffektet?? Néha pont ezért le is szálltam, és inkább sétáltam.
 |
A komp túlpartján: Ausztria
kőhajításnyira, osztrák éttermek
csábítanak. |
 |
| Árnyas fenyvesek között tekertünk. |
 |
| Színek, árnyalatok, rétegek. |
 |
| Csend, nyugalom, sehol senki. |
 |
| Csak a tücskök, kabócák, madarak és mi. |
 |
| Az 5-ös út kivisz egy helyen a partra: egy ez láposabb szakasz. |
 |
| Mezők, vadvirágok, erdőrengeteg. |
Horni Plana-i komp előtt azért már nagyon jól esett gurulni lefelé az immár ismét használható úton. A kompot úgy értük el, hogy már épp indult, szó szerint utolsó utáni pillanatban gurultunk fel rá - ekkor vettük észre, hogy... egy megpakolt utánfutós traktor mellé!! Hát, nagyon vicces kis utazás volt!
 |
| Második kompzás Horni Planánál: két tratktor között. |
Itt, Horni Plana-ban én szerettem volna fürdeni egyet a szuper strandon, de kiderült, hogy a férjem erre az első napi túránkra sajnos elfelejtett magának fürdőcuccot pakolni. Ezért szolidarítottam vele, és az őrült melegben csak egy limoncello spriztre neveztem be az itteni büfék egyikében. Ezért kissé fejbekólintva, de annál jobb kedvvel tekertünk tovább, mégpedig az egyik abszolút kedvenc szakaszomra!
Egy tó partján tekerni szerintem mindig ajándék kilométereket jelent. Itt pedig különösen értékeltük: a körtúránk első, hosszabbik felén alig-alig láttunk vizet, sokat tekertünk bent az erdőben, emelkedőre fel, lejtőn le. Itt a tó partján azért kijutott néhány száz méter, amikor csak élveztük a látványt.
Utána ismét jött a szenvedősebb szakasz. És nem annyira meglepődve láttuk, hogy azért a csehek is kezdik felfedezni a vízparti telkek értékét. Néhol olyan hiper-modern nyaralók építkezésébe botlottunk, hogy ihaj. Máshol meg a 70-es évek retrója kacsintott vissza ránk. Ez a kettősség jellemezte az összes napunkat. Felismertük a szocializmus nyomait mindenütt, de a 21. század is alaposan kezelésbe vette a területet.
 |
| Visszatekintés Horni Plana beach-re. |
Kis körtúránk végén már ismerős szakasz következett: a Halas Vendéglő előtt eltekerve megállapítottuk, hogy tényleg jó helyet választottunk első vacsoránk elfogyasztásához: hétköznap majdnem teltház volt ebédidőben. A Male Lipno töltése, gátja már azt jelezte, hogy mindjárt a szálláson vagyunk. De még nem voltunk nagyon fáradtak, sőt, teli energiával nézegettük az előrejelzést. Ugyan mikor érkezik meg az a vihar, amit ígértek? Belefér még egy program a napba?
Spoiler: belefért. Olyan gazdag és különleges program volt, hogy külön cikket érdemel!
Szeretnél havonta friss, tartalmas információkat kapni barangolásainkról, kirándulásötleteinkről, múzeumlátogatásainkról, jó szállásokról? Iratkozz fel hírmagazinunkra:
BARANGOLÓ HÍRMAGAZIN FELIRATKOZÁS
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése